Egy nap a föld alatt Kijevben
A moszkvai és a szentpétervári metróról nagyjából mindenki tudja, hogy gyönyörű, a metróépítés ugyanis a Szovjetunióban mindig is kirakatprojektnek számított, beleadtak hát mindent. A két legismertebben kívül azonban az egykori birodalomban számos olyan földalatti rendszer van, amelyre érdemes időt szakítani: Baku és Jereván vagy épp Taskent és Minszk. Meg persze Kijev. Az ukrán főváros alatt futó rendszer nemcsak 70 kilométeres hosszával, hanem olykor építészeti megoldásaival is lenyűgözi az utast – 8 hrivnyáért (nagyjából 80 forintért). A 2015-ös dekommunizációs törvény azonban mély nyomot hagyott egyes állomásokon – lehegesztett díszítések, elszállított szobrok –, úgyhogy gyorsan végigjártuk azt, ami még megmaradt. Olvasóink támogatásának köszönhetően másfél hetet tölthettünk Ukrajnában – így tehettünk fel kérdést az elnökválasztás második fordulója előtt az ukrán államfőnek, és így valósulhatott meg első multimédiás long-form riportunk, amelyben a csernobili atomkatasztrófa túlélői meséltek az életükről –, ez pedig most utunk könnyedebb, befejező epizódja: a Kijev alatti univerzum legjava – például a világ legmélyebb állomásával. Képriport.
Mielőtt elmélyednénk az állomásokban, íme néhány alapadat a kijevi metróról:
- a rendszer hossza: 69,6 kilométer;
- vonalak: Szvjatosinszko-Brovarszka (1-es, piros); Obolonszko-Tyeremkivsza (2-es, kék); Szirecko-Pecserszka (3-as, zöld);
- állomások száma: 52;
- éves utasszám: 484,6 millió (2016);
- megnyitás dátuma: 1960. november 6. (a Szovjetunió harmadik metrója)
Kijevben sem csak a föld alatti világra érdemes összpontosítani, az állomások felszíni épületei néha ugyanúgy építészeti remekművek, mint Moszkvában vagy Péterváron. Ez itt a legkorábban megnyitott megállók egyike, az 1-es vonal Unyiverszitet megállója. A Tarasz Sevcsenko körút mellett fekvő összetéveszthetetlen formájú előcsarnokkal átellenben Kijev egyik legfontosabb imahelye, a Szent Volodimir-székesegyház található, az állomás mögött pedig az egyetem botanikus kertje.
A kijevi metró elképesztő mélységét több állomáson is megtapasztalhatjuk. Egyes megállók – mint például ez itt, az Unyiverszitet – annyira mélyen vannak, hogy a mozgólépcsők két szakaszon szállítják a föld alá az utasokat, a két etap közé pedig beiktattak egy átjárócsarnokot, ami a helyiek kedvelt pihenő- és találkozóhelye.
A szovjet múltat eltörölni hivatott dekommunizációs törvény egyik fonákja az 1-es vonal 92 méter mélyen fekvő Suljavszka állomását díszítő jelszavak leverése. Rejtély, hogy az itt látható szabadság (szvoboda) felirat kit zavart, de a jövőmérnökök nem végeztek tökéletes munkát. Az állomás kivételesen szép dekorcsempéit jelenleg reklámplakátok csúfítják el.
A Suljavszka csarnokát díszítő munkás-tudományos igényű 1963-as mozaikhoz szerencsére nem nyúltak – egyelőre.
Enyhén brutalista dizájn a 1-es vonal Politehnicsnij Insztitut állomásán, amelynek fő látványossága a cikkünk borítóképéül szolgáló – egyelőre szintén érintetlen – mozaik, egy stilizált szovjet nőalakkal és a Szputnyik műholddal.
Azt gyanítjuk, súlyosan törvénysértő felirat és díszítés: „Dicsőség a Vörös Hadseregnek – A felszabadítók hadseregének!” A kijevi főpályaudvar alatt járunk, az 1-es vonal Vokzalna állomásán.
Még mindig a Vokzalna.
Jól nézzék meg ezt a lépcsőt! A világ legmélyebb állomásáról viszi az utasokat a felszínre. A 105,5 méter mélyen fekvő Arszenalnán 4,5 percig tart a le- és feljutás, a lépcső teteje természetesen csak az átjárócsarnok bejárata, azon átgyalogolva még egy ugyanilyen hosszú szakasz vár ránk. Csak összehasonlításul: a budapesti metró legmélyebb állomása, a Széll Kálmán tér 38,4 méter mélyen van.
Kijev domborzatának sajátotssága – a Dnyeper meredélyszerű nyugati partszakasza, amelyre az ősi városmag épült –, hogy a világ legmélyebb állomása után következő Dnyipro megálló már a felszínen van. A látványosságszámba menő két szobor – képünkön a déli peron melletti – egyelőre szintén érintetlen.
A 1-es metró belvárosi állomása és a 2-es metróhoz vezető átszállóhelye, a Függetlenség tere, a Majdan mellett fekvő Hrescsatik állomás. Tele virággal.
Ha másról nem, erről a csempéről nagy biztonsággal megmondható, hogy posztszovjet metrómegállót díszít, a búzakalász alakú vasrácsok pedig minden kétséget eloszlatnak. Beresztejszka állomás, 1-es vonal.
Egy másik belvárosi megálló a 1-es vonalon, a Teatralna. Az állomás lejáratát a mozgólépcső körül nem túl színpadias dekorációval látták el.
Összetéveszthetetlen tematikus megálló a 2-es vonalon: Olimpijszka.
Sportemberek az Olimpijszkán.
Népi motívumok a 2-es vonal északi szektorában, Minszka megállónál.
Festettüveg-dekoráció, szintén a 2-es vonali Postova Ploscsa állomáson.
Modern dizájn a 2-as vonalon, a 2011 végén megnyitott Visztavkovij Centr (jelentése: kiállítóközpont) állomáson.
Szintén egy közelmúltbeli enteriőr: 3-as vonal, Szirec állomás, 2004.
Az egész metróhálózat szó szerint legikonikusabb állomása, Zoloti Vorota (jelentése: aranykapu). A 3-as vonal 96 méter mélyen fekvő átszállóhelye tudatos utalás a Kijevi Rusz korának templomaira. 1989 végén nyílt meg, de még így is Kijev akkori főépítészének közbenjárása kellett ahhoz, hogy a vállaltan ateista Szovjetunióban ilyesmi megépülhessen. Olyan, mint egy múzeum, pár metró mindig elmegy mellettünk, mire végignézzük azt a 80 mozaikot, amely az állomást díszíti.
Metrovagonmas-szerelvény és Zoloti Vorota-mozaik furcsa harmóniája. Összetéveszthetetlenül kijevi.
Fotók: a szerző felvételei
