„Óriásplakátokkal egy országot jól kormányozni képtelenség”: az új konzervatív alapmű szerkesztői a Válasznak
A magyar sajtóban elsőként a Válasz olvashatta át a napokban megjelenő Magyar politikai enciklopédiát. A közel hétszáz szócikkből álló eszmetörténeti kötet egyik ajánlását az illiberalizmust megfogalmazó Orbán Viktor írta, miközben a szerkesztőbizottság előszavában demonstratívan hitet tesz a liberális (parlamenti) demokrácia mellett. Páros nagyinterjú Pásztor Péter műfordítóval, az új konzervatív alapvetés főszerkesztőjével és a szerkesztőbizottsági tag Király Miklós EU-szakértő jogászprofesszorral – ő korábban felszólalt a kormány antibrüsszeli kampánya ellen, mégis részt vállalt a Fidesz és a KDNP pártalapítványa által finanszírozott könyv elkészítésében.
– Orbán Viktor és Roger Scruton angol konzervatív filozófus előszava 2017-ben született. Miért csak most jelent meg az enciklopédia?
Pásztor Péter: Nem mi tehetünk róla. A könyvkiadó szakemberei úgy ítélték meg, jobb, ha a választás után jelenik meg.
Király Miklós: A szerkesztés, az előkészítés is elhúzódott, de valóban volt egy ilyen döntés, hogy ne az országgyűlési választások nagy vitáinak idején jelenjen meg ez a kötet.
– Furcsa ez az óvatoskodás, mert az eszmetörténeti munkák hatására aligha váltanak tömegek pártot. Ráadásul az országgyűlési választás lassan egy éve lezajlott, most meg ismét európai parlamenti meg helyhatósági szavazások előtt állunk.
Pásztor: Az enciklopédia hangvétele nemigen felel meg kampánycéloknak, maradjunk ennyiben.
Király: Sok hangon szóló, majdnem hétszáz szócikkből álló mű a Magyar politikai enciklopédia. Talán volt, aki attól tartott, hogy egyes részeket, mondatokat kiragadva pártpolitikai állításokat lehet tenni. Munkánk ambíciója persze nem ez. Fő célunk, hogy a politika problémáiról ne egysoros óriásplakát-üzenetekkel kommunikáljunk, hanem mélyebben, a hagyomány szálait is kutatva próbáljunk meg gondolkodni.
Pásztor: Valóban egyik legfőbb törekvésünk az volt, hogy kiemeljük a politikáról való beszédet a permanens harckészültségből.
| Magyar politikai enciklopédia, 2019. Szerkesztőbizottság: Egedy Gergely, Filep Tamás Gusztáv, Karácsony András, Király Miklós, Mezei Balázs, Pesti Sándor Főszerkesztő: Pásztor Péter Kiadó: Mathias Corvinus Collegium, Tihanyi Alapítvány Támogató: Barankovics Alapítvány és Polgári Magyarországért Alapítvány |
– Máris a plakátoknál és kampányoknál tartunk: értik önök a politika természetét? Eltartott kisujjal finomkodnak, miközben civilizációs küzdelem zajlik a bevándorlás ellenzői és támogatói között – hogy a kormányzati holdudvar értelmiségellenes retorikáját használjuk.
Király: Természetesen mindig van feszültség abban, ha értelmiségiként próbál az ember politikai kérdésekről szólni. Más a politikus és a tudós megközelítése, ezt Max Weber A tudomány és a politika mint hivatás című munkája óta biztosan tudjuk. És jaj annak, aki összetéveszti íróasztalát a kormánykerékkel. A döntéshozói és a gondolkodói szerep nem békíthető össze – legfeljebb kivételes történelmi pillanatokban. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy
a politikus döntései meghozatalakor nem nélkülözheti az értelmiség által elemzett, feldolgozott történeti-politikai valóságot. Ez adja cselekedetei hátterét, munícióját.
Pásztor: Az értelmiségellenes beszédmód maga is értelmiségi termék – a különböző értelmiségi szerepfelfogások bírálatából, önbírálatból is fakad. Ezeket többször érintjük is a könyvben, de azért a politikai programokon mindenütt egyetemi tanszékek, agytrösztök, gondolkodók dolgoznak. Az ő eredményeik mindenképpen beáramlanak a közéletbe. A vita különben nem a mai magyar közállapotok sajátossága. A nagy angol konzervatív miniszterelnök, Margaret Thatcher és a nagy angol konzervatív gondolkodó, Roger Scruton is sokat vitatkozott – talán több egymás iránti empátiával.
– „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne folytassuk le vitáinkat, ez szerves része politikai kultúránknak” – szól a szerkesztői beköszöntő egyik kulcsmondata. Ez mintha a hazánkat szerető Roger Scruton kijelentésére rímelne, aki szerint a magyarok képtelenek a békés egyet nem értésre.
Pásztor: Scruton szemlélete, gondolkodása iránymutató volt munkánk során. Számomra egyik legfontosabb gondolata: azért kell védeni még a velem szembenálló balga sajtószabadságát is, mert különben engem se illet meg a sajtószabadság az igazam közlésére.
Király: A békés egyet nem értést mi is gyakoroltuk a szerkesztés során. Minden szerkesztőbizottsági tag és felkért szerző – különféle árnyalatú – értékkonzervatív elveket vall, de ettől még gyakran intenzív eszmecserék folytak egyes szócikkekről. A vita azonban igenis jót tett a könyvnek; a konfliktusok megoldásában segítettek persze a Péter által adott kiváló vacsorák is!
– Segített tehát a gasztronómia, de vajon segít-e Orbán Viktor előszava? Egyik ambíciójuk, hogy akár családi viták résztvevői is levegyék majd a polcról az enciklopédiát egy-egy fogalomnak utánanézni. Vajon a miniszterelnök politikájával szembenállók elfogadják-e tekintélynek az általa ajánlott kötetet?
Király: A kormányfői ajánlás utolsó gondolata az, hogy az enciklopédia pontos fogalomkészletet ad, de ő sem tekinti lezárt munkának. Maga is azt mondja, hogy vannak dolgok, amiken tovább kell meditálni. Az ajánlás nyilván elismeri a vállalkozás egészének fontosságát, de nem feltétlenül jelez nézetazonosságot az egyes szócikkeket illetően.
– A szerkesztőbizottsági előszó szerint munkaközösségük a „konzervatív-szabadelvű hagyomány és a liberális (parlamenti) demokrácia” talaján áll. Furcsa ezt olvasni az illiberalizmust teoretizáló miniszterelnök szavai után.
Pásztor: Az illiberalizmusról szóló szócikkben nem azt mondjuk, hogy a kormányfő mindenestül temetné a liberális demokráciát. Ő egy magát liberálisnak nevező politikai elittel és annak ideológiájával szemben használta ezt a kifejezést, és tusnádfürdői beszédében sem vonta kétségbe a liberális parlamenti demokráciát. Azon valóban igyekeznem kellett a szerkesztés során, hogy ez a vélt vagy valós feszültség se gondolatban, se érzésben ne lehetetlenítse el a munkánkat.
Király: Az kétségtelen, hogy nem a miniszterelnök a szerzője a liberális demokráciáról szóló szócikknek.
– Milyen szempontok alapján válogatták a politikusokat? Szócikket kapott például Pallavicini György, a két háború között aktív derék legitimista őrgróf, miközben a nála maradandóbb hatást gyakorló Orbán Viktor hiányzik.
Pásztor: Alapelv volt, hogy élő politikusról nem írunk.
– Élő filozófusról meg igen? A szintén előszót jegyző Scruton megtalálható a kötetben.
Pásztor: A politikusok nem jobbak vagy rosszabbak a filozófusoknál: mások. A még cselekvő, hivatalban lévő politikust nehéz teljességre törekvően értékelni. A filozófus viszont közvetlen hatalmi törekvés nélkül szól hozzánk.
Király: Gyakorló döntéshozók értékelését azért sem tartottuk helyesnek, mert még a legóvatosabb megfogalmazás is óhatatlanul pártpolitikai dimenziót adott volna az enciklopédiának.
Pásztor: Az eredetileg tervezett kereteken is nagyon túllépett a munka. Észrevettük, ha a múlt konzervatív-szabadelvű politikusairól írunk, szólni kell a téboly politikusairól is, mint amilyen Hitler, Sztálin vagy Szálasi volt. Menet közben döbbentünk rá arra is: Erdély helyzetét ma már nem lehet elválasztani Romániától, s ha Kárpátaljáról írunk, szót kell külön ejteni Ukrajnáról is. Németország bemutatása pedig szinte kiáltott egy Franciaország-szócikk után.
– Király Miklós 2017-ben a „Brüsszel-ellenes” konzultációt kritizálta a Heti Válasznak és megvédte a CEU-t. Antibrüsszeli retorika most is van, a CEU meg kénytelen volt képzései jelentős részét Bécsbe költöztetni. Ön viszont a Fidesz és a KDNP pártalapítványa által finanszírozott enciklopédia szerkesztőbizottsági tagja: visszarukkolt az igazak seregébe?
Király: Az enciklopédián jóval 2017 előtt kezdtünk el dolgozni. Egyébként, ha megnézi az általam az EU különféle intézményeiről vagy Antall Józsefről, Mádl Ferencről szóló szócikkeket, láthatja: nincs érdemi különbség az akkori és a mostani álláspontom között – az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány pedig természetesen nem része az európai intézményrendszer elemzésének.
– A kognitív disszonancia önnél vagy a politikánál van? Valaki engedett, ha ilyen alapvető nézetkülönbségek ellenére részt vett a munkában.
Király: Legyünk diplomatikusak: ez a konzervativizmus sokszínűségével magyarázható.
– Kérdezem másként. Hogyan győzték meg a Fidesz pártalapítványát, hogy EU-ról árnyaltan is lehet írni?
Pásztor: A mi pozíciónk kezdettől fogva egyértelmű és következetes volt: szakmailag, tudományosan megalapozott munkát készítünk…
– Ami a politikáról is szól. Az enciklopédiában azt olvasom a brüsszeli bürokráciáról, hogy annak mérete megegyezik Barcelona és Birmingham városának adminisztrációjával. Tovább is van: az EU-ban lényeges kérdésekben kevésbé a főgonosz Bizottság, inkább az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács dönt. Nem kérték önöket, hogy a „fokozódó nemzetközi helyzetre” való tekintettel az ilyen felforgató kitételeket inkább mellőzzék?
Király: Ezeket a szócikkeket jelentős részben én írtam, illetve lektoráltam, anélkül, hogy bárki bármit kért volna. Miért jó, hogy két pártalapítvány adja ki a munkát? Talán azért, mert óriásplakátokkal lehet választásokat nyerni, de tartósan és jól kormányozni egy országot képtelenség. Ahhoz kell egyfajta felhalmozott hagyomány, tudáskincs, tapasztalat, és igen, értelmiségi reflexió – ez az enciklopédia ehhez próbál hozzájárulni.
Pásztor: Az országvezetési követelmények közé én még odasorolom a nyugodtságot.
– Egy konzervatív enciklopédia miért nem szentel nagyobb teret a genderkérdésnek, a hagyományos család vagy a nemzeti identitások dekonstrukciójának?
Pásztor: Szembesültünk ezekkel a problémákkal, de nem ezeket tartottuk a legjelentősebbeknek. Tárgyaljuk is azokat a nemiségről, a családról, a keresztény társadalmi tanításról szóló szócikkekben. Az enciklopédiát azonban pozitív szellemben szerkesztettük –
a konzervatív-szabadelvű hagyomány és szemléletmód érvényessége mellett érveltünk, azt akartuk a maga sokszínűségében felmutatni, nem pedig valami ellenében állást foglalni. Azért sokan nem fognak szeretni bennünket állásfoglalásainkért.
– Észre sem veszik, hogy a progresszív ideológia már a kapukon belül van! Itt üldögélnek jól szabott öltönyben meg csokornyakkendőben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, miközben a folyosón egy társadalminem-beszélgetésre szóló meghívást és az MSZP Kéthly Anna gyakornoki programjának toborzóját láttuk.
Király: Nem vagyunk barikádharcosok, ez tény, de a szellem önmagában is hatalom. A szellemi sokszínűség pedig – a kommunizmus legvadabb évei kivételével – mindig jellemző volt erre a karra. Az ebben a szobában dolgozó, alkotó Mádl Ferencről mindenki tudta, mit gondol a világról, Európáról már a rendszerváltozás előtt is. Ha a tudomány lényegi elemének tekintjük a vitát, akkor a szellemi kétkedés inkább stimuláló. Nem érzem, hogy konzervatívként ostrom alatt állnék, vagy valaha hátrányos megkülönböztetést szenvedtem volna nézeteim miatt.
– Ha „a szellemi sokszínűség” hozzánk is elhozza az egyes szülőt meg a kettes szülőt, önök is csak otthon konzervatívkodhatnak majd, mint Nyugaton!
Pásztor: Azért ne temessük Nyugat-Európát, ott is vannak kemény viták, és mi jelentős részt az ottani konzervatív iskolákban tanultunk. Vitából még baj soha nem lett. Mélyen átjárja az európai és keresztény gondolkodást, hogy az igazság vitában sejlik fel, bontakozik ki. Mihelyt azonban valaki azt mondja, én megtaláltam az igazságot, azt pedig itt és most kell végrehajtani, jön a baj. Ez a huszadik század legnagyobb tanulsága.
Király: A verseny mindig minőségre ösztönöz. Nem egy jó meleg akolban, hanem itt az egyetemen kell konzervatívnak lenni, s bizony jó cikkeket és könyveket kell írni, színvonalas előadásokat kell tartani a helytálláshoz. Az egyetem kiváló közege ezeknek a vitáknak. Ahogy egyszer valaki fogalmazott: valószínűleg Marx sem jutott volna olyan tévtanokra, ha professzorként meg kellett volna győznie a diákokat meg tanártársait elképzelései helyességéről.
– Egy konzervatív értelmiséginek fáj a szíve a Magyar Tudományos Akadémia, e hagyományos intézmény szétverése miatt?
Király: Nem tudom, hogy nem mutat-e túl az enciklopédián ez a téma…
Pásztor: Mindenesetre az enciklopédia általános viszonyulása alapján aligha lehet örülni.
– A gondolkodás sokszínűségéről beszélgetünk, s Király Miklós aláírta az MTA-ügyben a Válasz Online-on megjelent nyílt levelet.
Király: Az enciklopédiából kiolvasható a jó hagyományok, a bevált intézmények tisztelete, a radikális változtatással szembeni óvatosság.
Rendkívül aggasztó, ami most a Magyar Tudományos Akadémiával történik. A célkitűzések nem kellően tisztázottak, a módszerek pedig nyersek és rombolók.
Antall József kormányzása idején dolgoztam Mádl Ferenc mellett a Miniszterelnöki Hivatalban, és átéltem, hogy mennyi tárgyalás, nyílt vita, őszinte beszélgetés után született meg az első akadémiai törvény. Az a jogszabály az enciklopédiához hasonló szellemben készült. Senki nem mondja, hogy egy intézményen nem lehet javítani. De ezt az érintettekkel közös nevezőt keresve, tapintattal és csak akkor szabad véghez vinni, ha biztosan jó irányban zajlik a változtatás. Nem szabad a baltát belevágni a kirakatba, mert akkor minden összetörik.
– Ez az enciklopédia nem a kormányzó jobboldal eszmei kiüresedését eltakarni hivatott fügefalevél? Vagy egy pamutgombolyag, amit az okoskodásra hajlamos konzervatív értelmiségnek vetett oda a politika, hogy azt pofozgassa a kritizálás helyett.
Pásztor: Pótcselekvésbe soha nem fektetnek ekkora munkát. Minden kétkedőnek javaslom, hogy olvassa el a szöveget. A radikális jobboldaliak nyilván megdöbbennek majd, hogy Orbán Viktor előszava az őróla alkotott gondolataikkal esetenként szembenálló szócikkek élén jelenik meg. Baloldalon meg nyilván a harcos, rendszerleleplező ellenzékiséget hiányolják majd. Én ezt elég termékeny, meggondolkodtató helyzetnek gondolom, együtt lehet vele élni.
Király: Az óriásplakátokkal űzött politika korában a mi munkánk fügefalevélnek kicsi. Abban hiszek, hogy jól megfogalmazott gondolatok formálják azt a környezetet, amiből a politikus mégiscsak merít – s mint ilyen, még egy tömegek által nyilván nem olvasott enciklopédia is a közjót szolgálja.
Minket nem az érdekelt, hogy ki lehet-e beszélni a parlamenti patkóból, hanem az, hogy végre elhelyezzük Magyarországon a konzervatív gondolkodás alapköveit.
– Erre az alapkőletételre miért csak harminc évvel a kommunista diktatúra bukása után kerül sor?
Pásztor: Egy hagyomány újrafelfedezése soha nem megy egyik napról a másikra. A konzervatív gondolkodásmód évtizedekre teljesen kiszorult a magyar szellemi életből, miközben a különféle neomarxista, progresszív vagy liberális irányzatok felfedezése, terjesztése a hetvenes évektől kezdve igen erőteljesen zajlott. Először el kellett végezni az alapozó munkát, a konzervatív hagyomány fontos figuráiról sokszor csak az elmúlt években születtek meg a monográfiák.
Király: A késlekedés másik oka, hogy a konzervativizmus jobban összpontosít a gyakorlatra, a hagyományra, kevésbé a nagy elméleti szintézisekre vagy akár kiáltványokra. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy hasonló természetű külföldi munkák nem ültethetők át egy az egyben magyarra.
Pásztor: Mintánkul szolgált Roger Scruton hasonló enciklopédiája, de azt – bár felvetődött – nem lehetett átültetni magyarra. Például az ő nemzetfogalma a területiséget veszi alapul, ami alkalmatlan a kulturálisan egységes, de határok által szétszabdalt magyar nemzet leírására.
– Mire csodálkoztak rá a leginkább a munka során?
Pásztor: Talán az eszmék történetét végiggondoló szócikkeink a legizgalmasabbak, az, hogy régi korok gondolkodói, eszméi ma ugyanolyan érvényesen jelennek meg könyvünk lapjain, mint bármely aktuális fejlemény elemzése. A görögség európai hagyományban betöltött szerepéről Lautner Péter filozófus pazar összefoglalót írt. Gyönyörűen végigvezeti, miként öröklődnek át ezek az eszmék az időszámításunk előtti harmadik századtól máig. Ugyanezt megcsinálta Mezei Balázs a keresztény államfelfogással kapcsolatban az egyik leghosszabb, legfontosabb szócikkünkben.
A roppant egymásnak feszülések korában ezek a szövegek nemcsak hiánypótlóak, nemcsak a konzervatív szemléletet érvényesítik, hanem arra is intenek, hogy hátrább az agarakkal, van még végiggondolnivalónk.
Meglepett az is, hogy milyen színvonalas szabadelvű-konzervatív politikusok estek ki teljesen az emlékezetünkből. Gondolok például az első világháború után Romániában az Országos Magyar Pártot vezető Bethlen Györgyre vagy a kisebbségi jogok első nagy képviselőjére, Jakabffy Elemérre. Ideát meg a polgári demokrata ügyvéd, igazságügy-miniszter Vázsonyi Vilmosra.
Király: Vagy Kornis Gyulára, aki elméletileg is megpróbálta végiggondolni a politikus, „a politikai lélek” dilemmáit az Államférfi című kötetében.
– A forma mintha a múltat idézné. Digitális korunkban kik olvasnak még vaskos enciklopédiákat?
Király: Megvan bennünk a tudás átadásának és az érdeklődés felkeltésének vágya. Nyilván egyik szócikkből sem születik önmagában doktori értekezés vagy szakdolgozat, de az első rácsodálkozás élményét mindenképpen kínálja a kötet. Idővel a szöveg interneten is elérhető lesz, azaz munkánk talán a fiatalok elől sem lesz elzárva. Mivel a politikának ma primátusa van még az irodalomról, kultúráról, történelemről szóló közbeszédben is, bizonyosan van közönsége egy fogalomtisztázó munkának.
Pásztor: Ha csak egy családi politizálós-töltött káposztás ebéd során érvelnek a felek a nálunk olvasottakkal, már volt értelme a munkánknak. De ha szóba jött a múltidéző forma, hadd említsem meg, hogy az MDF annak idején 1990-ban nem kis részben Orosz István „Tovarisi konyec” című plakátja nyomán nyerte meg a választásokat. Borítónkon Orosz István új grafikája ezt is megidézi.
×××
Pásztor Péter műfordító, szerkesztő. Egyebek közt John Donne, Dorothy Sayers, Leszek Kołakowski, Mircea Eliade, Roger Scruton, Northrop Frye és Jonathan Edwards műveit ültette át magyarra. 2014-ben jelent meg Bibó-fordításkötete The Art of Peacemaking („A békecsinálás művészete”) címmel az Egyesült Államokban a Yale University Press-nél. Legutóbb Marilynne Robinson két esszékötetét fordította magyarra: A gondolkodás szabadsága: kálvinista tűnődések (2018); Szellemtelenség: A bensőségesség száműzése az én modern mítoszából (2019).
Király Miklós jogtudós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának (ÁJK) egyetemi tanára, a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék vezetője, volt a kar dékánja is. Mádl Ferenc tanítványa volt, mellette dolgozott az Antall-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatalban, majd 2002 és 2005 között a Köztársasági Elnöki Hivatalban. Számos magyar és nemzetközi szakmai testület munkájában vesz részt, az elmúlt egy évtizedben szakterületeiról negyven cikket, tanulmányt közölt itthon és külföldön.
Fotók: Vörös Szabolcs
