„Puzsér gyáva blöffölő” – Tarlós István vízióról, ellenzékről, parkolásról és korrupcióról
Elképesztő videóban mutatta be a 444 nemrég, hogyan megy a mutyizás a parkolópénzekkel a kerületekben, s ha hiszik, ha nem: Tarlós Istvánnak sem tetszik a rendszer. A főpolgármester a Válasznak elárulja: a miniszterelnökkel kötött tavalyi megállapodásának eredetileg 16 pontja volt – ebből 15 teljesült, de a parkolás rendbetételét Orbán Viktor „nem tudta teljesíteni”. Az ugyanis a kerületekben „alig kezelhető politikai feszültségeket eredményezett volna”. Választ kapunk arra is, 70 évesen Tarlós minek vállal még egy ciklust, s persze Karácsony Gergely és Puzsér Róbert is megkapja a magáét. Nagyinterjú.
– Elég jó itt a szigetelés.
– Az. Ispotálynak épült a ház 300 éve, két méter vastag falak vannak.
– Alig hallatszik be valami.
– Mire akar kilyukadni?
– Azt hittük, zavarja a másnapos angol proletárok Városház térről reggelente beszűrődő üvöltözése, azért akarja elpaterolni Budapestről a fapados járatokat.
– Ez az iroda a csendes Városház utcára néz, nem a térre. Ha itt valakinek az üvöltözése hallatszik, az legfeljebb az enyém. De az ritka. A fapados reptér máshová költöztetése pedig hosszú távú terv, hiszen a Gyurcsány-érában kötöttek egy 75 évre szóló szerződést…
– Ezért sem értettük, egyáltalán miért vetette fel a költöztetést.
– Nem általános költöztetést vetettem fel, hanem a katonai és teherszállító gépek számára egy távolabbi, kisebb repteret. Amúgy pedig sosem szerettem az ilyen hosszú távú szerződéseket. Azokat olykor szükségképpen módosítani kell. A realitásokkal viszont tisztában vagyok, így hangsúlyozom: távlati elképzelést fogalmaztam meg. Amit viszont meg akarok oldani, mégpedig rövid távon: az éjszakai mélyalvás időszakában, éjfél és öt óra között ne legyen légi forgalom. Ezt a célt emeltem ki, és a Budapest Airport pozitívan is áll a kérdéshez.
– Mi az ütőkártyája velük szemben?
– A zsarolási pozíció jó pozíció, de itt nem érzek ilyet. Egyszerűen arról van szó, hogy ha Budapest választott főpolgármestereként valamit megfogalmazok, azt nem célszerű figyelmen kívül hagyni. Meg aztán a Budapest Airportnak is lehetnek még kérései… Nem erre apellálok most, de tény: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
– A kormánnyal is ilyen alapon tárgyal? Tavaly novemberben megállapodást kötött Orbán Viktorral, három napra rá meg elvették a tao-pénzt, azaz a fővárosi színházak költségvetésének jelentős részét.
– Nem csak tőlünk vették el, és nem tudom, észrevette-e, de azt a pénzt én azóta visszaszereztem.
– Hogyne. Épp ezért kérdezzük, mi volt a zsarolási pozíciója. „Ha nem adjátok vissza, srácok, nem indulok, és akkor végetek Budapesten!” Ez?
– Ilyen szavakat nem használtam, de kétségtelen, hogy az ellenzék kétségbeesett kapálózásával szemben azok közé vagyok sorolható, akiknek komolyabb érdekérvényesítő képességük van. Miniszterelnök úrral alapvetően értjük egymást. Az ország legfontosabb ügyeit szerintem jól képviseli, ezért támogatom. Ő meg tisztában van azzal, hogy tudok várost vezetni, ezért támogat – de nem mindenben értünk egyet. A matematika pedig most valóban úgy néz ki, hogy a legtöbb esély akkor mutatkozik, ha nem szállok ki a versenyből.
– Mérte?
– Én semmit.
– Ők mondjuk szoktak.
– Igen. Nem is egyszer. Mások is. Néha furákat. 1200 mintás országos mérés 10 százalékos budapesti számaiból extrapolálnak prognosztizált eredményt. A felmérések trendjét érdemes figyelni. De a történetnek ez a presztízsrésze kevésbé érdekel. Nem mondom, hogy egyáltalán nem, de nem fő szempont. Elhihetik, hogy én már nem akarok karriert építeni.
– Elhisszük. 71 lesz nemsokára.
– Erénynek, hibának tekinti a kort?
– Állapotnak.
– És mi a „nemsokára”? Maradjunk abban, hogy 70 vagyok. Marseille polgármestere 79 éves, Madridé 74, Krakkóé 72, Trump is 72. Mindenesetre amit ezen a pályán el lehet érni, azt már elértem.
– Lehetne végre a családjával. Minek akkor még egy ciklus?
– Két oka van. Az első: a miniszterelnök – várakozásaim ellenére – lényegében minden kérésemet teljesítette a folytatáshoz.
– A 107 milliárd pluszra gondol, amit ki tudott brusztolni a fővárosnak?
– Nem. A fejlesztési tanácsot szokták kiemelni, amely valóban fontos, hiszen a fővárosi projektek finanszírozása stabilabbá vált, de azon kívül van még 14 pontja a megállapodásunknak. Az ellenzék azokat azért nem emlegeti, mert nehezen ismételgethetnék akkor gyerekes vádjukat, hogy Tarlós súlyos függőségi helyzetben van a kormánytól.
– Nincsen?
– Nem vagyok.
Miniszterelnök úr tudja: addig vállalom a munkát, ameddig mindenki komolyan veszi ezt a megállapodást.
– Ha idén megint nyer, majd 2020-ban valaki rálegyint, hogy most már nem kell olyan komolyan venni azt a 15 pontot?
– Ha bárki megpróbálja kiüresíteni vagy átértelmezni ezt a megállapodást, és sikerrel jár – abban a pillanatban felállok. Ezt őszintén megmondtam miniszterelnök úrnak is. Vagy én vezetem ezt a várost, vagy nem. Középút ebben nincs.
– És most ön vezeti? Egészségügy, oktatás, adók… Elég sokat elvettek a hatásköreiből.
– Legenda. 2014-ben a miniszterelnök épphogy megerősítette a pozíciómat az általános vétójoggal. Már nem úgy van, hogy még egyszer megtárgyaltathatom az előterjesztést, aztán elfogadhatják nélkülem is – ma már egyetlen határozat sem mehet át, amellyel nem értek egyet. Személyi ügyeket pedig csak én kezdeményezhetek. Nem lehet cégvezetőt, tisztségviselőt leváltani, kinevezni, ha nem terjesztem be. Nem is tárgyalhat róla a testület akkor. Most éppenséggel én biztosítottam be a közvetlen főpolgármester-választást, és garanciát szereztem a közszolgáltató cégek megtartására, megszerveztem a Közfejlesztések Tanácsát. Az egészségügy és az oktatás pedig – ez nem Budapesttel történt, hanem országosan. Minden önkormányzattal. Csak az ellenzék eljátssza a naivát.
– Az oktatásügy elvételével nem értett egyet. A Budapesttől elvett adó mértékével sem. Miért nem tette függővé ezektől a megállapodást?
– Az adók elosztását csak országos érvényű törvénnyel lehet megváltoztatni.
– A miniszterelnök, akivel megállapodott, ezt éppen meg tudja oldani.
– Igen, meg tudja, de a miniszterelnököt sem lehet a végtelenségig szorítani. Ez a kérdés ma sem tisztázott kettőnk között, de ne felejtse el, hogy ez nem 2010 óta van így. Valóban, Budapesten fizetik be a legtöbb adót, a GDP 33 százaléka itt termelődik, a lakosság durván ötöde itt él, ehhez képest keveset kap vissza a város.
Kevés dologban értek egyet az ellenzékkel – ez az egyik.
Nem adtam fel ezt a témát sem, de ne feledjék, hogy Demszky ugyanennyit kapott vissza a személyi jövedelemadóból. Az MSZP-SZDSZ kormányoktól is. Állandó vita ez a mindenkori parlament és a főváros között.
– Ha már Demszky: néhány esetben az az érzésünk, hogy hiába ígérte, cseppet sem zárult le az a korszak.
– Cseppet sem? Ön szerint nincs változás? Brüsszelben nem így látják. A nemzetközi protokoll-listák sem erről árulkodnak. De mondja!
– A parkolásügy kerületi hatáskör ugyan, de arról volt szó, hogy 2010 után tiszta lesz a rendszer, és a pénz majd a köz javát szolgálja. Ehhez képest ma is magáncégek tollasodnak sorszámozatlan parkolójegyek nyomtatásával. Milliárdok tűnnek el tehát azoknak a fideszeseknek a vezetésével, akik önt indítják a választáson. Nem tud rájuk hatni?
– Hadd legyek egészen őszinte:
nem értek egyet azzal, ami ma van. Hallok én is pénzügyekről, állítólagos visszaélésekről.
Most épp Zuglóban zörög a haraszt… Ez az egy olyan kérésem volt mindenesetre, amelyet a miniszterelnök nem tudott teljesíteni.
– Tehát 16 pontja volt?
– Igen. Ezek közül 15 teljesült. Ez volt a tizenhatodik. Szívesen megváltoztatnám az állapotokat, nem értek egyet azzal, hogy huszonháromféleképpen működik a parkolás a fővárosban. Ha a pénzügyekkel kapcsolatos mendemondáktól el is tekintünk, hiszen ezekből lehet, hogy van, ami igaz, más meg nem igaz…
– Nyilván Zuglóban, Karácsony Gergely kerületében igaz, a Ferencvárosban meg nem – legalábbis, ha kampányüzemmódba kapcsolt már.
– Nem így értettem ugyan, és a kampány is odébb van még, de ha a Ferencvárosban netán igaz lenne is, az sem változtatná meg a helyzetet Zuglóban. Különben: ott mintha túl jóban lenne Karácsony Gergely és a Fidesz. A pletykák viszont olyanok, hogy egyiknek van alapja, a másiknak nincs. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezeket kiderítsem. A rendszerelvűségnek és az összlakosság, valamint az ide látogatók érdekének mindenesetre nem felel meg, ami ma van. Akárcsak a közterület-felügyeletek szétaprózottsága. Mindkettőnél elvileg centralizációra volna szükség.
– Miért nem kötötte ki akkor a parkolásügy rendezését a megállapodás feltételeként?
– Ezt mondják a „ha balhé lesz, fogjuk rá a szakácsra” módszernek?
Ha mindenáron ragaszkodtam volna hozzá, az alig kezelhető politikai feszültségeket eredményezett volna.
– A kerületek vezetése lett volna alig kezelhetően feszült?
– Igen. Mindennek eljöhet a maga ideje, de ezeknek a kezelhetetlen feszültségeknek az elkerülése érdekében most lemondtam erről a kérésemről.
– Ilyen türelmes ember?
– Hol így, hol úgy. Ha a türelmetlenség a célravezető, akkor az a hasznos, ha a türelem, akkor az. Egy biztos: a jelenlegi rendszer nem jól működik. Az egyik párt országos elnöke hívott fel nemrég. Leparkolt, átment az út túloldalára, ahol parkolóóra volt, bedobta a pénzt, egy hét múlva megjött a csekk, mert mint kiderült, az óra már a másik kerülethez tartozott. Minden állampolgár mellé nem lehet közterület-felügyelőt állítani, aki felhívja a figyelmét, hogy a legközelebbi óra éppen melyik kerülethez tartozik.
Most a politikai klíma mindenesetre nem volt megfelelő ahhoz, hogy az átalakítás ne okozza helyi botrányok tömegét.
Nem csak a fideszes kerületekben, félreértés ne essék. Van olyan kerület, ahol szinte szabályos pénzbeszedésként használják a rendszert. Az meg egészen elképesztő, amikor ezután képesek a fővárosra mutogatni.
– Zugló?
– Tehát ön is tudja. Zugló. A kerület vezetése kezdeményezte a fizető parkolást, aztán amikor otthon számon kérték, ránk mutogatott. Igaz, meg kellett hoznunk ehhez egy rendeletet, csak épp az illetékes vezető azt felejtette el közölni a választóival, hogy azt ő maga kezdeményezte. Ahogy később a tarifaemelést is. Ha ez még egyszer előfordul, akár ott, akár máshol, be fogok nyújtani egy előterjesztést a közgyűlésben, hogy az adott kerületben javaslom nulla forintban meghatározni a parkolási díjat. Ilyet nem játszunk!
– Sok ilyen, a parkolásoshoz hasonló helyzet volt a második ciklusában, amikor jobb meggyőződése ellenére kényszerült kompromisszumra?
– Abszolút értelemben nem, de volt, ami nekem már sok volt.
– Mi volt az?
– Nem mondom meg.
– Esetleg a Simicska-hirdetőoszlopok eltávolítása? A fővárosnak épp akkor esett le, hogy nem előnyös a szerződése, amikor a korábbi barát összebalhézott a miniszterelnökkel.
– Úgy tűnik, a két fél között megoldódott a probléma. De ebbe a vitába sosem szóltam bele. Nyilván lojális vagyok a miniszterelnökhöz, de mégsem kommentáltam. Túl kevés volt az információm hozzá. A hirdetőoszlopok esete… A frakcióval ugyan együtt szavaztam, de sosem mondtam véleményt a dologról.
– Itt a lehetőség!
– Miért legyek én főnyilatkozó egy szerződés ügyében, amelyet akkor kötöttek, amikor én még óbudai polgármester voltam? Nem, köszönöm.
– Nem csak ehhez, a fővárosi nagy, látványos fejlesztésekhez sincs sok köze. Várfelújítás, Liget-projekt – mind kivették az ön hatásköréből. Nem zavarja?
– Pozitív élménye nem is volt? A várat egyébként leginkább az 1. kerületéből vették ki, de mit gondol, miért harcoltam ki a fejlesztési tanácsot? Ami Budapesten történik, ahhoz kell, hogy Budapestnek köze legyen. Nem mintha a Ligetet, különösen pedig a Vár felújítását egyébként rossz projektnek tartanám: a budai vár- és a múzeumi negyed- projekt épp az én 2009-ben kiadott Budapest-programomban szerepelt először. Van viszont egy helyzet: amit törvény alapján vesz ki a mindenkori kormány bármelyik önkormányzat kezéből, ott az önkormányzat jogalkalmazó, nem törvényhozó. Komolyan gondolja az ellenzék, hogy ők átléphetnék a törvényeket?
– Ön sem teheti.
– Mondjuk úgy: náluk mérhetetlenül nagyobb esélyekkel indulok a hatásgyakorlási versenyen. Ez volt a másik ok, amiért vállaltam még egy indulást, s ha a választók úgy döntenek: még egy ciklust. Tényleg nem építek már karriert – racionálisan mérlegeltem a helyzetet és úgy látom, Budapest mindenképp jobban jár, ha maradok, mint akkor, ha megyek.
Tényleg van, aki ebben az országban él és elhiszi, hogy Karácsony Gergely majd kitapos valamit Orbán Viktorból?
Még egyszer: Karácsony. Orbánból. Kitapos. Megpróbálta elképzelni?
– Még nem.
– Egy főpolgármester-helyettes megválasztása is komoly problémát jelenthetne majd. Legfeljebb arra lenne képes, hogy néha száz emberrel felsétáljon a Karmelita külső kerítéséig, és helyesírási hibákkal tarkított táblákat mutogasson a miniszterelnöknek.
– A részleges analfabetizmus nem csak ellenzékiekre jellemző. Annyit mondunk: Schmitt Pál.
– Engem ilyesmivel biztosan nem tudnak támadni. Az meg, hogy volt a jobboldalon is ilyen…
– Köztársasági elnöki pozícióban…
– Rendben, de akit elkapnak a boltban egy rúd kolbásszal, ne védekezzen azzal, hogy a másik meg tegnap egy oldal szalonnát lopott. Az említett köztársasági elnök ráadásul régen félreállt, mások meg ma akarnak hatalmat szerezni. Ez ön szerint jó válasz?
– Elmegy. Szóval azért szavazzunk önre, mert Orbán az ellenzéki főpolgármesterrel úgysem állna szóba?
– Nem kértem, hogy szavazzon rám, miért beszél erről így? Tud a világon olyan kormányról, amelyik nem támogat erősebben egy szövetséges polgármestert, mint egy vele kifejezetten ellenségest? A „szóba állás” csak szóvirág. Beszédesebb ennél a fővárosi ellenzék állapota. Egyszerűen nincs meg bennük az elvárható kapacitás. Itt volt a költségvetés vitája. Az ellenzék másfél órát orbánozott és tarlósozott, de…
– A fideszesek meg sorosozni szoktak. Politika. Cirkusz. Mi ebben a meglepő?
– Engem hiába vegzál Sorossal, mást akartam mondani. Ha az ellenzékben van bármennyi kurázsi és spiritusz, akkor választási évben megszórja a hatalomban levőket módosítók tömegével. Még ésszerűtlenekkel is akár. A baloldali ellenzéknek ehhez képest egyetlen módosító javaslata, ötlete sem volt. Az LMP adott be egyet. Az sem volt fontos javaslat, de legalább javaslat volt. A baloldal egyetlenegyet sem adott be! Se az MSZP, se a Párbeszéd, se a DK.
– Nyilván tudták, hogy teljesen felesleges, önök úgyis lesöprik mindet.
– Könnyű ilyet mondani. Rövid ideig én is voltam ellenzékben, ugyanígy tisztában voltam vele, hogy nem fog átmenni a javaslatom, mégis jó néhány módosítóval kísérleteztem a négy év során. Például a 4-es metró védőfalával is – hiába. Halandzsa, hogy ez az ok.
– Hát mi?
– Egyszerűen nincs pozitív gondolatuk. Egyetlenegy sem. Ennyi. Nézze meg a kampányukat! „Fogjunk össze és váltsuk le!” – ennyi az üzenet. Ez nem program. Tegyük fel, sikerül nekik. Mi lenne másnap? Hogy vezetnék a várost? A „technikai koalíció” üres lózung. Szétverni lehet vele, vezetni nem.
– Puzsér Róbertnek van programja. A Sétáló Budapest.
– Ha belenéz a 2009-es programomba, már abban is meg fogja találni.
– Csakhogy nem valósult meg.
– Mert komoly előfeltételei vannak.
– Tíz év eltelt!
– Nyolc az a tíz, de be kellett hozzá fejezni a metróépítést, be kell fejezni a másik felújítását, megfelelő számú őrzött P+R-parkolót kell építeni… Addig nem lehet kitiltani a forgalmat a belvárosból, ameddig ezek nincsenek készen. A behajtási díjnak pedig, amelyet némileg ízléstelenül dugódíjként szoktak emlegetni, törvényi korlátai vannak. Mi három éve előkészítettük. Volt már tarifajavaslat, övezethatárok. S hogy mi tartott ennyi ideig? 78 milliárdos működési adóssággal adták át nekünk a BKV-t 2010-ben. 2015-ig, amíg Orbán Viktor át nem vállalta az adósságot, egyetlenegy kötelezettséget sem vállalhattunk a hármas metró felújítására. Most meg az orrunk alá dörgölik, hogy miért csak akkor kezdtük el. Hát ezért.
Puzsér alapgondolata ettől még jó, csak nem tudja, hogy a rendszer hogyan működik. De nem akarom bántani.
Megenged magának olyasmit, ami mondjuk én nem tennék – gyakran csipkedek én is, de sosem rugdosok. Róbert meg egyfolytában.
– Závecz Tibort például. Az anyját méregesse, vagy valami ehhez hasonlót üzent a közvélemény-kutatónak.
– Závecz Tibort nagyra becsülöm, remek szakember és kiváló stílusú közszereplő. Amit Puzsér róla mondott, és ahogy, az elfogadhatatlan és igazságtalan. Ezzel együtt, ha Závecz megkérdezne, annyi tanácsot azért adnék neki: egyéni érzelmeit szakmailag rangos nyilatkozataiba talán kevésbé vigye bele. Puzsér viszont gyáva blöffölő. Úgysem mer elindulni októberben a választáson. Valamilyen trükkel kimagyarázza magát.
– Hogyhogy gyáva? Most úgy néz ki, hogy ha megveri Karácsonyt a nyári előválasztáson, elindul, ha nem, akkor nem.
– Azt mondom: nem lesz ott a startvonalnál ősszel. Miközben arról beszél, hogy ő főpolgármester akar lenni. Az meg nem megy másképp, csak ha elindul.
– Tóth Józseffel nagyobb gondja lenne ellenfélként? Az angyalföldi szocialista polgármestert esetleg épp azért vette be a városfejlesztésbe, hogy ne induljon ön ellen?
– Nevetséges felvetés. Ön szerint mennyi beleszólásom van abba, hogy az MSZP hol, kit indít? Jóskával mi vagyunk a veteránok a Közgyűlésben. Én 1990-ben, ő 1994-ben lett először polgármester. Más, meg nem nevezendő személyekkel szemben Tóth Jóskában van megfelelő tapasztalat és született intellektus. Addig marad Angyalföldön polgármester, ameddig akar. Az már kérdéses, hogy például Budán mennyi szavazatot kapna. Minthogy ő viszont józan ember, valószínűleg nem vállal ésszerűtlen kockázatot – igaz, soha nem beszéltünk nyíltan a motivációiról. De miért adna fel egy kockázatmentes, erős pozíciót egy bizonytalan kedvéért? Erre vannak vállalkozók az MSZP-ben rajta kívül. Nincs köztünk rivalizálás, én legalábbis soha nem éreztem. A hatvanas-hetvenes évek zenéjének is értői és kedvelői vagyunk mindketten, már ez is összeköt. A fejlesztési tanácsba pedig azért hívtam meg, mert együttműködő volt például a Dagály-fejlesztésnél is. Cserébe megígértem, hogy
nem engedem belerángatni pártpolitikai adok-kapokba, s ha valaki ilyennel próbálkozik a Fideszben, azt meg fogom torolni.
– A fejlesztési tanácsban van olyan ötlet, ami az ön nevéhez kell, hogy kötődjön? Másképp: hol a Puzsér által is hiányolt Tarlós-vízió?
– Ne haragudjon, mit értenek ezen? Mi a vízió? Nézze meg, mennyi fejlesztés volt az elmúlt kilenc évben, és mennyi az azt megelőző húsz évben, a Demszky-érában! Ezt a tőmondatot szegény Demszky találta ki és terjesztette dühében és idegességében.
– Mégis, mi a Tarlós-álom?
– Mit akarnak mindig valamiféle álommal? Engem nem azért fizetnek, hogy álmodozzam.
Dolgozom. Eredményesen. Most jött Brüsszelből a kitüntetés, hogy a legvágyottabb úti cél Budapest.
– És ez önnek köszönhető?
– Ezt így nem fogalmaznám meg, de azt sem hiszem, hogy tőlünk egészen független lenne. Így írják Brüsszelből is. Ha nekem nincs vízióm, akkor mennyi víziója volt Demszkynek?
– Azt azért tényleg ne várja tőlünk, hogy megvédjük Demszky városvezetését.
– Jó, csak akkor ne jöjjenek ezzel az általa kitalált mondattal a vízióról. Egyébként van átfedés a Demszky-garnitúra és a mostani pályázók közt: Karácsony Gergely is Horn Gábor mellett dolgozott. Nézzék meg viszont a mi projektlistánkat. Nem igaz, hogy az mind kizárólag kormányalkotás volt. Ott a Margit-sziget fejlesztése, az Állatkert fejlesztése. Egyébként pedig: a bonyolultabb felújítás is vízió. Túl kell esni rajta. Aztán ott a BKV gépjárműveinek a lecserélése. Az én dolgom nem az, hogy kilátótornyokat, nagy monumentális szimbólumokat építsek. Ilyen megfoghatatlan tőmondatokkal, hogy hol a vízió, nem fogok vitába szállni.
– Amikor az egyik nagy autógyártó a budapesti kátyúkkal hirdeti az autóját, azt azért szégyelli?
– Megszámolta már, 2010 után mennyivel több felújítás volt, mint azelőtt?
– Azért elég régen volt már az a 2010 előtt…
– Ne mutogass vissza! – a DK szokta ezt kotkodácsolni a közgyűlésben, egyszerűen azért, mert még mindig nem akarnak szembenézni a saját hibáikkal. Nem akarnak számokkal vitatkozni. Akkor azonnal elbuknának.
– Tehát elégedett az utak állapotával?
– Nem vagyok elégedett, de nem állok be a saját ablakom alá dudálni a kátyúk ellen, ahogy Demszky tette. Sok ügyet kellett megoldanunk, s amilyen állapotban az utak voltak 2010-ben, ahhoz képest nincs okunk szégyenkezni. Főleg, hogy eközben 2010 óta jelentős korrupciós botrány a városházán nem volt.
– Vagy ki volt szervezve. Heti Válasz-korunkban tártuk még fel: egykor az SZDSZ adta oda a Princess pékséges grúz–izraelieknek a Stadionok metróállomást, akik aztán Habony Árpád haverjai lettek, s mintha mi sem történt volna: most építhetik oda az irodaházukat.
– Rajtam azt kérjék számon, ami rajtam múlik! A városházán mondjon az általam vezetett ciklusokban korrupciós ügyet! Vagy a nagy cégeinknél! A BKV 2010-ig folyamatosan működési adósságokban vergődött, 78 milliárd forint adósságot hagyott itt. 2010 óta egy forint működési hitelt sem vett fel. Ott is vannak vitáim a kormánnyal, a tömegközlekedésre szerintem többet kell majd adniuk, de korrupció nincs. Habony Árpád haverjait meg nem ismerem, pékségekkel soha nem foglalkoztam.
– Az e-jegyrendszeres fiaskót már nem lehet a múltra fogni.
– Abban mi a korrupció?
– Ön tett feljelentést az ügyben.
– De nem korrupció gyanújával. Nem az a projekt, amelyre büszkék vagyunk, de két szerződést szándékosan összekever az ellenzék. A főváros támogatási szerződést kötött, amellyel semmi baj nincs, az ma is él, a testület pedig egy tartózkodással egyhangúlag szavazta meg. Igen, Horváth Csaba „örökös jelölt” is megszavazta. A kiviteli, szállítói szerződés más: azt a BKK kétoldalúan kötötte az általa kiválasztott kivitelezővel. Ezt mondta fel a BKK igazgatósága. Korrupciós vádak itt sem vetődtek fel. Tettem feljelentést, valóban, de nem azért, mert jogi lábát sejteném a dolognak – nem is vagyok jogász, a hatóság dolga állást foglalni. Mindenesetre ki akartam ezt venni az ellenzéki kommunikációs felületek sorából. Nem mellesleg a belügyminisztériummal időközben előkészítettük a MÁV-val kompatibilis elektronikus jegyrendszert, nemsokára alá is írjuk a megállapodást, az ütemterve már elkészült.
– Mikorra fog működni?
– Úgy 2020 végére. Most legalábbis ez látszik tarthatónak. Tehát hogy a projekt bedőlt, az igaz is, meg nem is. A lakosság többet fog kapni a végén, mint ami az eredeti tervben szerepelt. De mondom, nem erre vagyunk büszkék. Van sok projekt, amire igen. Elnézést, de a négyes metrót is mi fejeztük be négy év kemény munkával. A kettes metró szerelvényeit is mi szereztük be.
– Az orosz kocsikra büszke tehát?
– Új szerelvényeket akartam, de végül felújításra kaptunk kormánygaranciát. Valamit tennünk kellett: a nekünk itt hagyott szerelvények már roncsderbin is csak protekcióval indulhattak volna.
Egyébként mi a baj az orosz kocsikkal? Nézze meg a meghibásodási mutatóikat!
Legalább olyan jók, helyenként jobbak, mint a vadonatúj négyes metró szerelvényei. Mindenki örül nekik, leszámítva az ellenzéket. 25-30 évre biztonságosak. Az ellenzék persze már egy nővérszálló állapotai miatt is elővette a Fővárost. Miközben egyetlen nővérszállónk sincs. Valaki odament, megkérdezte az éjszakai portást, hogy kié ez, az öregnek meg a főváros jutott eszébe – így lett ebből hír. Az egyik főpolgármester-jelölt azt is bejelentette, hogy meg kellene köszönnöm az uniónak az Állatkert felújítását. Miközben egyetlen forint uniós pénz nincs benne.
– Állami pénz van.
– Meg fővárosi.
– Az mennyi is?
– Kevesebb. Jóval. Nyilván. Csak nem baj tán, hogy szereztünk az államtól pénzt? Egy önkormányzatnak sincs pénzjegynyomdája a pincében. Persze ha valaki egy egész év alatt összesen tizennyolc másodpercet beszél a közgyűlésben, mint némely ellenzéki, az aztán ilyeneket mond, mivel azt sem tudja, mi történik ott.
– Bosszúság helyett inkább idézzük fel második ciklusának legszebb pillanatát! Az volt, amikor Lázár János megbukott?
– Némely újságíró, úgy látom, filmírónak született. Miért lett volna a legszebb pillanat?
Lázár János a gyerekemmel egyidős. Sosem tudtam igazi haraggal gondolni rá.
Nem is voltunk egymással függelmi kapcsolatban. Vidéki fiú, az volt a feladata, hogy a vidékért harcoljon, nekem ősbudapestiként pedig egészen más volt a dolgom. János aztán elkezdett pikírtkedni. Abban én sem vagyok feltűnően rossz. Ennek lettek szórakoztató következményei a nyilvánosság előtt. De nem haragszom rá. Az adósa sem maradtam. Sosem kívántam a vérét. A sorsát maga alakította.
– Gulyás Gergellyel jobban kijön?
– Gulyás Gergely jó családból való fiú – ha szabad még manapság ilyet mondani. Jóindulatú, volt gyerekszobája, tisztelettudó, okos, ősbudapesti – szót lehet vele érteni. Nem tagadom:
a munkakapcsolatunk sokkal jobb, mint amilyen Jánossal volt.
Az alapvető, meghatározó megállapodásokat azonban a miniszterelnökkel kötöttem meg.
Fotók: Vörös Szabolcs
