A NER idegenlégiósai, avagy „balliberális” üzletemberek a Fidesz-holdudvarban
Miért válhatnak a NER tartóoszlopaivá egykor ellenségként kezelt balos üzletemberek – olyanok, akik már régen, az MSZP–SZDSZ-időkben is az állam pénzét szívták? Kiknek bocsátott meg a Fidesz az elmaradt elszámoltatás potenciális célszemélyei közül? Biztonsági öveket bekapcsolni, „szemet gyönyörködtető” összeállítás következik!
Az Átlátszó a minap terítette a hírt, hogy a dunaújvárosi MSZP-elnök cége 662 millió forint uniós támogatást kapott a kormánytól. Korábban arra is fény derült, hogy az illető sógora három trafikkoncessziót nyert a hatalomtól.
Igaza van tehát Orbán Viktornak, aki nemrég úgy fogalmazott, vicc, hogy Fidesz-közeli körök gazdagodásáról cikkeznek az újságok? „Baloldali nem gazdagodhatott ugyanúgy? Az ipart, a gazdaságot nem lehet pártalapon támogatni” – tette hozzá. A kormányfő már a dohánybolt-botrányok idején is ezt hangsúlyozta: „Szelíd ember vagyok, tehát nem fenyegetőzésképpen mondom, de hogy ha mi egyszer politikai szempontokat akarnánk egy ilyen pályázati rendszerben érvényesíteni, ott egy, azaz egyetlen baloldali sem nyerne.” De szerinte nem politikai szempontok alapján születtek döntések, hiszen baloldali trafikosok is százával nyertek koncessziót.
A fenti mondatok igazságtartalmáról mindenkit eligazít a politikai ízlése, tény viszont, hogy léteznek olyan üzletemberek is, akiket a korábbi Fidesz elszámoltatási célszemélyként azonosított – majd hatalomra kerülve diplomataútlevéllel jutalmazott (például a volt SZDSZ-es Kóka János). Olyan balosnak bélyegzett cégcsoport is akad, a Wallis, amelyről 2010-ig egyetlen jó szava nem volt Orbán Viktor pártjának – pláne, hogy ez a társaság „bocsátotta ki” Bajnai Gordont. Tucatszám születtek a Wallist érintő feljelentések az aktuális „Budai Gyulák” tollából, mostanra mégis ünnepélyes csengetések kísérik, ha ugyanez a csapat újabb és újabb tőzsdei lábakat növeszt.
Mi történik itt? Miért válhatnak a Nemzeti Együttműködés Rendszere tartóoszlopaivá azok, akiket az MSZP vagy az SZDSZ állami forrásokból hizlalt gazdasági tényezővé? A válasz valószínűleg az, hogy szükség van a „hozzáértő” pénzmívesekre, és tényleg mindenki szabadon dolgozhat, ha hajlandó elfogadni, hogy a táplálékláncban Mészáros Lőrinc alatt van a helye. Meg persze azt is vállalja, hogy semmit sem finanszíroz, ami a kormány hatalmát akár érintőlegesen is veszélyezteti. Médiát sem – legfeljebb akkor, ha a Fidesznek épp érdeke, hogy legyen például országos lapja az úgynevezett régi baloldalnak.
Nézzük, kik azok a szerencsések, akik egykor és most is hagyták, hogy túlszeresse őket a hatalom. Ez nem lista, csak összeállítás, hiszen nem vagyunk tökéletesek: bevalljuk, nem ismerjük az ország összes „bulistáját”.
×××
Jászai Gellért
(régen SCD, ma Mészáros Lőrinc)
Emlékeznek még az SCD Holding nevű mamutra? Ez a társaság privatizálta Medgyessy Péter kormánya idején a balatoni üdülőhálózatokat, és akkoriban úgy tűnt, az SCD lesz a Nagy Magyar Turisztikai Csúcsvállalat. A sajtó nem győzte találgatni, ki lehet a londoni postafiókcégre épülő csoport végső haszonhúzója: volt szó az izraeli hátterű Plaza Centersről, a Danubius szállodaláncról, az akkor MSZP-közeliként jegyzett Leisztinger Tamásról. Sőt: a mindig „jólértesült” kavaróemberek az SCD rövidítés megfejtéseként a Simicska, Csányi és Demján nevek kezdőbetűinek összeolvasását ajánlották az érdeklődő újságírók figyelmébe.
Egy biztos: annak idején a Heti Válaszban lelepleztük, hogy a kormányfőként megbukott Medgyessy Péter éppen az SCD-től jutott hozzá 2005 nyarán egy Tihanyra néző vízparti telekhez Zamárdiban, amelyre a cég villát is épített neki. (A volt miniszterelnök mindezt véletlenül kifelejtette a vagyonnyilatkozatából.)
A korábban ismeretlen SCD tehát körbevásárolta (részben az államtól) a Balatont, nyaralót emelt a magánosítás folyamatát segítő Medgyessynek, százmilliárdos fejlesztést ígért, továbbá kilobbizta, hogy a parlament módosítsa a Balaton-törvényt
– így a közvetlen vízparti területek beépíthetősége 8-ról 25 százalékra nőtt, illetve megemelték az engedélyezett építménymagasságokat is. A Magyar Narancs korabeli értesülése szerint a szocialista kormányhoz Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, a Gyurcsány-kabinet későbbi önkormányzati minisztere protezsálta be Jászai Gellértet. A Fidesz nyilvánossága ugyan relatíve sokáig napirenden tartotta az SCD–Medgyessy-botrányt, de magát a holdingcéget nemigen támadta az akkori ellenzék; úgy tűnt, bal- és jobboldal együtt örül az SCD terjeszkedésének, potenciális tőzsdei bevezetésének.
Aztán az egész projektből nem lett semmi, a birodalom összeomlott, de a vezér nem sérült meg a „katasztrófában”. Sőt. 2015-től ő lett a Mészáros Lőrinc-féle tőzsdei vállalatok csúcsmenedzsere, aki – immár Konzum márkanév alatt, a Hunguest-szállodalánc és a Balatontourist-kempingek beolvasztásával – ténylegesen is megépítette a Nagy Magyar Turisztikai Csúcsvállalatot. Majd nemrég bejelentették: a munka dandárjának elvégeztével Jászai Gellért kivonul a Konzum Nyrt. operatív irányításából, hogy teljes erejével a szintén Mészáros-érdekkörbe sodródott 4iG informatikai társaság vezetésére összpontosíthasson. Mint a minap elsőként megírtuk, ez az állami megbízásokkal frissen kitömött cég hivatott arra, hogy felvásárolja a németektől a T-Systems Magyarország Zrt.-t.
Jászai tehát 2010 előtt csókos volt, ma meg pláne az – és ez igaz a legbizalmibb embereire is. Olyannyira, hogy a Mészáros-csoport tőzsdei vállalatait egy általa még a szoci időkben „bejáratott” ügyvéd képviseli a cégbíróság és a hatóságok előtt. Kertész József Tamás nem egyszerű jogász; ugyanő 2010-től igazgatósági tag volt az SCD Groupban – ma meg már „természetesen” Mészáros Lőrinc Andrássy úti céges főhadiszállásán működteti irodáját. A bal- és jobboldal közötti átjárhatóság egyik legékesebb bizonyítéka pedig az, hogy jelenleg Kertész ügyvédi csapatának tagja az a Lacfi Endre, aki a Gyurcsány-érában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vezérigazgatói kabinetfőnökeként még az akkori hatalmat szolgálta. (Ez nem puszta főnök-beosztotti viszony, hiszen a Kertész családnak és Lacfinak van közös magánvállalkozása is.) Ízlelgessük: Gyurcsány Ferenc egyik legfőbb vagyonfelelőse ma Mészáros Lőrinchez jár dolgozni…
Scheer Sándor
(régen Wallis és Vizoviczki, ma Garancsi, MDF-székház és McDonald’s)
Az elmúlt időszak egyik legpanamagyanúsabb ingatlanügyletét az Index ugyan felvillantotta, de az össznépi felháborodás valamiért elmaradt, pedig egy Duna-közeli, a budapesti világörökségi terület határán álló, nagy múltú épület, a Bem téri egykori MDF-székház sorsáról van szó. Mindjárt írjuk, mi köze mindehhez Scheer Sándornak, de előbb egy pillanatkép 2016-ból: Lázár János akkori kancelláriaminiszter közbelépése nyomán hirtelen leállítják a Radetzky-laktanyaként is ismert tömb bontását, hiszen az akkori tulajdonos, egy szlovák hátterű ingatlanfejlesztő nem vette figyelembe, hogy műemlékről van szó.
Aztán a 2018-as választások után Lázár kikerült a hatalomból, majd egy miniszteri rendelet annak rendje és módja szerint megfosztotta műemlék jellegétől az – időközben NER-birtokba került – házat. Az épület új résztulajdonosa, aki tehát immár legálisan bonthat, nem más, mint Scheer Sándor, aki úgy egyébként a Mol Vidi labdarúgócsapat uraként jegyzett Garancsi Istvánnal közösen viszi az állami építési tenderek egyik garantált győztesét, a Market Építő Zrt.-t.
Scheer sem volt mindig Fidesz-kedvenc. Az 1990-es években ő alapította a Marketet, de a 2002-es választás után átengedte cége többségét a baloldali Wallis-csoportnak. Először tehát a kormányzó szocialisták, majd 2014-ben a győzelmet ismétlő Fidesz holdudvara lett Scheer-partner a Marketben. Ám mielőtt a jelenről beszélnénk, még egy kis múltidézés: a Fidesz sajtója 2007-ben szabályosan rászállt Scheer Sándorra, amikor a Kóka János (SZDSZ) vezette gazdasági tárca felügyelete alatt álló MÁV egyik ingatlana rajta keresztül készült „privatizálódni”. Később kiderült továbbá, hogy
a 2012-ben, tehát már a Fidesz idején lekapcsolt éjszakai király, Vizoviczki László ugyancsak élénk üzleti kapcsolatban állt Scheerrel. Utóbbi még a Kopaszi-gát megszerzésének lehetőségét is felvetette a diszkónagyságnak, de mivel a Vizó művésznevű vállalkozót időközben letartóztatták, a városrészfejlesztési biznisz végül évekkel később Garancsinál landolt.
Scheer tehát jelenleg belsőkörös NER-bizalmi: ezt bizonyítja a már idézett Radetzky-történet is, illetve, hogy 2016-ban az állami Eximbank kezdett pénzelni egy portfóliójába tartozó, a Clark Ádám téri foghíjtelket érintő hotelfejlesztést. Scheer Sándor neve nemrég egy tisztán piacinak tűnő, ámde annál meghökkentőbb tranzakcióval is összeforrt: ő vette meg a McDonald’s magyarországi leánycégét, tehát az itteni Mekikben hamburgerre és kólára költött pénzek nagy része ezentúl rajta folyik majd keresztül.
Szivek Norbert
(régen Puch, ma Tiborcz és vidéke)
Ő az a menedzser-vállalkozó, akit a régi Fidesz még baloldali offshore-lovagnak nevezett volna, hiszen Svájc híres-hírhedt adóparadicsomában, Zug kantonban működtetett saját vagyonkezelőt, s közben steckborni, zürichi lakcímekkel operált, továbbá Marshall-szigeteki és ciprusi postafiókcégekkel kavart. Továbbá részt vett az Elmib energetikai cég magánosításában, értsd: Puch László holdudvarába menekítésében. (Az Elmib fióktelepét az MSZP-expénztárnok vállalkozásainak óbudai, Bojtár utcai központjába jegyezték be.)
„Jé, van egy svájci cégem!” – a Heti Válasz két pert nyert az MNV-vezér ellen
Aztán a 2010-es hatalomváltás után megalapította a közvilágítással és megújuló energiával foglalkozó EnerIn-csoportot, majd 2015 és 2018 között ő vezette a Fidesz-kormány MNV-jét. Állami vagyonkezelői kinevezését minden bennfentes annak tudta be, hogy korábban nemcsak balra dolgozott; megmutatta tehetségét a fejlesztési miniszterré avanzsált Seszták Miklós pátriájában is – értsd: 2006–2007-ben Szivek tuningolta fel a kisvárdai szeszipari üzemet, a Várda-Drinket. A
Fidesz-időszak MNV-főnökeként igazán „pikánsat” húzott: azt a Csókay Ákost vette maga mellé kabinetfőnöknek, aki 2002 után SZDSZ-vezette tárcáknál tanácsadóskodott, majd 2010-ben Bajnai Gordon miniszterelnök stábtagjaként szerelt le.
Ahogy 2018-ban lefőtt a kávé Seszták miniszternek, Szivek kikerült az államéletből, de nem lett persona non grata. Tagja maradt a Mol felügyelőbizottságának és a Richter igazgatóságának, régi alapemberei pedig lakóparkprojekteket futtatnak a János-kórház fölött és a Duna partján, továbbá Tiborcz Istvánnal koalícióban luxusszállodát fejlesztenek Budapest belvárosában.
Puch László
(régen MSZP, később Hatvanpuszta?)
Elemzői, politológusi agyak mind gyakrabban jutnak arra a következtetésre, hogy az MSZP – vagy legalábbis egy-egy szocialista potentát – ma már a NER része. Kollektíve nyilván nem lehet cinkossá nyilvánítani egy pártot, ám Puch László exkincstárnok mozgása minimum gyanús (maximum önleleplező).
A 444 szerint a pénzember 2016 végén személyesen állapodott meg Orbán Viktorral a Népszava állami hirdetésekkel való ellátásáról. A helyszín minden bizonnyal a Mészáros Lőrinc által bérelt hatvanpusztai uradalom volt, a cél pedig a régi baloldal nyilvánosságának mesterséges fenntartása lehetett. Később Puch – úgymond cáfolat gyanánt – „városi legendaként” beszélt erről a sztoriról, majd váratlanul eladta a Szabad Földet a Fidesz-környéki médiabirodalomnak. (Más olvasatban: a vidék legolvasottabb lapját is kormánypárti ellenőrzésbe engedte vonni.)
Puch László: Már nem emlékszem semmire 19-01-09
Korábban a Heti Válaszban mi is bizonyítottuk, hogy a hatalom legalább három csatornán csorgatta a pénzt Puchnak és társainak. 1. Egy „jobboldali” pénzintézet, az azóta bedőlt Növekedési Hitel Bank finanszírozta a volt kincstárnok magánérdekeltségeit. 2. Az állam felfoghatatlanul magas áron vásárolta ki a csillebérci tábort az MSZP pénztárnoki vonalával rokonítható úttörőktől. 3. A Népszava állami finanszírozása. Utóbbi ügyben annyi „fordulat” történt a minap, hogy Puch átadta a lap kiadóját a kormány nagyvonalú gesztusaiból szintén részesülő Leisztinger Tamásnak.
Leisztinger Tamás
(régen MSZP, aztán MDF, ma foci)
A régi MSZP és a Népszava újdonsült tulajdonosának kapcsolatáról már több ezer oldalnyi cikk született a magyar sajtóban. Aztán 13 éve kiderítettük, hogy a baloldal épp Leisztinger emberein keresztül szivároghatott be az akkor még létező MDF-be. A 2010-es választások előtti időszakról a milliárdos később úgy nyilatkozott a Magyar Narancsnak, hogy már várta a váltást. Mint mondta: „Gyurcsány Ferenc utolsó miniszterelnöki évében méltatlan dolgokat művelt, ezután jött Bajnai Gordon, aki szintén csalódást okozott. 2010-ben tehát irreálisan optimistán álltam ehhez az egészhez, mert azt gondoltam, hogy annál ami volt, csak jobb jöhet.”
Aztán Leisztinger beszállt a NER-tagok számára kötelező focifinanszírozásba (a DVTK tulajdonosaként), eladta a Hunguest-hotelláncot Mészáros Lőrincnek – cserébe pedig a kormány is megteszi neki, amit csak tehet.
A minap Gyöngyösi Márton Jobbik-frakcióvezető szúrta ki, hogy az üzletember cégei egyre-másra kapják a vissza nem térítendő forintszázmilliókat az államtól.
Zelles Sándor
(régen Gyurcsány, ma Tombor-környék)
Heti Válasz-korunk egyik utolsó felfedezése volt, hogy a miniszterelnöki tanácsadó Habony Árpád, valamint az őt hitelező Tombor András stábja mára összefogott a Gyurcsány-korszak főkincstárnokával, Zelles Sándorral: együtt béreltek fel egy máltai offshore-irodát, majd szereztek befolyást egyebek mellett az energetikai, biztosításközvetítői és médiapiacon.
Nagyon-nagykoalíció: Habony csapata összefogott Gyurcsány kincstárnokával
Zelles az ezredforduló környékén a már emlegetett Wallis-csoportnál volt felsővezető, majd a Gyurcsány-kormány idején szocialista felkérésre irányította a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot. A papíron általa birtokolt – de a Habony–Tombor szövetségi rendszerhez sorolható – máltai Apium Media Holding Limited jelenleg a francia Veolia óriáscéggel közösen visz egy újpalotai, egri és dunakeszi gázmotoros kiserőműveket rejtő magyar kft.-t.
Nem mellékesen: a máltai bejegyzésű Apiumnak nemcsak a tulajdonosa, hanem az igazgatója sem akárki. Beni Gagel ugyanis annak a nyíltan Habony-barát grúz–izraeli famíliának a tagja, amelyet nemrég már itt a Válasz Online-on is körberajzoltunk.
Michael Gagel
(régen SZDSZ, ma Habony)
Ebben a cikkben tehát mindent elmondtunk a néhai SZDSZ segítségével Budapesten megkapaszkodó Gagel családról, pontosabban az imént említett Beni Gagel testvéréről, a jelenleg már a Habony Árpád-féle lobbikörhöz tartozó, a Puskás Ferenc Stadion metróállomás fölé „plázairodaházat” emelő Michaelről.
Forró Zoltán
(régen SZDSZ, ma Mészáros)
Az imént hivatkozott Válasz-cikkben Forró Zoltán neve is szerepel. Korábban ő volt Demszky Gábor főpolgármesteri kabinetfőnöke, tanácsadója, illetve azon szabad demokrata BKV-s igazgatósági tagok egyike, akik kijátszották Michael Gagelnek a metróállomás fölötti fejlesztési területet.
A 2010-es kormányváltás után azonban Forró nem börtönbe ment, hanem bebocsáttatott a NER elitklubjaiba. Konkrétan Mészáros Lőrinccel közösen épített lovascentrumot Szilvásváradon, és azóta is sorra nyeri a közbeszerzéseket a résztulajdonában álló Euro Campus Kft.
Aczél Zoltán
(régen MSZP–SZDSZ, ma Mészáros)
Ugyancsak a Válasz Online hozta nyilvánosságra idén januárban, hogy egy Mérföldkő nevű hazai mérnökcégben „örök” szövetséget kötött a Fidesz és a Strabag holdudvara. A koalíciókötés valóban gazdaságtörténeti mérföldkő, hiszen bő tíz éve Kövér László még SZDSZ-kollaboránsként, balliberális háttérfinanszírozóként azonosította az idehaza egy Aczél Zoltán nevű lobbistával nyomuló osztrák óriásvállalatot (vö. „Strabag Demokraták Szövetsége”). A Fidesz az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 4-es metrós vizsgálati anyagára alapozva még 2017-ben is kommunikációs kampányt tudott indítani az enyveskezű baloldal ellen (mondván, ez a beruházás volt „minden idők legnagyobb magyar korrupciós botránya”). Ebben a dokumentumban szintén többször szerepel a Strabag-név, sőt
az OLAF-munkával párhuzamosan futó brit, osztrák és magyar nyomozások az Alstom-metrókocsik beszerzése ügyében is megemlítettek olyan, a pénzfolyamba gyanúsan beiktatott tanácsadócégeket (Medgyessy Péter exkormányfő egyik érdekeltsége mellett), amelyek a Strabag híres-hírhedt, magyar–osztrák vegyes kötődésű kijáróemberéhez, Aczél Zoltánhoz tartoztak.
Mindebből akár az is következhetne, hogy a NER távol tartja magától Aczélt. A valóság ezzel szemben az, hogy a lobbista apja által vezetett Belfry PE Kft. és a Strabag vadul támogatja a Fidesz-kormány „nemzetstratégiai” jelentőségű focicsapatait: a felcsúti Puskás Akadémiának jelenleg mindkét cég kiemelt szponzora, Mészáros Lőrinc eszéki klubját „csak” a semmiből előbújt Belfry, a Vidit pedig a Strabag pénzeli.
Dunai György
(régen MSZP, ma Mészáros)
A neves álbróker, Kulcsár Attila egykori VIP-listáján számos, a baloldalhoz köthető név szerepelt: például az egykori Betonút-tulajdonos Dunai Györgyé – figyelmeztetett még a közelmúltban is a kormánysajtó.
Pedig nem elég, hogy Dunait végül jogerősen felmentették a Kulcsár-perben, az üzletember jelenlegi, EuroAszfalt nevű cége szakmányban nyeri a közbeszerzéseket a Mészáros és Mészáros Kft. konzorciumi partnereként. Az Alfahír észrevette továbbá, hogy ugyanez a Dunai-cég nemrég extra pénzügyminisztériumi támogatásban is részesült.
Nagy György
(régen Wallis, aztán MET)
Az imént hivatkozott pénzügyminisztériumi támogatási listán az Erdért-Tuzsér Faipari Zrt. is szerepel, melynek végső tulajdonosa egy Nagy György nevű nagyvállalkozó. Akit sokáig emberszámba sem igen vett a Fidesz, hiszen ugyanő korábban – a tulajdonos Wallis-csoport alelnökeként – a Hajdú-Bét botránycég elnöki székét is „megülte”. Neki olyannyira köze volt a Fidesz által többször kampánytémává tett libasztorikhoz, hogy annak idején még a Baromfi Termék Tanács első emberévé is megválasztották. A mai kormánypárt 2013-ban sajtótájékoztatót szervezett Bajnai Gordon ellen; ezen fel is rótták neki, hogy
a politikai építkezéséhez használt Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány irodáját a Hajdú-Bét egykori főalakja, Nagy György biztosítja.
Ám a Fidesz haragja ebben az esetben sem tartott sokáig: Nagy egy évvel később már részesült a MET cégnév alatt futtatott offshore gázbizniszből. Az üzletember érdekeltségeit azóta is folyamatosan támogatja a kormányzat, bár mostanra kiszállt a MET-ből, az ország egyik legkorszerűbb biomassza és hulladékkezelő rendszereként jegyzett Geosol pedig – melyben ugyancsak volt tulajdonrésze – Mészáros Lőrinchez került.
Kupper András
(régen Centrum Parkoló, ma is parkolás)
Ezt a nevet mindenki ismeri, aki valaha tíz percnél több időt töltött a budapesti parkolást érintő umbuldák tanulmányozásával, esetleg megnézte a 444 közelmúltbeli filmjét a témában.
Ám akad még néhány ideillő mondatunk a Kupper nagycsaládról. Ismerhetünk például egy korábbi állambiztosági tisztet, Kupper Róbertet, aki legutóbb Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójában tűnt fel, fia pedig fideszes alpolgármester volt a XI. kerületben. Kupper Róbert egyik testvére, Kupper V. Béla közben arról híres, hogy 1990-ig Horn Gyula kabinetfőnökeként működött a Külügyminisztériumban, másik testvére viszont a szoci idők emblematikus Centrum Parkoló Kft.-jének volt a tulajdonosa. Ez a bejegyzés tehát róla, Kupper Andrásról szól.
Utóbbi Kuppert lényegében nem lehet kihagyni egyetlen parkolásról szóló cikkből sem; a „félmúltban” például Szijjártó Péter külügyminiszterrel is szerepelt közös fotón – mint a magyar állami Eximbank támogatásával Kínában „okos parkolást” fejlesztő EPS-Global Zrt. képviselője. Hogy a történet kerekebb legyen, még egy tény: a kínai EPS-projekt vezetőjeként az a Gyarmati Zoltán mutatkozott a médiában, akiről a „hírpiacon” mindenki tudja, hogy anno Hagyó Miklós korábbi MSZP-s főpolgármester-helyettes bizalmi körébe tartozott.
Borítóképünkön Scheer Sándor, Szivek Norbert, Jászai Gellért, Leisztinger Tamás és Puch László
