Amerika hangja: „Sok munka van még az ukrán nyelvtörvénnyel”
„Nem személyeket vagy jelölteket, hanem elveket támogatunk” – mondja a Válasz Online-nak az ukrán elnökválasztásről az Egyesült Államok Ukrajnáért felelős különleges képviselője. A 90-es években a közép-európai országok NATO-tagsága felett bábáskodó veterán diplomata, Kurt Volker szerint ha az új ukrán elnök keletukrán területeket kínálna Oroszországnak a békéért, hamar elvesztené az emberek támogatását, a távozó Petro Porosenko pedig négy év alatt többet tett az országért, mint a megelőző két évtized elnökei összesen. Ami pedig a friss ukrán nyelvtörvényt illeti: ha a felek ezt akarnák, létezne olyan megoldás, amivel Magyarország és Ukrajna is jól járna. Volkernek a Külügyi és Külgazdasági Intézet minapi konferenciája után volt ránk pár perce.
– Melyik jelöltre fogadott volna, ha valaki erre kérte volna az ukrán elnökválasztás második fordulója előtt?
– A felmérések elég jól megmutatták, hogy Zelenszkij jól áll. Némely kutatás szerint csökkent az előnye – nem mértek neki akkora előnyt, amennyivel végül is nyert –, de a különbség ettől még hatalmas volt. Ha ezt nézzük tehát, nem történt más, mint amit a trendek is előrevetítettek.
– Szóval Zelenszkijt várta győztesnek.
– Ilyen messzire azért nem mennék, mert Ukrajnáról beszélünk, ahol minden megtörténhet, a választás előtti pénteken pedig volt egy nagy vitája a két jelöltnek több tízezer ember előtt a kijevi olimpiai stadionban. Ott alakulhatott volna másképp – ki tudja?
– Nehéz dolog következetes amerikai politikát folytani Ukrajnában, ahol – mint mondta – bármi megtörténhet?
– Egyáltalán nem. Világossá tettük a választási kampány alatt – és most is ezt mondjuk –, hogy nem személyeket vagy jelölteket, hanem elveket támogatunk. Ezek pedig: a demokratikus reformok, az igazságszolgáltatás és a jogállamiság megerősítése, gazdasági reformok, a biztonság, Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának visszaállítása – ragaszkodva a minszki folyamathoz –, illetve az ország euroatlanti orientációja. Nem számít tehát, hogy ki az elnök vagy ki van kormányon, mert a politikánk világos.
– Nem ezek az elvek buktak el Porosenko kiábrándító vereségével?
– Porosenko elnök több reformot hajtott végre az elmúlt négy évben, mint amennyi Ukrajnában a megelőző húsz évben történt. Igyekezett, de az ukrán emberek többet akartak. Több változást szeretnének és gyorsabban, Zelenszkij pedig a reformokat és az integritást hangoztatva kampányolt. Volt egy tévéműsora, amelyben az elnöki karaktere ugyanúgy volt felépítve, mint ahogy a kampánya is folyt. Az emberek pedig – elsöprő többséggel – erre szavaztak, úgyhogy most vele szemben van az az elvárásuk, hogy megvalósítsa ezt a fajta vezetési stílust Ukrajnában. Kijön az egyenlet: Porosenko megtette, amit tudott, az ukrán emberek pedig többet akartak, hiszen sok még a tennivaló.
– Amerika számára mennyire kockázatos egy olyan elnök, akiről semmit nem tudnak?
– A demokrácia kockázatos üzem, abban az értelemben, hogy bíznunk kell az emberekben…
– … azokban, akik Janukovicsot is megválasztották. Kétszer. Az is demokratikus kellett, hogy legyen.
– Az első megválasztása az is volt, a másodikat viszont elcsalta, de a lényeg a demokrácia és az emberek választása. Janukovicsot a viselkedése juttatta oda, hogy csak csalással tudta megnyerni a második választását, ezért tehát tisztelettel kell adóznunk Porosenko elnök előtt, aki bár végrehajtott reformokat, de nem csalta el a választást, hanem tiszteletben tartotta az emberek döntését. A megválasztott elnök most kap egy ciklust, a második öt éve pedig attól függ, hogy hogyan ítélik ezt meg az ukránok. Ami minket illet, azzal kell együttműködnünk, akit ők megválasztanak. Ez az elnökre és a fél év múlva megválasztandó parlamentre is vonatkozik.
– Miért olyan fontos önöknek Ukrajna?
– Több szempontból is az. Először is az emberek miatt. Megérdemlik a biztonságot, a saját országot, a területi integritást, a demokráciaépítést egy prosperáló gazdaságban – ahogy bárki más az Egyesült Államoktól Magyarországig vagy Lengyelországig. Mindenkinek egyenlő jogai és törekvései vannak, ezt mi támogatjuk, azt pedig nem támogatjuk, amikor egy másik ország ezeket megakadályozza és megmondja, hogy ezt nem csinálhatják, elveszi a területet és konfliktust erőltet rájuk. A másik, hogy ha egy ország képes erővel elvenni területeket, katonai erővel fenyeget, felrúgja egy másik ország belpolitikáját, mi pedig ezt hagyjuk neki, akkor megteszi majd máshol is. Ez roncsolja az európai biztonság szövetét és azt a stabilitást, amit a második világháború óta próbálunk építeni.
– Ukrajna tehát a színház. Vagyis: lehetne épp Belarusz vagy Moldova.
– Ukrajna egy nagy ország, 40 millió emberrel meg egy most is folyó háborúval, amely miatt annyi ember halt már meg, mint a délszláv háború óta soha Európában, az otthonukat pedig többen hagyták el, mint a második világháború óta valaha.
Emiatt is törődnünk kell vele. Csalódott voltam 2008-ban, hogy nem tettünk többet, amikor Oroszország megszállta Grúziát: megállítottuk ugyan a konfliktust, csak aztán jött az amerikai reset-politika, ami hiba volt, mert hátrányos volt Grúzia számára – Oroszország közben önállónak ismerte el a két szakadár területet, Abháziát és Dél-Oszétiát –, és Ukrajnával kapcsolatban is bátorította az oroszokat.
– A demokráciát emlegette. Mi lenne akkor, ha Zelenszkij olyan egyezséget kötne az oroszokkal, hogy felad bizonyos területeket Kelet-Ukrajnában? Olyanoktól kapta ugyanis a felhatalmazást, akiknek jelentős része már nagyon be akarná fejezni a háborút.
– Elég gyorsan változna az emberek képe róla, ha arra utalna, hogy ezt meglépi. Valójában az ellenkezőjét mondta: támogatja Ukrajna szuverenitásának és területi egységének visszaállítását, azzal a folyamattal, amit erre hoztak létre. Ha másképp tenne, az emberek hamar ellene fordulnának.
– Területi integritásra utal meg a minszki folyamatra, csakhogy a 2015-ös tűzszüneti megállapodásban egy szó sem egyik a Krímről. Nem ellentmondás?
– A minszki megállapodás azért jött létre, mert háború volt Kelet-Ukrajnában. Krím egy külön eset, ott nem volt harc, Oroszország szép csendben elvette. Ezt mi – csakúgy, mint az EU – nem ismerjük el: tavaly júliusban Pompeo külügyminiszter kiadott egy rendeletet, ami hivatalossá is tette, hogy nem fogadjuk el a Krím orosz annexióját. Oroszország ugyanakkor hajthatatlan, nem akar erről beszélni, úgyhogy ez egy elhúzódó holtpont marad. Kelet-Ukrajna ügyében ott vannak a minszki megállapodások, amikben Oroszország elkötelezte magát Ukrajna területi integritásának visszaállítása mellett.
A megállapodás teszi azt is tehetővé, hogy amíg Oroszország nem teljesíti, addig az EU és az Egyesült Államok szankciókkal sújthatja.
És nem teljesíti, már az első lépést sem: nincs tűzszünet, nem vonták ki a keletukrán frontról a nehézfegyvereket és a katonákat, nem oszlatták fel az illegális milíciákat, a két népköztársaság pedig mindféle civil jelentlétet megakadályoz. Ukrajna ezzel szemben törvényt fogadott el a keleti területek különleges jogállásáról, az amnesztiáról, de ezek függőben vannak, hiszen Ukrajna nem fér hozzá a területekhez, márpedig a minszki folyamatok maradéktalan végrehajtásához a biztonság az első, ami szükséges. Ezért javasoltunk ENSZ-békefenntartókat, hiszen ezzel megteremthetnénk a biztonságot, létrejöhetne az orosz csapatkivonás majd Minszk végrehajtása, a terület pedig visszakerülhetne ukrán fennhatóság alá. Remélem, eljutunk idáig, mert ez a legjobb módja az előrelépésnek.
– Az ukrán parlament múlt héten elfogadta azt a nyelvtörvényt, ami nagyjából a templomra és az otthonra korlátozza a kisebbségek anyanyelvhasználatát. Ez nem az alapvető jogok megsértése?
– Sok munka van még ezzel a törvénnyel. A kisebbségek számára biztosítani kell a nyelvhasználatot, az anyanyelvi oktatást és azt, hogy bárhol ki tudják fejezni magukat az anyanyelvükön. Az is ésszerű elvárás ugyanakkor, hogy beszéljék az államnyelvet, és tudják is alkalmazni a mindennapi életben.
És ez a kettő mind elérhető, semmi nem fekete és fehér, Európában pedig számos példa van erre. Nem magyar sajátosság tehát, úgyhogy a legjobban mindenki akkor járna, ha Magyarország és Ukrajna együtt megbeszélné, hogyan lehet ezt úgy megvalósítani, hogy mindenkinek a jogait tiszteletben tartják.
– A törvény büntetést helyez kilátásba…
– …ahogy mondtam: adottak az elvek, amiket tiszteletben kéne tartani, és sokat kell még azon dolgozni, hogy előrelépjünk a mostani helyzetből. De nem tudhatjuk, mi fog történni a törvénnyel.
– Ha valaki mondjuk három éve azt mondta volna önnek, hogy 2019-ben majd egy kijevi showmanről kell jelentenie egy washingtoni volt showmannak, mit mondott volna?
– Demokráciában bármi lehetséges. Az ügyek viszont változatlanok.
Borítókép: az Egyesült Államok kijevi nagykövetsége
