Sebestyén Balázsék csúnyán mellényúltak: az egyházi pedofilügy eddig sosem látott aktái
A magyar főpásztor elvette a plébániáit és rendelkezési állományba helyezte – csupán két héttel a molesztálásról tett bejelentés után. A gyerekek nadrágjában turkáló pap 2016 végi teljes kizárásáig pedig csak másfél év telt el. A bejelentést először megtevő sértett ennek ellenére még idén nyáron is keményen ütötte ezt a vasat, többek között Sebestyén Balázsék népszerű rádióműsorában. A Válasz Online eddig nem látott dokumentumok alapján rekonstruálja a nagy médiaport kavaró magyar egyházi pedofilügyet, s közben Erdélyben nyomára bukkanunk a molesztáló expapnak is. Kapaszkodjanak: gyerekek között.
„Udvardy püspök beiktatására immáron 74-en jeleztek vissza egy facebook-csoportban. Összefogva, együtt, nyilvánosan fogjuk megkérdezni Önöket a szertartáson, amennyiben hivatalosan az előző levélben kérteknek megfelelően nem együttműködőek.” A nem túl visszafogottan fenyegető sorok attól az egykor egy pap által molesztált harmincas férfitól származnak, aki idén már körbeturnézta a médiát: nagy cikk szereplője volt a 444-en (ott „A”-ként), Sebestyén Balázsék népszerű rádióműsorában pedig ugyanő Dani néven fejtegette nyár elején, hogy az egyház nem megfelelően foglalkozott az ügyével, és a papot csak azért tették ki három éve, mert ő végül a sajtóhoz fordult. „A hallgatás, az eltusolás is egy út lehet, reméljük Önök nem ezt választják, bár ismernek, kitartó vagyok, most pedig példaértékü összefogás készülődik, több sajtóorgánum bevonásával” – folytatja az ügyében egykor eljáró Süllei Lászlónak címzett e-mailben (eredeti helyesírási hibákkal), akinek júliusban sms-t is írt hasonló tartalommal. Mindkét üzenet a rendőrségen pihen, Süllei ugyanis zaklatás gyanújával feljelentést tett.
3 – Dani, először kamaszfiúként, 2003-ban jelentette, hogy zaklatta egy pap by Balázsék
Az egyház nyilvánosan mindenesetre nem reagált „Dani” eltussolást emlegető vádjaira, Balázsék júniusi adása után ezért mi is a főegyházmegye hivatalához fordultunk, hogy megismerhessük az ügy jegyzőkönyveit. A 2015-2016-os eljárás vizsgálóbírája, a bíboros helyettese, Süllei nem teljesítette kérésünket. Arra hivatkozott: ez nem „Dani”, hanem „Brúnó” ügye. Azé az egykori papé, aki a molesztálásokat elkövette, és akit már 2016-ban kitettek a papság kötelékéből. Egy sor más tanú vallomása szerepel az aktákban, a jegyzőkönyvek tehát tartalmazzák olyanok eseteit, akik (vagy szüleik) nem jogosították fel a hivatalt történetük megismertetésére – közölte a helynök.
Csakhogy lapunk már tavasz óta háttérbeszélgetéseket folytat a hazai molesztálásokról, s ha a kulcsszereplők nyilatkozattételre nem is vehetők rá, szerencsére az egyházi büntetőeljárásoknak is van néhány szereplője: ügyész, védő, ülnökök… A dokumentumok is több helyre eljutottak: azokról fordítás készült Rómának, sőt a rendőrség is megkapta őket. Miután tehát a szükséges iratok nem hivatalos úton birtokunkba kerültek, tavaszi háttérbeszélgetéseink alanyai közül néhány egyházi személyt is meg tudtunk győzni, hogy kommentálják a történteket. Akárcsak „Dani”, ők is név nélkül vállalkoztak erre. Az alábbiakban tehát a magyar sajtóban elsőként rekonstruáljuk a történetet vizsgálati jegyzőkönyvek alapján és egyházi szereplőktől kapott információk segítségével.
Harmonikus kezdet
„Dani” (a továbbiakban idézőjel nélkül – a szerk.) 2015 nyarán besétál a budai várban található érseki palotába, ahol Süllei László fogadja. Azért jön, hogy beszámoljon róla: éveken át molesztálta őt Brúnó atya. Utóbbival 1999-ben ismerkedett meg a pesti plébánián, amely nehéz sorsú gyerekként amolyan második otthona volt, a plébánosra, Snell Györgyre pedig apjaként tekintett. Az akkor még pappá szentelése előtt álló diakónus Brúnóval remek kapcsolata alakult ki. Dani 13 éves volt akkor (1986-ban született), Brúnó éppen tíz évvel idősebb nála. Dani „nagyon jó emberként” írja le Brúnót, aki sokat segít a fiataloknak, táboroztat, de a „belezésnek” nevezett birkózós játék közben például Brúnó keze Dani pólója alá tévedt, sőt a nadrágjába is benyúlt, a nemi szervéhez is hozzáért, „nyomkodta”. Ennek ellenére még évekig jó viszonyt ápolnak, összejárnak, így fordulhat elő később, hogy Brúnó átöleli és a nyakát csókolja.
Dani ennek ellenére nem haragszik rá, nem akarja meghurcolni. „Nem ellene teszem, hanem azok mellett, akik ilyet átélnek az Egyházban” – áll a jegyzőkönyvben. Felvillan azért egy másik motivációs elem is. A kérdésre, hogy kártérítést akar-e, Dani határozott igennel válaszol, és közli: polgári pert is szeretne indítani, de „ez nagyban függ az egyházi eljárástól és kommunikációtól”. Megnevez másokat is, akikkel Brúnó hasonlóképp közvetlenkedhetett. Süllei előzetes vizsgálatot kezd, magánszámát is megadja Daninak. Utóbbi még aznap sms-t ír a helynöknek (az üzenet kinyomtatva található az ügy aktájában). „A valódi szolgálat az, amikor valaki úgy fordul a másikhoz, mint Ön hozzám, miközben nem tudhatja, hogy igazam van-e. Köszönöm a jó tanácsokat!” – írja Dani.
A kapcsolat tehát harmonikusan indul, Süllei azonnal megkezdi a tájékozódást. Udvardy György pécsi püspökhöz fordul, hogy megtudja, valóban járt-e nála Dani a problémával több mint egy évtizeddel korábban. Utóbbi azt állítja ugyanis az akkor helynökként dolgozó Udvardyról, hogy amikor felkereste, az „arrogánsan kérdezett” és jelezte, „hogy jobb, ha tudom, hogy szakértői vélemény szükséges”. Dani a jegyzőkönyv szerint megijedt, hogy a szakvélemény elfogult lesz, pánikrohamai lettek, „ezért nem jöttem többet ide”.
Miért nem volt jegyzőkönyv?
Dani legtöbbet azóta is erről az első körről beszél, rendre 2003-ra téve látogatása időpontját. A 2015-ös, Dani által minden lapon aláírt jegyzőkönyvben viszont ez a dátum nem szerepel. Egy másik igen. „Ez 2004-5 környékén történt” – mondja akkor, igaz, a szövegkörnyezetből nem egyértelmű, hogy a látogatás, vagy „halálfélelmeinek” időpontjára utal-e. Csakhogy az egykori iskolaigazgató 2015-ös vallomásában is éppen 2004-2005 szerepel: ott egyértelműen Dani látogatásának időpontjaként. Udvardy püspök környezetében meg úgy tudják, 2006 októberének végén járt nála Dani. S hogy miért fontos ez? „Mert akkor még az ügy nem évült el, tehát ha bárki, az iskolaigazgató, az apjaként szeretett plébános vagy az üggyel hivatalból foglalkozó helynök feljelentést tesz, vagy a 16 éves, traumatizált fiút a feljelentés felé tereli, akkor a világi igazságszolgáltatás is érvényesülhetett volna” – hogy a 444-et idézzük.
Márpedig ha 2006-ban volt Dani először az érseki palotában, akkor ez az érv bukik.
Egyrészt Dani felnőtt ember, nem pedig terelgetni való kamasz, ráadásul a ’99-es nyúlkálások – amelyek gyerekkorában, 14. életévének betöltése előtt történtek – már el is évültek ekkorra. Mindenki másképp emlékszik, perdöntő bizonyíték a dátumra nincs – jegyzőkönyv ugyanis erről az első látogatásról nem készült. Épp ez Dani egyik fő gondja, amelyre az eltussolás vádját alapozza. Kétségtelen, hogy 2015-ben tett látogatásáról rögtön készül jegyzőkönyv, azaz adja magát a kérdés: Udvardy sok évvel korábban mulasztást követett el? Egyházi forrásunk szerint nem. „Más volt a helyzet. Arra a találkozóra Snell György kérte Udvardyt, Dani neki ott adta elő az ügyet először, személyesen. Ezek után mondta Daninak, hogy ezeket írásban is vállalnia kell, s ha erre hajlandó, jöjjön vissza. Szó sincs arról, hogy kidobta volna. A fiúnak megbeszélt időpontja volt, amelyet le sem mondott, egyszerűen nem ment vissza írásban nyilatkozni. Nem ment el a felkínált szakemberhez sem” – magyarázza forrásunk, aki szerint a 2015-ös eset annyiban más, hogy Dani előzetesen telefonon jelezte a témát, s mire négy nappal később, egyeztetett időpontban megjelent a prímási palotában, az előkészületeket a főegyházmegye hivatala már megtette, a főpásztor addigra kijelölte Sülleit az előzetes vizsgálat lefolytatására – azaz értelemszerűen hivatalos jegyzőkönyv is készült.
A világi igazságszolgáltatás elmaradása ettől még kétségtelenül gond, s ha van az ügynek elöljáróban is összefoglalható tanulsága, az éppen ez: bárki bármilyen zaklatási ügyről tudomást szerez, azonnal forduljon a rendőrséghez. Annak van ugyanis nyomozati jogköre, állománya a felderítéshez, a bíróságnak pedig lehetősége, hogy akár rács mögé is dugja az illetőt – az egyház egyikkel sem rendelkezik. A feljelentés elmaradását az egyháziak nyakába varrni viszont némileg tendenciózus, hiszen azt megtehette volna bárki. A szakközépiskolai tanár is, akinek Dani elsőként beszámolt a történtekről: őt mégsem éri vád, amiért nem tett akár névtelen feljelentést. A tanár ahelyett azt javasolta akkor, Dani forduljon a katolikus iskola igazgatónőjéhez, az iskoláéhoz, ahova korábban járt.
A fiú így is tesz, az igazgatónő viszont nem hisz neki. Vallomásában utóbbi úgy emlékszik, hogy Dani leginkább úgy beszélt neki Brúnóról, ahogy egy féltékeny, bosszúszomjas, elhagyott szerelmes szokott panaszkodni. Dani Udvardyra sem tesz jó benyomást. A püspök Sülleinek küldött 2015-ös visszaemlékezése szerint Dani a nála egy évtizeddel korábban tett látogatásakor az őt ért lelki sérelemről beszél, póló alá nyúlást igen, de „bűncselekményt nem említ”. A fiú a püspök emlékei szerint először azt mondja, csak úgy fordul szakemberhez, ha Brúnó atya is részt vesz a vizsgálatban, ám „a beszélgetés végén ettől is elállt, a szakember elfogultságára hivatkozva. Így minden konkrét állítás, tanúk megjelölése nélkül, a felkínált segítséget visszautasítva elváltunk, felajánlva, ha meggondolja magát, jelentkezzék.” Udvardy mégsem hagyja annyiban az ügyet, másnapra berendeli az akkor káplánként szolgáló Brúnót. A pap a szemébe hazudik – mindent tagad. Udvardy megkérdi Brúnó plébánosát is, aki csupa jót mond a káplánjáról. Aztán Snellt is faggatja, mint Danit jól ismerő plébánost. A pap „féltékeny, irreális érzelmi ragaszkodás”-ként írja le Dani kapcsolatát Brúnó atyához és nem tud más vádról. Az igazgató asszony sem – Udvardy őt is megkeresi, ahogy regnumos atyáknál is érdeklődik informálisan. Mindenki jót mond tehát Brúnóról, senki sem ad hitelt a problémás, „rossz társaságba keveredett”, saját neméhez vonzódó fiú vádjának.
Pedig ha már akkor, a kétezres években hisznek neki, valóban sokkal korábban ki lehetett volna tenni Brúnó atyát az egyházból – megelőzve ezzel további eseteket. Az eltérés Dani és az egyháziak értelmezése között abban áll, kinek mekkora felelőssége van abban, hogy a feltárás akkor elmaradt. Dani szerint Udvardy a hibás, az egyháziak meg azt mondják, a fiú nem ment vissza az egyeztetett, megbeszélt időpontra – utóbbi tényt egyébként Dani is elismeri.
Zsarolás és elévülés
Az első jelzés sztorijánál sokkal jobban dokumentált a történet bűnügyi mellékszála. 2008-ban Dani ikertestvérét, Nándit őrizetbe veszi a rendőrség. Nándi ugyanis, miután tudomást szerez testvére molesztálásáról, szintén nem a rendőrségre megy, hanem zsarolni kezdi Brúnót – aki egy ideig fizet. Aztán ő fordul a hatósághoz – Udvardy tanácsára. Az eljárásban Danit is kihallgatják, pszichológiai szakértői vélemény is készül, amely megállapítja, hogy valóban trauma érte Brúnó tettei és az ügy kezelése miatt is. (2009 májusában Nándit bűnösnek találják, 2 év börtönt kap 4 évre felfüggesztve.) Brúnó atya ellen szintén eljárás indul, azonban elévülés (akkor 5 év) miatt lezárják a nyomozást. „Bűncselekmény hiányában” – hazudik Brúnó Udvardy püspök szemébe, amikor az rákérdez az ügy állására.
Dani állítása szerint a róla készült szakvéleményt ekkor megmutatja Snell plébánosnak, „Gyuri atyának”, aki „elsírta magát, bocsánatot is kért. Nem haragudtam rá se és Brúnó atyára se, csak sajnáltam, hogy így történt” – mondja Dani jegyzőkönyvbe négy évvel ezelőtt.
A harag azért később többször is fellobban újra: idén tavasszal például „felzaklatott lelkiállapotában” Snell Györgyöt keresve Dani a Szent István Bazilika melletti plébánia ajtaját rugdossa, aztán titokban hangfelvételt is készít az egykor apjaként tisztelt pappal folytatott beszélgetéséről, amelyből az egyszeri hallgató levonhatja a következtetést: a segédpüspök részvétlen, nem akar érdemben foglalkozni az esettel. De ne szaladjunk még ennyire előre! A 444-nek tett idei nyilatkozata szerint Dani 2008-ban sem hagyta annyiban: a szakvéleménnyel a főegyházmegye hivatalát is felhívja, de – állítja – Süllei lerázza. Érdekes, hiszen hét évvel később, amikor azon a már említett 2015. júniusi napon besétál ugyanebbe a hivatalba, ugyanez a Süllei ugyanebben az ügyben dokumentáltan nem rázza le. Sőt. (Dani elmondása szerint a pannonhalmi ügyek nyilvánosságra kerülése adja az újabb lökést, hogy bejelentést tegyen az addigra már 12-16 éve történt póló alá és nadrágba nyúlásokról, nyakcsókokról és kellemetlen ölelgetésekről. Megteheti, hiszen az egyházjogban a molesztálós ügyek sokkal lassabban évülnek el, mint az állami igazságszolgáltatásban: húsz évvel az események után is kivizsgálják, szankcionálják azokat. Az egyházban ráadásul sokkal szélesebb az ilyen büntetendő cselekmények köre, mint az állami büntetőjogban.)
Dani másodszori, 2015-ös látogatása jól zárul, meghallgatják, jegyzőkönyv is készül, a vizsgálat ezúttal rohamtempóban el is indul:
Néhány nap alatt sokakat kihallgatnak, egy Dani által megnevezett fiatalembert is. Kiderül, az atya őt is ölelgette, a nadrágjába is volt, hogy benyúlt, de benne ez nem hagyott mély nyomot, nincs hatással az életére, és nem akar eljárást kezdeményezni Brúnó ellen. Mégis villámgyors döntés születik.
Csupán egy héttel a Daniéhoz hasonló vallomás (s pontosan két héttel Dani hivatalban való megjelenése) után Brúnó atya már nem gyakorló pap. A főpásztor levélben értesíti, hogy felmenti lelkészi megbízásai alól, egyúttal felszólítja, hogy plébániáit adja át utódjának.
Az ügy lezártáig el is tiltja a nyilvános papi működéstől és rendelkezési állományba helyezi. Mindez nem is stikában megy: megjelenik az egyházmegye körlevelében. A bíboros döntéséről Süllei telefonon tájékoztatja Danit, akinek bejelentése óta csupán (napra pontosan) egy hónap telik el, amikor a főegyházmegye már büntetőeljárást javasol Rómának.
Merthogy az efféle ügyek a Hittani Kongregáció asztalára kerülnek, s amikor az itthoni érintett számára úgy tűnik, hogy semmi sem mozdul, az gyakran egyszerűen azt jelenti: a Vatikánban jár az ügy. (Amint Hans Zollner beszámolt róla a Válasz Online kérdésére: a világ összes ilyen ügyével 18 ember foglalkozik.) Róma válasza hónapokkal később érkezik, addig azonban történik még egy s más itthon. Brúnó atya például nem veszi komolyan az eltiltást: nyáron elmegy táborokba, amelyeket még ő szervezett – az ezekről készült fotók pedig eljutnak Danihoz is. Felháborodik. Közben levélcunami érkezik a főegyházmegye hivatalába Brúnó atya védelmében. Kétszáz aláírás. Már az atya szülei is a Regnum Marianum közösség tagjai voltak, a regnumosokat természetes módon tudhatja hát maga mögött, de amúgy is aktív, népszerű plébános. Tömegek állítják tehát, hogy nem igazak a vádak. A római válasz végül dorgálást javasol és a kiskorúakkal való kapcsolat kerülését – a dorgálást Brúnó november közepén át is veszi. Danit közben az egyházi hivatal egyik pszichológushoz küldi a másik után: van, hogy ugyanahhoz, akihez Brúnó atyát is – ami minimum szakmaiatlan húzás a hivatal részéről. Dani sorra megtagadja a vizsgálatokat, úgy érzi, packáznak vele. Főleg, hogy Brúnó – akinél a pszichológusok egyébként nem találnak személyiségzavart – a tiltás ellenére még mindig nyilvánosan misézik. Novemberben tehát Dani már ingerült sms-ekkel bombázza Sülleit, aki egy idő után megszakítja vele a telefonos kapcsolatot. 2016 májusában Dani benne már nem is bízik, egyenesen a bíborossal akar beszélni. A prímási palotába megy.
Beengedik, hellyel kínálják, de a bíboros nincs ott. Órákat tölt az irodában, nem akar távozni. Az irodavezető a történtekről még aznap feljegyzést készít a nunciatúra számára: eszerint négy rendőr érkezik a hívására a hivatalba, Dani nekik is ordítva mondja, hogy az egyház, a papok el akarnak hallgatni egy kiskorú elleni abúzust. A rendőrök, mivel a munkaidő lejár, végül kikísérik a ház előtti járdára.
S hogy miért nem tájékoztatják Danit az ügy részleteiről? Tájékoztatási kötelezettség az egyházjogban egyszerűen nincs a feljelentő felé. (A vatikáni illetékes Hans Zollner is ezt erősíti meg lapunknak, hozzátéve, hogy ezen épp most változtatnak.) Az ügy ráadásul nem peres eljárás, hanem közigazgatási büntetőeljárás. A felesleges jogászkodást mellőzve a lényeg: ha Dani felperes lett volna, meg kellett volna kapnia az iratokat, így azonban nem. Ebben tehát nem hibáznak az eljárás lefolytatói. Dani mindenesetre a nunciatúrához fordul, 2016 májusában, már a rendőrös incidens után pedig a bíborosnak ír panaszos levelet – mit sem sejtve arról, hogy a vizsgálat bizony ekkor is folyik.
Kétlépcsős ítélet
Pedig folyik. 2016 márciusában Brúnó egykori plébánosa mégiscsak elismeri, hogy annak idején egy szülő a gyerekével felkereste őt a pap viselkedése miatt. Az eset idején 14 éves srác akkor azt mondta a plébánosnak: ha Brúnó hozzáér és megcsókolja, „orrba vertem volna”. Ilyet tehát nem tett a pap, a vigasztalós jelenet viszont így is túl intim volt, az érintett, a szülő, Brúnó és a plébános mindenesetre lerendezték egymás között. Eközben a Hittani Kongregáció elrendeli az előzetes vizsgálat lezárását és a büntetőeljárás lefolytatását Brúnó ellen – csók és érintés többszörös elkövetésének gyanúja miatt. (Ez tehát már két hónappal Dani palotai „ülősztrájkja” előtt megtörténik.)
Forró az a tavasz: újabb tanú számol be arról, hogy neki is a nadrágjába nyúlt a pap, méghozzá 1-2 centire. „De lejjebb nem ment.” Süllei néhány nap múlva eltiltja Brúnót a nyilvános papi működéstől a büntetőeljárás lezárásáig – merthogy már erős az egyházi törvénysértés gyanúja, ráadásul ekkorra beindulnak a Brúnó-pártiak is. Egy plébános például jelzi, hogy tüntetést szervez a pap mellett, s Brúnó is úgy érzi, ideje lenne már, hogy nyilvánosan gyakorolhassa hivatását. A Süllei-féle májusi határozat tehát afféle „szó sincs róla, ácsi”. Nyár elejére elkészül a helynök jelentése, amelyben három esetben bizonyítottnak, Dani esetében igen valószínűnek látja „az erotikusnak tűnő, ha nem is kimondottan szexuális zaklatást”. (Az érdekes megfogalmazás oka lehet, hogy sem megkezdett, sem befejezett szexuális aktusról nem számolt be senki, Dani sem, ilyen vád tehát egyszer sem fogalmazódik meg Brúnó ellen.) Az anyagot olaszra fordítják és megy Rómába. Egy hónappal később érkezik a Hittani Kongregáció válasza. Lényege: túlzó lenne a papot világi állapotba helyezni, de a főpásztor szabjon ki szigorú, nem végleges büntetést. A bíboros így is tesz: tíz évre eltiltja Brúnót a papi szolgálattól:
Visszahelyezése sem lesz automatikus: tíz év után újabb döntéstől függ majd – határoz a főpásztor.
Amikor tehát 2016 októberében megjelenik az Index nagy port felverő cikke Dani történetével, Brúnó már teljesen el van tiltva a papi működéstől.
Nem igaz tehát, hogy csupán a nyilvánosság hatására kapott észbe a magyar egyház, s addig el próbálta tussolni az ügyet. A nyilvánosságnak ettől függetlenül valóban van hatása annak további folyására. A cikk után néhány nappal egy plébános jelzi az érseki palotának: több gyerek is beszámolt róla, hogy Brúnó őket is így simogatta, csókolgatta. Mégpedig egészen 2015-ig. Azonnal eltiltják minden világi feladattól is: táborok szervezése, zarándoklatok, rendezvények – ezeken sem vehet részt. Süllei a rendőrségen is bejelentést tesz Brúnóról:
Hogy miért ekkor? Mert ezek az első, a főegyházmegye tudomására jutott esetek, amelyek még a világi jog szerint sem évültek el kiderülésük pillanatában. Nincs még vége: újabb négy szülő jelentkezik. Az ő gyerekeikkel is… A főegyházmegye hivatala átadja az aktákat a rendőrségnek, Brúnót pedig berendelik. Ott helyben levelet ír Ferenc pápának.
„1999-től kiskorú gyermekekkel olyan erotikus cselekményeket követtem el, amelyek miatt egyházi eljárás indult, melynek végeztével főpásztorom eltiltott minden papi szolgálattól. Ezután szülők is jelentkeztek panaszaikkal. Mivel ezek a tények olyan pszichés tulajdonságomat tárták fel magam számára is megrendítően, melyek a papi szolgálatra alkalmatlanná tesznek, megismétlem kérésemet a laikusi állapotba helyezés iránt.”
A Vatikán válasza karácsony előtt érkezik: Ferenc pápa laikusi állapotba helyezi, méghozzá „pro bono Ecclesiae”. Vagyis az egyház érdekében. Az apró megjegyzés minden egyházi ember számára nyilvánvalóan jelzi, hogy nem saját elhatározásából hagyta ott a papságot:
Ha ez nem lenne elég: 2017 februárjában a főegyházmegye levelet ír a püspököknek az ítéletről és arról, hogy az egyházmegye bejelentésére rendőrségi eljárás indult Brúnó ellen Magyarországon. Azt is közlik, hogy az illető nem lehet „sem kiskorúak”, sem nagykorúak környékén. A levelet Erdély magyar püspökei is megkapják:
Hova tűnt Brúnó?
S hogy végül elítélik-e Brúnót a magyar bíróságok valamelyikén? Nos, nem. A feljelentő az egyházmegye, csakhogy annak nincs személyes érintettsége, a szülők és a sértettek pedig nem óhajtanak vallomást tenni. Olyannyira nem akarnak állami eljárást, hogy még meg is orrolnak Sülleire, amiért a helynök a nevüket a rendőrségnek átadja. Sértettek és tanúk tehát az állami igazságszolgáltatás előtt nincsenek – az ügyet a rendőrség jobb híján lezárja. Már csak ezért sem írhatjuk le Brúnó valódi nevét: az állam törvényei szerint nem biztos, hogy bűncselekményt követett el, ám ha igen, elítélve akkor sincs. Egyházilag el van: Dani bejelentésétől másfél év alatt a pap kizárásáig jut az ügy – Rómát többször is megjárva. A főegyházmegye pedig maga fordul a rendőrséghez saját papja elleni vádakkal. Ezek márpedig a legkevésbé sem az eltussolás jellemzői. Sebestyén Balázsék tehát csúnyán mellényúltak, amikor épp a Brúnó-üggyel kapcsolatban szörnyülködtek azon nagy nyilvánosság előtt, hogy míg a világegyházban van öntisztulás, itthon csak a „tagadás, elutasítás, eltussolás” dívik.
Dani mindenesetre a műsor után sem áll le, s mint cikkünk elején jeleztük, Udvardy veszprémi érseki beiktatására toboroz embereket és sajtót még augusztusban is, hogy 31-én nyílt színen kérje majd számon az érseket. A pedofil ügyek kivizsgálásának hatékonyabbá tétele persze van olyan fontos, hogy ne finnyáskodjunk a módszerek miatt – csakhogy ezzel azt a célt Dani biztosan nem éri el. Ferenc pápa esélyesebb e téren, ő pedig már gondoskodott a szükséges reformokról: az egyházfő május 7-én kelt apostoli levelében írta elő jól működő bejelentőrendszer létrehozását ezekre az ügyekre, egy éven belül tehát minden magyar egyházmegyében is lesz ilyen, kötelező jelleggel – az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyén és az Udvardy vezette pécsin pedig már az előírt határidő előtt megalakultak a szükséges bizottságok.
Kíváncsiak voltunk, valójában mit is akar hát Dani három évvel Brúnó kipaterolása után. Hosszan nem kívánt megszólalni cikkünkben, annyit azonban elárult: sem polgári pert nem tervez az egyház ellen, hiszen „akik fölneveltek, azokról nem akarok pénzt lehúzni”, s nyitottnak mutatkozott még arra is, hogy elengedje az Udvardy elleni vizsgálat követelését. Sőt. Szerinte az érseki beiktatás megzavarásától sem kell félnie senkinek: csöndes, papírlapos demonstrációt tervezett eredetileg is, de minthogy az utóbbi napokban családi nehézségei adódtak, az sem biztos, hogy lesz energiája odamenni. „Csak annyit szeretnék, hogy nyilvánosan kérjenek bocsánatot. Ne is tőlem személy szerint, hanem minden érintett pap nevében minden áldozattól.” Több egyházi forrásunk is megerősítette, hogy az általános bocsánatkérés a magyar egyház részéről is napirenden van egy ideje, azt tehát ők sem tartják ördögtől valónak – lehet tehát, hogy a történet heteken-hónapokon belül nyugvópontra jut.
S hogy mi lett időközben Brúnóval? Magyarországi lakcíméről eltűnt, de értesüléseink szerint olykor ma is papként mutatkozik be és – tessék megkapaszkodni – még mindig gyerekekkel foglalkozik. Hol? Erdélyben.
Többek között színi előadásokat szervez, de szemtanú forrásaink gyerekcsoport élén látták például tavaly karácsonykor Szentegyházán, tavasszal pedig Csíksomlyón – annak a pápának a miséjét hallgatva, aki kitette őt a papok sorából. (Kerestük a csíkszeredai illetőségű, gyerekekkel foglalkozó Csibész Alapítványt, de nem kaptunk választ kérdésünkre, hogy náluk dolgozik-e Brúnó.) A romániai szervek és főleg a helyi magyar szülők tehát nem baj, ha nyitva tartják a szemüket. Igaz, azoknak a gyerekeknek jellemzően épp szüleik nincsenek.
FRISSÍTÉS: Augusztus 25-én a Csibész Alapítvány vezetője, Gergely István közölte lapunkkal: az említett pap nem dolgozik és nem is dolgozott náluk. „Valahol Erdélyben tanyázik, de nem tudunk részleteket róla.”
×××
Eljáráskronológia
2015. június 11. Dani telefonál a bíborosi palotába, közli panaszát.
2015. június 15. Dani a főegyházmegye hivatalában vallomást tesz.
2015. június 19.: Brúnó, az érintett pap a hivatalban, kihallgatáson. Tagad.
2015. június 20. Brúnó egykori plébánosa kihallgatáson.
2015. június 22. Z. tanú kihallgatása. Brúnó őt is ölelgette, nadrágjába nyúlt.
2015. június 23. Snell György kihallgatása.
2015. június 26. A volt iskolaigazgató kihallgatása.
2015. június 29. A bíboros felmenti Brúnót, rendelkezési állományba helyezi.
2015. június 30. K. tanú kihallgatása.
2015. július 1. M. tanú kihallgatása. Simogatás, kéz a nadrágban nála is volt.
2015. július 15. A főegyházmegye javaslata Rómának a büntető eljárás megindítására.
2015. október 16. Római válasz: kerülni a kiskorúakkal való kapcsolatot, dorgálásban részesíteni.
2015. november 18. Brúnó átveszi a dorgálást.
2015. november: Dani menjen T. pszichológushoz. (T. szerinte elfogult.)
2015. december 3. Dani kifogásolja, hogy Brúnó a tiltás ellenére nyilvánosan misézik.
2016. január 5. Dani menjen B. pszichológushoz.
2016. január 6. Dani menjen M. pszichológushoz.
2016. március 2. Brúnó volt plébánosa mégis beszámol egy esetről.
2016. március 3. A Hittani Kongregáció elrendeli a büntető eljárás megindítását.
2016. március 9. Újabb tanú. Hallott Brúnó ügyeiről.
2016. április 27. Jelentés az ügyről (Süllei).
2016. május 9. Dani „ülősztrájkja” a prímási palotában.
2016. május 10. Dani levele a bíborosnak.
2016. máj 14. Egykori diakónustárs vall, úgy tudja, igazak a vádak.
2016. május18. Á. tanú. Brúnó neki is benyúlt az alsónadrágjába 1-2 centire.
2016. május 23. Süllei újra eltiltja Brúnót: a büntetőeljárás végéig.
2016. május 30. Brúnó szembesítése a vádakkal. Azt mondja, egy határt sosem lépett át.
2016. június 8. Süllei jelentése: erotikusnak tűnő zaklatás.
2016. június. 13. Ordináriusi jelentés, fordítás, küldés Rómába.
2016. július 28. Róma válasza: nem végleges, de szigorú büntetés kell.
2016. szeptember 15. Brúnó ettől a naptól nem gyakorló pap, az eltiltás tíz évre szól.
2016. október 17. Cikk az Indexen.
2016. október 23. Egy plébános jelzi: a cikk után több gyerek hasonlókat állít.
2016. október 24. Minden világi feladattól is eltiltják Brúnót.
2016. október 25. A budapesti rendőrkapitánynál Süllei bejelentést tesz Brúnó ügyeiről.
2016. október 26. Négy szülő jelentkezik: az ő gyerekeikkel is…
2016. október 27. Süllei megküldi a rendőrségnek a szülők adatait, de azok nem akarnak vallani.
2016. október 28. Újabb tanú egyházi kihallgatása.
2016. október 28. Még egy tanú.
2016. november 2. A főegyházmegye átadja az aktákat a rendőrségnek.
2016. november 7. Brúnó kéri laikusi állapotba helyezését.
2016. december 16. Ferenc pápa laikusi állapotba helyezi Brúnót.
