Ha maguk a magyartanárok is elkezdenek úgy tekinteni a szaktárgyukra, mint a nagymamától örökölt csendéletre, amely ugyan nem illik a minimalista nappaliba, de a tisztesség úgy kívánja, hogy megtartsuk, az nem több annál, mint feltenni a kezünket, s elismerni létezésünk értelmetlenségét – véli gimnáziumi tanár vendégszerzőnk, Polyák-Pásztor Diána, aki a közoktatásról és humán műveltségről hasábjainkon kibontakozott vitához szól hozzá.