„Jók a kémeik: gyakorló keresztény vagyok” – Kerpel-Fronius Gábor hitről, jobboldaliságról és a Pride-ról
Tüntetett már Gyurcsány ellen is, újabban pedig polgári Magyaroszágot emleget és a „Fidesz-árvákat” akarja megszólítani. A Momentum főpolgármesterjelölt-aspiránsa Kálmán Olgával és Karácsony Gergellyel mérkőzik a ma induló, jövő szerdáig tartó ellenzéki előválasztáson, amely – állítása szerint – így már nem balos belügy. A Válasz Online minden jelentős szereplőt igyekszik megszólaltatni: interjúztunk már Tarlós Istvánnal, amikor pedig Karácsony-Puzsér párharc körvonalazódott, egy asztalhoz ültettük a feleket. Most tehát jöjjön a titokzatos katolikus momentumos: Kerpel-Fronius Gábor. Interjú.
– Kémeink jelentették: minden vasárnap feltűnik a Mária utcai templomban, a jezsuitáknál.
– Jók a kémeik.
– Az a templom nem a XIII. kerületben van. Miért épp oda jár misére?
– Hosszú történet.
– Van időnk.
– Volt nekem egy elég hosszú eltávolodásom az egyháztól. Gyerekként jártam templomba és hittanra is…
– Merthogy antikommunista család sarja?
– Nem feltétlenül antikommunista…
– Kommunista?
– Dehogy! Nem így értettem. Keresztény középosztálybeli, polgári család, ebből pedig következett az antikommunizmus is, afféle természetes hozadékként. Számunkra magától értetődő volt, hogy járunk hittanra, hogy ministrálunk. A tabáni templomba jártunk, tehát nem a híres, nagy közösségek egyikébe, amilyen mondjuk a Pasaréti téri.
Tizenkét-tizenhárom éves koromban elkezdtem feltenni a kérdéseket Istenről, hitről – aztán kaptam a papoktól azokat a bornírt válaszokat, amelyek cseppet sem elégítették ki az érdeklődésemet. El is kezdtem távolodni az egyháztól.
A liturgia miatt olykor-olykor betértem misére, a tömjénfüsté a gyerekkor ismerős és kedves illata maradt számomra, de tíz évvel ezelőtt találtam vissza igazán.
– Mi történt akkor?
– Facebook-ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy érdekes könyvre, amely a Jezsuita Kiadónál jelent meg. Elmentem a Párbeszéd Házába, a könyvesboltba, aztán betévedtem misére és egyszer csak észrevettem, hogy van itt ez a világra nyitott katolikus szemlélet, amellyel én nagyon nagy békében vagyok.
– Tehát inkább a közéleti vonal vitte vissza a spirituálisra?
– Abszolút.
– Istenben azért hisz?
– Persze.
– És már az intézményesített istenhittel sincs baja?
– Nincs. Mint minden szervezetnek, megvannak a maga problémái, de a katolikus egyház sem monolit blokk. Vannak benne irányzatok, elképzelések, vélemények a világról. Jóval tagoltabb, mint ahogy azt sokan láttatni szeretik.
– Ön meg a polgári, konzervatív szavazókat szeretné megszólítani. Ehhez jó út lehet ez az egyházias vonal, csakhogy erős ellentmondásban van a momentumos lelkülettel, mondjuk ami a homoszexuálisok házasságát illeti. Az egyháznak nincs ebben igaza, vagy a Momentumnak?
– Nem látom az ellentmondást.
– Nem? Az egyház szerint a házasság férfi és nő kapcsolata, a Momentum szerint meg család az, amit annak tartasz.
– Az egyház tanítása a családról kötelező az egyház tagjaira, a házasság világi intézménye viszont folyamatosan változik. Egy világi intézmény döntését pedig olyan indokokkal kell alátámasztani, amelyeket a nem hívők is el tudnak fogadni. Az én személyes álláspontomat indokolhatja az, amit az egyházam tanít – ahogy indokolja is. Azt azonban nem akarhatom, hogy ez világilag is kötelező legyen.
– Az egyház mégiscsak konzerválni igyekszik ezeréves intézményeket, a liberális progresszió meg lebontaná ezeket – egészen az identitáspolitikai nonszenszekig, a nembináris genderfluidok egyenjogúságáig, harmadik nem bevezetéséig hivatalos okmányokba. A Momentum utóbbi irányt képviseli, nem?
– Nádasdy Ádámnak is volt erről cikke, de David Cameron is érvelt amellett, hogy a melegházasság konzervatív intézmény.
– A cukrásznak meg kell sütnie az esküvői tortát, ha nem akarja, akkor is? Kötelezze erre az állam?
– Attól függ, hol dolgozik az a cukrász. Ha önkormányzati bérleményben, ott előírhatják, hogy nem tehet különbséget párok között. Ha magántulajdonában van az üzlet, akkor viszont nem. Ahogy arra sem szabad kötelezni a papokat, hogy adjanak össze azonos neműeket, ha egyszer a vallásuk tiltja ezt. A magántulajdon, az autonómia és a szabadság pártján állok ebben a kérdésben, egyáltalán nem a progresszivista amerikai vonalat képviselem.
– A Pride-on azért részt kell vennie a főpolgármesternek?
– Szerintem fontos, igen.
– Akkor tehát a Becsület Napján is?
– A kettő összemosható?
– Állampolgárok szabad akaratukból élnek a gyülekezési jogukkal és vonulnak. A közhatalom képviselője szempontjából alighanem ugyanaz. Tartalmi alapon miért is tenne különbséget?
– Miért ne tennék különbséget?
A főpolgármester politikai funkció. Neki igenis véleményt kell nyilvánítania értékkérdésekben.
A Becsület Napja menetelői érzésem szerint nem szolgálják az élhető Magyarországot azzal a hagyománnyal, amelyet képviselnek, ezzel szemben a melegek megkülönböztetés nélküli élete olyasmi, amiért fontos kiállni. Ahogy eddig is elmentem a Pride-ra, főpolgármesterként sem tennék másként.
– Most akkor búcsút is mondhat a konzi, jobbos szavazóknak.
– Miért? Tévedés, hogy a homofób beszédmód, a nagyon macsó, nőellenes szöveg feltétlenül együtt jár a jobboldali kultúrával. Gondoljon bele: van négy felnőtt gyerekem. Ha egyikükről kiderült volna, hogy homoszexuális, akarnám-e, hogy megköpködjék emiatt az utcán?
– Homoszexuális az egyik gyereke?
– Nem, egyik sem, de ha az lenne, nyilván nem attól félteném, ha homoszexuálisok vannak a környezetében, hanem attól, ha homofóbok. Szokta látni azokat a tekinteteket, amikor nagy ritkán két férfi kézen fogva megy az utcán?
– Tekinteteket azért csak ne akarjunk már szabályozni!
– Persze, hogy nem akarunk, de ezt a hangulatot oldani mindnyájunk érdeke.
– Családügyben is az erőszakot emlegető ballib szólt önből: azt írta a Facebookon, hogy a magyar nők inkább félhetnek attól, hogy családtagjuk erőszakolja meg őket, mintsem hogy egy migráns.
– Nem a vulgárfeminista szöveget nyomtam ott sem. A kontextust ne feledjük. Két-három éve a nagy idegenellenes hullám tetején volt a szöveg, hogy majd idejönnek a migránsok és jól megerőszakolják „az asszonyainkat”. Ezzel a birtokos szerkezettel. Erre reagáltam, arra utalva, hogy itt viszonylag kevés a „migráns”, ezért aztán az általuk elkövetett szexuális erőszak is elenyésző, míg a családon belüli erőszak riportált esetei számosak – tehát utóbbi tényszerűen nagyobb veszély egy magyar nőre. Arra utaltam, hogy inkább valós problémákkal foglalkozzunk, ne a gyűlöletpropaganda termékeivel. Ez korántsem jelenti, hogy minden családon belül lenne erőszak, és hogy én a családot veszélyes üzemnek gondolnám. Nem gondolom annak.
– Örül azért, hogy olyan főváros főpolgármesteri címére pályázhat, amelyben kevés a migráns?
– A migrációval kapcsolatban nekem a kerítéssel például sosem volt bajom – joga és érdeke minden országnak, hogy kontrollálatlanul ne jöhessenek át a határain. A lényeg, hogy ha van kerítés, legyen rajta ajtó: hogy el tudjuk dönteni, kontrolláltan kit engedünk be. A Momentum szerint az sem ördögtől való, ha egy kormány nem akar befogadni, az európai szolidaritás viszont fontos. Ilyen esetben
a kibocsátó országokban kell segítséget nyújtani a be nem fogadó európai államnak. Ezért aztán nincs bajom azzal, amikor Magyarország kórházat épít Szíriában. Nem jut eszembe azon hőbörögni, hogy hát hiszen a budapesti kórházak milyen állapotban vannak, miért nem arra adják.
Arra is kellene, de nem a szíriai helyett, hanem amellett. Tehát annak, hogy a migrációs nyomás nem tartozik Budapest nagy problémái közé, ahogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban az gyakran tapasztalható, annak elvileg örülhetnénk nagyon – csakhogy a mi fővárosunknak is megvannak a maga, legalább ilyen súlyos problémái.
– Az ön problémája valószínűleg az ismertség hiánya. Hallottunk olyanról is, aki a Kerpel-Fronius név hallatán azt hitte, Harry Potter-szereplő varázslóról beszélünk.
– Ezt még nem hallottam, olyanokat viszont szoktam olvasni, hogy minek akarok itt indulni, ha egyszer nem is vagyok magyar. Miközben bánáti szász család az apai ág, nagyon régen magyar, az anyai meg teljesen az volt mindig. Mindenesetre 57 százalékos ismertséget mért most nekem az IDEA: másfél hét alatt azért ez nem rossz. Remélem, tendencia.
– A Fidesz-árvák megszólításában állítólag már vannak is sikerei. Mégpedig tulajdon szülei. Meséljen!
– Amióta az eszemet tudom, politizáltunk az ebédlőasztalnál a családban. Orvos nagypapáimmal, szüleimmel is, mindig mindenki elmondta a véleményét. Apámat Gógl Árpád hívta haza Németországból a gyógyszerhatóság élére, tagja lett a Professzorok Batthyány Körének is, tehát elég egyértelmű volt a fideszes beágyazódás. Sokat beszélgettünk arról, hogy meddig lehet csöndben maradni. Nagy vitáink voltak. Végül, úgy másfél éve elfogadta az érvelésemet, hogy az a bornírt szervilizmus, amellyel a PBK a kormány migrációs propagandáját szajkózza, nem teszi lehetővé, hogy közösséget vállaljon a körrel. Kilépett.
– Azért a PBK-ból kilépettek aligha jelentenek méretes szavazói bázist.
– A belbudai kerületekben és a belvárosban a Momentum legyőzte a DK-t. Ez szerintem elég beszédes, s mutatja, hogy igenis léteznek a polgári Magyarországot nem politikai termékként értelmező, a baloldal vagy Gyurcsány Ferenc jelöltjére szavazni nem hajlandó jobboldaliak. Konzervatívok, ha úgy tetszik; Fidesz-árvák. Azok, akik 2014-ben és 2018-ban leginkább az LMP-re szavaztak.
– Ön is Fidesz-árva?
– Klasszikus értelemben nem. Egyszer, 1998-ban szavaztam a Fideszre. Listán. Akkor is az volt megnyugtató számomra, hogy Tölgyessy Péter neve szerepelt rajta.
– Az SZDSZ-ből mikor ábrándult ki?
– A ’94-es koalíciót már akkor sem vette be a gyomrom, visszatekintve meg még annál is nagyobb hibának látom. Amikor a Momentumba beléptem, tudtam is, hogy nem léphetek fel azzal az igénnyel, hogy én majd megmondom a tutit a fiataloknak.
Az én nemzedékem a rendszerváltás elbaltázásában ugyanis főszerepet játszik.
– Mit rontottak el?
– Nem figyeltünk oda a társadalmi kérdésekre. Én is azt gondoltam, hogy a feladatom: élni a civil életemet, vezetni a cégemet, szakmailag fejlődni, ellátni a családomat. Szép lassan átengedtük a politizálást a politikai középszernek. Hagytuk, hogy az ismeretlenből fakadó félelem megossza az értelmiséget. Felültünk hisztériakeltéseknek is. A Demokratikus Charta a kilencvenes évek elején elég gáz volt, így utólag. Nem vettük figyelembe, hogy Antall József tényleg keményen dolgozott azon, hogy a szélsőjobbot kiszorítsa az MDF-ből, s a szocialistákat sem kellett volna kiengednünk a karanténból az akkori állapotukban.
– Életkora alapján ’89-ben nem az SZDSZ-be, hanem a Fideszbe kellett volna belépnie. Miért nem ott indult?
– Az összes hősöm az SZDSZ környékén volt: Solt Ottília, Kőszeg Ferenc, Rajk László. Főleg ezért.
– Tüntetésekre járt azért a nyolcvanasok végén? Március 15., vízlépcső, Hősök tere megvolt?
– A vízlépcsős dolgokon ott voltam, március 15-én nem, akkor épp Pécsett voltam ifjú apuka.
– Jó korán kezdte.
– 21 évesen.
– Ennyire katolikus volt?
– Ennyire szerelmes voltam.
– Ma is az, négy gyerek után?
– A másik három gyerekem másik kapcsolatból született.
– Hoppá. Akkor viszont csak jár a misére, de áldozni nem szokott?
– Szoktam áldozni is.
– Elváltaknak elvileg nem lehet.
– Mindkét házasságomat akkor kötöttem, amikor semmiféle kapcsolatom nem volt az egyházzal. Így tehát egyházi esküvőm sem volt.
– Legfiatalabb gyereke 21 éves. Nem neki való inkább a Momentum?
– Furcsa volt, hogy amikor először megjelentem párteseményen a 13. kerületen kívül, a bemutatkozásnál több esetben kiderült, hogy frissen megismert párttársam valamely gyerekem évfolyamtársa, haverja, ismerőse. Én meg, ugye, a boldog őse. A NOlimpiáról is a gyerekeimen keresztül értesültem.
– Ők aktivistáskodnak?
– Nem, de szimpatizánsok.
– Mit szóltak, hogy ön meg igen?
– Nagyon támogatók, kicsit féltenek.
– Mitől?
– Tudják, hogy a NER-ben élünk. Attól, hogy meghurcolnak.
– Mi takargatnivalója van, mivel lehet támadni?
– Takargatnivalóm nincs, de régi Facebook-posztjaimmal lehet támadni. Azok közül már idézett is a beszélgetésünk elején. Amikor az ember magánemberként van jelen és megszalad a tolla, ír olyanokat, amelyeket később, politikusként már nem pont úgy fogalmazna meg. De tudatos döntés volt, hogy a politikusi színrelépésemkor ezeket nem titkosítottam.
– Agyhalottazik a berlini merényleteknél, mondjuk.
– Ott provinciális hőbörgőztem.
– Elnézést. Igaz.
– Azonnal főbe lőni, kiherélni az összes muzulmánt – ilyesmi szövegek árasztották el akkor a falamat. Egyszerűen rossz volt olvasni. Tartom, hogy könnyű a pálya széléről kiabálni, a provinciális hőbörgők helyett viszont ma mást írnék. Hogy ezeket kipécézik, nem bánom, de egyvalami azért elszomorít.
– Ki vele!
– A propagandasajtó mindenhez azt a fotót használja, amelyen éppen telibe kapom a könnygázt. Értem én, hogy azon különösen ronda vagyok és tökéletesen alkalmas a kép, hogy a bármire való tökéletes alkalmatlanságomat sugallják általa, mégis:
az a politikai oldal, amelynek 2006, az akkori könnygáz és gumilövedék olyan fontos identitáseleme, talán jobb ízlésről tenne tanúbizonyságot, ha nem könnygázas képpel igyekezne lejáratni.
– Az a kép a Kunigunda utcában készült, az egyik téli tüntetésen?
– Igen.
– 2006-ban miért nem készült ilyen kép önről? Liberális értelmiségiként Gyurcsány ellen azért nem tüntetett?
– De, tüntettem 2006-ban is, igaz, nem a tévészékház, hanem a Parlament előtt. Korábban pedig, amikor a D-209-es ügy kirobbant, megírtam az ÉS-be, hogy Medgyessynek mennie kell. Vissza lehet keresni. Gyurcsánynak pedig 2006-ban távoznia kellett volna az őszödi beszéd kiszivárgása után.
– Ezzel a Gyurcsánnyal kellene alkudoznia, ha főpolgármester lenne. Nyilván hozzá lennének lojálisak a DK-s polgármesterek, nem önhöz.
– Nagyon kemény kérdés, de a főpolgármester a legnagyobb közvetlen felhatalmazással bíró politikus az országban. A kerületek lakóinak is főpolgármestere. Olyan helyzeteket kell tehát teremtenie, amelyekben elválik a szar a májtól. Ha a főpolgármesteri hivatalban olyan átláthatóságot vezetsz be, amilyen korábban nem volt, s közlöd, hogy ugyanezt várod el a kerületektől is, ki fog derülni, ki az, aki megfelel ezeknek és ki nem. Csodát sajnos nem lehet tenni. A rendelkezésre álló játékteret kell bejátszani.
– Már ha lesz olyan. Ha nem ön nyer az előválasztáson, szórólapozhat majd Kálmán Olgának.
– A megállapodás valóban erről szól: az előválasztás győztesét támogatjuk. Ezért is szeretném nagyon megnyerni. Többek között.
Kérem tehát a jobboldali ellenzéki polgárokat is: vegyenek részt az előválasztáson, amely most már tényleg nem a baloldal belügye. Ha én nyerek, őket is képviselni fogom.
Budapest polgárai ráadásul általában is megérdemlik, hogy ne biankó csekkel válasszanak meg valakit. A Budapest 2.0 programunk létezik, olvasható vízió 2030-ig, amelynek megvalósíthatósága sok tényezőtől függ, de esetemben lehet tudni, hogy mindig ebbe az irányba mozdulok majd, ha épp van lehetőség bejátszani a játékteret. Tudom, hogy itthon lényegében minden döntés mögött Orbán Viktor van, de Tarlós István még a létező játékteret sem játszotta be. Kötötték az alkuk. Például a Városliget vagy a parkolási maffia ügyében.
– Miért zavarja, hogy lesz szép Néprajzi Múzeumunk egy ocsmány betonparkoló helyén?
– Nem zavar, hogy szép múzeumaink lesznek, ha azok lesznek, de van egy sor rozsdaövezetünk, ahová valók lennének. Nem a kulturális intézmények ellen vagyok. Az ellen vagyok, hogy a Városligetbe építsük őket, amelyet rehabilitálni kellett volna közparkként, a parkolót is parkosítani, nem pedig beépíteni.
– A közparkban pedig nyugodtan éldegéljenek a hajléktalanok?
– Nem ez a cél, de azért szögezzük le: szégyenletes az Alkotmánybíróság friss döntése.
– Talán emberi méltóságot előmozdító jog megrohadni közparkban vagy aluljáróban?
– Senki nem azért áll ki, hogy emberi jog legyen megrohadni ott. A közbiztonsági, köztisztasági, városképi vetületek is fontosak, nekem is az a célom, hogy a Blaha Lujza téri aluljáró ne legyen tele hajléktalanokkal. A hajléktalanság kriminalizálása viszont nemcsak embertelen, de eredményre sem vezet. Példaértékű lehet a zuglói modell: legyen program, lakhatási támogatás, szociális segítők, megelőzés. Nem csak melegedők kellenek, hanem rehabilitációs, reintegrációs segítség. Forrást is lehet találni erre: a korrupciós költségek felszámolása bőven fedezne egy működő hajléktalanprogramot.
– Orbán irányít mindent, mondja ön is, de azért elindulna a főpolgármester-választáson. Itt sem érzi az ellentmondást?
– Sokat gondolkodom ezen. Hogy mi ez, amiben élünk. Egy biztos: a Facebook előtt nagyon okos emberek ülnek, akik mindig tudják. Morális fároszok. Ha például elindulsz egy előválasztáson, biztosan lesz harminc ember, aki neked esik, mert úgymond legitimálod a fennállót, s aki „egy diktatúrában” elindul választáson, az csak alávaló gazember lehet. Lesz aztán harminc másik, aki kinyilatkoztatja: egyedül ez igazolható erkölcsileg „egy diktatúrában”: ha az ember kiszáll a fotelból és cselekszik. Mindezt persze ők is a fotelból írják. Én inkább tényleg kiszálltam belőle. Szerintem ugyanis
leginkább a versengő autoriter rezsim definíciója stimmel a mai helyzetre, amelyben tehát van verseny, szabadok a választások, csak éppen nem tiszták. Nincs fair play, nincsenek egyenlő esélyek. Csakhogy előfordult már, hogy sikerült meglepni ilyen rendszereket választáson. Már csak ezért is érdemes megpróbálni.
Meg aztán: meguntam tüntetésekre járni. Túl sokszor tapasztaltam, hogy alig változik valami általuk a nekem fontos irányba. Főpolgármesterként jóval nagyobb hatásom lenne a valóság alakítására. Márpedig meggyőződésem, hogy Tarlós Istvánt én tudnám legyőzni a legnagyobb eséllyel. Paradox módon az előválasztás a keményebb dió nekem. Ha azonban a következő hat napban mindazok eljönnek és rám szavaznak, akik nem szeretnék, hogy a DK vagy MSZP jelöltje mérkőzzön ősszel a Fidesz jelöltjével, meg tudom nyerni. Ha így lesz, ígérem, ősszel visszavesszük Budapestet a Fidesz-maffiától.
Fotók: Vörös Szabolcs
A Válasz Online jövője olvasóinkon múlik! Két hónap alatt 1500 támogatót gyűjtünk. Csatlakozzon hozzánk most!
