A nagy glifozátháború: láthatatlan élelmiszer-szennyezés veszélyezteti a termékenységet
A Népesedési Kerekasztal a kormányhoz fordult, mert az élelmiszer-szennyezés olyan méreteket öltött Magyarországon, hogy az már demográfiai gondot okoz. Nem, nem a multikról beszélünk most (bár beszélhetnénk róluk is), hanem a magyar mezőgazdaságról. Rákkeltő, magzatkárosító és spermiumölő permetmaradványok zöldségben és húsban. Nagykép.
„Vigye el a férjét vacsorázni. Teremtsen kellemes hangulatot, és véletlenül se mondja azt, hogy baj van a spermiumával. Csak annyit: meg kell ismételni a vizsgálatot.” Évente több ezer nő kap hasonló jótanácsot az orvosától, majd pedig döbben meg a párjával közösen, amikor meddőségi probléma esetén életmódváltást javasolnak nekik. Az alaposan felkészült specialisták bioélelmiszerek fogyasztását ajánlják az egy éven túl hiába próbálkozó pároknak, mert ezek jóval kevesebb permetszer-maradványt tartalmaznak, mint a normál élelmiszerek.
Nem biztos, hogy nullát, de kevesebbet.
A glifozát nevű szerről van szó, amely állatkísérletekben igazoltan spermiumroncsoló hatású. A humánvizsgálatok alapján pedig legalábbis felvetődik annak a gyanúja, hogy a meddőség, magzati károsodások egy része mögött is ez a permetszer állhat.
Odáig jutottunk, hogy egy hetvenes években az Egyesült Államokban forgalomba hozott, évtizedekig ártalmatlannak hirdetett vegyszer gyakorlatilag mindenütt ott van: az élővizekben, a húsban, a borban, a sörben és igen, még sokunk vizeletében is. A helyzet súlyát érzékelteti, hogy március utolsó napjaiban a Népesedési Kerekasztal fordult kéréssel a kormányhoz. Tehát nem egy agrár-, nem is egy zöldszervezet: a Népesedési Kerekasztal. A szakemberek a 150 ezer meddőségi problémával küzdő magyar pár érdekében egy olyan problémára hívták fel a figyelmet, amelyet a gyerekre hiába vágyók a maguk erejéből nem tudnak megoldani.
A meddőségi kockázatok között a gyermekvállalás időpontjának kitolódása, a stressz, a dohányzás, az elhízás mellett „a táplálékkal naponta magunkhoz vett vegyszerek (például glifozát) illetve a mikotoxinok mennyisége húzódik meg” – tartalmazza a közlemény. Noha ezt egy laikus nehezen tudja értelmezni, a folytatás már könnyebben érthető: „csak igen kevés figyelem jut a napi élelmiszerekben előforduló vegyi anyagok, mérgek (toxikus anyagok) káros hatásaira és a demográfiai folyamatokkal való összefüggéseire.”
Ezután apokaliptikus részletek következnek a férfiak nemzőképességének a hetvenes évek óta történt 60 százalékkal való csökkenéséről; a termékenységcsökkenés és a vegyszerek összefüggésének tudományos igazolásáról mindkét nem esetében, megemlítve több fájdalmas és meddőséget okozó női betegség elterjedését (PSOS, endometriózis); és utalva a vetélések és a koraszülések számának növekedésére és a nemiséggel összefüggő fejlődési rendellenességek gyakoribbá válására. Ha az olvasó túlélte a borzalmak e tárházát, akkor jutunk el a lényeghez: a Népesedési Kerekasztal a glifozát használatának beszüntetését kéri a kormánytól, szigorúbb szabályokat szorgalmaz az élelmiszertermelés és -tárolás területén, valamint szükségesnek tartja az ökológiai gazdálkodás népszerűsítését. A szöveg akár a Greenpeace-től is származhatna, de egy olyan szervezettől jön, amelynek semmi köze a zöldmozgalomhoz. Meghatározó tagja például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, egy hangsúlyozottan konzervatív civilszervezet.
Itt nem egy huszadrangú vegyszerről, hanem a fejlett világ egyik legnagyobb tételben eladott permetezőszeréről, a glifozátról van szó. Megkerestük hát a kerekasztal szakértőit, és bizonyítékokat kértünk álláspontjuk alátámasztására. S mivel az orvosi irodalom döntően külföldi példákat sorol, segítségért fordultunk hazai élelmiszerbiztonsági szakemberekhez, hogy lássuk, mi a helyzet idehaza. Kell-e félteni a női termékenységet és a férfiasságot az agrárkemikáliáktól? (Igen.) És hogyan védekezhetünk ellene? (Nehezen.)
×××
A glifozát az a vegyszer, amelyet Magyarország szavazataival újabb öt évig forgalomba lehet hozni az Európai Unióban, és amely ellen az Egyesült Államokban valóságos polgárjogi mozgalom zajlik, mégpedig a bíróságokon. Csakhogy nem a termékenységre gyakorolt, hanem rákkeltő hatása miatt. A The Guardian a San Francisco-i szövetségi bíróság márciusi ítéletét idézi, amely szerint bizonyítva látták, hogy a 70 éves Edwin Hardeman non-Hodgkin limfómáját, vagyis immunrendszeri rákját a Monsanto cég glifozát tartalmú vegyszere okozta. Az amerikai sajtó korszakhatárként értékeli a verdiktet, mert több mint 9000 hasonló per van folyamatban, amelyek kimenetelét ez a precedensértékű ítélet alapjaiban határozhatja meg. (Kalifornia állam már korábban 289 millió dolláros kártérítést állapított meg a permetszer miatt kialakuló rákbetegség miatt.) Mindez a német Bayer-konszern történetének legsúlyosabb válságát okozza, a gyógyszeripari óriás ugyanis tavaly felvásárolta a Monsantot.
Persze mindegy is lenne, milyen okból tiltanak be egy vegyszert. Csakhogy ettől Amerikában is távol állnak, Európában pedig még messzebb, ezért célszerű megnézni, tényleg okozhat-e a permetszer meddőségi problémát. Nem könnyű a tisztánlátás, mert egy-egy kemikáliáról eleinte csak olyan vizsgálatokat látunk, amelyeket maguk a gyártók finanszíroznak. A Monsanto például a permet dobozán hosszú ideig szerepeltette: a készítménye olyan ártalmatlan, hogy háziállatok és gyermekek játszhatnak a lefújt területen. A kutatók csak akkor fognak „ellenvizsgálatokba”, ha egyre több negatív tapasztalat gyűlik össze egy szerről. Ám mondani sem kell, milyen nehézségekbe ütközik egy vegyi óriással szemben bármit állítani. Ráadásul úgy, hogy a bizonyítékokat nagyon körülményes beszerezni, hiszen tilos várandós asszonyokon vagy gyermekeken permetlével kísérleteket végezni.
Mérföldkő volt, amikor 2010-ben a Buenos Aires-i Egyetemen A. Paganelli kutatótársaival felfigyelt a növényvédőszer csirkékre és békákra gyakorolt ijesztő hatására: azt tapasztalta, hogy a normálistól eltérő embrionális fejlődésük nagyban hasonlít az igazoltan magzatkárosodást okozó szerekkel végzett állatkísérleteknél tapasztaltakra. S mivel nemcsak a békakutatás etikai szabályrendszere, de az egérvizsgálatoké is sokkal enyhébb az emberénél, kínai kutatók a rágcsálók spermiumát is tanulmányozták. Kiderült: az glifozát hatására a spermiummennyiség zuhanni kezd. (Pedig az amerikai termék dobozán azt szerepeltették: „A glifozát kevéssé mérgezi a patkányokat, mint a nagy mennyiségben fogyasztott konyhasó.”)
A kutatók innentől azt keresték, hogyan lehetne úgy emberi tudományos vizsgálatokat végezni, hogy azzal ne veszélyeztessék a magzatokat, az anyákat és az apákat. A megoldást abban találták meg, hogy olyan kutatási alanyokat kell bevonni, akik alapból veszélyeztetettek, vagyis a glifozáttal való együttélés a mindennapjaik része. Rendszeresen dolgoznak a permetezett földeken.
A meglepetés akkor jött, amikor kutatásokhoz kontrollcsoportot kerestek: olyan személyeket, akiknek nem lehet a permetszer jelen a szervezetükben.
Kiderült, hogy utóbbiakat nehezebb találni. Rémületükre a vegyszermaradvány ott volt a kontrollcsoport testében is, olyan emberekében, akik azt sem tudták, mi az a glifozát, soha életükben nem fogtak permetezőt a kezükbe. Mégis bennük volt, mert a táplálékon keresztül bejutott a testükbe.
Az ártalmatlannak, nyomtalanul lebomlónak hitt glifozát negyven évvel a bevezetése után már gyakorlatilag mindenhol jelen van. Az élővizekben, a vadon termő gombákban, sörben, borban, tehéntejben. A glifozát elszennyezte a bolygónkat. Dániában 2004-ben a felső talajvízrétegekben is kimutatták, vagyis az északi országban már az ivóvízbázisokat is veszélyezteti. Nemhogy nem bomlik le néhány nap alatt, mint azt eredetileg állították, de a permezett növényből eljut az azt elfogyasztó állatba, onnan pedig a tápláléklánc következő elemébe, az emberbe.
A növényvédő szerek egy idő után „elfáradnak”, ellenállóvá válnak velük szemben visszaszorítani kívánt gazok. Kivonják őket a forgalomból, mert a dózisokat nem lehet vég nélkül emelni, hiszen egy idő után a védeni kívánt növény is elpusztul. A glikozáttól azonban nem lehet megszabadulni, mert a gyártó nagyot húzott: olyan génmódosított (GMO) növényfajokat fejlesztett ki, amelyek ellenállnak a szernek. Miért fontos ez? Mert magasabb dózisban is permetezhetővé váltak a gabonatáblák: a gaz ezt már nem bírta, a nagyobb töménység pedig meg sem kottyant a kultúrnövénynek.
A kutatók tehát olyan helyeken kerestek vizsgálati alanyokat, ahol tömegesen termelnek génmódosított szóját és kukoricát. Nem véletlenül Dél-Amerika és a nagy gabonatermesztő Egyesült Államokbeli területek váltak a legfőbb kutatási tereppé. A dél-amerikaiak amúgy is keresték a választ arra: az életszínvonal általános emelkedésével miért nem csökken, miért nő a vetélések száma? Miért emelkedik a fejlődés ellenére a koraszülések aránya olyan nőknél is, akik sosem dohányoztak? A gyanú így terelődött a mezőgazdaságra.
Az agrárium már nem pusztán gyomirtásra és a génmódosított terményeknél használja a glifozátot, de „kényszerérlelésre” is. A nagyüzemi aratás ma nem úgy kezdődik, hogy a gazdák morzsolgatják meg szagolgatják a kalászokat, mikor jön el az optimális pillanat, amikor a búza már elég érett, de még jelentős szemveszteség nélkül learatható. Manapság kémiai anyaggal elpusztítják a növényt, hogy a gabonaszemek vagy az olajos magvak egyszerre „érjenek meg”, így téve könnyebbé és programozhatóvá az aratást. A hivatalosan deszikkálásnak nevezett eljárást itthon is alkalmazzák például a napraforgótábláknál, kukoricaültetvényeknél, az agrároldalakon glifozátot ajánlva permetszerként.
A felhasználó persze mit sem tud arról, hogy aratás előtt újra lefújják a magokat és azok így kerülnek az asztalára. Nem is tudhat, mert ahogy az alternatív Nobel-díjjal kitüntetett Bardócz Zsuzsanna lapunknak elmondja,
a FAO, az élelmezésügyi világszervezet a kulcsfontosságú terményeknél folyamatosan emeli a glifozát határértékeit. Vagyis az a gabonapehely, amit a gyermekünk elé teszünk, vagy magunk kanalazunk be reggelente, jó eséllyel nem akad fenn az élelmiszerbiztonsági vizsgálaton.
A határértékeket egyszerűen hozzáemelik az élet által kínált megoldásokhoz. Csak az élet nem emeli a saját határértékeit. Említettük már, Dél-Amerikában a születési rendellenességek nagyobb arányára figyeltek fel a mezőgazdasági munkások körében, az Egyesült Államokban pedig arra, hogy az utóbbi években robbanásszerűen nő a non-Hodgkin limfómás betegek száma. A vegyszert használóknál a Washingtoni Egyetem kutatóinak idei eredménye szerint 41 százalékkal emelkedik a betegség előfordulásának veszélye.
×××
Óvnánk persze attól, hogy mindenért ezt az egy permetet tegyük felelőssé, de a kutatók számos kérdést hoznak összefüggésbe a kemikáliákkal: miért válik egyre gyakoribbá a korai női menopauza? Hogyan vált az endometriózis népbetegséggé a fiatal nők körében nálunk is? (Még a tamponokon is kimutatták a permetszer maradványait.) A krónikus bélgyulladás miért jelenik meg a gyermekeknél sosem látott számban? A táplálékallergia hogyan vált olyan tömegessé, hogy a pincérek egy éttermi rendelésnél csaknem gasztroenterológiai szakrendelést tartanak, mert a vendégek egyik fele laktózt, a másik glutént, a harmadik meg tojást nem tud enni anélkül, hogy ne fetrengene perceken belül a görcsös fájdalomtól.
Egyes kutatások szerint a gluténérzékenység járványszerűvé válása nem is a liszttel magával, hanem a bennmaradó permetmaradványokkal van összefüggésben. Mindezek egyelőre csak óvatos felvetések. A legkönnyebben minden ártalom közül a non-Hodgkin azonosítható és itt a legegyszerűbb a bizonyítás is, ezért ezt használják faltörőkosként a glifozát hatásai ellen harcolók az Egyesült Államokban. (Hazai perekről nem tudunk.) 2015-re odáig jutottak, hogy az ENSZ rákkutatási ügynöksége (IARC) „valószínű rákkeltőnek” minősítette a glifozátot. Ez nagyon súlyos állítás: a második legveszélyesebb kategória. Meglepő fejlemény volt, hogy az unió élelmiszerbiztonsági hivatala (EFSA) viszont nem talált aggodalomra okot. Az eltérést az okozza a Medical Online című orvosi portál szerint, hogy az egyik figyelembe vette a gyomirtószer gyártói által finanszírozott vizsgálatokat, másik nem, az egyik a koktélhatást is nézte (vagyis amikor a permetet más vegyszerrel együtt alkalmazzák), a másik pedig nem. 2017-ben például az Egyesült Államok környezetvédő hivatala (EPA) nem talált egészségre veszélyes hatást.
2013-ban egy német kutatócsoport 174 különböző országból érkező önkéntesre – köztük 10 magyarra – kiterjedő vizsgálatban az találta, hogy 43 százalékuk vizeletében ott van a glifozát – és ezzel a probléma Magyarországra is megérkezett.
A Wessling Hungary Kft. laboratóriumában rögtön nekiálltak kifejleszteni a hazai módszert a szermaradványok kimutatására élelmiszerekből. Az Élelmiszervizsgálati Közleményekben megjelent tanulmányuknak ugyan lehet némi üzenetértéke, mivel főként biotermékeket vizsgáltak. Az eredmények így is lesújtók. A bemért 35 biogabonaminta 47 százalékában mutatták ki a glifozát jelenlétét. Tehát minden második bióban is ott volt.
Megnézték más biotermékek érintettségét is: mézet, napraforgót, tehéntejet mértek, és ott még rosszabb volt a helyzet, a biotermékek 58 százalékában megtalálták a permetmaradványt, esetenként rendkívül magas koncentrátumban. Így a termelők vagy biónak hazudták a terményüket, és bőszen permetezték, vagy a permetmaradvány vízben és a földben is ott van, és évek alatt sem bomlik le. (Idén januártól az ivóvízben is mérni kell a szintjét, de egyelőre nem hoztak nyilvánosságra adatokat.)
Európában a hatóságok a glifozátot továbbra sem minősítették rákkeltőnek, a szer 2022-es betiltása helyett még öt évig forgalomban lehet. Kézenfekvő tehát a kérdés: miért idén lépett a Népesedési Kerekasztal? Ha ezt 2017-ben, az uniós döntés előtt teszik meg, jóval nagyobb esély lett volna a kormány döntésének befolyásolására. Somhegyi Annamária, a kerekasztal egészségügyi munkacsoportjának vezetője szerint azért történt így, mert akkor a növényvédőszernek a termékenységre gyakorolt hatásával kapcsolatban még nem vetődtek fel ellenérvek. Azóta több tudományos eredmény született, amire már felfigyeltek, és idén januárban ezért kezdték meg a szakértők meghallgatását. Most jutottak el odáig, hogy a kormány által kitűzött demográfiai cél (a 2,1-es teljes termékenységi mutató elérése, vagyis az átlagos gyermekszám kettő fölé emelése) elérése érdekében a glifozát elleni fellépésre is szükség van.
Mondhatja erre az agrárlobbi, hogy a hazai helyzet alapjaiban tér el az amerikaitól, hiszen nálunk génmódosított növényeket nem szabad termeszteni. Bardócz Zsuzsanna professzor szerint ez illúzió, hiszen bizonyított tény, hogy a glifozát a takarmánnyal együtt átkerül a háziállatok húsába is. A professzor információi szerint a magyarországi szárnyasok által fogyasztott szója 70 százaléka GMO-termék, a sertésnél 50, a tejtermelő marhánál pedig 45 százalék ez az adat.
Emellett felhívta a figyelmünket, hogy a hús glifozátszennyezésére a hatóságok határértéket állapítanak meg, amivel elismerik, hogy a permetmaradék nemcsak a gabonákban, a gyümölcsökben, a mákban, de az állatok húsában is ott van.
Ráadásul nem pusztán a növényvédő szerekkel van baj, hanem hatásukkal a fusarium nevű penészgombára is, amely leginkább a gabonáinkat fertőzi nagy ösztrogénaktivitású mitotoxinokkal. A jelzős kapcsolatból számunkra a jelző a fontosabb, vagyis az, hogy a gabonák a női nemi hormonokhoz hasonló hatást kiváltó anyagokkal szennyezettek. Mindez összefügg a glifozáttal: a permet elősegíti a fusariumgombák megtelepedését a kultúrnövények gyökerein. Márai Géza címzetes egyetemi docens, a Százak Tanácsának tagja szerint ugyan ezek a gombák velünk vannak, mióta a világ a világ, de jelenlétük kritikus mértékűvé az iparszerű, tömegtermelő, vegyszeres, műtrágyás gabonatermesztés következtében vált. Márai Géza szerint a mostani döntéshozói kör kivételesen erős demográfiai érzékenysége megteremti annak lehetőségét, hogy a hatalmas ágazati ellenérdekeltség dacára a népesedési szempont legyen a legfontosabb.
A világban glifozátháború alakult ki az egészségügy valamint az agrár- és a vegyipar között. A brüsszeli Politico úgy tárgyalja a háború állását, mintha a jobb- és baloldal vagy a populisták és a centrumpártok összecsapását elemezné. A harc során nem gránátok és aknák robbannak, fegyverként a milliárdos költségeket használja mindkét oldal. A glifozát betiltása ellen a szója-, a kukorica- és a repcetermés visszaesésével riogatnak. További engedélyezése esetén pedig a gyógyítási költségek növekedésével. Bardócz Zsuzsa professzor például az Európai Endokkrinológiai Társaság „ellenadatait” ismerteti, és azt mondja, csak a férfiak termékenységi problémáinak kezelése évi négymilliárd euróba kerül. (Magyarországon idén éppen 25 éve érhető el a lombikbébi kezelésnek az a metódusa, amelynek révén már néhány rosszul mozgó spermium is elegendő a megtermékenyítéshez.)
Az egyéni megoldás a szakemberek szerint a bioélelmiszerek fogyasztása lehet, igaz, ezek sem mindig glifozátmentesek, de nagyobb eséllyel azok. Mindenesetre reménykeltő, hogy az egészségügy kontra gazdaság vitába most a demográfia is beleszól. Vagyis a permetgyártó és használó Góliát ellen több kicsi Dávid is megpróbál fellépni. Somhegyi Annamária szerint a kerekasztal állásfoglalásával egyrészt a társadalom tájékoztatását, másrészt a kormányzati döntéshozatalt igyekszik elősegíteni. Nem várnak, és lapzártánkig nem is kaptak választ a kormányzattól a felvetéseikre.
Nyitókép: A glifozát használata ellen tiltakozók 2018. január 20-án Berlinben (fotó: Tobias SCHWARZ / AFP)
