Bukásra ítélt „egyes szülő, kettes szülő”: a bioetikai háború mellékhadszíntere
A konzervatívoknak a társadalom alapegységének szétverése, a liberálisoknak viszont az egyenlőség felé tett lépés a minap elfogadott francia törvény, amely szerint az iskolai dokumentumokban apa és anya helyett egyes meg kettes szülő szerepel majd. Pánikra nincs ok: a szabályozás ebben a formában szinte biztos, hogy nem lép hatályba. Ettől még „egyeske és ketteske” egy nagyobb bioetikai háború mellékhadszíntere.
Apa és anya helyett egyes szülő meg kettes szülő: egy disztópikus regény részlete vagy múltbéli totalitárius társadalomátalakító kísérlet? Egyik sem: ez a valóság. Egy kedden első olvasatban megszavazott francia törvény szerint az iskolák adminisztrációjában át kell térni az eddigi megnevezés helyett az új formákra. Noha végül az intézkedés nagy valószínűséggel nem lép hatályba (erről nemsokára), a magyar sajtón is végigsöprő hír tektonikus társadalmi és technikai átalakulásokra világított rá.
Pedig a történet nem így indult. A Jean-Michel Blanquer oktatási miniszterről elnevezett reformcsomag vitája sokáig a minden európai országból unalomig ismert menetrend szerint haladt. Az állam elégedetlen volt a kiadásokkal és a közoktatás működési zavaraival, a tanárszakszervezetek az adminisztratív terhelés és az emberhiány, a szülői érdekképviseletek pedig a diákok túlterheltsége miatt panaszkodtak. A miniszter törvényjavaslatához benyújtott ezer módosítóindítvány közül kettő keltett igazán nagy figyelmet. Elfogadták a jobboldali ellenzék javaslatát arról, hogy az osztálytermekben ki kell helyezni a francia és az európai zászlót, illetve a Marseillaise szövegét. A jobboldaliak ugyanis úgy vélik, az elmúlt évtizedekben meggyengült a francia társadalom kohéziója, aminek következménye a már Franciaországban született, muzulmán vallású franciák egy részének radikalizálódása, a francia társadalmat meghatározó értékek (mint amilyen a férfi-női egyenlőség, vagy a patriotizmus) elutasítása. A baloldalnak tett gesztusként Emmanuel Macron elnök pártjának képviselői megszavazták „az azonos nemű párok egyenlőségét biztosító” módosítót az egyes és kettes szülőről – bár azt a miniszter és a kormány egyaránt ellenezte.
Nemcsak az elnevezésekből, de a képviselői indoklásból is botrány lett. A beadványt jegyző kormánypárti politikus ugyanis arról beszélt, a gyermeket nevelő homoszexuális párok „már meghaladott társadalmi és családi sémákkal” (értsd: a heteroszexuális házasság és családdal) kénytelenek szembesülni az adminisztráció során. A politikus azt is hozzátette, a kezdeményezés a „szociális egyenlőségről” szól.
A jobboldali ellenzék és a katolikus egyház rögtön tiltakozott. „Ismét szomorúan tapasztaljuk a parlament kísérletét arra, hogy felbomlassza a családot az adminisztrációs űrlapok egységesítésének ürügyével. A már »túlhaladottnak« tekintett »apa« és »anya« kifejezés lehetővé teszi számunkra, hogy az egymást követő nemzedékekben azonosítsuk magunkat. Az iskolának különösképpen is osztoznia kellene e felfogásban” – fogalmazott a francia püspöki kar. Az azonos nemű házasságok törvénybe iktatása ellen 2012-2013-ban tiltakozó mozgalom vezetői egyenesen „dehumanizálásról” beszéltek. Emlékeztettek, hogy tömegtüntetéseik idején kinevették őket, amikor arról beszéltek: előbb-utóbb a hagyományos családfelfogás dekonstrukciója, az egyes és kettes szülő bevezetése következik. A baloldali Libération napilap 2012 novemberében például „fantazmagóriának” nevezte, hogy valaha a szülők számozására kerülhet sor a hivatalos, például az iskolai dokumentációban. Maguk az érintettek sem voltak túl lelkesek: az azonos nemű szülőpárokat képviselő egyesület szerint problémákat vet fel a szülők hierarchizálása.
Ironikusabb észrevételek szerint pedig a semlegeskedőnek szánt megnevezés keserű viták forrása lehet még a legszelídebb családokban is arról, hogy ki az egyes számú szülő.
Mások pedig egyszerűen arra hívták fel a figyelmet: a kérdés törvényi szintű szabályozása teljesen felesleges, az inkább iskolai hatáskör. Sokszor nem az azonos nemű párokat is megillető tapintat jelenti a legnagyobb kihívást. (Becslések szerint a 67 milliós országban 100 ezer egynemű párból álló háztartás létezik, ezek 10 százalékában élnek együtt legalább időszakosan egy gyermekkel.) A kihívást a közoktatásnak sokszor inkább az átalakuló heteroszexuális családszerkezet „lekövetése” jelenti. A sajtóban megjelent tanári beszámolók szerint a szülői együttélések, szétválások, gondviselői helyzetek sokaságával kellett eddig is megbirkózni az „apát és anyát” megnevező iskolai dokumentumokban – és ezt különösebb gond nélkül megoldották.
Ez a helyzet valószínűleg a jövőben sem fog megváltozni. A francia törvényhozás ugyanis kétkamarás, még a felsőháznak, a Szenátusnak is lesz szava a szülőszámozás ügyében – ott pedig a jobboldali ellenzék van többségben.
A kormány is érzékeltette, hogy maga sem híve az „egyeske és ketteske-akciónak.” Blanquer miniszter jelezte, más megoldást kell találni.
„Nem gondolom, hogy el kellene tűnnie az »apa« és »anya« szavaknak. Megtaláljuk azt a formulát, ami mindenkit tiszteletben tart” – szögezte le a tárcavezető. Egy kormánypárti képviselő pedig felvetette, megoldás lehet például, ha az iskolai formanyomtatványokon kétszer szerepel majd az „apa/anya” rubrika, s karikázással mindenki kiválaszthatja magának a számára rokonszenves kombinációt. Hetek múlva, amikor a Szenátus után ismét a Nemzetgyűlés tárgyalja a törvényjavaslatot, ez a kompromisszum tűnik a legvalószínűbbnek.
Nincs is tehát semmi látnivaló? A helyzet ennél összetettebb. Az egyes és kettes szülő bevezetésének napirendről lekerült ötlete egy mélyebb átalakulásnak a tünete. Ennek alighanem legpontosabb francia leírását egy fiatal francia filozófus, Xavier Bellamy adta. A mindössze 33 éves tudós nem az elefántcsonttoronyban szöszös pulóverben üldögélős fajta. Népszerű filozófiai konferencia-sorozatot szervez Párizsban, Versailles város alpolgármestere, jól fogyó esszékötetek szerzője – és nem mellesleg a jobbközép Republikánusok európai parlamenti listavezetője. Tavaly ősszel megjelent és komoly figyelmet kiváltott „Demeure” (a szó jelentése: otthon és megmaradni) című könyvében kortárs gondolkodásunk alapjait, az állandó innováció-kényszert, a megújulást, az átalakulást bírálja. Szerinte a változás posztmodern társadalmaink szent tehene lett. Mindig mozognunk kell, anélkül, hogy e mozgás irányát és célját meghatároznánk vagy akárcsak kérdéseket tennénk fel róla. (Talán nem véletlen, hogy Macron elnök szülőreformot is megszavazó pártjának a neve La République en Marche, azaz a Köztársaság Mozgásban.)
Bellamy érvelése szerint miközben nyugati civilizációnk dinamizmusát köszönheti az innováció-kényszernek, már ez mély válság forrásává is vált. A közjó, a határ, az örökség, a vallás csak a haladás korlátaiként jelennek meg életeinkben – a tőlük való szabadulás szolgálja az egyén kiteljesedését. A képzőművészetben így vette át a szép keresésének helyét a performansz, a közéletben a politikus helyét a szakértő, a közgazdaságban így lett uralkodó a fogyasztás ideológiája, az áruk, szolgáltatások minél gyorsabb lecserélése. Az öncélú változáskultusz hozza magával az „egyén digitalizációját”, azaz a sokszínű emberi léthelyzetek statisztikai adatokra való egyszerűsítését.
Xavier Bellamy szerint a progresszió fetisizálása, a haladás önmagában jónak tekintése vezet el a nagy migrációs folyamatok, a nemek dekonstrukciója és a transzhumanizmus támogatásáig, a materiális világ abszolutizálásáig.
A filozófus egyetértőleg idézi A kis herceg szerzője, Antoine de Saint-Exupéry gondolatait. A szövetségesek oldalán harcoló nagy francia író 1943-as repülőhalála előtt írt egyik levelében azon aggódott, hogy a náci Németországot egy olyan civilizáció győzi le, amelynek legfontosabb célja a hűtőszekrények gyártása minél nagyobb számban.
Bellamy gondolatmenetéhez hasonlóan a szülők számmal jelölése ellen tiltakozók legfőbb érve a család vég nélküli „fejlesztésének” problematikussága volt. A hívő katolikus, korábban komikusként ismertté vált Virginie Tellenne (még Frigide Barjot művésznéven) 2012-2013-ban az azonos neműek házassága elleni tüntetések egyik főszervezője volt. Akkoriban többször figyelmeztetett, hogy a szocialista kormányzat javaslatának fő veszélye nem is a homoszexuálisok egybekelése, hanem az alapvető bioetikai változások előtti út megnyitása. Már az akkori tervezetből logikusan következett az, amit Emmanuel Macron 2017-es elnökválasztási kampányában megígért: a jövőben minden nő – azaz nem csak párkapcsolatban élők, vagy meddőségüket igazolt egyedülállók – szabadon élhet majd a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével. (Az erről szóló törvényjavaslatot valószínűleg az európai parlamenti választások után terjesztik majd a Nemzetgyűlés elé.)
Tellenne ma úgy látja, az anonim spermadonorok tömeges igénybevétele rengeteget gyereket zár majd el a biológiai apák megismerésétől, s így a társadalom további dezintegrációját vetíti előre. Az aktivista szerint innen már csak egy lépés a béranyaság törvényesítése. (2018 elején már petícióban követelték a külföldön béranyától született gyerekek jogainak franciaországi elismerését.) Amennyiben a kezdeményezés célt ér, a gyerekek már létező (jellemzően gazdag európai és észak-amerikai párokat, illetve szegény országokban élő béranyákat „összehozó”), de illegális kereskedése robbanásszerűen terjed majd el. Az aktivista érvelése szerint tehát a mostani „egyes és kettes szülő-vita” fundamentális bioetikai átalakulás mellékhadszíntere.
„Folyamatosan zajlik a »megtermékenyítési piac« előkészítése, amelynek keretében végleg elválik majd egymástól a megtermékenyítés és a leszármazás” – magyarázza a Válasz Online-nak Virginie Tellenne. A törvényi szabályozás lazítása mellett a mesterséges intelligencia és az orvosi technológiák fénysebességgel való fejlődése a petefészkek és a spermiumok tárolásának, átalakításának, beültetésének ellenőrizhetetlen folyamatát indítja el. „Az út végén ott van a Yuval Harari nemrégi bestsellerében vázolt homo Deus, azaz isteni ember. Pénzzel bármit létre lehet majd hozni – csakhogy a megrendelés alapján digitális manipulációkkal »összeállított« utódok ember mivolta több mint kérdéses” – magyarázza az aktivista.
Megoldási javaslata azonban eltávolította őt korábbi, melegházasság-ellenes harcostársaitól, akik élesen vitatják Tellenne álláspontját. Szerinte ugyanis a transzhumanizmus felé mutató megoldások gyors elterjedését csak akkor lehet megakadályozni, ha a gyermeknek biztonságot adó leszármazást az állam még az azonos nemű párok esetében is elismerné. (Így lehet elkerülni például az anonim spermadonorok iparágának további fejlődését.) Azaz egy anyakönyvi kivonatban megneveznék, hogy például egy leszbikus pár esetében ki volt a biológiai apa.
„Nincs más választásunk: ha nem ezt lépjük meg, akkor az azonos nemű párok meg az egyedülálló nők szükségszerűen fognak az anonim reprodukciós módszerekhez, illetve a bizonyosan nagy erővel hirdetett új technológiákhoz folyamodni” – magyarázza saját egyháza által is élesen elítélt gondolatmenetet Tellenne.
Ugyan semmilyen politikai támogatása nincs elképzelései átviteléhez, de lapunknak garantálja, hogy az elkövetkező években nem lesz ennél fontosabb kérdés. „Nehogy azt gondolja, hogy Magyarországon ki tudnak majd maradni majd a »mesterséges ember« jelentette kihívásból. Jobb, ha felkészülnek” – összegez Virginie Tellenne.
Borítókép: Olivier Donnars/NurPhoto
