Bulvárból, pornóból és helyreigazításból kellene keresztény sajtót építeni
Távozni kényszerült a papíron „nemzeti, keresztény értékekre” felesküdött Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke, miután nyíltan beszélt arról, hogy szívesebben olvas ellenzéki lapokat. Varga István fideszes exképviselőnek így már nem kell szembesülni a problémával, hogy a „KESMA” húzótermékei, melyekből elvileg az új „keresztény” média épül, a mai napig tele vannak pornóval és a legalantasabb bulvármocsokkal. További ellentmondás, hogy miközben a központi politikai üzenetek továbbítása összességében sikeres, a nagyszabású médiatérfoglalás súlyos kudarcokkal van tele. Nagykép a magyar sajtóhelyzetről az úgynevezett G-nap negyedik évfordulóján, a Magyar Nemzet újraindulásának napján.
Olvassunk bele a 2018. november 28. óta működő, december közepéig összesen négyszáznál is több magyar médiatermékben többségi tulajdont szerző Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (az egyszerűség kedvéért: KESMA) alapító okiratának céljaiba és preambulumába:
„Az Alapítvány célja, hogy a magyar tömegtájékoztatás részét képező nyomtatott sajtó, rádió, tv, online felületeinek értékteremtő valamint a magyar nemzeti öntudat erősödését szolgáló tevékenységét elősegítse.” (részlet a célokból)
„Az elkövetkező évek, évtizedek döntésein múlik egy olyan közösség kiépítése a Kárpát-medencében és a tágabb értelemben vett visegrádi térségben, mely a keresztény – nemzeti értékeket közösen vallja, örökül kapott identitását megőrzi, a nemzetét érintő sorsfordító kérdésekben együttesen fellép, s értékeinket szem előtt tartva elismerést vív ki magának. (…) Hisszük, hogy nemzetünk jövője szorosan összefügg közösségünk művelődésével, keresztény kultúránk megőrzésével, így mindennapi tájékozódásunkkal is. A magyar írott és elektronikus sajtónak a közösségi összetartozás erősítésében, a közös jövőnkről szóló gondolkodás megalapozásában elvitathatatlan szerepe és felelőssége van. Hisszük, hogy a nemzeti, keresztény értékeinket közösen vallva, és a mai kor eszközeivel felvértezve, a jelenlegi és az előttünk álló évtizedek kérdéseire nemzeti alapon önálló válaszokat adhatunk.” (részlet a preambulumból)
Ha nem ismernénk a KESMA portfólióját, leragadhatnánk ott, hogy vajon miért nem sikerült a felelősségről, nemzeti értékekről szóló szöveget mondatszerkesztési és központozási hibák nélkül leírni, vagy legalább – ha már sajtóról beszélünk – szerződtetni egy korrektort az alapítványhoz. Ám sajnos akad ennél kínosabb paradoxon is.
Szemezgessünk a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak „felajánlott” kiadók termékeiből! Hogy elkerüljük a méltánytalanság vádját, a cikkválogatást tavaly decembernél, a KESMA-tulajdonszerzés utáni időszaktól kezdtük.
- Sabrina Sabrok pornósztár elhagyta lányait, hogy a sátánnal törődhessen (Origo/Life.hu)
- Pénzért és szexért gyógyít „Jézus teskándi reinkarnációja” (Origo)
- Monique Covet elaludt egy gruppen pornó forgatása közben (Origo)
- BDSM kapcsolatban élek, feminista vagyok! (Origo/She.hu)
- VV Greg és Zsuzsu bemutatta, milyen a sellőszex – 18+ videó (Bors)
- Teljesen pucéron pózol az Instán Kendall Jenner, gyorsan kattintson mielőtt eltüntetik a képet – 18+ fotó (Bors)
- Demi, a popsikirálynő (Lokál)
- Rachel felforrósítja a januárt – Fotók! (Lokál)
- Durván korhatáros: Megmutatta mi van a lába között Kelemen Anna (Ripost)
- Álló mellbimbókkal élvezi a telet a kis dögös vörös (Ripost)
- A strandon mutogatta hatalmas cicijeit a bevállalós fiatal lány! (Ripost)
Lehetne folytatni vég nélkül. A nemzetstratégiai jelentőségűvé minősített „médiaholding” legnagyobb elérésű termékei ilyesmi tartalmakkal bombázzák az olvasókat nap mint nap, óráról órára, élen a hatóságilag egyetlen nagy mennyiségben, közterületen terjeszthető ingyenes újsággal, a második legnagyobb nyomtatott bulvárlappal, a harmadik legnagyobb portállal. Ironizálhatnánk persze, hogy vajon a popsikirálynős tartalmak, esetleg a Ripost istenes címadásai (Úristen, mi van ennek a férfinek a nadrágjában?, Úristen, mi történt a ducimodell mellével?, Úristen, miért ilyen büdös a köldököm? stb.) járulnak-e hozzá inkább – ahogy a KESMA-preambulum fogalmaz – „közösségünk művelődéséhez, keresztény kultúránk megőrzéséhez”, helyette rögzítsük a tanulságot:
a magát jobboldalinak nevező médiaportfólióban gond nélkül kap helyet a pornó, teljesen kamu ostobaságok és a legalantasabb bulvármocsok is. Egyetlen dolog kizárt: bármiféle érdemi kritika a kormányzat felé.
Ilyesmit keresve sem találni a „könnyed” tartalmak között. A Borsnál a tulajdonosváltás óta egyszerűen letekerték a belpolitikát. Az Origo és a metrókijáratoknál terjesztett, mélyen primitív és alpári Lokál viszont lényegében folyamatos kampányüzemmódban működik, a kiegyensúlyozott tájékoztatás bármiféle igénye nélkül. Mindez elmondható az Ómolnár Miklós fideszes bulvárguru által főszerkesztett Ripostról is, ahol – és ez már tényleg olyan, mint valami Bödőcs Tibor-tréfa – a rovatkínálatban ugyanúgy megtalálható az Új népvándorlás, mint a Napi UFO.
A hatalomközeli újságírás másik paradoxonját Varga István volt fideszes országgyűlési képviselő, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány viharos sebességgel lemondott kuratóriumi elnöke mutatta be. Varga a Behir.hu videócsatornáján hétfőn megjelent interjúban arról beszélt, hogy „igényes, jó tollú újságírókat inkább a másik oldalon látok” és hogy nem jó az, hogy „az Indexet szoktuk előbb elolvasni, mint az Origót” (ezt a mondatot válogattuk ki az alábbi, félperces videóidézetben). A kuratóriumi elnöknek pár órával később mennie kellett, a helyzetet Kocsis Máté próbálta menteni a „megsértett” médiumoknak küldött dicsérő szavakkal. A Fidesz frakcióvezetőjének körlevele zavarba ejtő kordokumentum a kormánypárt és a sajtó viszonyáról.
Varga István az Indexről és az Origóról
Varga István előbbi mondatai – az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs minőségére tett elismerő megjegyzései mellett – kavartak nagyobb port, pedig a lényeg az utóbbi elszólásban rejlik. Nézettségi, olvasottsági adatokkal (vagy az adatok árulkodó hiányával) is igazolható, hogy a felvásárolt, majd áthangolt médiatermékek szinte mind lejtmenetbe kapcsoltak, ezért nem sikerült helyettesítő médiumot építeni az Origóból sem.
2016-ban fideszes fordulat történt a Figyelő című hetilapnál, mely a felvásárlása előtti években a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) hivatalos auditja szerint 7-8000 értékesített példányt tudott felmutatni. Ma már nincs MATESZ-bizonyítványuk, belsős pletykákra hivatkozhatunk, melyek szerint a Figyelő nagyjából 2000 vásárlót tud. Titkolja eladási adatait a Napi Gazdaság átvételéből 2015-ben megszületett, a mai naptól Magyar Nemzet név alatt kapható Magyar Idők is. A MATESZ-adatok szerint a megyei lapok (18 darab ilyen van, immár mind KESMA-ernyő alatt) „természetes kopását” a 2017-es tulajdonosváltás felgyorsította. (Közbevetés: előző lapunk eladási számai végig nyomon követhetők voltak a MATESZ-kimutatásokban. Megszüntetése pillanatában a Heti Válasz a második legnagyobb értékesített példányszámú országos közéleti hetilap volt.)
Nyomtatott vidéki lapok eladott példányszámai
A fenti grafikon 2018. negyedik negyedévben készült, ezért szerepel a címében, hogy „Mészáros Lőrinchez köthető”. November végén, december elején az összes megyei lap KESMA többségi tulajdonba került. A töréspont viszont jól tanulmányozható 2017. első és második negyedéve között: a Mészáros-féle benyomulás pont akkor történt meg.
A Digitális Közönségmérési Tanács számai mutatják, hogy az elsőségét sokáig őrző Origót ma már az Index és a 24.hu is megelőzi. És ezen a ponton érdemes visszakötni Varga István hétfői, gyors bukást érő mondatára: a már 2017-ben – Matolcsy Ádám érdekeltségében – maximálisan kormánybarátra hangolt Origo-szerkesztőséget az elmúlt években semmi sem gátolta meg abban, hogy az Indexénél jobb címlapkonstrukciót, a 24.hu-nál érdekesebb és pontosabb tartalmat kínáljon az olvasóknak, tovább növelve a látogatottságot, egyúttal kísérletet téve arra, hogy Varga Istvánnak szégyenszemre ne az Indexszel kelljen kezdeni a napot. Az Origo fő elfoglaltsága azonban nem ez volt, hanem az, hogy elterjessze Vona Gáborról, hogy „buzi”.
A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke nem azért nem tudott az Origóról tájékozódni, mert az a volt fideszes képviselő ízlését meghaladóan fideszes. Az Origo jelen állapotában egyszerűen nem úgy van berendezve, mint egy újság.
Hanem úgy, mint egy kampánytermék, ami ráadásul rendre valótlanságokkal eteti az olvasóit, napi gyakorlattá téve a Népszabadságból megismert weyerbélázást. Az utóbbi időben helyreigazításra kötelezte az Origót mások mellett Gyurcsány Ferenc és a Human Operator Zrt. (többször is), a Jobbik, Vona Gábor, a Momentum és Gulyás Márton.
Az interneten híreket kereső konzervatív, mi több, fideszes olvasók többsége nem azért tájékozódik az Indexről, mert azonosul a publicisztikáikkal, hanem mert máig ők gyártották le a legolvashatóbb címlapkonstrukciót, és mert világnézeti elfogultságaival együtt az Index képes megfelelően informálni.
A „médiakiegyenlítés” szüntelen hajszolása ma már inkább annak beismerése, hogy a nagyszabású politikai térfoglalás súlyos kudarcokkal van tele. A központi üzenetek továbbítása persze összességében (közmédiával, plakátkampányokkal együtt) hatékonyan működik, de ez elképzelhetetlenül sok közpénzbe kerül. Elvileg reális program lehetne a „világnézeti” médiakiegyenlítés, de a hatalomközeli tulajdonosok közül eddig ez láthatóan nem sokakat érdekelt: éppen fent mutattunk egy halom példát, hogy az átvett tömegmédiumok úgy szólnak pornósokról, trash celebekről és más bulvárszemétről, mintha a politikai cél nem a „régi vágású kereszténydemokrácia” építése lenne. Más szavakkal: a szomorú helyzet az, hogy a KESMA húzótermékei megtestesítenek mindent, amivel szemben egy keresztény, konzervatív rendszer elvileg meghatározza magát.
×××
Zárásként rövid esettanulmányt szeretnénk az olvasók figyelmébe ajánlani. 2018. december 9-én, a Válasz Online bejelentésekor és a másnapi induláskor is szorosan követtük, hogyan rezonál a magyar sajtó. Az eredmény beszédes volt: a Heti Válasz-csapat tagjainak új lapjáról egyetlen szó sem esett a KESMA-ernyő alatt működő egyik orgánumban sem. Egyetlen rövidhírt, utalást sem találtunk. A Magyar Idők–Magyar Nemzet váltásról ugyanakkor bőven lehetett olvasni „mindkét oldali” lapokban, az Indextől a Népszaván át a 888-ig. „Alternatív”, közösségi finanszírozásból épülő konzervatív nyilvánosságként nemcsak az új Választ negligálja a KESMA-tér, hanem a volt nemzetesek által alapított Magyar Hangot is. (Ez alól a Mandiner cikkszemléje kivétel.) Persze egyikünk sem szenved az idézettség hiányától, a tanulság inkább az, hogy a szabadsághiányt nem oldja fel sem pénz, sem paripa, sem fegyver.
