A nagy nyugdíjhazárd: júliustól több lesz a jövedelem, 20 éven belül összeroppanhat a rendszer
Lapozunk is tovább, ha nyugdíjcikket látunk, mondván: ez csak az időseket érinti. Pedig nem, nagyon nem. 2022-re a jövedelmünkből levont járulék mértéke – amelyből a nyugdíjakat fizetik – 2016-hoz képest nagyjából megfeleződik. Tehát nőni fognak a fizetések? Igen. Legközelebb júliusban. Mi a baj akkor? Demográfiai tendenciák miatt minden mértékadó előrejelzés szerint 10-20 évben belül rendkívül nehéz időszak következik nyugdíjszempontból. Erre kellene most felkészülnünk – elvileg. Gyakorlatilag egészen más történik.
Idén július elsejétől ismét csökken az úgynevezett szociális hozzájárulási adó, lánykori nevén a tb-járulék, vagyis az az összeg, amelyből az egészségügyet és a nyugdíjrendszert finanszírozzák. Most 19,5 százalékról 17,5 százalékra, de megy majd tovább is, a végcél a jövedelem 11 százaléka lesz. Ez a közteher 2016-ban még 28,5 százalék volt, a hatéves bérmegállapodás révén zsugorodik kevesebb, mint a felére. Nem kell hozzá sem matematikusnak, sem nyugdíjszakértőnek lenni, hogy lássuk: ez csak akkor lenne elegendő a jelenlegi nyugdíjasok ellátására, ha tömeges elhalálozás tizedelné őket, vagy újabb nyugdíjkorhatár-emeléssel kitolnák a nyugdíjba vonulás időpontját. Esetleg drámaian csökkentenék a nyugdíj összegét.
Egyik sem valószínű. (Szerencsére.) Ehelyett 65 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár; így csökkenti az állam a nyugdíjasok számát az egyre öregedő társadalomban. Akkor most egyik oldalról visszaveszi a járulékot, másikról meg emeli a korhatárt? Nem ellentétes értelmű intézkedések ezek? De. Mintha látnánk, hogy egy hatalmas hullám közelít felénk, és nem teleszívnánk a tüdőnket, mielőtt ellep bennünket az ár, hanem kifújnánk még azt a levegőt is, ami bent van.
A kormány viszont elégedett. Banai Péter Benő, az államháztartásért felelős pénzügyminisztériumi államtitkár úgy látja: „A nyugdíjreform így számos elemével együtt évtizedekre zárta a nyugdíjkasszában tátongó rést, kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá téve a hazai nyugdíjrendszert.”
Nyugdíjreformnak azt nevezi, hogy 2012-ben gyakorlatilag megszüntették a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét, és beforgatták a költségvetésbe a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Jelentős summa volt, a baloldali kormányok ezzel tervezték megtörni azt a demográfiai hullámot, ami most közeledik. Nem jó megoldást választottak, de mégis valamit. A helyzet súlyát nem az államtitkár mondatai érzékeltetik helyesen, hanem az OECD idén januári országjelentése, amely máris újabb nyugdíjkorhatár-emelést javasol. A 65 évre való emelés 2022-ig való végigvitele után a nyugdíjba vonulás időpontjának a születéskor várható élettartamhoz való fokozatos közelítését. A születéskor várható élettartam pedig 75 esztendő. Az OECD-nél durvábbat nem mondott nyugdíjügyben még senki Magyarországon – hosszabb távon ugyanis ez azt jelentené, hogy csak a túlélők kapjanak nyugdíjak, vagyis azok, akik túlélik korosztályuk átlagos élethosszát.
Az OECD persze könnyen beszél, nincsenek választói, a fejlett országokat tömörítő szervezet szakértői őszintén megmondhatják, hogy baj van. Figyelembe vehetik, hogy
Magyarországon először nőtt 130 fölé az úgynevezett elöregedési index, ami azt jelenti, hogy 30 százalékkal több 65 éven felüli ember él hazánkban, mint 14 éven alatti. Már vagy tíz éve 90 ezer körül ingadozik az évenkénti születésszám, miközben először emelkedett 300 ezer fő fölé a 85 évnél idősebb nők száma.
Ha ötéves korcsoportokra bontjuk a népességet, akkor a 20 év alattiaknál egyetlen félmilliós tömeget sem találunk, a 60-64 évesek viszont 721 ezren, a 65-69 évesek 603 ezren vannak.
Az alacsony születésszám a társadalom elöregedéséhez vezet, a kis számú „gyereknek” kell a szülők, nagyszülők nyugdíját a fizetéséből fedezni. A 60 éves korban várható élettartam 20 év (ugyan már hét éve nem ugrott feljebb), aki a hetvenet megéri, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint még 13 évre számíthat, 80 évesen pedig még átlagosan 7 év van hátra. Mindez örömteli, az utóbbi évekig fokozatosan emelkedett az idősek várható élettartama. A gond valójában nem az elöregedés, hanem az „elfiataltalanodás”.
Emiatt járulékcsökkentés nélkül is egyre kevesebb ember fizetéséből kell rövidesen egyre több embernek nyugdíjat fizetni. Csakhogy a nyugdíjasok képezik a legnépesebb választói csoportot, az ellátásukhoz csak nagyon körmönfontan lehet hozzányúlni. Most viszont a kormány azt szeretné megvalósítani, hogy a kalapba a korábbinál jóval kevesebb pénzt dobjunk be, de onnan jóval többen vegyenek ki, mint eddig, és a markukban legalább ugyanannyi pénz maradjon. Vagy esetleg több. Ha lehet.
Nem lehet. Bár ezen a ponton egy kicsit elbizonytalanodunk, mert ha nem is pontosan így, de már évek óta megvalósul a nyugdíjcsökkentésnek az a módja, amely boldoggá teszi az embereket. A bűvészmutatvány a Nő 40 program, vagyis az a kedvezményes lehetőség, hogy a nők 40 év szolgálati idő után – elvileg – akkor is csökkentés nélküli nyugdíjat kaphatnak, ha még nem érték el a korhatárt. Tavaly rekord számú, 31 ezer nő kérte a korai nyugdíjazást, vagyis ha a férfiakat is figyelembe vesszük, akkor minden harmadik érintett korú. 2012 óta így már 190 ezren fejezték be előbb a munkával töltött éveket – és mondtak le nyugdíjuk jelentős részéről.
Akik például 2016-ban nyugállományba mentek, 37 százalékkal kapnak kevesebb indulónyugdíjat, mint azok, akik még három évet ráhúztak, és csak 2019-ben vonultak vissza – nyilatkozta a Válasz Online-nak Simonovits András nyugdíjszakértő, aki szerint itt egyfajta bumeránghatás érvényesül. Az érintetteket fel kellene világosítani arról, hogy saját érdekeik ellen cselekszenek.
A szakértőnek igaza van, de az emberek nem mindig döntenek racionálisan.
A Nő 40 rendkívüli népszerűsége a jó példa arra, hogyan válnak meg emberek önként ellátásuk jelentős részétől a korai nyugdíjba vonulás ígéretére, és választanak boldog örömmel egy – lényegében – megszorító lépést.
A magas nyugdíjkorhatár miatt a világ egyre több országában vezetnek be férfiak számára is rugalmas határpontot. A svédeknél például évi 6 százalékos bónusszal ösztönzik az embereket, hogy ne menjenek 65 évesen nyugdíjba. Négy év túlmunkával 24 százalék plusz nyugdíjat lehet szerezni. De előbb is el lehet menni, négy év korábbi nyugdíjjal 24 százalékot lehet elveszíteni az ellátásból. A nyugdíjszakértő szerint a rugalmas rendszer rendkívül népszerű, amíg az 1938-ban születetteknek még a háromnegyede választotta 65 éves korban a nyugdíjazást, az 1949-es svédeknek már csak a fele. A továbbdolgozók és a korai nyugdíjasok száma ott nagyjából egyensúlyban van.
Senki sem tudja, nálunk milyen hatása lenne egy ilyen intézkedésnek. Magyarországon az a tévképzete az embereknek, hogy ők úgysem érik meg a nyugdíjkorhatárt – amely egyébként tíz évvel van a születéskor várható élettartam alatt – és ez sokakat sarkallhatna arra, hogy idő előtt befejezzék aktív éveiket. A kincstár megkönnyebbülten vehetné tudomásul, ha a tömegek áldoznák fel egy-két évért cserébe azt, amiért évtizedekig dolgoztak. És még boldogok is lennének érte. Ám az is lehet, hogy csak az alacsony keresetűek, kevéssé iskolázottak nyúlnának ehhez a megoldáshoz. A magas jövedelműek pedig inkább továbbdolgoznának – megnövelve a kassza terheit.
Mindenesetre jelenleg kegyelmi állapotban van a nyugdíjrendszer: több befizetés történik, mint amennyit az idősek ellátására fordítanak. (Pontosan nem tudható, mert nincs már nyugdíjjárulék, és nyugdíjbiztosító sem, az előbbiből egyfajta adó lett, az utóbbiból a kincstár része.) Állításunkat alátámasztja, hogy csökken a nyugdíjak GDP-ből való részesedése. Utoljára 2000-ben fordult elő, hogy Magyarország a GDP 10 százalékánál alacsonyabb összeget fordított volna nyugellátásokra. 2017-ben csak 9,4 százalékot költöttünk erre, részint a korhatár emelése miatt – átmenetileg – csökkenő számú nyugdíjasnak, részint a gazdaság növekedésének köszönhetően. A fizetések nőnek, de az idős emberek csak az év végi nyugdíjprémium révén részesednek a gazdasági növekedés előnyeiből, mert a nyugdíjak a béremelkedésnél jóval kisebb arányú infláció mértékében emelkednek. Emiatt egészen furcsa helyzetek állnak elő.
Mivel a nyugdíjakat a nettó keresetek alapján számítják ki, az egykulcsos adórendszer következtében az alacsony keresetűek a korábbinál kevesebb nyugellátást kapnak. (A régi adórendszerben az adójóváírás rendszerével feljavították nettó jövedelmüket.) A magas keresetűek viszont jóval többet vihetnek haza most, mert a nettó keresetük megnőtt a magasabb adókulcsok kiiktatásával. Emiatt szétszakad a nyugdíjasok tömege, ötvenszeres nyugdíjkülönbség simán előfordul ma a rendszerben.
Az OECD arra figyelmeztet, amiről már évtizedek óta nem hallhattunk, hogy az időskori szegénység újra gyakori lett nálunk. Nem azért, mintha a nyugdíjasok önmagukhoz képest ne élnének jobban, mint korábban. A nyugdíjak őrzik a reálértéküket, a fiatal nyugdíjasok miatt – az ő magasabb keresetük miatt magasabb nyugellátással lépnek be a rendszerbe – pedig egyre nő az átlagnyugdíj is. Csak éppen relatíve, a keresőkhöz képest szegényednek el az idősek.
A szegénység egy viszonyszám, húznak egy vonalat például a nemzetgazdasági átlag 50 százalékánál és az annál kevesebből élők minősülnek szegénynek. S mivel a bérek emelkedéséből a régi nyugdíjasok nem részesülnek, az aktívak pedig igen, egyre több 70-80 éves csúszik a vonal alá. Akkor is, ha induláskor még nem volt túl alacsony a nyugdíja. Ide sorolható az is, hogy 2008 óta nem nőtt a minimálnyugdíj összege, a 28 500 forintos határ – ne feledjük, ezért is legalább 20 évet kellett dolgozni – egy közepesen fejlett uniós országnál szégyenszámba megy.
×××
Mi tehát a megoldás? Hogyan lehet kivergődni a nyugdíjcsapdából?
- Az első feltétel, hogy legalább ne rontsunk a saját helyzetünkön. A járulékcsökkenéssel viszont éppen ez történik, még akkor is, ha ez egy népszerű intézkedés; mindenki örül annak, ha növekednek a nettó bérek, csökken a Nyugattól való lemaradásunk.
- Önsorsrontó az ugyancsak népszerű Nő 40 program is. Bevezetésekor 62 esztendő volt a nyugdíjkorhatár, 2022-ben viszont már 65 év lesz, és vannak olyan nők, akik már 14 éves koruk óta dolgoznak, tehát elvileg 54 évesen, 10-11 esztendővel a korhatár előtt nyugállományba vonulhatnak. A Nő 40 programot Nő 42-re vagy 44-re kellene emelni. Népszerűtlen? A kormányzás már csak ilyen, kellemetlen döntéseket is kell hozni.
- A járulékcsökkentés tervezett mértékbe egyetlen esetben lenne legalább részben hasznos: ha az emiatt megnövekvő jövedelemből a különbözetet megtakarítanánk, és a befektetéseket idős korunkban használnánk fel. De még így is olyan mértékben zsugorodna a nyugdíjkassza, hogy kérdésessé válna: a már nyugdíjasok számára meddig tartható fenn az ellátások mai rendszere?
A Válasz által megkérdezett szakértők tíz és húsz év közé teszik a rendszer összeroppanását. Vagyis a legrosszabb forgatókönyv szerint már a következő évtizedben gondban lehet a kincstár. A tisztánlátást nehezíti, hogy az önálló nyugdíjbiztosító megszüntetésével együtt eltűntek a nyugdíjág statisztikai kiadványai is. Átláthatatlanná váltak a folyamatok.
A gyermekszám esetleges figyelembe vétele a nyugdíj összegénél a következő tíz év helyzetén akkor sem képes változtatni, ha tényleg bevezetnék, és a gyermeknemzés legfőbb szempontjai közé hirtelen a nyugdíj is bekerülne (ami elég valószínűtlen). Nem tartóztatná fel a fiatalok számának drasztikus csökkenését, amely miatt az ország népessége gyorsan visszaesik. És főként nem lenne semmi hatása 2022-ig, mire a munkavállalói befizetések lefeleződnek.
Júliustól ismét csökken tehát a járulék mértéke. Népszerű intézkedés, bár kétszázaléknyi jövedelememelkedést sokan észre sem vesznek majd. Pedig a jelenlegi egy felkészülési időszak is lehetne, amikor csökkenő GDP-kiadások mellett gondolhatnánk a következő, nyugdíjszempontból nehéz időszakra. Nem ez történik. Mintha csak a holnap lenne, a holnapután pedig – politikai okokból – elmaradna. Nem fog.
Borítókép: AFP/Kisbenedek Attila
