Pontosan egy év múlva arra ébredünk, hogy két aranyunk lett az olimpián
Álomszerű és merész kijelentés, de egy évvel a tokiói játékok előtt minden objektív mutató arra utal, hogy 2020. július 29. kiemelkedő napunk lesz az olimpián. Hosszú Katinka és Milák Kristóf egymás után érhet a medence „aranyozott” falához, és néhány órával később kardvívóink is növelhetik a magyaroknak járó nemesfémek súlyát. Van tehát okunk bizakodni? Van. Ám emellett – busás állami sporttámogatás ide vagy oda – aggasztó tendenciákat is észrevehetünk. Sportújságíró vendégszerzőnk körképe egy évvel Tokió előtt.
2020. július 29-én öt nappal járunk majd a tokiói olimpia megnyitója után. Magyar szemüveggel nézve ekkor túl leszünk már számos úszódöntőn (rögtön a legelején a női 400 méter vegyessel, ahol Hosszú Katinka topfavorit), vívásban kiosztják az egyéni érmeket (egy-kettőt bezsebelhetünk, akár a friss világbajnok Siklósi Gergelynek köszönhetően), a cselgáncsozók és a sportlövők küzdelmeinek jó része is lezajlik eddigre (itt is reménykedhetünk), és túl leszünk a csapatsportágak néhány csoportmeccsén is.
Jövőre hogy csinálja?
Ezen a szerdán azonban – mai tudásunk szerint – úgy kalkulálhatunk, hogy úszóink várható parádéja miatt mindenképpen érdemes lesz hajnali négyre húzni az ébresztőt. A korai kelésnek csak másodlagos oka, hogy 1964. után ismét Japánban lesz az olimpia, ugyanis ami ott este, az nekünk napközben van. Azonban az ésszerű és a világversenyeken megszokott formulával pontosan ellentétesen, az úszó előfutamokat este, a döntőket pedig délelőtt rendezik, nem is titkoltan az amerikai nézők érdekében. De például néhány atlétikai verseny és a kajak-kenu döntők is helyi idő szerint délelőtt, nekünk meg hajnalban lesznek.
A lényeg: ezen a szerdán vigyázó szemeinket előbb Milák Kristófra vetjük, aki szűk egy hete jelentkezett be végérvényesen a 200 méteres pillangóúszás olimpiai aranyáért. A vasárnap zárult világbajnokságon a legjobb idővel jutott döntőbe, s akkor még azt mondta, a világcsúcs most nincs benne. A folytatás ismert, de nem lehet megunni, pláne a végét:
Utólag ő sem értette, hogy csinálta. Szűk egy másodperccel döntötte meg Michael Phelps 2009-es világrekordját, a második helyezett, a japán Szeto több mint három másodpercet kapott tőle. Meglepő lenne, ha ekkora előnyből egy év alatt ne tartana meg akár csak egy tizedet.
Ahogy az is, hogy a program szerint nem sokkal utána csobbanó Hosszú Katinka ne győzne 200 vegyesen. Ő a címvédő, s az idei vb-n leggyorsabb üldözőjére is egy másodpercet vert. A két aranyreményes futam percre pontos időbeosztását a tokiói olimpia illetékesei külön kérdésünkre sem árulták el, ám úgy számolunk, hogy
Milák Kristóf és Hosszú Katinka fellépése közé a már rögzített két elődöntő mellett két eredményhirdetést is betesznek, ám ezekkel együtt sem telhet el több 50 percnél a két esemény között.
Nyomás alatt
Úszóink utoljára 1992-ben parádéztak úgy, hogy ilyen szoros ütemben több arany is termett: Egerszegi Krisztina (200 hát) és Darnyi Tamás (200 vegyes) nyert egy napon, plusz Darnyi mögött még Czene Attila is odaért a dobogó alsó fokára. Az álmot pedig még aznap tovább gondolhatjuk, hiszen a néhány napja a budapesti a vb-döntőben egy tussal vereséget szenvedő férfi kardvívócsapatunkkal is masszívan éremesélyesként számolhatunk, de akár a szintén ezen a napon fellépő cselgáncsozónkkal, Tóth Krisztiánnal is. (Bár neki a legfontosabb versenyei az utóbbi években nem sikerültek, de van vb-ezüstérme és az aktuális világranglistán is a második helyen áll.)
Ám gyorsan kanyarodjunk is oda, ahonnan kezdenünk kellett volna.
„Agyonnyom ez az egész” – mondta pont Tóth legutóbb, Rióban, miután kiesett az olimpiai judotornán. Az ő kifakadása jól mutatja, hogy óriási elvárásokkal kell szembenéznie egy esélyes sportolónak, és hiába vált mára szinte teljesen általánossá a sportpszichológus által nyújtott támogatás, sokan nem tudnak megbirkózni a fokozott nyomással. Így aztán nekünk is csínján kell bánnunk az esélylatolgatásokkal, pláne, hogy sérülések is beárnyékolhatják a reményeket.
Bár például Hosszú Katinkát maximum az utóbbitól féltjük. Három aranyat nyert Rióban, és kettővel legalább számolhatunk Tokióra is: 200 és 400 méter vegyesen másodpercekkel veri a mezőnyt, immáron évek óta. 200-on konkrétan 2012. december 15-től fogva veretlen, ez 61 világversenyt jelent. Egészen megdöbbentő mutató, és tegyük hozzá: idén féléves kihagyást követően tért vissza, mert elsősorban a magánéletére koncentrált, miután elvált edző-férjétől, Shane Tusuptól. Most Petrov Árpád készíti fel, és Hosszú állítja: a korábbi időszakkal ellentétben végre élvezi az úszást.
Új hajók, új remények
Olyat, hogy egy nap két aranyat szerezzünk, a közelmúlt olimpiáin is láttunk már, 2004-ben ráadásul Janics Natasa egyesben, majd alig egy óra múlva Kovács Katalin társaként párosban is győzött a kajakosok között, és – miként évtizedek óta megszokhattuk – ennek a szakágnak az eredményességén jövőre is sok múlik majd az összkép szempontjából. Kozák Danutáéktól ezúttal is aranyakat várhatunk, akár kajak egyesben, kettesben és négyesben is, de egy nekünk kedvező szabálymódosítás nyomán egy számban akár több érmünk is lehet, hiszen egyesben és kettesben két egységet is indíthat egy nemzet (a hat, kvótát szerző kajakos közül válogatva).
Sőt, Tokióban már – hogy az emancipáció jegyében a férfi és a női számok aránya kiegyensúlyozódjon – kenus lányok is szerepelhetnek. Márpedig a Balla Virág–Devecseriné Takács Kincső páros a tavalyi vébén ezüstérmet szerzett az egyik olimpiai távon. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a női kenus szakág rövid idő alatt hosszú utat tett meg; képviselői az első vb-fellépésükön (csupán kilenc éve) még nevetség tárgyává váltak, többeknek ugyanis a rajtgépbe való beállás is komoly kihívást jelentett.
Úszás, vívás, kajak-kenu… Hamar elfogynak a sportágak, amelyekben egyértelmű magyar éremesélyekről beszélhetünk.
A súlylökő Márton Anitát még mindenképpen meg kell, hogy említsük: Rióban bronzot szerzett, de azóta begyűjtött már egy fedett pályás vb-aranyat is. Sorolhatnánk akár birkózókat, judósokat, öttusázókat, de visszafogottabb határozottsággal – ugyanakkor azért is, mert a legtöbbször az olimpiai kvóták kiosztása sem kezdődött meg, és esetükben még az idei világbajnokságok is előttünk vannak.
Jelen pillanatban nehéz megjósolni azt is, hogy a 2012-ben lólengésben olimpiai bajnok Berki Krisztián a negyedik vállműtéte után végre sikeresen felépül-e sérüléséből, s ha igen, kijut-e Tokióba, és ott mire lesz képes. Szintén talányos, hogy sportlövőink, akik lassan évtizedek óta jól teljesítenek a világversenyeken, csak éppen az olimpiákon nem érnek el kimagasló eredményt, ezúttal mire mennek.
A többé-kevésbé teljes kép kedvéért jeleznünk kell, hogy egy vitorlázó is feliratkozott a listára: Berecz Zsombor, aki idén Eb-bronzot, tavaly pedig vb-aranyat szerzett finndingiben (ez volt hazánk első vb-győzelme olimpiai hajóosztályban). A nyílt vízi úszó, Rasovszky Kristóf is „kopogtatott”, a minapi vb-n 5 kilométeren világbajnok lett, 10 kilométeren pedig (ez az olimpiai szám) negyedik. Hogy ne csak a felszínt nézzük, jegyezzük meg: esetében az is kérdés, a vacsoraasztalnál milyen lesz a hangulat. A mostani vb-n ugyanis két nappal a verseny előtt két német vetélytársával meg tudta beszélni, hogy dolgozzanak össze, elkerülve a sportág sajátosságából fakadó tömegjelenetek viszontagságait. (És ne feledjük Kapás Boglárkát, friss világbajnokunkat sem, akit tavaly még inkább gyorsúszóként tartottunk számon, most pedig pillangóban győzött.)
A csapatsportágak a magyar küldöttség összlétszámát is nagyban befolyásolhatják, de – elsősorban vízilabdában – az eredményességet is. A múlt héten zárult vb és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy megfelelő sorsolással női és férfi pólósaink is a legjobb négy közé kerülhetnek, bár előbb még a kvótát is meg kell szerezni, amiről a vb-n lemaradtunk. Kézilabdában azonban inkább csak a nőknek van reális esélyük a kvalifikációra, a többi csapatsportágban – mármint a hagyományos fajtákban – azonban nincs sanszunk az ötkarikás részvételre.
Konkurencia híján
Úszás, vívás, kajak-kenu – kezdtük a felsorolást, de nem nagyon merjük folytatni, ha az a kérdés, hogy mely sportágaktól várhatunk aranyat. Márpedig – tetszik, nem tetszik – hazánkban tényleg ez a mérce, amelyet ebben az évezredben a 2008-as pekingi játékokat leszámítva rendre a bűvös nyolcas értéken tartottunk. Lakosság-arányosan ez ötödik-hatodik helyet ér világviszonylatban, csakhogy van egy másik mutató, ami – főleg a legutóbbi olimpián – ijesztő irányba lengett ki. Az alábbi ábrán jól látszik a lényeg: három sportág adott csak aranyérmest. Kitalálhatták: az imént említett három.
| arany | sportág | arányszám | magyar résztvevők | |
| 2000 Sydney | 8 | 5 | 1,60 | 178 |
| 2004 Athén | 8 | 6 | 1,33 | 209 |
| 2012 London | 8 | 5 | 1,60 | 157 |
| 2016 Rio | 8 | 3 | 2,67 | 156 |
Olimpiai aranyérmeink és azok sportágai. (2012-nél a medencés és nyílt vízi úszást egy sportágnak számoltuk.)
A riói ezüstjeink és bronzaink közül is csak egy érkezett más sportágból (atlétika), és hacsak nem akad több meglepetésérmünk, a képlet nem (sokat) fog változni Tokióban sem. Ha tényleg így lesz, az komoly kérdéseket vet majd fel, hiszen az, hogy a kormány startégiai ágazatnak tekinti ezt a területet, nem csak néhány sportágra vonatkozik. „Szép és ideális világban élnénk, ha a dolgok úgy működnének, hogy ha valamibe sok pénzt teszünk, akkor az már ettől önmagában hozza az eredményt” – mondta még januárban ezzel kapcsolatban Kulcsár Krisztián MOB-elnök, aki akkor úgy fogalmazott, hogy a Rióban megnyert aranyak számával Tokióban is elégedett lenne.
A MOB sportigazgatója, Fábián László a Nemzeti Sportnak adott múlt heti interjújában még óvatosabban fogalmazott: szerinte nem lesz tartható a nyolc aranyérmes sablon. De a MOB-ban készítettek egy rendkívül precíz szakmai anyagot is, amelyben a létszámot 144-179 főre, az érmek számát pedig 13-ra becsülték, amely a rióinál (15) és a 2012-es londoninál (18) is kevesebb. Viszont a legfontosabb, amire Fábián rávilágított, az az, hogy a legtöbb sportágban a fiatal versenyzők nem jelentenek konkurenciát az idősebbeknek. Márpedig ez nemcsak az utánpótlás hiányosságaira mutat rá, hanem arra is, hogy a versenyhelyzet csökkentésével a tapasztaltabbak teljesítménye is gyengülhet.
De Hosszú Katinka is elmúlt már 30, Kozák Danuta 32 (tavaly óta édesanya is), az elmúlt két olimpia egyéni kardvívó számát megnyerő Szilágyi Áron pedig 29. Oké, hogy
Milák Kristóf csak 19 éves, Siklósi Gergely 21, a kajaknégyessel tavaly világbajnok Bodonyi Dóra pedig 25, de megint csak ugyanannál a három sportágnál lyukadunk ki, miközben elvétve látunk dübörgő tiniket a birkózók, a cselgáncsozók vagy az öttusázók között, pedig ezek a sportágak a kétezres évek olimpiáin 11 érmet szállítottak.
Olimpiai deszkások, szevasztok!
De térjünk vissza még egyszer arra a bizonyos július 29-i napra. Egyvalamit ugyanis elhallgattunk, méghozzá azt, hogy aznap zajlik majd még egy döntő, amelyen papíron van esélyünk az éremre. Meglepően hangozhat, de a kosárlabdáról van szó, annak is a 3×3-as, egy palánkra játszott verziójáról, amely Tokióban mutatkozik be az ötkarikás játékokon. Női csapatunk a 2017-es és a 2018-as vb-n is második lett, de ettől még biztos olimpiai éremről túlzás lenne beszélni, pláne, hogy a kvótaszerzés is kemény dió lesz. Ám a tízperces mérkőzések során szívesen látnánk ötkarikás mezben is olyat, ami például a 2017-es vb-elődöntő utolsó másodperceiben zajlott:
A „streetball” a Nemzetközi Olimpiai Bizottság újító törekvéseinek köszönhetően került a programba, de szintén a fiatalok körében népszerű és látványos versenyszámok integrálása mentén alakították ki azt a rendszert, amely szerint 2020-tól minden olimpián a rendező ország javaslatára öt sportág egyszeri szereplési lehetőséget kap. Így lesz Tokióban gördeszkázás, sportmászás (a falmászás versenyverziója), szörf, karate és baseball (nőknél softball). Csupán a baseball nem debütáns (2008-ig hatszor osztottak érmeket), magyar kvótára viszont csak karatéban van remény. 33-ra bővül a sportágak száma, ami értelemszerűen több résztvevőt is feltételez.
Ám csak 474-gyel bővül a létszám, aminek többek között a vízilabda látta a kárát: csapatonként 13 helyett csak 11 játékost lehet nevezni, ami szinte teljesen ismeretlen rendszerbe kényszeríti a pólósokat. Más kérdés, hogy ők legalább a hűs vízben lesznek. Hatalmas hőséggel kell ugyanis számolni, a 40 fok fölötti csúcshőmérséklet is benne van a pakliban, a tavaly nyári kánikula több ember halálát is okozta a térségben.
A NOB nagy kegyesen úgy határozott, hogy emiatt a nézők bevihetik majd a saját vizüket a létesítményekbe, és nem feltétlenül kell majd a büfék kínálta drága üdítőkre költeni. Igaz, lehet, hogy megérné, mert ehhez külön látványosság is kapcsolódik. E sorok írója a tavalyi, dél-koreai téli olimpián még azon csodálkozott, hogy robotok takarítanak a sajtóközpontban, a Japánban rendezendő ötkarikás játékok nézőit viszont az atlétikai versenyek idején a robotok már pincérként is kiszolgálják.
Mi azonban – minden felsorolt tényező miatt, illetve ellenére – a magyar sportolóktól várjuk az elsőszámú kiszolgálást. Különösen július 29-én.
Borítóképek: MTI/Kovács Tamás
