„Túltoltam” – felhagy az egyházi vezetők elleni akciókkal az egykor molesztált férfi
A 444 tegnap „elővette” lapunkat szerdai cikkünk miatt, sanda szándékokat tulajdonítva a Válasz Online-nak. A legismertebb magyar egyházi pedofilügy hátterét mutattuk be írásunkban, és köszönjük a 444 támadását – az ugyanis módot ad arra, hogy most beszámoljunk az ügy fejleményéről. Egy telefonhívásról, amelyet rögtön a cikk megjelenése után kaptunk, és amelyben az egyházi vezetést évek óta kárhoztató egykori molesztált közölte: így már másképp látja a történetet, ezért le is áll az akciókkal.
Tömeges papi pedofilbotrányok rázzák a lengyel egyházat, az USA és Chile is durván érintett, nincs ország, amely teljesen tiszta lenne, hazánkban mégsem nagyon hallani efféle történetek tömegéről. Vérmérséklete és elfogultságai alapján mindenki azt sejt emögé, amit akar – vagy azt, hogy itthon ilyenek nincsenek, esetleg azt, hogy az egyház eltussolja ezeket. Egyetlen történet kapott nagy visszhangot a magyar nyilvánosságban, mégpedig az eltussolós értelmezésben. Az Index, a 444 és Sebestyén Balázsék is foglalkoztak az egykor molesztált, ma harmincas férfi, „Dani” (álnév) sztorijával.
Ebben, tehát a legismertebb egyházi pedofiltörténetben vágtunk rendet szerdán, részletesen bemutatva, mi, mikor és hogyan történt az eljárás során – az ügy jegyzőkönyvei alapján. Megállapíthattuk: nem volt eltussolás.
Tegnap aztán a 444 furcsa kísérletet tett arra, hogy fogadatlan prókátorként tőlünk védje a főszereplő Danit. A portál olyanokat ír, hogy megjegyzéseket tettünk a médiát „körbeturnézó” férfira, sejttettük, hogy a kártérítési pénz is motiválta, ráadásul felemlegettük: Dani helyesírási hibákat vétett a molesztálásáról szóló levélben. Még azért is kárhoztat minket a 444, mert közöltük: a kamasz fiú és a nemi szervét tapogató pap évekig „jó viszonyt ápolnak, összejárnak, így fordulhat elő később, hogy Brúnó átöleli és a nyakát csókolja”.
Segítünk tehát a 444-nek: „megjegyzéseket” Danira nem tettünk. A fentiek tényállítások.
A körbeturnézás épp náluk teljesedett ki, a kártérítési igény pontos idézet a jegyzőkönyvből, a helyesírási hibák jelzése bevett gyakorlat és nem Dani ellen, hanem az olvasónak szól (ne higgye, hogy a Válasz Online slendriánsága), s az is tény, hogy még évekig összejárt az őt molesztáló pappal – ennek részleteiről hosszan beszéltem Danival (aki a 444 cikkeiben A-ként szerepel) a cikk megírása előtt.
„Több más negatív minősítést is idéz a cikk, miket mondott A-ról az iskolaigazgató, a plébános, az érseki helynök” – igyekszik elkeseredetten Dani-ellenes pozícióba tolni minket a 444. Hiába. Nem vagyunk Dani ellen. Az igazság pártján vagyunk. S bizony a történet megértéséhez fontos, milyen érzéseket váltott ki ő más szereplőkből, miért kezelték fenntartásokkal.
Dani, az érintett mindenesetre élesebb szemmel olvas minket, mint a 444-es kolléga. „Lehet, hogy furcsa, de meg szeretném köszönni ezt a cikket. Most, hogy elolvastam, úgy látom, én is túltoltam azért ezt. Nem akartam rosszat és most már látom, hogy az egyház sem. Leállok” – mondta telefonba csupán fél órával cikkünk szerdai élesítése után.
A hívást ő kezdeményezte. Ritka az a cikk, amely azonnal képes változást előidézni a valóságban, s csupán azáltal, hogy tényszerűen igyekszik vázolni, mi és hogyan történt. Márpedig ha az évekig egymásnak feszülő felek mindegyike azt jelzi a megjelenés után, hogy „korrekt”, akkor ez egészen biztosan sikerült – akárhogy igyekszik sulykolni a 444 cikke, hogy kizárólag az ő megközelítésük lehet érvényes.
Nos, nem. A Válasz Online-nál a ténycikk nem ítélőszék, „csak” valóságfeltárás, álláspontok ismertetése és következtetések levonása a megismert tények alapján. A cél nem az egyház vagy Dani igazságának bizonyítása – hanem a megértés. Minden fél megértése.
Hosszú heteken át túrva a történetet én például megértettem, hogy ebből az egészből nem lett volna botrány, ha a felek normálisan képesek kommunikálni egymással. Megértettem azt is, milyen hatalmas szerepe van a sajtónak abban, hogy kialakult köztük a bizalmatlanság, és így félrecsúszott a kommunikáció. Dani a világsajtóból folyamatosan arról olvasott, hogyan tussolta el az egyház az ügyeket, s ha valamit kértek tőle, ha bénáztak az eljárásban, vagy mondjuk látta az eltiltott papot misézni, rögtön erre asszociált. „Lám, ezek is el akarják kenni!” Az egyháziak meg, amikor látták Dani akcióit, úgy érezték, itt valami szervezett támadás van ellenük, hiszen, lám, a világsajtóban is ez a vezető téma egyfolytában: pedofil papok.
Egy ponton tehát mindenkin eluralkodott az üldözési mánia. Pedig nagyon határozott véleményem, hogy Danit egyáltalán nem valami titkos, Európa és a kereszténység elveszejtésére felesküdött szervezet mozgatta (ahogy például a Magyar Hírlapnál is hiszik), az egyház pedig ebben az ügyben nyilvánvalóan nem akart eltussolni: tisztességgel lefolytatták a vizsgálatot, kirúgták a molesztáló papot.
Nagyon örülök, hogy a tények Danit is meggyőzték erről. Azt pedig remélem, hogy ő meg az egyházi illetékesek képesek lesznek elnézést kérni egymástól és kölcsönösen megbocsátani a kellemetlen perceket-órákat, amelyeket egymásnak kétségkívül szereztek – még ha félreértésekből fakadóan, nem pedig rossz szándéktól vezetve történt is mindez. Keresztényibb lezárása aligha lehetne az ügynek. (Amen.)
Ezt a cikkecskét is mindjárt lezárom, csak még annyit: keresztényiség sem kell ahhoz, hogy az ember ne haragudjon. Én például nem haragszom a 444-es kollégára. Sokat dolgozott korábban az ügyön ő is, legjobb meggyőződése szerint. Abból főzött, amije volt. Cikkünkben nem is támadtunk neki. Méltánytalan lett volna. Az ő tegnapi cikke a valóságban is méltánytalan lett, de: spongyát rá. Főleg, hogy ha nem ront nekünk tegnap, ezt a választ sem írtam volna meg – s egy darabig még biztosan titokban maradt volna Dani telefonhívása, valamint az öröm, amelyet az nekem okozott.
Szóval, végül is:
Köszönöm.
Nyitókép: illusztráció, Greg Baker / AFP
