„Gyurcsánnyal, Puchhal nincs kapcsolatom” – Ujhelyi az összellenzéki esélyekről
Elismeri Ujhelyi István, hogy ma szakszerűbb a rendőrség, mint alattuk, a 2006-os tüntetések idején. Azt is, hogy Gyurcsány Ferencnek akkor le kellett volna mondania. Sőt még azt is, hogy nagy, közös ellenzéki lista nem valószínű májusra. A szocialisták európai kampányát vezető EP-képviselő mégis összeboronálná az ellenzéket. Ahogy tegnap Brüsszelben is tette.
– Tényleg az ön ötlete volt a tegnapi ellenzéki tüntetés Brüsszelben?
– Igen. Meg kell mozdulnunk. Nem csak Budapesten, nem csak a vidéki városokban.
– No de ott, ráadásul Judith Sargentinivel? „Soros bevándorláspárti emberei Brüsszelben szövetkeztek Magyarország ellen…” Deutsch Tamásnak már tényleg csak a végére kell írnia: „Ennyi.”
– Múlt héten is ezt írta, pedig akkor még nem is tüntettünk Brüsszelben. Hogy a kormányzati dezinformációs hivatal milyen egybites baromsággal tud csak válaszolni az eseményekre, válaszra sem érdemes. Önmagát minősíti az állandó sorosozás. Gyorsan tisztázzuk akkor még egyszer: mindenféle illegális bevándorlást ellenzek, ahogy minden olyan kísérletet is, hogy mások ránk erőltessék migránsok vagy menekültek befogadását. A határkerítést pedig nem bontanám le. Ugorhatunk?
– Hogyne. Vissza Brüsszelbe. Oda, hogy Sargentininek mi köze ahhoz, milyen munkajogi törvényt fogad el a magyar parlament?
– Ahhoz van elég sok köze, hogy milyen a magyar jogállamiság állapota.
– A 400 túlórát engedő magyar törvény elleni tüntetések hullámára ültek fel, miközben az EU-szabály 416 órát is enged. EP-képviselőként miért nem a brüsszeli előírás megváltoztatásán dolgoznak Sargentinivel?
– Azért óvatosan! Ez ugyanaz az érvelés, amit a kormányzati dezinformációs propagandaanyagban olvastam. Kiemelnek egy tényt, aztán behelyezik a magyar valóságba, miközben a részletszabályokon múlik minden. Ne gondoljuk, hogy egy németországi Audi-munkást ugyanúgy kizsigerelhetnek, ahogy Győrben megtehetik. Az alapvető trend Nyugat-Európában évtizedek óta változatlan: a ledolgozott munkaidő fokozatos csökkenése. Ez a folyamat a 2008-ban eszkalálódott válság után is folytatódott. A kormánypropaganda által hivatkozott uniós irányelvvel kapcsolatban pedig – ami tehát ajánlás, nem előírás – csak egyetlen részlet: az heti átlagban határozza meg a túlórák számát, míg a magyar munka törvénykönyve meg évi átlagban. A magyar szabályozást önmagában kell nézni, erőszakos elfogadásával együtt.
A hétvégi budapesti tüntetésen is minden résztvevő azt mondta: kiáll a rabszolgatörvény ellen, a szakszervezetek mellett, de egy sor gondját-baját megemlítette még a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban. Ezért örülök, hogy Sargentini képviselőasszony elfogadta a meghívásomat. Ő sem munkaügyekről beszélt. Én is inkább Orbánisztán működéséről.
– Érthető: most lehet, hogy sokat kell dolgozni, de amikor ön volt kormányzati szerepben, munka sem nagyon volt.
– Mindig meglep, amikor valaki a jelenkor hibáit egy korábbi időszak esetleges hibáival akarja relativizálni. Az „elmúltévezés” szerintem súlyos tévedés. A gazdasági válság éveiben mindenhol kilengtek a munkanélküliségi adatok. Az ezekkel bűvészkedő kormányzati kommunikációs embereknek pedig most nagy szerencséjük van. Így, hogy beszámítják a londoni mosogatót és a berlini informatikust, valóban szépek az adatok. De jöjjön haza az a hat-hétszázezer ember és találjon végzettségének megfelelő, jól fizetett munkát!
– Ha azt nem is, tüntetni legalább tud. Anélkül, hogy kilőnék a szemét, mint az önök idejében.
– A rendőrség felkészültsége ma összehasonlíthatatlanul jobb,
de azt se felejtsük el, hogy a tüntetések minősége is más volt akkor. Betonkockákkal dobálták a rendőröket, meg ellopott tankkal száguldoztak a tömegben. Lehet, hogy most égett néhány szánkó, de akkor a tévészékház égett.
– Most is kellene neki? Ön pózolt az erőszakos francia tüntetők sárga mellényében…
– Az egy láthatósági mellény volt. Látszott is: jól felkapta a képet a sajtó. Mást nem kell belelátni. Mi nem randalírozunk, mint 2006-ban a Toroczkai László által – megrendelésre vagy nem megrendelésre – felheccelt emberek. Ellentétben azzal, amit Orbán Viktor művelt akkor, hogy ő maga ott sem volt, az emberei a háttérből irányítottak, mi ott vagyunk a tüntetéseken és felelősséget vállalunk a tömegért, amellyel együtt vonulunk. A rendőrség mára valóban sokkal rutinosabb és szakmailag felkészültebb, de ne tegyünk már úgy, mintha ettől jobb lenne a jogállam helyzete, mint 2006-ban volt! Ahogy az ügyészég, a bíróságok akkor működtek, az össze sem vethető a mai, irányított állapotokkal.
– Tényleg? Amikor ártatlanokat csuktak be, vertek meg, ítéltek el sorban, Sargentini sem hallatta a hangját. Ön sem. Hogy lehet így hitelesen követelni a jogállamot?
– Úgy, hogy elítélem az akkori rendőri erőszakot és mindent túlkapást. Azt viszont állítom, mert tudom, hogy nem politikai megrendelésre cselekedett akkor a rendőrség.
– Koalíciós partnere kajánul Révész Mártíriuszozott akkoriban, amikor tényleg véresre vertek parlamenti képviselőt. Csodálkozik, ha politikai motivációt láttunk benne?
– Hogy ön mit lát benne, az a szíve joga. De ha már politikát keresünk a történtek mögött: vajon a Heti Válasz írt akkoriban arról, hogyan irányították Orbán emberei a randalírozó fociultrákat?
– Hogy ez fölvetődött, arról emlékeink szerint igen, de bizonyíthatatlan állítások voltak.
– Keressen rá azért az akkori sajtóban megjelent, tanulságos telefonbeszélgetések leiratára. Ezzel együtt az elmúlt években láttuk már elégszer, hogy bármire képesek, például kopaszokat irányítanak népszavazási kezdeményezések megakadályozására. Akkor is kihasználtak minden lehetőséget. Az viszont kétségtelen, hogy nem találtunk erre megfelelő válaszokat akkor.
– Ön például maradt a Gyurcsány-kormányban.
– Kevés államtitkár volt, aki besétált hozzá azzal, hogy itt a kocsikulcs, a továbbiakban nem vállalom. Én ezt tettem.
– Később.
– Amikor látszott, hogy már csak vergődés lesz a kormányzásunk. Előrehozott választásokat kellett volna tartani. Nem lett volna 2010-ben Fidesz-kétharmad.
Az őszödi beszéd kiszivárgása után pedig le kellett volna mondania. Én akkor is ezt képviseltem alelnökként. Alulmaradtam a véleményemmel.
– Ma tartja a kapcsolatot Gyurcsánnyal?
– Nem. Nem romlott meg a kapcsolatunk. Egyszerűen nincs.
– Amikor ő és Dobrev Klára diktatúrát kiált a Nagy Imre-szobor áthelyezése miatt, miközben abban a villában élnek, amelyet a nagypapa konkrétan Nagy Imre meggyilkoltatásáért kapott, nem érzi, hogy tehertétel a magyar baloldal számára?
– Az, hogy a Nagy Imre-szobrot az éjszaka leple alatt sunyiban eltakarítják, hogy befejezzék a Horthy-korszak kirakati restaurációját, szerintem minden józan hazafi és demokrata számára elfogadhatatlan és viszolyogtató. Értem és elfogadom, hogy a Válasz számára logikus és jogos az előbb feltett kérdés, de nem süppednék ilyen szintű mondatokba. Elég fiatalnak érzem még magam ahhoz, hogy a jövővel foglalkozzam inkább. Hadd ne vájkáljak politikai felebarátaim családi múltjában.
– Ahogy gondolja… Tehát politikai felebarátai.
– Igen. Sok DK-ssal remek a kapcsolatom.
Egy a tábor, több a zászló. Ez a fordulat következett be most az ellenzéki térfélen.
Decemberben még azt hitte a kormány, hogy a hirtelen jött harag majd elmúlik…
– „Majd megunják és hazamennek” – ahogy egykori főnöke mondta.
– Na, igen. Orbánék ezúttal azonban tévedtek. Nem is az a lényeg, hány ember van Budapest és a vidéki városok utcáin. Hanem hogy most végre felismerte az ellenzék: az Orbán-rendszer közös erővel verhető idén. Ez hatalmas elmozdulás az eddigiekhez képest. 2019. lehet az év, amikor megroppan a rezsim.
– Távlatos. Közben még a munkaügyi célt sem érték el.
– Ezek fokozatosan elérendő, folyamatos célok. A rabszolgatörvény eltörlése az első, de nem az egyetlen. Olvasták a Sargentini-jelentést?
– Hogyne.
– Abban 12 fejezetben veszi górcső alá, mit művelt az Orbán-kormány a magyar jogállamisággal…
– Az egyikben például alaptalan antiszemitizmus-emlegetés van. Odaszólt Sargentininek a tüntetésen, hogy enélkül talán hitelesebb lett volna a jelentése?
– Az a fő megállapítása, hogy a politika bizonyos eszközökkel életben tartja az antiszemitizmust.
– Eközben az izraeli miniszterelnök mondja, hogy ez nem igaz.
– Nem úgy általában az izraeli miniszterelnök, hanem Benjamin Netanjahu.
– Ő talán nem eléggé zsidó? Nem elég hiteles forrás?
– És azok, akik fenyegetve érzik magukat a kormányzati propaganda árnyékában felbugyogó antiszemitizmustól? Ők nem elég hitelesek? Netanjahu ugyanazt a politikai filozófiát vallja magáénak, amit Orbán is. Megtalálták egymást. Ez ebben a lényeg. A Sargentini-jelentést pedig tévedés egy vagy két rossz mondat miatt hiteltelennek beállítani. Összességében pontosan és jól mutatja be, hogy Magyarországon megszűnt a jogállamiság európai minősége.
– Régen baja volt azzal, amikor jobbikosok tüntettek a háza előtt, most meg már együtt tüntet a Jobbikkal, akiket korábban keményen nácizott… Milyen érzés?
– Furcsa. Talán nekem volt velük a legtöbb konfliktusom antiszemita kiszólásaik, elfogadhatatlan nézeteik miatt. Sneider Tamás be is perelt. Megnyertem. Ma is azt mondanám, hogy az Országgyűlés alelnökének nem való ilyen múltú ember, s a Jobbik jobban tette volna, ha valaki mást jelöl. A programjuk viszont erőteljesen szakít a Novák Előd-féle régi vonallal – már az európai politika kérdéseiben is. A helyzet, amit tudomásul kell venni: új rendszerváltásra van szükség. Az ellenzék pártjai civil szervezetekkel összefogva meg kell, hogy törjék Orbán hatalmát. Utána versenghetünk demokratikusan, de az európai parlamenti választás kulcsfontosságú. Ezt kell, hogy megértsék a kollégák a többi pártban. Ha az ellenzék összefogva legyőzi a Fideszt, az óriási lelkierőt szabadíthat fel.
– Hiszen éppen most nem kell összefogás! Ez egy listás választás, nem vész el szavazat, ha külön indulnak!
– Dehogynem. Itt is van küszöb. Aki alatta marad, az arra adott szavazatok elvesznek. Márpedig most egyetlen szavazatot sem pazarolhatunk el. Áprilisban 2 millió 870 ezer szavazat érkezett Orbán ellen. 47 ezerrel több, mint Orbán mellett. Ilyen eredménnyel a Fidesz elveszítené az EP-választást, utána pedig úgy futhatnánk neki az önkormányzatinak, hogy mindenhol egy jelölt áll szemben Orbánéval. A rendszernek pedig akkor lenne vége, amikor elveszíti a településeket. Ehhez egyeztetés, együttműködés kell. Végre van is.
– Valami konkrétum is van?
– Rendben, mondom: március 15-én reményeink szerint az ország jelentős részén már azok lesznek a szónokok az ünnepi rendezvényeken, akik a teljes ellenzék támogatásával szállnak majd szembe Orbán jelöltjével ősszel.
– Márki-Zay Péter mozgalma tehát működőképes?
– Örömmel ajánlom polgármester-jelöltjeinknek, hogy működjenek együtt vele helyi szinten.
– Budapesten Karácsony vagy Puzsér?
– Vagy Horváth Csaba. Meglátjuk, ki nyeri az előversenyt. Nagyon meglepődnék, ha Puzsér Róbert lenne Tarlós István kihívója az előválasztás végén. A döntés ott fog megszületni, ebbe már mindenki belement. Ez nagyon jó jel: most senki nem mer kimaradni az egyeztetésekből. Bár itt tartottunk volna áprilisban! Most nem lenne kétharmad.
– Ki miatt lett?
– A Jobbik és az LMP volt képtelen megegyezni. Akadtak megyék, ahol helyben megállapodtak, de a pártközpontok nem engedték visszalépni őket.
– Másképp emlékszünk. Mintha azzal indult volna, hogy önök a DK-val lepacsizták a körzeteket.
– Igaz.
Az a megállapodás óriási hiba volt.
Választókerületekről egyeztünk meg a DK-val, aztán lasszóval próbálták összefogdosni a jelölteket… Nem lett volna szabad. A szempont a legjobb ellenzéki jelölt megtalálása kellett volna, hogy legyen. Ugyanakkor ne feledjük a tényt, hogy mi végig nyitottak maradtunk, gesztusokat is tettünk például az LMP felé. Nem rajtunk múlt.
– Csakhogy vannak ellenzékiek, akik EP-választáson sem szavaznának Gyurcsány-listára, a Jobbik nem is hajlandó felmenni ilyenre. Mások jobbikosra nem szavaznának. A küszöbveszélyt és ezt a két ellenzéki lista modellje védené ki. Egy MSZP-DK-P, meg egy Jobbik-LMP-Momentum. Erre van nagyobb esély?
– Semmi nem lehetetlen, de egyetlen nagy közös lista valóban kevéssé valószínű. Azt mindenesetre el kell elkerülni, hogy a Fidesz-lista szétverje a szétaprózott ellenzéki listákat.
– Ilyen rossz állapotban a pártja? Félti a mandátumát?
– Szó sincs róla! Nem hiszem, hogy az MSZP ne tudna akár egyedül is megszerezni néhány mandátumot. Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. Magamat meg akkor sem félteném, ha nem lennék képviselő:
több ajánlatot kaptam a turisztika nemzetközi világából.
Jellemző persze, hogy amikor letárgyalom a nagy szervezetekkel, hogy Magyarországra hozzák a rendezvényüket – mondjuk a Michelin-ét – a kormánytól az megy feléjük, hogy Ujhelyi nem beszélhet az eseményen. Ez a kicsinyesség jellemző a NER-re, más országokban meg nem divat. Néznek is ilyenkor nagyot. Nem magamat féltem tehát. A borzalmas lélektani következménytől tartok, amely az ellenzéket megbénítaná, ha a Fidesz a 21 EP-mandátumból elvinne 15-16-ot, ahogy Orbán tervezi.
– Márpedig sanszos. Az is, hogy európai szinten Orbán tovább erősödik, hiszen várhatóan a néppárti frakció még mindig a legnagyobb lesz, de kisebb a mainál, tehát az Fidesz súlya még tovább nő.
– Vagy mégsem. Schöpflin György lengette be a blokkoló kisebbség frakciójának megalakítását, a néppárton kívüliséget. Egész Európa számára fontos, hogy mekkora Fidesz-delegáció utazik ki Brüsszelbe, kezében az „Állítsuk meg Brüsszelt!”-plakátokkal. Óriási üzenet, ha sikerül megverni őket.
Schöpflin György: „A kormány az összes kulturális háborúját elvesztette”
Tizenöt év után mond búcsút az Európai Parlamentnek Schöpflin György, aki nem szerepel a Fidesz májusi európai választási listáján. A brüsszeli kormánypárti delegáció doyenje szerint az Orbán-kabinet politikailag és sok tekintetben gazdasági értelemben is sikeres, csak kulturális háborúit veszíti el kivétel nélkül. Karrierzáró és kampánynyitó nagyinterjúnk. – Minden emailje végén a híres XIX.
Az MTVA-dolgozónak is, akiben volt bátorság, hogy kijuttassa a Varju László bántalmazásáról készített felvételt. Az ügyészségi munkatárs számára is, hogy valaki lefénymásolja az aktát, amelyre Polt Péter azt mondta, hogy félre kell tenni. Erre a bátorságra szükség lesz a rendszer megdöntéséhez, de hogy meglegyen, kell a politikai üzenet, hogy igenis leváltható. A mögöttünk hagyott hétvége ebből a szempontból – úgy érzem – fordulópont volt. Végre az ellenzéki pártok mindegyike érzi. Mind elfogadták például a meghívásomat egy találkozóra, amelynek témája egy közös mozgósító kampány. Ez néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna.
– Régebben az is, hogy Puch László fideszes kezekbe játssza át az újságját. Ahhoz mit szól?
– Nincs vele kapcsolatom. Olvastam a Rosta Mária-interjújukat, hosszan foglalkoztak vele. Nem értem. Nincs jelen az MSZP napi életében.
– A Népszavában viszont jelen vannak a kormányhirdetések… Nem csodálkoznak, ugye, ha felvetődik a többi ellenzéki pártban, hogy a szocik lepacsiztak a Fidesszel?
– Semmivel sem szereplünk többet a Népszavában, mint a többi ellenzéki párt és mozgalom. Amikor használni kell, mindenki szeret benne lenni, amikor a szociknak kell odapörkölni, jön, hogy „Puch, Népszava, kormányhirdetés”.
A lap olvasott és ellenzéki. Nem a Fidesz szerkeszti. A Népszavát nem nyúlták le.
– És milyen érzés úgy harcolni a lenyúlásmentes országért, hogy egykori sofőrjéhez Szegeden 400 millió vándorolt?
– Ez épp olyan, mintha azt mondanám: a Heti Válasz azért dőlt be, mert Stumpf hazavitte a pénzt.
– Akkor valóban aljas rágalom. De ha az, miért nem perelte az Origót, amikor megírták: ennyi pénz ment az önkormányzati megbízásokon hízott Szeviéptől az egykori sofőrje vezette céghez.
– Többen perelték már őket, Botka László nyert is ellenük. Én csupán azért nem tettem, mert nem akarom, hogy bármi elvegye az energiát az európai parlamenti kampánytól. Tomi, aki nekem jóval korábban volt kollégám, elhelyezkedett az egyébként nem is önkormányzati megbízásokból „hízó” Szeviép 100 százalékos leányvállalatánál. Ügyvezető volt, nem tulajdonos, az anyacégtől pedig az elvégzendő feladatokra kapta a pénzt a leányvállalat. Ez a nagy sztori. Egyszer meghallgatták a perben, ebből lett a fideszes hazugságcunami.
– Az önhöz korábban közel álló Pistrui László korábbi Szeviép-vezért sem ítélte el talán a bíróság?
– De. Első fokon. Örülök is, hogy van végre ítélet. Így mindenki elolvashatja, hogy egyetlen politikus neve sincs a vádiratban, sem az ítéletben. Az Orbán-rendszer rendőrsége és ügyészsége nyolc évig nyomozott az ügyben, engem és Botka Lacit viszont még csak tanúként sem hallgattak meg.
Elképzelhető lenne ez, ha a legkisebb mértékű korrupcióban érintettek lennénk?
S hogy ismerem Pistrui Lászlót? Hogyne. A Pick Szeged kézilabdacsapatának a Szeviép fő szponzora volt. A csapat társadalmi elnökeként tényleg rendszeresen voltunk egy társaságban. Csináltunk is egy bajnokcsapatot. Büszke vagyok rá.
– Ahogy öt gyerekére, s legkisebb, idén kétéves lányára is nyilván.
– Persze.
– Utóbbi nevéből mégis az látszik, hogy valójában nem hisz Orbán leválthatóságában.
– Miért? Csenge Szidónia.
– Szidónia az ön édesanyja neve, azt értjük. A Csenge viszont elképesztően jól cseng fideszes körökben.
– Nem ezért választottuk. Székely felmenőim miatt. Egyikük még harcolt is a Székely Hadosztályban – ez fontos része a családi történeteknek. A nemzeti érzés erőteljes megléte sem volt kérdés nálunk soha – mindig elsőként állok fel a Himnusz hangjaira.
– Azért az Internacionálét is elénekelte, amikor rázendítettek pártilag…
– A nemzetközi munkásmozgalom himnuszát. Rossz mellékízt kapott ugyan a negyven év miatt, de esetemben nincs semmilyen ellentmondás: ne feledjék, hogy a szocialista pártba már demokráciában léptem be. A rendszerváltás után. Amit reményeim szerint nemsokára már csak „a korábbi rendszerváltásnak” fogunk nevezni. Szükség van ugyanis egy újra. Minél előbb, annál jobb.
Fotók: Vörös Szabolcs
