Navracsics: „Manfred Weber alkalmas jelölt”
A vasárnapi eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Matteo Salvini-féle alakulat felé, és az lenne a legjobb, ha a Fidesz kibékülne a régi európai parlamenti szövetségeseivel – mondja Navracsics Tibor. Az Európai Bizottság magyar biztosa egy egri konferencia szünetében állt a Válasz Online rendelkezésére, hogy értékelje az EP-választást.
– Meglepte a vasárnapi eredmény?
– Nem. Ez a választás legfeljebb tagállami szinten hozott meglepetéseket, európai szinten nem, mert világos volt, hogy a két gyűjtőpárt, a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Európai Szociáldemokraták Pártja támogatottsága csökkenni fog ugyan, de a többségük a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető. Az előzetes számításnál kevésbé teljesítettek rosszul a szocialisták, a liberálisok eredménye pedig a vártnál jobb lett. Az eredmény összességében megfelel a várakozásoknak.
– Attól függ, melyik várakozást vesszük. Sokan reméltek „jobboldali-populista” gátszakadást, de ez nem következett be, sőt például a holland Geert Wilders vezette bevándorlásellenes Szabadságpárt nem is kapott mandátumot egyáltalán. A zöldek viszont Finnországtól Németországig jobb eredményt hoztak, mint ami a prognózisokban szerepelt.
– Valóban sokan beszéltek arról, hogy a radikális jobboldali erők meg fognak erősödni, de nem igaz, hogy a „gátszakadás” benne volt a levegőben. Vagyis az, hogy ezek a pártok megtörik a centrumkoalíció többségét, valószínűtlen volt. A legtöbb kalkuláció arról szólt, hogy a jobbközép–balközép tandem meggyengül ugyan, de a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető a parlamenti többség. A zöldek második helyét Németországban jó ideje kész tényként kezelik.
– Ne mondja, hogy nem vártak többet az új-jobboldali üstökös, Matteo Salvini körül csoportosuló erőktől! Orbán Viktor miniszterelnök sem azért kezdte bontogatni a néppárti egységet, és az olasz vagy osztrák „szuverenisták” felé tájékozódni, mert arra gondolt, hogy a végén úgyis a liberálisok képezik majd a mérleg nyelvét. A publicisztikai várakozás is a „népek tavaszáról”, „új Európáról” szólt.
– Biztos volt olyan, aki komolyan vette ezeket, de én nem számoltam azzal, hogy döntő pozícióba kerül a radikális jobboldal.
Persze az is kérdés, hogy kit sorolunk oda, hiszen olyan pártokról beszélünk, amelyek egymással sem mindig állnak szívesen szóba. A lengyel Jog és Igazságosságból (PiS), az olasz Legaból, a francia Nemzeti Gyűlésből (RN) és az Osztrák Szabadságpártból (FPÖ) álló tömb papíron leírható ugyan, de igen heterogén társaság.
– Negyven éve fennálló status quo borult meg most azzal, hogy 50 százalék alá esett a jobbközép-balközép koalíció, ön viszont arról beszél, hogy minden várható volt, nincs itt semmi látnivaló. Azért ennél többről van szó, nem? Azoknak van igaza, akik valami teljesen új kezdetéről beszélnek?
– Nincs kizárva, de ez részben „élettani” folyamat is. Annak a nemzedéknek a hátralépése, amelyet sokszor pongyolán csak ’68-as generációnak hívunk, már csak életkori okokból is kultúraváltást fog hozni. Jean-Claude Juncker 1974 óta volt aktív politikus, mostantól pedig nem valószínű, hogy az lesz. Más időszakban, más korszakban szocializálódott emberek jönnek. Ezzel együtt én is úgy gondolom, hogy ez a választás nem egy történet vége, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a viták nyugvópontra jutnak, sőt több front csak most nyílik meg igazán. Az új parlament polarizáltabb lesz ahhoz képest, amit megszoktunk, mert a szélek erősebben, nagyobb hanggal lesznek jelen. A centrumkoalíció működni fog, de karcsúbban, több kompromisszummal.
– Mi lesz a Néppárt és a Fidesz vitájával? Prőhle Gergely Vissza a néppártba! címmel írt hozzánk dolgozatot pár napja, mely némileg válasz volt arra, ahogy Bayer Zsolt írt április elsején (Kifelé a Néppártból, de gyorsan!), hogy ott kell hagyni ezt a baloldal felé kacsingató, bevándorláspárti brancsot.
– Ha csak a számokat és a politikai racionalitást nézzük, a vasárnapi választási eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Salvini-féle alakulat felé, mert a Néppártnak a többség csak úgy jön ki, ha a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal áll össze.
Önmagában egy tiszta jobboldali koalíció nem lenne képes többséget szerezni, mint ahogy egy Néppárt nélküli baloldali koalíció sem. Erre csak a centrumkoalíció képes. Egyébként pedig sosem csináltam titkot abból, hogy a Fidesz Néppárti tagságát tartom jó útnak. Nagyon bízom benne, hogy ez a konfliktus megszűnik.
– És akkor mi lesz az „elvekkel”? Hónapok óta arra trenírozzák a fideszes tábort, hogy a kereszténységet eláruló, balra tolódott, migránskaravánt akaró (stb.) néppárti elittel nincs hova menni.
– A Néppárt frakciója eddig is koalícióban volt a szociáldemokratákkal, és a Fidesz európai parlamenti frakciója eddig is tagja volt a Néppárt frakciójának…
– Felfüggesztett tagja.
– Az utóbbi két hónapban. Öt évig pedig nem volt ilyen. Még egyszer mondom: a szociáldemokratákkal kötött koalíció 2014 óta áll fenn.
– Tegyük fel, hogy Orbán Viktor a Néppártban akarja folytatni. Mennyi esélyt ad arra, hogy azt mondják neki, bocs, de ez a hajó elment?
– Nyilván most következik az erről szóló egyezkedés. Nem tudok jósolni. Szeretném, ha a felfüggesztés véget érne, és a Fidesz a Néppártban maradna.
– Világos. Gratulált már Trócsányi Lászlónak?
– Nem. De úgy emlékszem, annak idején Pelczné Gáll Ildikónak sem gratuláltam, amikor az ő listavezetőségével győzött a Fidesz.
– Igen, de Trócsányi nem csak listavezető, hanem biztosjelölt is. Az ön potenciális utódja. Ugyanakkor jelképes helyen, de ön is szerepel a Fidesz-listán. Elképzelhetőnek tart olyan forgatókönyvet, hogy egy politikai döntéssel mégiscsak önt hozzák előre biztosjelöltnek, gesztust téve ezzel a néppárti egyezkedésnél?
– Nem számolok ezzel. Nem kaptam semmiféle impulzust, ami ebbe az irányba mutatna.
– De nincs ebben logika? Mármint abban, hogy ön, a „mérsékelt fideszes” lenne a garancia a Néppárt felé?
– Nem tudom. Trócsányi László hivatalosan bejelentett biztosjelölt, nem gondolkodom alternatívákon.
– Arról hallani, hogy bár a Fidesz-vezérkar és -kampánystáb elégedett az eredménnyel, a tavalyi választási győzelemhez hasonló katarzis és eufória elmaradt, hiszen nem lett meg a 14-15 képviselő, nincs meg a kétharmados többség. Ön mit tud erről? Mit érzékelt vasárnap este az eredményvárón?
– Nem voltam ott az eredményvárón, ezért erről nem tudok mit mondani. Nem is beszéltem senkivel azóta, tehát nincs benyomásom, arról, milyen a hangulat.
– Mások mellett a Válasz Online gyorselemzése is arra jutott, hogy az európai zöldek megerősödése hatással lehet az európai politizálás fő témáira. Gyalogosan kifejezve: „a klímaváltozás lehet az új migráció”. Egyetért?
– Január óta tart a kampány, ebben az időszakban nagyon sok úgynevezett Citizens’ Dialogue rendezvényen vettem részt, ami afféle lakossági fórumnak feleltethető meg. Ott azt tapasztaltam, hogy a nyugat-európai országokban kezdettől fogva a klímaváltozás volt a fő téma, míg Közép-Európában a bevándorlás. Egy dolog tehát biztos: ezen az EP-választáson jelentek meg először karakteresen olyan témák, amelyeket tömegek európai, és nem pedig nemzeti problémaként azonosítottak. Amelyeknél világos, hogy a megoldáshoz a nemzeti szint kevés, európai léptékben kell gondolkodni. Ezért volt olyan magas a részvétel.
– És mi a helyzet a tematizációs versennyel? Nem a migrációtól, hanem a klímaváltozástól lesz hangos az EP?
– Noha nem vagyok egyikben sem szakértő, de amennyire olvasmányaimból tudom, ez a két probléma erőteljesen összefügg. Lehet, hogy nem egymást kiütő ügyek lesznek, hanem olyan globális témaegyüttes, ami világosan közös kezelést igényel.
– A választások másnapján hogy látja, ki lesz Juncker utódja, az Európai Bizottság új elnöke? Fideszes kommentátorok a csúcsjelölti, német szóval Spitzenkandidat-rendszer végéről beszélnek, és hogy Manfred Weber a CDU/CSU csökkenése után már nem aktuális jelölt.
– Lássuk, hogy mit tudunk: az Európai Parlament tavaly elfogadott határozatában kijelentette, hogy muszáj a csúcsjelöltek közül választani a Bizottság új elnökét. Azt is tudjuk, hogy az Európai Tanács valamikor most tart egy első körös beszélgetést arról, hogy meg tudja-e nevezni a személyt. Ők ugyanakkor nem kötötték ki maguknak, hogy csak csúcsjelölt mellett dönthetnek. Azt is tudjuk, hogy az „értelemszerű jelölt” Manfred Weber lenne, aki német, és elvileg bírja a német kormány támogatását is. Azon néppártiak, akik nem Webert szeretnék, a francia Michel Barnier mellett tennék le a garast, akit Macron-támogatott figuraként szokás elkönyvelni. Eddig tehát a tények – innentől csak a kérdések jönnek. Vajon Németország megengedheti magának a presztízsveszteséget, hogy kiáll Weber mögül? Franciaország keresztül tudja vinni, hogy ne csúcsjelölt legyen a Bizottság elnöke?
– Utóbbira a válasz nyilván a nem, ha egyszer az EP-nek elfogadott határozata van arról, hogy csúcsjelölt kell.
– De ez felülírható. Az Európai Tanács jelölhet valakit, aki nem csúcsjelölt, az Európai Parlament pedig megválaszthatja többségi szavazással. (Az Európai Tanács tagjai, vagyis az EU tagállamainak állam- és kormányfői ma este találkoznak Brüsszelben, és egyetlen napirendi pontként informálisan egyeztetnek a választások eredményéről, illetve az Európai Bizottság új elnökének személyéről. A magyar kormány nem támogatja a csúcsjelölti rendszert, mert ellentétesnek gondolja a lisszaboni szerződésben foglaltakkal, ugyanakkor Gulyás Gergely miniszter hétfői rádióinterjúja szerint Orbán Viktor nem visz jelöltet a Tanács elé, és továbbra sem támogatja Webert. – a szerk.)
– Weber alkalmas jelölt?
– Igen, Weber alkalmas jelölt
– Orbán Viktor nem így látja.
– Szerintem a miniszterelnök nem Weber általános alkalmatlanságát, hanem egy kampányban tett kijelentését bírálta. Ez egy hivatalban levő miniszterelnöktől legitim dolog.
– A Fidesz 1,77 millió szavazója hetekig azt hallgatta a kampányban, hogy ez az ember egy bevándorláspártiakkal szövetkező, a konzervatív elveket feladó, emellett gyenge, karakter nélküli, következésképp alkalmatlan politikus. Hogy lehet innen visszajönni?
– Most két kérdést tett fel. Egyrészt, hogy hogyan definiáljuk a konzervatív, kereszténydemokrata értékeket. Másfelől, hogy mit várunk el a Bizottság elnökétől. Ami az utóbbit illeti: nem vagyok benne biztos, hogy a tagállamok többsége azt óhajtaná, hogy karizmatikus vezető, erős személyiség álljon a Bizottság élén. Ha jól értem a magyar kormány kifogásait a Juncker-korszakkal szemben, akkor az az volt, hogy Juncker úgy határozta meg a Bizottságot, mint egy politikai jellegű testületet, míg a magyar kormány a közvetítő típusú szerepfelfogást preferálja. Akkor most jó lenne, ha egy erős akaratú, diktálni szerető személyiség lenne a Bizottság elnöke?
– Manfred Weber konzervatív?
– Nem szoktam elvitatni az emberektől a saját identitásuk meghatározásának jogát. Ő magát konzervatívnak nevezi, a magyar miniszterelnök magát kereszténydemokratának nevezi, nem kérdőjelezem meg egyikük önazonosságát sem.
Új korszak jöhet az európai politizálásban | Válasz Online
– Az emberek a teszetoszaság ellen szavaztak – magyarázza az egyik hozzászólás a populisták és a zöldek előretörését. Lehet, hogy karakteresen más lesz az új bizottsági vezetés, mint a Juncker-korszak?
– A Bizottság a tagállamok együttműködési hajlandóságának van kiszolgáltatva. A Bizottság javaslatokat tesz, illetve a döntéseket végrehajtja – de a döntéseket maguknak a tagállamoknak kell meghozniuk, illetve az EP-nek. Ha a tagállamok nem akarnak együttműködni, vagy nem értenek egyet egy megoldásban, akkor a Bizottság nem tudja rájuk erőltetni, mint láthattuk azt a kötelező kvóta esetében. A teszetoszaság érzése ebből fakadhat, illetve abból, hogy a magyar döntéshozatali időtartamhoz képest – ahol simán előfordulhat, hogy reggel beterjesztenek egy javaslatot, délutánra meg elfogadják – az EU-s döntéshozatal hosszú, 2-3-4 éves is lehet. Nagyon nagy a nyomás, hogy ez változzon, hogy az EU legyen egységes cselekvő egész, főleg az USA-val, Kínával és Indiával folytatott gazdasági versenyben. Más területeken pedig legalább annyira karakteresen azt várjuk el, hogy a tagállamok dönthessenek, „Brüsszel” ne szóljon bele. Ez okozza az állandó vibrálást az Európai Unióban.
– „Európai Egyesült Államok” vagy „szuverén nemzetek Európája” – aztán a végén marad a középút?
– Igen, úgy látom, hogy a centrumkoalíció fenntartásával az EU tovább halad a középúton.
– Akkor tehát sok minden változott azért, hogy minden ugyanolyan maradjon.
– Így is fogalmazhatunk.
– Önnel most mi történik? Meddig lesz még uniós biztos?
– Lezárjuk az ügyeket, amelyek még folyamatban vannak. A megbízatás október 31-ig tart.
– Az új biztosok meghallgatása pedig szeptemberben kezdődhet. Mit gondol, utódját, a következő magyar biztost is úgy fogják csuklóztatni, mint öt évvel ezelőtt önt?
– Az új biztos helyzete az enyémnél nem lesz kiélezettebb. 2014-ben a mostaninál sokkal erősebb centrumtöbbség volt. Az EP-ben kezdettől céltáblának jelöltek meg, mint olyan politikust, akit biztosan ki kell lőni, elkaszálni a meghallgatáson. Nem hiszem, hogy az utódomnak ennél nehezebb dolga lesz.
Borítókép: Európai Parlament/Christian Creutz
A Válasz Online jövője olvasóinkon múlik! Két hónap alatt 1500 támogatót gyűjtünk. Csatlakozzon hozzánk most!
