A Čaputová-titok: ezért számítanak a magyarok az új szlovák államfőnek
A napra pontosan egy hónapja beiktatott új szlovák államfő feladta a leckét Budapestnek: magyar támogatóinak anyanyelvükön üzent, tiszteletét teszi a felvidéki magyar egyetemisták legnagyobb nyári rendezvényén, ugyanakkor nálunk tett látogatásán Göncz Árpádot dicsérte és alig burkoltan beszólt Orbán Viktornak. A Zuzana Čaputová-jelenség értelmezéséhez Tokár Géza politológus-publicistát, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjét hívtuk segítségül. Tokár a Válasz Online-nak írt elemzésében felvázolja Čaputová politikájának mozgatórugóit. Rámutat: az új államfő kettős táncot jár, gesztusai egyszerre szólnak a felvidéki magyaroknak és a nemzetközi közvéleménynek, a V4-es együttműködésnek és az attól torkig levő nyugatiaknak. Bónusz kérdés: vajon a 2020-as szlovákiai választás lesz az első, amikor szlovák pártok gyűjtik be a magyarok voksait? Elemzésünkben ez is terítékre kerül.
Bizarr volt a szlovák államfő budapesti útját figyelni. A szlovák és magyar hírportálok többsége alig szentelt teret a látogatásnak; nem kezelték prioritásként az eseményt, csupán a diplomatikus és száraz hírügynökségi anyagokat vették át többen. Kivéve a liberális Denník N hírportált, amely egy időben két kiemelt hírt és további két kiemelt kommentárt futtatott a saját főoldalán arról, hogy Čaputová gyakorlatilag hadat üzent az orbáni rezsimnek. A magyar médiába átszivárgó kommentárok és másodértelmezések órákkal később futottak egy újabb kört a sajtóban. De mi történt valójában? Szintet lépett az ideológiai harc Magyarország és Szlovákia között?
Utólag rekonstruálva a történteket Čaputová látogatásának négy sarkalatos pontját szokás kiemelni. Az egyik a szlovák államfő liberális demokrácia melletti nyilvános hittétele. Az elnök ugyanis a sajtó előtt is rámutatott, hogy a jogegyenlőséget garantáló liberális demokrácia a kisebbségvédelem leghatásosabb eszköze. Ez a kijelentés technikailag egészen biztosan megállja a helyét, hiszen a mečiarizmusról vagy a kommunizmusról biztosan sokkal rosszabb emlékei vannak a magyar kisebbségnek. A gyakorlatban viszont elmondhatjuk, hogy huszonegy év liberális demokráciája sem volt képes megoldani Szlovákia kisebbségi problémáit.
A másik látványos különbség a visegrádi négyek Európai Unión belüli szerepének értelmezésével kapcsolatban alakult ki. Čaputová egyértelműen megfogalmazta: szeretné, ha a visegrádi négyekre az Unión belül nem bomlasztó elemként tekintenének, a demokrácia és a jogállamiság terén is példát tudna mutatni a régió – miközben a jogállamisággal kapcsolatos problémák hosszabb ideje a Magyarországot (és Lengyelországot, kisebb mértékben pedig Csehországot meg Szlovákiát) érintő külföldi kritikák mozgatórugói.
Čaputová a budapesti sajtótájékoztatón újságírói kérdésre cáfolta a Soros-ügynöközés vádját, melyet a Pesti Srácok dobott be a magyarországi köztudatba a szlovákiai elnökválasztási eredmények végtelenül egyszerűsítő elemzésében. Végül pedig ellátogatott Göncz Árpád sírjához, akit a szabadság és demokrácia értékeit megtestesítő politikusnak nevezett.
Az Áder Jánossal és Orbán Viktorral lezajlott találkozón kevésbé konfliktusos témák kerültek szóba, így például a környezetvédelem és az innováció, a javuló szlovák-magyar viszony. Nem volt hiány udvarias gesztusokban sem, nyílt nézeteltérést pedig egyik kijelentés sem váltott ki a sajtótájékoztatón vagy utána. De akkor kinek és minek szólnak a megnyilvánulások?
A megfejtés: elsősorban a szlovákiai belpolitikai színtérnek, másodsorban pedig a felvidéki magyar közösségnek – valamint a nemzetközi közvéleménynek.
De ki is ez a Zuzana Čaputová? Egyedi jelenség a szlovákiai politikában, a korábbi államfőkkel összehasonlítva pedig különösen elüt a mezőnytől. Szakértő hírében áll, ellentétben Rudolf Schusterrel. Nincs kötődése a kormányhoz, mint egykor Michal Kovának, Vladimír Mečiar legkomolyabb ellenlábasának volt. Van önálló véleménye és nem szolgálja ki a kormányt, mint tette azt Ivan Gašparovič. Jogász háttere van, nem pedig az üzleti szférából érkező self-made man, mint közvetlen elődje, Andrej Kiska. Emellett pedig Szlovákia első női államfője, akit kiemelkedően professzionális kampányának köszönhetően közvetlenül választottak meg – noha a közvélekedés szerint csupán az erős férfiak rúgnak labdába északi szomszédunknál.
Čaputová tulajdonságainak és adottságainak elegye okozta, hogy a szlovákiai liberális-városi közeg mellett a nemzetközi közvélemény is komoly elvárásokat támasztott felé. Ennek egyik jele, hogy májusban – még hivatalba lépése előtt – megkapta a Brüsszelben kiosztott „az év európai személyisége” díjat, Greta Thunberg svéd klímaaktivista és Liliam Thuram volt francia válogatott labdarúgó előtt. Mindez azért figyelemre méltó, mert eközben még Szlovákiában is csak nagyon kevesen tudták, mire lehet számítani Čaputovától. Aktív politikussá csak egy évvel az elnökválasztási kampány előtt vált, látható emberi jogi tevékenysége valójában egyetlen ügyben, a bazini hulladéklerakó elleni küzdelemben merült ki. A tavaszi elnökválasztási kampány során igyekezett tartózkodni a konfliktusos témáktól és minél szélesebb választói réteget igyekezett megszólítani.
Az új államfő azóta tisztségbe lépett, de az még idő kérdése, mennyire gondolja komolyan az aktív jogvédelmet.
Kisebbségi téren például történt előrelépés: évtizedek óta először akadt példa arra, hogy az államfő mellett külön kisebbségi tanács is ténykedik, benne két magyar delegálttal.
Egy hónap munkájából és két találkozóból még nem érdemes általánosítani, de valószínűnek tűnik, hogy Čaputová proaktív emberi jogi érdekvédőként pozicionálja magát a jövőben, és szabadabban, önállóbban fogalmaz meg kritikát, mint elődei. Magyarországon az efféle megközelítés előnyeit és lehetséges hátrányait Sólyom László idején tapasztalhatta meg a nyilvánosság.
A szlovákiai magyar közösség egy része az átlagosnál élénkebben figyelte a Čaputová-látogatást. Míg elődje, Andrej Kiska öt év alatt egyetlen magyar vonzatú konzultációt sem tartott, és a látogatásain is próbálta minél inkább háttérbe szorítani a problémák nemzetiségi dimenzióit, addig Čaputová több szimbolikus gesztussal is élt. Magyar támogatóinak anyanyelvükön köszönte meg a támogatást a megválasztása után, magyarul is szólt a beiktatását követően és aktívan keresi a kapcsolatot a nemzeti kisebbségekkel. Emellett civil szervezetekkel egyeztet és megjelenik például a felvidéki magyar egyetemisták legnagyobb nyári rendezvényén, Gombaszögön is.
Az újvonalas politikusok és kezdeményezések feltörésével párhuzamosan átalakulni látszik a szlovákiai magyar politikai kínálat is. Jelen állás szerint mind a Magyar Közösség Pártja, mind pedig a szlovák-magyar Híd az öt százalékos választási küszöb alatt áll. Sok a csalódott választó és egyre gyengül az etnikai alapú szavazás gyakorlata. Ebbe a hatalmi vákuumba szeretne betörni Čaputová eredeti pártja, a Progresszív Szlovákia, és vélhetően mások is követik majd. A módszer egyszerű: emberi jogi vonalon kommunikálni a magyar szavazókkal.
A szlovák pártok magyar szavazatszerzési és kommunikációs ambíciói teljesen újak. Korábban nem akartak és nem is tudtak hiteles üzeneteket közvetíteni a magyar választóknak, így másra fordították az energiáikat – cserébe tovább mélyült a magyar és szlovák közösséget elválasztó szakadék. A jóakaratú szlovák értelmiségiek és politikusok szerepébe periférián levő, kevéssé befolyásos személyiségek kényszerültek (mint Miroslav Kusý professzor, vagy Ondrej Dostál politikus-újságíró).
A magyar kommunikáció és a hálózatépítés bekerült az újhullámos szlovákiai politikai mozgalmak eszköztárába, ez pedig egyelőre nyelvi gesztusokban mutatkozik meg.
A szlovák nemzetiségi paradigmaváltás nem teljes, főként a jobboldali-liberális közeget érinti, ráadásul nem is problémamentes. Túl azon, hogy egy idő után nemcsak szimbolikus, de gyakorlati problémákat is meg kell oldani (mint például a nyelvhasználattal kapcsolatos ügyeket), a polarizált szlovákiai magyar közegnek nehéz egységesen megfelelni. Amennyiben Magyarország bírálata túl hangos, az a nemzetibb érzelmű magyar szimpatizánsokat riasztja el bármiféle kommunikációtól, a konfliktuskerülés viszont a liberális értékrenddel ütközik. Ez a jelenség csúcsosodott ki Čaputová budapesti megnyilvánulásaiban: mondatait és témáit mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné: hadüzenetnek, egyenes álláspontnak vagy udvarias gesztusnak.
Čaputová szlovákiai sikere és a liberális-jobboldali erők szlovákiai megerősödése magával hozhatja a finom kritikák állandósulását, de a lényeg nem ez. A lényeg az, amit Čaputová feketén-fehéren ki is mondott a budapesti sajtótájékoztatón: Szlovákia szeretné elkerülni, hogy a konfliktuskereső V4-es partnerei miatt európai színtéren problémásnak könyveljék el. Amennyiben viszont ezekből a konfliktusokból haszna van, minden további nélkül szerepet vállal bennük, márpedig a visegrádi négyeknek már csak geopolitikai helyzetük miatt is sok közös témájuk akad. Az együttműködés fennmaradását aligha kell félteni.
Magyarország szempontjából a legnagyobb kérdés az etnikai érdekképviselet jövője; a problémáknak Čaputová népszerűsége és a szlovák alternatívák feltünedezése csak a tünete, nem pedig az okozója. Jövőre parlamenti választások jönnek, magyar vonalon is folynak az egyeztetések. A következő hónapok mutatják meg, hogy kialakul-e egy olyan hiteles alternatíva, amely képes fenntartani a magyar etnikai érdekképviseletet. Amennyiben nem, akkor még a nemzetiségi témákban is kicsúszik a kezdeményezés a helyi magyar politikusok kezéből. Mert Čaputová példája mutatja: látszólag van, aki foglalkozni szeretne a magyar választókkal.
Borítókép: AFP/Kisbenedek Attila
