„Dühös vagyok és fáradt” – újabb klóntámadás a magyar képviselő ellen Kárpátalján
Ahogy az elnökválasztáson, úgy a parlamentin is agyonnyeri magát Volodimir Zelenszkij. Akár ennyivel is elintézhetnénk az eredetileg őszre tervezett, ám – pont az agyonnyerés érdekében – vasárnapra előre hozott szavazást. Csakhogy a mélyben az oligarchák tektonikus mozgása zajlik, ez pedig hosszú időre – de a következő öt évre mindenképpen – meghatározhatja Ukrajna jövőjét. A kárpátaljai magyarok pedig várnak és remélnek. Exkluzív interjúnk a képviselői székéért újrainduló Brenzovics László KMKSZ-elnökkel, de előtte arról, mi történik Ukrajna Kárpátalján kívüli részein.
Kezdjük azzal, amit biztosan tudunk. Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája (amit a május végén hivatalba lépett államfő népszerűségét megalapozó tévésorozat után kereszteltek el így) minden felmérést utcahosszal vezet. Az elmúlt egy hónapban 39 és 52 százalék közé mérték, így megvan az esélye arra, hogy a független Ukrajna történetében először abszolút többséget szerezzen az ukrán parlamentben, a Verhovna Radában. Mögötte 10-12 százalékkal kullog az Euromajdan után Oroszországba menekült Viktor Janukovics-féle Régiók Pártja romjain keletkezett négy párt tagjaiból bő fél éve gründolt Ellenzéki Platform, amelynek oroszpártisága a keleti megyékben 40 százalékot ér. Az 5 százalékos parlamenti küszöböt rajtuk kívül még három párt, a most leváltott Petro Porosenko-féle Európai Szolidaritás, Julija Timosenko korábbi kormányfő pártja, a Batkivscsina (Haza), illetve Szvjatoszlav Vakarcsuk zenész-aktivista Holosz (Hang) nevű pártja ugorhatja meg: sorrendben 8-9, 6-8 és 6-7 százalékon állnak. Mivel a Majdan óta Ukrajnában kizárt egy nyíltan oroszbarát politikai formáció kormányra kerülése, a papírforma vasárnapi érvényesülése után elválik, hogy az elvileg EU- és NATO-párti (horribile dictu: liberális) alakulatok számára mit jelent az ellenzékiség: az elmúlt öt évben hozott szimbolikus jogszabályok – mint a kisebbségek, így a kárpátaljai magyarságnak oly fájdalmas oktatási törvény – elfogadásakor a kormánytöbbségnél jóval szélesebb egyetértés alakult ki.
Az, hogy Ukrajnát az elmúlt öt évben egy oligarcha elnökölte, bizonyos szempontból egyszerűsítette a 2014 előtti képletet. Petro Porosenko a már meglévő gazdasági befolyásához szerzett adminisztratív eszközöket felhasználva szorította parkolópályára a korábban nehézsúlyú, komplett parlamenti frakciókat zsebben tartó oligarchákat. A Jamestown Foundationnek a vasárnapi választás elé időzített és jobbára az ukrán sajtó értesüléseire alapozott elemzése ugyanakkor arra mutat rá, hogy
Zelenszkij megjelenése afféle vákuumot teremtett, amelyben az ország korábbi szürke eminenciásai már megkezdték a helyezkedést.
A Porosenko-érában a hozzá köthető Privatbankot elbukó Ihor Kolomojszkij Zelenszkij-mániája régóta nyílt titok (a Nép szolgája sorozat például az ő tévéjében futott), de Dnyipro (korábban: Dnyipropetrovszk) ura rögtön protezsáltja hatalomra kerülése után hazatért önkéntes izraeli száműzetéséből, és láss csodát: a Nép Szolgája párt indulói között számos figura tűnt fel a csak Kolomojszkij ügyvédjeként emlegetett Andrij Bohdan környezetéből, maga Bohdan pedig az elnöki adminisztrációt vezeti; Zelenszkijhez lényegében rajta keresztül vezet az út.
Az elnök pártjának további kontingeseit az öntörvényű belügyminiszter, Arszen Avakov, illetve a műkedvelő oligarcha, Viktor Pincsuk embereiből verbuválták. A Porosenko alatt szintén meggyengített Pincsuk politikai beállítottsága oligarchatársaihoz hasonlóan képlékeny: támogatottjai feltűnnek a Timosenko-féle Batkivscsina és a nemzetbiztonsági szolgálat, az SzBU korábbi vezetője, Ihor Szmesko pártja, a Szila i Cseszty (Erő és Becsület) listáin. Emellett veje a volt (1994-2005) elnöknek, Leonyid Kucsmának, aki június elején azzal vétette észre magát, hogy helyet kapott a keletukrán háborút lezárni hivatott minszki tárgyalóasztalnál – a fáma szerint a családtag Pincsuk győzte meg.
Viktor Medvedcsuk oroszpárti oligarcha sem tétlenkedik, ha már Vlagyimir Putyin a lánya keresztapja. Mivel Kijev erre nem hajlandó, az Ellenzéki Platform politikai bizottságának vezetőjeként június végén afféle magánakcióként tárgyalt fogolycserékről Minszkben a donbaszi szakadár „népköztársaságok” vezetőivel, amivel magára haragította Zelenszkijt. Eközben komplett médiabirodalmat – tévéket, hírportálokat – vásárol. Nem Kelet-Európában lennénk, ha nem pletykálnák, hogy Porosenko 5-ös csatornáját is kinézte magának. Visszaerősödésükkel akár egy Kolomojszkij– Medvedcsuk-háború sem elképzelhetetlen.
Mozgolódik Ukrajna egykori leghatalmasabb oligarchája, Rinat Ahmetov is. A Donbasz mindenható – és az ukrán energiapiac már nem annyira mindenható – ura földrajzi kötődése miatt fektet az Ellenzéki Platformba, de van kapcsolata az Erő és Becsülethez is. Pragmatikus ember hírében áll, aki kész az együttműködésre oligarchakollégáival.
S hogy miért lényeges, melyik üzletembernek hány embere van a Radában? Noha Ukrajnában az elnök az elsőszámú játékos, a parlament jóváhagyására egy sor dologhoz szüksége van: a törvényhozás áldása nélkül nincs külpolitikai és védelmi stratégia, nem mozgósíthat, nem üzenhet hadat és a hadseregnek sem parancsolhat szabadon. Nem nevezheti ki a kormányt, és hiába van jó külügy- vagy védelmi minisztere, az ő hivatalba lépésükhöz is kell a képviselők jóváhagyása.
Egyáltalán nem mindegy tehát a vasárnapi választás eredménye, mint ahogy az sem magától értetődő, hogy Zelenszkij pártja homogén alakulat:
mint előbb vázoltuk, a jelöltjei közül sokan különböző és ellenségeskedésre hajlamos üzleti érdekkörök küldöncei. Rengeteg komplikáció – hovatovább: Porosenko-korszak iránti nosztalgia – adódhat abból, ha a befektetők elkezdik benyújtani a számlát.
×××
Ha valakiknek nincs Porosenko-nosztalgiájuk, azok a kárpátaljai magyarok. Szenvednek az oktatási törvény körüli káosztól, nyakukon a nyelvtörvény, a fiataljaikat pedig a keleti frontra viszik. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke mindezt Porosenko pártjának képviselőjeként ülte végig a Verhovna Radában. Brenzovics László most függetlenként indul, de nincs könnyű dolga: azonos néven kapott vetélytársat, az éppen szeparatizmussal megvádolt KMKSZ aktivistáit pedig a hatóságok vegzálják. És még a Szijjártó Péterrel és Orbán Viktorral bonyolított találkozói miatt is magyarázkodnia kell. Nekünk is megtette.
– Indítsunk egy klasszikussal: „Hello Brenzó, hogy vagy?”
– Fáradt vagyok és dühös, de amúgy jól.
– Miért dühös?
– Visszatérnek a 90-es évek. A választások előtt megint folyik a szavazatvásárlás, és állig felfegyverzett rendőrök támadják meg az aktivistáinkat. Nem változik semmi, húsz éve ugyanígy volt.
– Az elején idézett videóban Orbán Viktor – még az ungvári KMKSZ-székház felgyújtása után – azt is kérdezte, kell-e segítség. Szijjártó Péter kedden Beregszászon járt, ez mekkora segítség?
– Elég nagy visszhangja volt a látogatásnak, nagy nyilatkozatokat tett az ukrán külügyminisztérium, pedig Szijjártó Péter nem először jár Kárpátalján, ráadásul fontos üzenettel jött: azzal, hogy hogyan lehetne javítani az ukrán–magyar kapcsolatokon; erről számolt be az ukrajnai magyarság vezetőinek.
– Alaptalan az a kijevi értelmezés, hogy Szijjártó Péter ön mellett kampányolt? Az ukrán választási törvény szerint „tilos a választási kampányban részt vennie külföldieknek, beleértve olyan nyilvános rendezvényeket, amelyek célja valamely párt vagy a választásokon induló jelölt támogatása”.
– Milyen alapja lehet?
– Öt nappal a választás előtt nyilvános rendezvényeken vett részt önnel. Nehéz ezt nem kampányolásként értelmezni.
– A választásról nem is volt szó, hanem arról, hogy hogyan lehet javítani az ukrán– magyar kapcsolatokon.
– És hogyan lehetne?
– Tárgyalni kell, és a vitás dolgokban megegyezni.
– Ezt lassan két éve halljuk.
– Vannak ügyeink, amelyekben együtt kell működnünk, míg a vitás kérdésekben lépésről lépére kell az álláspontokat közelíteni.
– 2014-ben az akkori elnök Porosenko Blokkja nevű pártjának listáján került be a parlamentbe. Most miért függetlenként indul?
– Nemigen volt más megoldás.
Újfent nem jött létre ugyanis az a választókörzet, amelyben garantált lehetne a magyar többség. Emiatt mi pereskedünk, de közben állítottunk jelölteket abban a három körzetben, ahol jelentős számban élnek magyarok.
– Ön a nagyszőlősi körzetben indul, ez tűnik leginkább nyerhetőnek. Mennyi ott a magyarok aránya?
– Továbbra is a legutóbbi, 2001-es népszámlálási adatokra tudunk támaszkodni, ezek szerint egyharmad körül van. Furcsa egy körzet, mert három közigazgatási egységből „lógnak bele” területek, így a megválasztott képviselőnek elég nehéz különböző adminisztratív egységekben élőknek az érdekeiért kiállnia, de ez sajnos senkit nem érdekel.
– Van bármilyen felmérésük az esélyekről?
– Van néhány, ezek alapján nem rosszak – van olyan, amelyik szerint én állok az élen, egy másik szerint pedig második vagyok. De kétségeink vannak a választás tisztaságát illetően: Ukrajnában elég gyakori a manipuláció, úgyhogy nem a közvélemény-kutatást kell megnyerni.
– Rontotta az esélyeit az a nem túl megnyerő külsejű jelölt, akit „önre indítottak” azonos névvel?
– Sajnos igen. Erre mondtam, hogy a 90-es évekből megismert aljas módszereket használják a szemünk előtt. Szokássá vált ez már; alighanem két fő vetélytársam bérelhette fel ezt a szerencsétlen embert, s
mivel a rendőrséget is maguk mögött tudhatják, emiatt érkezhettek kommandósok Kijevből pici távoli magyar falvakba, hogy az aktivistáinkat vegzálják.
Elődöm, Kovács Miklós is ugyanígy járt, amikor egy választáson egyszer csak megjelent egy másik Kovács, aki elvitt hétezer szavazatot, a különbség pedig néhány száz lett – a KMKSZ kárára. Rendőrségi akciók, klónok támadása, szavazatvásárlás: mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a kárpátaljai magyarságnak parlamenti érdekképviselete legyen. Az embereink viszont kitartanak, és teszik a dolgukat.
– Múlt pénteken Orbán Viktornál járt a Karmelita kolostorban, amit az ukrán sajtóban ugyancsak magyar beavatkozásnak minősítettek. Ez sem jogos?
– A narancsos forradalmat megelőző 2004-es elnökválasztás előtt Orbán Viktor a későbbi államfővel, Viktor Juscsenkóval találkozott Kijevben, akkor valahogy ilyen kifogások nem vetődtek fel. Elég gyakran van módom találkozni a miniszterelnökkel: kizárólag a kárpátaljai magyarságról és az ukrán–magyar kapcsolatok javításáról szólnak az eszmecseréink. A legutóbbi találkozónk éppen egybeesett az ukrajnai választási kampánnyal, de ebben semmi furcsaságot nem látok. Az, hogy egyes politikai erők – és egyes más országok – nem támogatják a kapcsolatok javulását, az az ő felelősségük.
– Május 20. óta új elnöke van Ukrajnának. Volodimir Zelenszkij nemcsak Kárpátalja megyében, de a magyar többségű körzetekben is elsöprő többséget kapott az áprilisi elnökválasztáson. Reménykednek?
– Az itteniek valószínűleg nem Zelenszkijre, hanem inkább Porosenko ellen szavaztak. Nem tudjuk, hogy az új elnök milyen politikát folytat majd, abból viszont, amit Porosenko folytatott, mindenkinek elege lett.
Zelenszkijre szavaztak az emberek, mert más alternatívát nem kínáltak. Az elnök a legkényesebb kérdésekben óvatosan nyilatkozik, nyilván szavazatmaximalizálásra törekszik a választáson. Mi viszont továbbra is kiállunk a saját érdekeinkért.
– Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája minden felmérés szerint nagyot fog nyerni, az ön körzetében is van jelöltjük. Nem tart tőle?
– Nép Szolgája – furcsa egy név. Látszik a jelölttel szembeni bizalom a lakosság részéről, annak ellenére, hogy ismeretlen és tapasztalatlan, nem tudni, mit képviselne a parlamentben. Az egész országra jellemző a karneváli hangulat, mindenhol jó eredményre számíthatnak.
– Elolvastam a választási bizottság oldalára feltöltött programját. Szép ígéret- vagy inkább ajánláscsomag, felelős erdőgazdálkodástól kezdve a parlamenti küszöb leszállításán át az IMF-hitelek elkerüléséig. Mi az, ami ebből rövid- és középtávon megvalósítható?
– Számos dolgot sikerült már idáig is megvalósítani – óvoda- és iskolafelújítások, jellemzően a magyar kormány támogatásával –, miközben az ukrán politika a kisebbségek jogait szűkíti. Egy választási program nyilván ideális célokat tűz ki, ezek megvalósításáért dolgozunk.
– Egyetlen magyar képviselőként elég korlátozott a ráhatása a programjában ugyancsak emlegetett oktatási törvény és a nyelvtörvény megoldásában.
– Ezzel nem értek egyet. Az ukrán sajtó hisztérikus reakciói, illetve az, hogy milyen nemtelen eszközöket vetnek be a képviselőségem ellen, azt bizonyítja, hogy van befolyásom. A kárpátaljai magyarság áll ki a legbátrabban a jogaiért, mert nem nyugszik bele abba, hogy az anyanyelvi oktatását felszámolják.
– Az ukrán parlament 450 fős. Mit befolyásol, hogy ha – ideális esetben – lesz benne három magyar képviselő, akik ráadásul függetlenek?
– Ez egy üzenet Kijevnek, hogy a kárpátaljai magyarság továbbra is létezik és egységes.
Üzenet Magyarországnak és a világ magyarságának, hogy továbbra is képesek vagyunk az önszerveződésre. Helyben pedig azt üzeni a többi népnek, hogy van egy közösség, amelyikkel számolni kell, kiáll a jogai mellett és kész arra, hogy együttműködjön más politikai erőkkel.
– Öt év képviselőség van ön mögött, elég turbulens időszak volt. Hol tart ma Ukrajna?
– Európa legszegényebb országa, percenként két ember hagyja el, a keleti felében pedig háború van. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
– Átláthatóbb államigazgatás és legalább megkezdett reformok: azért ezeket is ki szokták emelni.
– Bárki által ellenőrizhető tényeket soroltam. Nyilván mi is szeretnénk, ha javulna a helyzet, de jelenleg itt tartunk.
– Említette a háborút. A Donbasz 1600 kilométerre van Beregszásztól. Mennyire érdekli ez önöket?
– Tizenhárom magyar halt ott meg. Tizenhárom katona. Fiatal fiúk…
– … a kérdés inkább a háború lezárására vonatkozott. Szóval mindegy, hogy hogyan?
– Nekünk csak a béke számít, aminek egyetlen módja a minszki folyamat befejezése. Mi ebben reménykedünk.
– A magyarországi EP-választási kampányhajrában a Jobbik sorozatban riogatott ukrán vendégmunkásokkal – az ön honfitársaival. Miért gondolhatták, hogy ez szavazatokat hozhat nekik?
– Sajnálom, hogy a Jobbik, amelyik nemzeti erőként határozta meg magát, ilyesmire vetemedett. Magyarországon munkaerőhiány van, Ukrajnában meg nehéz a megélhetés. Az itteniek tehát Magyarországon dolgoznak – engedéllyel, rendezett körülmények között, ott adózva. Ez nem analógiája a migránskérdésnek.
Évek óta tart a retorikai háború a magyar és az ukrán kormány között. Ilyesmik, amit például a Jobbik jónak gondolt, nem a semmiből keletkeznek.
– A kárpátaljai magyarságnak nincs semmi baja az itteni ukránokkal, ruszinokkal, a nehézségek ellenére sikerült fenntartani a társadalmi békét. Nálunk a hangulatkeltésben a radikálisok érdekeltek.
Borítókép: Brenzovics László Kárpátalját mutatja egy Kárpát-medence-térképen. Fotó: AFP/Kisbenedek Attila
