Ne bízzanak Oroszországban! – amerikai extábornok exkluzív interjúja a Válasznak
Sosem hitte volna Ben Hodges, hogy lesz amerikai elnök, aki megkérdőjelezi az 5. cikkelyt: az amerikai hadsereg volt európai főparancsnokát lesújtotta Trump elnök egyik kijelentése – mondja a Válasznak adott exkluzív interjújában. A jelenleg a washingtoni Európai Politikai Elemzések Központjának (CEPA) dolgozó, 2018-ban visszavonult altábornagy szerint Oroszországban nem lehet megbízni, a magyar kormány Ukrajna NATO-integrációját gátló vétóját kiváltó nézeteltéréseket tehát mielőbb rendezni kell.
– Katonai szemszögből nézve mennyire sérülékeny Magyarország?
– Magyarország egy fontos és megbízható NATO-tagország, ahogy azt a szövetség különböző katonai misszióiban való részvételével is bizonyította. A megbízhatóság jele a most zajló modernizációs folyamat is. Ami a fenyegetéseket illeti, ugyanazokkal kell számolnia, mint az összes tagállamnak: agresszív dezinformáció és kiberhadviselés a Kreml részéről, amelynek célja, hogy aláássa az intézményeinket és széthúzást teremtsen a szövetségben. Oroszországnak ezen kívül folyamatosan nő az előnye az elektronikai hadviselés és a rakétavédelem terén. Szükség van a mobilitás növelésére is, amellyel a NATO képes lehet megelőzni a fenyegetéseket vagy válaszolni azokra, továbbá folyamatos az instabilitás a Balkánon, részben a Kreml beavatkozása miatt.
– Azt mondja, Magyarország megbízható NATO-tag, mégis rendszeresen éri az a kritika, hogy például az orosz fenyegetéseket nem veszi elég komolyan.
– Nem szeretnék kitérő választ adni, Magyarországnak, mint minden szövetségesnek, mindent meg kell tennie a liberális demokrácia intézményeinek védelme érdekében, mert ezek tesznek ellenállóvá egy társadalmat, ez pedig ahhoz kell, hogy az Oroszország – vagy bármilyen ország – beavatkozásaival szemben védekezni tudjon. Magyarország elég szerencsés abból a szempontból, hogy nincs sem közvetlen határa Oroszországgal (mint mondjuk Észtországnak), sem közvetett (mint mondjuk Romániának a Fekete-tengeren).
Egy invázió esélye tehát sokkal kisebb, csakhogy nem ez az egyetlen fenyegetés:
a kiberhadviselés és a dezinformáció nem ismer határokat, de bármi annak tekinthető, ami a NATO összetartását gyengíti.
– Ha arra utasították volna, hogy készítsen elő egy magyarországi inváziót, hogyan látott volna neki?
– Ilyesmire nem válaszolok. Semmi értelme, hogy bármilyen potenciális ellenséget segítsek abban, hogy hogyan támadja meg a szövetségeseinket.
– Van gyenge pontja a Magyar Honvédségnek?
– Jó látni, hogy a Honvédelmi Minisztérium megfelelően kezeli a kihívásokat. Két embert jól ismerek onnan: Benkő Tibor minisztert és Böröndi Gábor altábornagyot, helyettes vezérkari főnököt. Tudom, hogy nemcsak a NATO-ban előírt 2 százalékos védelmi kiadás eléréséért, hanem a Honvédség átfogó modernizációjáért is keményen dolgoznak, és ebben jó úton járnak. Persze nemcsak ez a kettő számít. Ha például amerikai, brit, német, francia, holland, dán vagy belga csapatokat mondjuk Romániába vezényelnek, majdnem biztos, hogy át kell haladniuk Magyarországon, amelynek így – mint minden más szövetségesnek – abban van felelőssége, hogy biztosítsa a gyors csapatmozgást, azzal, hogy rendelkezésre bocsátja a vasúti és a közúti infrastruktúráját. Ez a gyorsaság az elrettentés elengedhetetlen része, még azelőtt, hogy a válság kirobbanna.
– Vagyis messze vagyunk még az ön által már többször is emlegetett „katonai schengeni övezettől”.
– Nem tudom, mennyire messze, de van egy élményem 2017-ből, amiből arra következtetek, hogy gyorsaság terén még nem állunk olyan jól, mint kéne. Emlékszem, a pápai légibázison voltunk, ahonnan Bulgáriába repültünk – egy olyan hadgyakorlatra, ami közben Magyarországon is zajlott –, és mielőtt felszálltam a gépre, megállított egy határőr, hogy az útlevelemet kérje. Semmi értelme nem volt: gyakorlatozni voltunk ott, ráadásul jó előre megtervezték minden elemét.
– Júliusban írt egy cikket a Politicónak, amelyben a Lengyelországban létesítendő állandó amerikai katonai bázis ellen érvel, mondván, ha ez valósággá válik, azt Moszkva a NATO–Oroszország szerződés megsértéseként fogja értelmezni. A Krím megszállása után miért kéne bárkinek azzal törődnie, mit gondol Oroszország?
| Trump Erőd a barátoknál?
Az Egyesült Államok fontolóra veszi a lengyel kérést, amely állandó amerikai katonai jelenlétet szorgalmaz Lengyelországban – ezt Donald Trump amerikai elnök mondta még szeptemberben, amikor a Fehér Házban fogadta lengyel kollégáját, Andrzej Dudát. Lengyelország korábban is többször kérte egy állandó bázis kialakítását, amelynek 2 milliárd dollárig terjedő finanszírozását is vállalta, hiszen egy állandó támaszpont fenntartása a katonák és családjaik elszállásolásával, a gyerekek iskoláztatásával, egészségügyi biztosítással és egyéb költségekkel jár. Varsó álláspontja szerint Oroszország a térségben évek óta erősíti katonai jelenlétét és aktivitását, így a lengyelországi állandó amerikai katonai jelenlét biztonsági garancia lenne az orosz agresszió ellen. A tervek szerint a bázisnak a Fort Trump nevet adnák. |
– Sosem érdekelt, mit gondol Oroszország. Az viszont igen, hogy a szövetség egységét fenntartsuk. Ez számít leginkább, mert ez a leghatásosabb védelem. Tehát ha állandó jelleggel amerikai katonai képességeket telepítünk Közép- és Kelet-Európa bármely pontjára, azt csak a szövetségeseinkkel folytatott konzultáció után lehet megtenni. Lengyelország nagyszerű szövetséges, amelyik mindent megtesz nemcsak a saját, hanem más országok védelméért. Örülök, hogy a Pentagon előáll azzal a tanulmánnyal, amellyel az amerikai Kongresszus bízta meg és amely a lengyelországi bázissal foglalkozik. Ez segíthet meghozni a helyes döntést, amely figyelemmel lesz az esetleges következmények előzetes értékelésére is. Lengyelországban már most is amerikai katonák ezrei vannak, az Egyesült Államok itteni – és általában: a NATO keleti szárnya iránti – elkötelezettsége már így is nagyon erős.
Persze értem a vágyat az állandó támaszpont iránt Közép- és Kelet-Európában.
Ezzel hangsúlyoznák ezeknek az országoknak a teljes körű NATO-integrációját, elejét véve minden olyan érzésnek, amely szerint ez csak lépcsőzetesen történik. Ha a NATO ebben a kérdésben egységesen cselekszik, ahogy tette azt a Baltikumba és Lengyelországba rotációs alapon telepített harccsoportok esetében, akkor ez egy erős és hatásos elrettentő lépés lehet.
– Mégis, a Pentagon támogatná Fort Trump felállítását?
– Erre fog válaszolni a már említett tanulmány. Március 1-jére készül el.
– Mit tanulhat Európa Oroszországtól?
– Azt, hogy soha nem bízzon meg benne, és ne várja el, hogy bármilyen egyezséget betart, hacsak ahhoz nem kapcsolódik teljes átláthatóság vagy valamilyen erős ellenőrző eljárás.
– Magyarország vétója miatt elakadt Ukrajna NATO-integrációja. Mennyire rossz ez?
– Remélem, Magyarország és Ukrajna gyorsan és alaposan képes lesz rendezni a nézeteltéréseket…
– … ezzel is közelebb hozva Ukrajnát a NATO-hoz?
– Nemcsak a Nyugatnak, hanem az egész nemzetközi közösségnek Ukrajna mellett a helye. A Kercsi-szorosban lezajlott incidens múlt novemberben az elmúlt időszak legarcátlanabb lépése volt, amit láttam: Oroszország közvetlenül támadott meg és foglalt le ukrán hajókat, törvénytelenül és feleslegesen fogta el az ukrán haditengerészet matrózait, akiket rögtön utána kéthónapos elzárása ítélt. Miféle nevetséges, harmadik világbeli igazságszolgáltatás az ilyen?
A Krím Ukrajna szuverén része. Oroszország illegálisan megszállta, most pedig a körülötte lévő felségvizeket követeli, amivel pedig a saját, Ukrajnával aláírt szerződését sérti meg, amely szabad Azovi-tengeri be- és kijárást biztosít.
Teljes nonszensz az a hamis narratíva, hogy ez egy ukrán provokáció volt, vagy hogy Ukrajna hibája. Körülbelül olyan színvonalú védekezés, mint amikor megerőszakolnak egy nőt, és aztán a nőt okolják, hogy milyen ruhában volt. Oroszország elnöke pedig ilyen érveket használ. Az egész nemzetközi közösségnek hangosan kell kimondania, hogy ez elfogadhatatlan, különben soha nem lesz ennek vége, hiszen Oroszország célja a Fekete-tenger fölötti teljes dominancia és Ukrajna nyugati integrációjának megakadályozása.
– Vagyis sajnálatos a magyar vétó.
Fontos, hogy a nagyobb stratégiai kérdést lássuk: az európai nemzetek szuverenitásának védelmét.
– Mi az, ami elengedhetetlen egy biztonságosabb Európához?
– Minden eszközzel, a legmagasabb szinten kell tartani a készültséget, és ennek szükségességére – csakúgy, mint a fenyegetésekre – minden szövetségesnek rá kell ébrednie. A már említett katonai mozgékonyság és a titkosszolgálati információk megosztása terén is van még tennivaló.
– Ha még aktív tiszt lenne, mennyire lenne nehéz Trump elnök parancsait teljesíteni?
– Minden amerikai tiszt esküt tesz az alkotmányra és annak védelmére. Nem gondolunk arra, hogy egy elnököt megvédünk, a másikat meg nem, hiszen mindegyiket az amerikai nép választotta. Az alkotmány szerint pedig ő a fegyveres erők főparancsnoka, miközben a Kongresszusnak is van némi hatásköre, a fékek és ellensúlyok jegyében.
– Még az sem ingatná meg, amit Trump például a NATO-tag Montenegróról mondott? Azt állította: „agresszív emberek, akik miatt kitörhet a harmadik világháború”.
– Rendkívül lesújtott, hogy az Egyesült Államok elnöke ilyet mondott. Ajándék az ilyesmi minden lehetséges ellenségnek.
Trump elnök ugyanis annak látszatát keltette, hogy az Egyesült Államok meglehet, nem teljesíti a Montenegró felé vállalt kötelezettségeit. Megdöbbentem ezen.
Kárt tesz a szövetségben az, ha Amerika bármilyen kétségre okot ad: nem erről szól a vezetés. Erősen hiszek a pozitív vezetés erejében, ami még nem jelenti azt, hogy nem ösztönözzük a szövetségeseinket arra, hogy ők is hozzátegyék a maguk részét, de soha nem hittem volna, hogy lesz egy elnök, aki megkérdőjelezi az 5. cikkelyt.
Borítókép: AFP/Dimitar Dilkoff
