Rövid válasz Lányi Andrásnak
Szerkesztőségünk Gyurgyák János esszéje és Lányi András válaszpublicisztikája után Gyurgyák viszonválaszát teszi közzé.
×××
A Válasz Online a napokban megjelentette írásomat, amelynek hosszabb változata a könyvhéten lesz olvasható, s A reménytelen reményről címet viseli. Az esszém gondolati magva, hogy Magyarország jelenlegi tragikus helyzetének alapvetően két, egymással szorosan összefüggő fő oka van: az ún. Orbán-jelenség és a magyar népesség szociális és mentális állapota.
Lányi András ezt a cikket választotta, hogy ennek apropóján elmondja véleményét Orbán Viktorról. Ehhez minden joga megvan. Lányi publicisztikájának csupán az a problémája, hogy írása érveket nem, csupán bizonyítatlan állításokat és fellengzős kijelentéseket tartalmaz. Lányi legfőbb mondandója, hogy írásom régen nem látott kártékony tett, és bár színvonalasan megírt, mégiscsak ahhoz hasonló, amit a „lakájmédia fáradságos bérmunkában állít elő”. Hogy erre a következtetésre Lányi milyen rabulisztikus okoskodással jut, fel nem foghatom, hiszen esszém érvekkel alátámasztott kritikus megállapítások garmadáját sorolja fel az Orbán-rezsimmel szemben.
Indítékait pedig eszembe sincs kutatni. A Válasz Online olvasóit tartom olyan sokat látott, felkészült embereknek, hogy maguk is véleményt formálhatnak ezen kijelentések igazságtartalmáról, ha mindkét írást elolvassák. Nem hallgathatom el azonban, hogy az elmúlt hetekben egy most szerveződő vitakör beszélgetésein többször keveredtem – akkor azt hittem, kollegiális – vitába Lányival. Ott ugyanis azt képviseltem, hogy a kívánatos változáshoz az ország bajainak tudományos feltárására, ezek megvitatására, az ország lakosságának felvilágosítására van szükség, s nem egy újabb politikai mozgalomra vagy pláne nem egy új pártra. Lányi ezzel szemben többé-kevésbé azt képviselte, hogy elég volt az értelmiségi okoskodásból, eljött a cselekvés ideje.
Félreértés ne legyen, joga van ezt gondolni. S múltbéli tapasztalatai vagy újabb felismerései alapján ‒ úgy tűnik nekem ‒ meg is találta a megfelelő, politikushoz méltó formát: mások vállára állni, mások érvekkel alátámasztott állításait saját gondolatként megismételni, vagy ellenkezőleg, a felismerhetetlenségig kicsavarni azokat, s végül valami radikálisabbat mondani. Ezek után a jövőben nem sok kedvem van vele vitatkozni. Sok sikert kívánok neki ezen az úton! Sokra viheti még!
×××
Frissítés. A fenti írás közlése után az alábbi rövid üzenetet kaptuk Lányi Andrástól: „Sérteni nem akartam, a sértegetések pedig nem tartoznak vitánk érdemi részéhez. Azonban volt vitacikkemben egy mondat, ami súlyosan célt tévesztett. Gyurgyákot álmomban sem hasonlítanám a lakájmédiához. Egyes megállapításai szerintem az utóbbiak által sulykolt tévképzetet erősítik Orbán államférfiúi nagyságáról. Ezt tettem szóvá, de többen félreértették, tehát rosszul fogalmaztam, sajnálom.”
