Elképesztő csalássorozatot göngyölítettek fel a magyar szupernagyik. A rendőrség csak kullog utánuk
Félszáz idős ember, akik áldozatául estek egy engedély nélkül működő utazási iroda pofátlan csalássorozatának, de ahelyett, hogy összetörtek volna, inkább összefogtak. Bemutatjuk a Nemzetközi Nagyiszolgálat károsultjainak történetét.
Cipzár behúzva, zár bepattintva. Útlevél, pénz bekészítve. Útra készen. És akkor cseng a telefon: probléma támadt a szállással, jövő hétre halasztják az indulást. Sáli Zsuzsa úgy érezte, a guta üti meg. Egész nyáron erre a körutazásra várt, három részletben fizette be az összesen 145 ezer forintos részvételi díjat, hogy oszmánkori városok szűk utcáin barangoljon, római romokat lásson, Teréz anya ifjúkori emlékeit keresse – már előre el volt bűvölve Albánia sokszínűségétől.
Csakhogy ebből nem lesz semmi, mert a jövő héten már nem tud elutazni.
– Nem baj – mondta F. Gáborné, a program szervezője megnyugtató hangon a vonal túloldalán. – Visszakapod a pénzed. Gyere be jövő héten a Broadway Jegyirodába.
Az idén 65 éves Sáli Zsuzsa akkor már évek óta ismerte F. Gábornét, a Nemzetközi Nagyiszolgálat vezetőjeként bemutatkozó nőt. Pontosabban F. Ágit, az asszonynevét nem is tudta. A Tisztelet Társaságánál, Schmuck Andor pesti Sas utcai irodájában találkoztak, ahol a nagyiszolgálatos nőnek két asztala is volt. Egyiknél ő maga ült, másiknál az önkéntesei szedték a készpénzt a nagyiszolgálat által szervezett kirándulásokra, kedvezményes színházi előadásokra, városi sétákra. Sáli Zsuzsa a többiekkel együtt kiváltotta a kétezer forintba kerülő nagyikártyát, ami egyfajta klubtagsági igazolványként szolgált, és feljogosította őt a programokon való részvételre.
Először Bakonybélbe utazott medvehagymát szedni; még a lélegzete is elállt, amikor meglátta az erdő alját beterítő fehér virágözönt, és megérezte a növényből áradó hagymaszagot. Azután gombatúrán vett részt, oda is gyönyörű busz vitte a többnyire nyugdíjasokból és főként nőkből álló csapatot. Sokan voltak, kellemesnek találta a társaságot is, az öt-hatezer forintos részvételi díjat méltányosnak tartotta. S bár a gombaszedésnél bosszantotta, hogy egy egész busznyi ember összesen sem gyűjtött egy kosárnyi gombát, de így is nagyot sétált az erdőben, jó levegőn volt.
Semmi gyanúsat nem észlelt az albán útig.
Akkor azonban nemcsak az utolsó este nyolc órakor lemondott utazás bosszantotta fel, de az is, hogy F. Gáborné újabb és újabb ígéretekkel, majd kifogásokkal állt elő. Múltak a hetek, már 2018 októbere volt és Zsuzsa még mindig nem kapta vissza szeptemberre kitűzött utazás részvételi díját. Személyesen is felkereste hát a nőt a jegyirodában, amúgy is venni akart ismerőseinek négy koncertjegyet. F. Gáborné azzal hárította el a pénzt, majd levonja a visszatérített összegből a jövő héten. Sáli Zsuzsa furcsállni kezdte, hogy jegy helyett csuklóra erősíthető karszalagokat kapott, rajta nem is a budai központ nevével, hanem a Nemzetközi Nagyiszolgálatéval. Megnézte a művész honlapját, azon egy mukk sem volt a koncertről. A Facebook oldalát is végigolvasta. Semmi. Felhívta a helyszínt, ahol udvariasan közölték vele, bizonyára téved, az énekművész nem lép fel náluk.
Zsuzsával megfordult a világ. Álmában sem gondolta volna, hogy így becsaphatják. Egy percig sem gyanakodott F. Gábornéra, hiszen a Tisztelet Társaságának helyiségében dolgozott, a társaság „hitelesítette”, és nemcsak a Broadway Jegyirodában, de a Király utcában is volt (mint utóbb kiderül, kölcsön-) irodája.
Még most, hónapok múltán is a fejét fogja, hogy ő, aki egykor az Uránia Nemzeti Filmszínházat vezette, így megjárhatta. Persze egy csalót az ember behízelgő modorúnak, jól öltözöttnek, megnyerő külsejűnek képzel el. F. Gáborné sem egyikkel, sem másikkal nem keltett gyanút.
Sáli Zsuzsa rengeteg filmet látott az Urániában, rögtön beugrott neki a forgatókönyv, amely alapján el kell járnia: a hatóságokhoz kell fordulnia és sorstársakat kell keresnie. Nyomozni kezdett. Kiderült, Nemzetközi Nagyiszolgálat nevű utazási iroda nem létezik, sőt, ilyen cég sincs. F. Gáborné az utakat mindig e-mailben hirdette meg, de Zsuzsa hiába nézte át az összes hozzá érkezett levelet, mindegyiknek egyedül ő volt a címzettje. Az egyetlen hasznos nyomnak a Nemzetközi Nagyiszolgálat Facebook-oldala tűnt. Csakhogy onnan a negatív bejegyzéseket azonnal törölték, egyetlen panaszos kommentet sem talált. Félő volt az is, hogy a botrány kipattanása után maga az oldal is eltűnik (így történt), ezért titokban, privátban írogatott rá a Nemzetközi Nagyiszolgálatot lájkolókra, kérve, ha ők is az albán út károsultjai, jelentkezzenek nála.
– Milyen albán út? Szentpétervár– jött az első válasz.
– Törökország – a második.
– Izland – a harmadik.
– Garda-tó – a negyedik.
És így tovább. Zsuzsa egy bűneset közepén találta magát.
Szinte szóról szóra ugyanez történt Kosztovics Izabellával is, csak ő kicsit később, tavaly novemberben, az olasz Garda-tóhoz készülve állt indulásra készen a bőröndjével, amikor csengett a telefonja, hogy elmarad az utazás.
Akkor már vagy két éve vett részt a nagyiszolgálat által szervezett városi kulturális sétákon, egynapos belföldi kirándulásokon, és ezek mindig jól sikerültek. Az olasz túrára befizetett több mint 50 ezer forintjának azután pont az lett a sorsa, mint Sáli Zsuzsa elmaradt albán útjáért fizetett pénzének. F. Gáborné ugyan azonnal felajánlotta, hogy visszafizeti, de mindig közbejött valami. Izabella csalónak nevezte a Facebook-oldalán, mire a nagyiszolgálatos perrel fenyegette meg. Végül F. Gáborné úgy gondolhatta, hogy ha fizet, azzal megvásárolhatja a hallgatását.
Tévedett.
Kosztovics Izabellánál betelt a pohár. A gazdasági ügyekben jártas nőnek eszébe sem jutott összezuhanni azért, mert átverték. Sejtette, hogy nagyobb dolog forog itt kockán, mint az ő pénze. Nyomozni kezdett ő is. Ugyanúgy járt el, mint Zsuzsa: írogatni kezdett az akkor még működő nagyiszolgálatos Facebook-oldal követőinek. Ő is észlelte, hogy nemcsak a saját olasz útja dőlt be, de török, izlandi, orosz meg még ki tudja hány utazás. Ráadásul mindez a legnagyobb csendben, egy televízió, újság sem mutatta be a dühös károsultakat. Rengeteg olyan embert talált, akit legalább százezer forinttal becsaptak, létrehozta hát a Nemzetközi Nagyiszolgálat Károsultjai zárt Facebook-csoportot, hogy állandó kapcsolatot tarthassanak a kárvallottak.
– Az dühített fel, hogy miközben minket megkárosított, újabb és újabb utakat szervezett. Rómába például idén áprilisra hirdetett utazást – és mutatja is a hírlevelet, amelyet az egyik „nagyi” küldött át neki, mert miután Izabella reklamált F. Gábornénál, törölte a levelezőlistáról.
A Nemzetközi Nagyiszolgálat 62. (!) számú hírlevélét tartjuk a kezünkben, de ránézhetünk a 63. számúra is. Elképesztő programkavalkád, novemberben volt olyan hét, amelynek minden napjára kínált valamilyen, általában ezer forintos városi sétát. A hello.nagyi@ kezdetű emailcímről érkező hírlevélben azt áll: „Kérek mindenkit, ne kombináljon” – ősszel ugyanis már sorban teszik ki az asztalát azokról a helyekről, ahol korábban meg lehetett őt találni. De mindez nem zavarja meg abban, hogy tovább gyűjtse a pénzt például a rijekai karneválra – most márciusra.
Eközben a Nemzetközi Nagyiszolgálat Károsultjai Facebook-csoportjába sorozatban jelentkeztek be a károsultak. Kocsis Edit Törökországba utazott volna, 135 ezer forintja bánta, hogy hitt a Nemzetközi Nagyiszolgálat kanadai központjából érkező támogatások meséjében.
– Hetvenhét éves vagyok, már benőhetett volna a fejem lágya –mondja az asszony. Ám ő is csak akkor kezdett gyanakodni, amikor az utazás előtt két-három nappal egy SMS-ben arról értesítették, a török fél 70 ezer forinttal megnövelte a szállodai árakat, ezért nem tudnak utazni.
Nagy Józsefné is az albán útra fizetett be, neki 145 ezer forintja tűnt el. Csizmadia Imréné Amerikában élő sógornőjével és a férjével ment volna Tiranába, neki egyszerre 435 ezer forintja ugrott. Ő végül elutazott, de nem a nagyiszolgálattal. Férjével úgy döntöttek, sógornőjük nem lehet az átverés károsultja, és befizették magukat egy „normál” utazási irodánál. A károsultak között nemcsak utasok, utazási irodák is vannak. Egy névtelenséget kérő cégnek a nagyiszolgálat 400 ezer forinttal maradt adósa.
Debreceni János buszvezető vállalkozóé a legnagyobb összegű kár az általunk megismert körben: F. Gáborné három hónap alatt 4,8 milliós kifizetetlen számlát halmozott fel nála.
A buszsofőrrel kiegészült nagyik egyáltalán nem zokogták este tele a párnájukat, és nem azon siránkoztak, miért éppen nekik kellett így járniuk. Ehelyett szupernagyikként mini „nyomozócsoportot” alakítottak. A mellettük kiálló Schmuck Andor segítségével vagy hetvenen ügyvédet is fogadtak, közjegyzőhöz fordultak, próbavégrehajtást indítottak, és elintézték, hogy az összes károsult a Budapesti Rendőr-főkapitányság XIII. kapitányságán tegyen feljelentést, mégpedig kivétel nélkül ugyanarra az ügyszámra hivatkozva. Reális veszély ugyanis az ilyen ügyeknél, hogy mindenki a saját lakóhelye szerinti rendőrségre megy el, és lesz 20-30 egymástól független kis ügy. Ők márpedig egy nagyot szerettek volna.
Lassan álltak össze a mozaikok. F. Gáborné a hangzatos Nemzetközi Nagyiszolgálat néven eleinte valószínűleg dédiszitterkedéssel foglalkozott, vagyis fiatalos nagyikat közvetített ki idősek gondozására vagy gyerekek felügyeletére. Közben tudatosulhatott benne, hogy a nyugdíjasok nagy része már egyáltalán nem szegény, fejkendős falusi néni, hanem – főként a kedvezményes nyugdíjazási programnak köszönhetően – létezik egy jó egészségnek örvendő, sportolni, túrázni, utazni szerető, nyugdíj mellett dolgozó, anyagilag jól álló, akár több százezer fős réteg is. A szociológusok által fitnesznagyiknak nevezett fiatalos idősek Nyugat-Európában komoly tömeget képeznek, jelentős vásárlóerővel rendelkeznek, és fontos célcsoportjai az utazási irodáknak, kulturális programoknak. Nálunk is egyre szélesebb ez a kör. Társaságra és élményekre vágynak, van pénzük, idejük pedig mint a tenger.
F. Gáborné eleinte kisebb utakat szervezett. Napi 5-6000 forintba kerültek a hazai programok, és többnyire a Népligetből, a Planetárium elől indultak a buszok. A nagyiszolgálat ideális partner volt a sofőrök számára, mert azonnal készpénzben fizetett, a számlát pedig úgy kellett rátukmálni. Ha megtelt a busz, egy nap alatt 250 ezer forintot kasszírozott, ebből nagyjából 105 ezret fizetett ki a buszra, néhány ezret pedig a szintén nagyikorú idegenvezetőknek adott. A belépőket is ő vette meg, az árukat külön kérte az utasoktól. Adót aligha fizetett, mivel a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szerint a Nemzetközi Nagyiszolgálat mögött nem áll cég, nincs adószáma sem.
Vagyis tisztán százezer forintot is kasszírozhatott egyetlen nap alatt még akkor is, ha kifizette a buszos céget. Előfordult persze, hogy hónapokig nem fizetett: olyankor napi negyedmillióval gazdagodhatott.
Nehéz megérteni, hogyan sikerülhetett ez neki, de ahogy az utasoknál, úgy Debreceni János buszsofőrnél is alkalmazott egy „altatási szakaszt”, amikor minden rendben ment. Fél évig remek kuncsaft volt, hetente több utat is megrendelt és helyben fizetett. Azután átmeneti baj támadt, kis haladékot kért, és végül jött a magyarázkodások hosszú sora, és felhalmozódó tartozás. A rendőrség most kisebb értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntett miatt nyomoz F. Gáborné ellen. Hogyan lehet ez kisebb érték? A törvény nem összességében, hanem károsultanként tekint a kárösszegre, igaz, van legalább egy nagy értékre elkövetett eset is, de ez nem szerepelt a rendőrség számunkra megküldött válaszában.
A nyomozás jelenlegi adatai szerint az első bűncselekmény még 2015 júliusában történt, azonban a BRFK-ra az első feljelentés csak 2018 novemberében érkezett meg. Több mint három évig senki sem ment el a rendőrségre. A nyomozóhatóságnak jelenleg 52 károsultról van tudomása, de ennél jóval többen fordultak az ügyvédhez, hogy büntető per nélkül próbálják visszaszerezni a pénzüket. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, de mintha a nagyik egy lépéssel még előttük tartanának. Ők attól félnek, hogy a nagyiszolgálat tovább „szolgál”. A rendőrség azonban nem tud arról, hogy F. Gáborné a gyanúsítást és a házkutatást követően is szervezett volna utakat.
A rendőrség arra figyelmeztet, hogy minden utazás előtt ellenőrizzük, az érintett szervezet rendelkezik-e engedéllyel – vagyis biztosítással és kockázati pénzalappal –, mert ha nem, az nemcsak ehhez az ügyhöz hasonló kockázatot rejt, hanem azt is, hogy esetleg nem tudja hazahozni a külföldön rekedt ügyfeleit.
Noha tavaly már sorban dőltek be az utak, a nagyiszolgálat nem állt le, hanem újabb és újabb ügyfeleket szerzett. Az utazások egy része létre is jön, és a károsultak közül sem mindenki fut a pénze után, a határozottabb hangon felszólalókat pedig F. Gáborné kifizette. Vagyis vélhetően az újabb befizetésekből kártalanítja a régiek egy részét.
A rendőrség jól ismeri ezt a működési formát, a piramis jellegű szerveződés azért különösen veszélyes, mert a károsultak elemi érdeke, hogy csendben maradjanak, ez az egyetlen esélyük ugyanis, hogy hozzájussanak a pénzükhöz. A kártalanításhoz újabb kárvallottak kellenek. Ha zajt csapnak, botrányt keltenek, csökkenhet az új balekok száma, akiknek a pénzéből kártalaníthatnák őket.
Ezért is figyelemreméltó, hogy az új károsultak nem foglalkoznak a „piramisszabállyal”, hanem figyelmeztetni akarták az újabb utasokat és rendőrségi útra terelni az ügyet. Akiket a nagyiszolgálat kifizetett – Izabella is ilyen – tanúnak jelentkeztek, hogy így segítsék a nyomozást.
Egy biztos: F. Gáborné akkor sem vezethetné a Nemzetközi Nagyiszolgálatot, ha az jogi értelemben is létezne. Családi vállalkozása, az 1992-ben alapított Egzisztencia Munkaerőkölcsönző, Közvetítő és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ugyanis kényszertörlés alatt áll. Az asszonyt 2017-ben öt évre eltiltották a cégvezetéstől.
Pedig a nagyiüzlet még csak azután pörgött fel. A károsultak azon is eltűnődnek, vajon ezt a rengeteg utat F. Gáborné mind egyedül szervezte volna? Vagy az egészről mit sem sejtő, ingyen utakért önkénteskedő nagyikon kívül voltak társai is?
A nagyik tehát nem utaztak végül se Szentpétervárra, sem Padovába, sem Tiranába, de azért nem maradtak kaland nélkül. Felgöngyölítettek egy bűnesetet. Összefogtak, és van némi elégedettség a hangjukban, amiatt, hogy noha lépre mentek, végül nem hagyták magukat. Csak akkor képedtek el, amikor kiderült: egyikük összetalálkozott a szabad lábon védekező F. Gábornéval február végén a Hungexpón.
Az Utazás kiállításon…
Borítókép (illusztráció): Vörös Szabolcs
