Így nyertek csatát a fővárosi bírák az egy éve dúló függetlenségi háborúban
A Válasz Online exkluzív részletekhez jutott arról, hogyan szenvedett megalázó vereséget hétfőn a Handó-megbízott a bírósági függetlenségi háborúban. A tét ezúttal az volt, hogy Handó Tünde kiszemeltje marad-e a Fővárosi Törvényszék elnöki székében, vagy a bírák által támogatott vezető kerül-e oda. A törvény szerint ez utóbbi lépés következne, a valóságban így is Handón múlik, mit lép ezután. Küzdelem a bíróságokon a jogállamiságért – bemutatjuk a konfliktus és a hétfői események teljes hátterét!
Hétfő reggel az Országos Bírósági Hivatal impozáns dísztermében látszólag semmi sem utalt arra, hogy egy órán belül tűzijáték kezdődik. Forrásaink szerint – több bírótól is kaptunk értékes háttérinformációkat – több mint félezren jelentek meg, hogy leadják a szavazataikat. A nyugalom azonban csak látszólagos volt az összbírói értekezleten.
Mindenki tudta: olyan történés részese, amely a magyar bíróságokon az utóbbi években nem fordult elő. Két jelölt indult ugyanis a Fővárosi Törvényszék elnöki címéért. Ami már önmagában is jelezte, hogy valaki – az ellenjelölt – szembeszegült a központi akarattal. Vagy legalábbis azzal, amit a bírák annak véltek.
Harmadszori nekifutásra próbáltak elnököt találni a legnagyobb hazai törvényszékre. Polgárné Vida Judit az egyik jelölt, a Handó Tünde Országos Bírósági Hivatal elnöke által egy éve megbízott bírósági vezető, aki a megbízott címkét elhagyná a neve mellől, és „rendes elnökké” válna. A másik jelölt Vadász Viktor, az Országos Bírói Tanács tagja, a törvényszék büntetőbírája (nyitóképünkön balra).
A két hasonló nevű szervezet egészen eltérő tartalmat jelöl. Tanács vagy hivatal ebben az esetben nagyon nem mindegy: hónapok óta háborúban állnak egymással. Jó tisztázni tehát, hogy a tanács egy bírók által választott szerv, amely arra hivatott, hogy a politika által kinevezett nagyhatalmú hivatali elnököt ellenőrizze. Ám a nagyhatalmú hivatali vezetőnek nem tetszik az ellenőrzőszerep, hogy kifogásokat emelnek ellene és törvénytelenségeket emlegetnek. Pedig ezt teszik, és ebben nem kis rész jut Vadász Viktornak. A fiatal bíró szerkeszti a tanács honlapját, ő a felelős a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásért – ennek nyomán hazaárulózta le Handó Tünde a tanács tagjait. Szóval maradjunk annyiban: egy Handónak kedves és egy nagyon nem kedves jelölt állt szemben egymással. Vadász ráadásul nem egyedül nyújtotta be a pályázatát, abban a törvényszék több tekintélyes bírája is segítette, vagyis lényegében egy csoport támogatása áll mögötte.
Mindenesetre elég furcsa egy összbírói értekezlet, amelyet ugyan az Országos Bírósági Hivatal épületében tartanak, de Handó Tünde szokásától eltérően nem tart beszédet. Ami azt is jelezheti, hogy nem biztos a sikerében. A bírák csendes, öltönyös-nyakkendős, ruhás-gyöngysoros-körömcipős elegáns világában ez fontos jelzés. Itt nem csapnak az asztalra az érveik súlyának érzékeltetéséhez, ez az a közeg, ahol a visszafogott mondatok is felkiáltójelként hatnak. És hétfőn volt felkiáltójel bőven.
A történet nem most kezdődött. Jó egy éve érkezett fordulóponthoz a bírói világ. Vidéken korábban is sorozatban fordult elő, hogy Handó Tünde, a bírósági hivatal elnöke nem azt a bírát nevezte ki vezetőnek, akit az úgynevezett összbírói értekezletek (magyarán: az adott bíróság bírái) támogattak, sorozatban minősítette érvénytelennek a pályázatokat, és bízott meg valakit, akit akart. Vagyis lépett át a törvényben előírt renden, saját táncrendet követve.
Tavaly januárban az ország legnagyobb, legtekintélyesebb törvényszékén ürült meg az elnöki szék: a Fővárosi Törvényszéken.
Hogy érzékeltessük az intézmény súlyát, a magyar bírák 25 százaléka itt dolgozik, a maradék 75 százalék jut a 19 megyére. Gigabíróság. Nagysága és az itt tárgyalt ügyek súlya tekintélyt ad a bíráknak. Az volt a kérdés: Handó Tünde itt is folytatja-e majd a korábbi gyakorlatát, vagy ami Balassagyarmaton, Győrben megtörtént, az csak véletlenek összejátszása volt?
Szembe mer-e menni a törvényben rögzített kinevezési renddel, amely fő szabályként azt írja elő, hogy a legmagasabb pontszámot elért és a bírák által támogatott jelöltet kell kineveznie. Az egész bírói világ Budapestre figyelt. A Fővárosi Törvényszéket ugyanis nem egy szürke figura, hanem a bírák körében tisztelt, kackiás bajszáról pedig a laikusok számára is jellegzetes arcú Fazekas Sándor vezette, ő pályázott újra az elnöki címért. Fazekast első ízben is Handó nevezte ki a törvényszék élére, a kérdés az volt, megbuktatja-e tavaly januárban. Fazekas a hagyományos bírói karrierút képviselője, hosszú pálya állt mögötte, előbb a Váci Városi Bíróság, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság vezetője volt, és csak tíz év bírósági elnökösködés után nevezték ki a törvényszék élére. Vagyis könnyen gondolhatta, hogy nem kell hálásnak lennie a címéért, azért maga dolgozott meg, maga bizonyított. Ha nem értett egyet a hivatali elnökkel, nemet mondhatott neki. Mondott is. Nagyot szólt, amikor Fazekas Sándor az akkori Országos Bírói Tanács tagjaként elsőként illette kritikával Handó Tünde kinevezési gyakorlatát.
Szóval jött a választás: a nagy figyelemmel kísért összbírói értekezleten Fazekas Sándor egyedüli jelöltként több mint 70 százaléknyi támogató szavazatot kapott. Mégis elbukott. Handó érvénytelennek minősítette a pályázatot. Másodszor is meg kellett hirdetnie az elnöki pozíciót, és Fazekas újra elindult – nem sok Handó-mellőzött szánta el magát erre – az összbírói értekezlet most is 70 százalék feletti arányban támogatta, de Handó megint nem nevezte ki, a pályázat megint érvénytelen lett. Az elnöki székbe egy évre megbízott került, a most jelöltként induló Polgárné Vida Judit. Ez volt az első két felvonás. Most hétfőn következett a harmadik.
A fővárosi bírák nem pusztán azt élhették meg arculcsapásként, hogy megalázták az általuk támogatott jelöltet. (Handó a bíróság honlapjáról azóta eltávolított pályázati dokumentációk szerint azzal érvelt döntése mellett, hogy Fazekas nem felel meg a XXI. századi elnök kritériumának.) Az új vezető az a Polgárné Vida Judit lett, akinek korábban elnökhelyettesként egy ostobaság miatt kellett távoznia a törvényszékről. Egy bírói kiadványban ugyanis sajátjaként jelentetett meg egy szirupos-érzelgős Paulo Coelho szöveget.
Azóta eltelt egy év, letelt Polgárné megbízatása, újra ki kellett írni a pályázatot. Így volt ez az országban eddig sok helyen, és rendre az történt, hogy a legnépszerűbb, de Handó Tünde által elbuktatott jelölt nem indult újra a választáson, viszont a helyére ültetett megbízott igen. Egyedüli jelöltként.
A bírák jobb híján már őt támogatták, a megbízottból rendes vezető lett. Handó tehát úgy vitte keresztül az akaratát, hogy ugyan az eredménytelennek minősítés jogilag kételyeket ébresztett, de a későbbi megválasztás már minden jogszabálynak megfelelt. A Handó-megbízottak immár legálisan, a bírák által támogatottan vezethetik országszerte a törvényszékeket, elsőfokú bíróságokat. Mi itt a baj?
Nem tévedünk, ha azt állítjuk, kialakult egyfajta bírósági válsághelyzet az országban. Az Országos Bírósági Tanács – tudják, a Handó ellenőrzésére hivatott szervezet – egy dokumentuma szerint tavaly
december 31-ig 26 bírói és 21 bírósági vezetői pályázat eredménytelenné nyilvánítása történt meg. Részint azért, mert senki nem akart indulni a korábban vonzó vezetői pozíciókért vagy a hivatal elnöke indoklás nélkül érvénytelennek nyilvánította a pályázatokat.
Tehát december végén nem volt kinevezett elnöke a Fővárosi Törvényszéknek, a Balassagyarmati Törvényszéknek, a Pécsi Ítélőtáblának. Hiányzott a pályázaton nyertes elnökhelyettese a Zalaegerszegi Törvényszéknek és a Budapest Környéki Törvényszéknek. A kollégiumvezetőknél még hiányosabb a sor, a Győri Ítélőtábláról, a Győri Törvényszékről, a Zalaegerszegi Törvényszékről, a Fővárosi Törvényszékről, a Szolnoki Törvényszékről, a Budapest Környéki Törvényszékről, a Fővárosi Ítélőtábláról, a közép-dunántúli regionális közigazgatási bíróságról is hiányzott egy-egy fontos bírósági vezető. Felsorolni is elég, és ez nem azt a képet vetíti elénk, hogy a magyar bíróságokon minden a legnagyobb rendben működik.
A Fővárosi Törvényszéken azonban ez alkalommal nem a Handó Tünde diktálta forgatókönyv érvényesült, Fazekas Sándor ugyan nem indult, viszont a megismételt pályázaton megmérette helyette magát valaki más: Vadász Viktor, az Országos Bírói Tanács tagja. Azé a tanácsé, amelyik törvénytelennek minősítette Handó Tünde kinevezési gyakorlatát, mire olyan „pechsorozat” kezdődött a tanács tagjai között, hogy sorozatban kezdtek lemondani a tagjai, de még a póttagjai is, mert vagy a családtagjaikkal történt valami, vagy nem bírták hiretelen a munkaterhelést. Amikor pedig Handó Tünde kiírta a pótlólagos választást a tanács feltöltésére, a középkori spanyol királyi udvar intrikái kisded gügyögésnek bizonyultak ahhoz képest, ami történt. Tavaly ősszel a jelöltek sorra közölték, hogy mégsem vállalják a tanácstagságot, így végül nem tudtak új tagokat választani. Handó Tünde pedig azt tudatta, hogy nem ismeri el legálisnak a tanácsot. Miközben annak ülésére a Kúria elnöke, az Igazságügyi Minisztérium képviselője is eljár.
Lapunk szerette volna Handó Tünde véleményét is megismerni az ügyben, de hiába juttattuk el interjúkérésünket sajtótitkárságára. Annál is kíváncsibbak voltunk, mert amikor Keviczki István, a Fővárosi Törvényszék lemondott bírája interjút adott lapunknak, mi is a bírósági háború szereplőivé váltunk. Handó Tünde ugyanis levelet írt a bírói tanácsnak, kérdőre vonva őket a Válasz jólértesültsége miatt.
Keviczki István a mostani helyzetről úgy gondolja, hogy ez sokkal több volt egy elnöki pályázatról való szavazásnál, a fővárosi bírák amellett tettek hitet, hogy a törvényesség legyen az úr a bírósági szervezeten belül.
De ennél még több is történt. Taktikát váltottak. A bírák függetlenségi háborújuk során egyre kedvezőtlenebb helyzetbe lavírozták magukat, noha jogilag helyesen jártak el, taktikailag az egyik hibás döntést hozták a másik után. A tanács tagjai például úgy döntöttek, hogy nem indulnak újra a bírósági vezetői pályázatokon, mert nem akarnak Handó Tündétől függő helyzetbe kerülni. Emiatt sorra veszítették el pozícióikat, elnöki, kollégiumvezetői tisztségüket – és szakmai jelentőségüket a bírói testületen belül.
Vadász Viktor viszont most megváltoztatta korábbi véleményét, és bejelentette indulását az elnöki címért. Személyében a megbízott vezető komoly kihívót kapott: korábban Vadász volt a bírák képzéséért felelős Magyar Bírói Akadémia vezetője, és egy ideig – igaz, csak megbízott – büntetőkollégiumi vezető a Fővárosi Törvényszéken. Ezért mondják azt forrásaink, hogy miközben a terem nyugodtan zsongott hétfőn reggel, mindenkiben ott volt a feszültség: mi fog itt történni?
Vadász Viktor szavait több bíró elmondása alapján próbáljuk rekonstruálni. Rövid kortesbeszédének lényege az volt, hogy az igazságszolgáltatás fő szereplője a tárgyalóteremben ülő bíró. Lehetséges hivatal hivatalnok nélkül, minisztérium miniszter nélkül, de bíró nélkül nincs bíróság. A büntetőbíró olyasmit is mondott, hogy lehet fordítva ülni a lovon, de a ló akkor is arra megy, amerre az előre van. Kiszámítható, törvényes, az ítélkezést támogató, de abba bele nem szóló bíróságot szeretne megvalósítani. Polgárné rövid beszédének kulcsgondolata a kiszámíthatóság vagy a bizonytalanság volt. Szerinte az elmúlt egy év sem szólt másról, mint a bírák nyugalmáról, biztonságáról. Forrásaink azt mondták, arra intette a szavazókat, hogy a bizonytalanság lenne a legrosszabb a Fővárosi Törvényszéknek. Elég erős üzenet.
Ennél csak az volt erősebb, amikor egy percre megadták a szót Fazekas Sándornak. Akkor először néma csend lett a teremben. Nehéz megítélni, Fazekast vezetőként mennyire kedvelték a bírák, de az biztos, hogy volt tekintélye, és mióta Handó megbuktatta, olyan személyként említik, aki bátran kiáll az embereiért és akár a szakmai előmenetelét is kockára teszi a bíróság érdekében. Néma csend lett tehát, és mindenki várta, hogy Fazekas Sándor megadja a jelet. Megadta. Az előző elnök azzal kezdte a szavait: soha nem fordult elő az elmúlt két évtizedben, hogy összesen hat munkanap állt volna rendelkezésre a pályázatok nyilvánosságra hozatala és az összbírói értekezlet összehívása között. Ez másfél hónap szokott lenni. Nem mondott nevet, ki mellett teszi le a voksát, csak kérdéseket tett fel, ezekkel adta meg a választ. Fazekas hat szempontot ajánlott a hallgatóságnak, amely alapján a döntését meghozhatja, de ennél fontosabb volt, hogy kimondatlanul is saját megbuktatására emlékeztette a bírákat, a XXI. századi bírósági vezető kifejezést idézve, amelynek ugye ő – Handó Tünde szerint – nem felelt meg. Olyan vezetőt ajánlott, aki a saját karrierjét is a bíróság mögé helyezi.
A legnagyobb taps forrásaink szerint ekkor hangzott el a teremben, és sorra járultak a mikrofonhoz Vadász támogatói, miközben a megbízott elnök mellett senki sem szólalt fel. Fontos pillanat volt, amikor az egyik bíró mindkét jelölthöz ugyanazt a kérdést intézte: mi történne akkor, ha nem kapna többségi támogatást. Vadász azt mondta erre, hogy biztosan nem vállalná el a megbízott elnökséget. Polgárné viszont a kérdést is helytelenítette, és annyit tett hozzá, nem jó, ha évente változik, ki vezeti a törvényszéket.
Nem tudom, bárki számított-e arra, ami ezután következett. Titkos szavazáson Polgárné a szavazatok 17 százalékát kapta, míg Vadász Viktort 65 százalék támogatta, 98 állt szemben 374 igennel az 527 szavazatból. Polgárné elbukott. Vadászt támogatták.
×××
Hogy mit jelent mindez? Annyit biztosan, hogy a bírák nem hajoltak meg, nem emelték pajzsra Handó Tünde megbízottját, aki így nem lehet rendes bírósági elnök, mert ahhoz most már az Országos Bírói Tanács támogatása is kellene, azt pedig aligha fogja megkapni. Handó lépéskényszerbe került. Ha nem nevezi ki Vadász Viktort az összbírói értekezlet nagyarányú támogatása ellenére, akkor érvet szolgáltat a bírói függetlenséget tőle féltőknek saját maga ellen. A tanács akár bizalmatlansági indítványt is beadhatna ellene a parlament előtt, ez pedig ugyan itthon aligha rengetné meg a Fidesz-támogatottságát, de nem tenne jót a kormány megtépázott nemzetközi tekintélyének. Annak persze semmi esélye nem lenne, hogy Handót egy ilyen szavazáson megbuktatná a Fidesz.
A hivatal elnöke nemsokára nyilvánosságra hozza a döntését, és az nem egy bírósági elnökről szól majd önmagában. A jogállamiság újabb próbája következik.
