Éveken át naponta követtem a híreit, bejártam Izraelt, a palesztin területeket meg a környező országokat, aztán egyszer csak meguntam a két kibékíthetetlen narratívát. Azt, hogy ki volt ott előbb, ki a megszálló, és ki a terrorista, a nyilvánvalóan képtelen – és az utóbbi években inkább hanyagolt – béketervekről nem is beszélve. Aztán úgy alakult, hogy egy most készülő könyv miatt visszatértem Gázába, utána pedig egy szűk héten át barangoltam a Szentföldön. Nem kutattam sztorik után, egyszerűen hagytam, hogy szembejöjjenek a képtelenségek, mert ilyen töménységben ezek sehol máshol nincsenek. Gázai övezet, Izrael, Ciszjordánia: Válasz Online-képriport.
Reggeli pihenője közben megzavart palesztin halász Gázaváros tengerpartján. A 365 négyzetkilométeres övezet 1,8 millió lakosának élelmezése az izraeli hatóságokon – még pontosabban: a Kerem Salom határátkelőhelyen átengedett áruforgalmon – kívül a tengeri halászaton múlik. Túl messzire azonban nem lehet navigálni: 2012 óta 6 tengeri mérföldnél (11,1 kilométer) már az izraeli tengeri blokád kezdődik. Ettől még a gázai kikötőben kora reggel alapvetés a frissen fogott hal.
Jasszer Arafat néhai palesztin elnök falra fújt portréja és egy hamaszos hirdetőtábla mellett hajt el egy gázavárosi kocsis. Ló- és szamárvontatásos eszköze a pöfőgő autókon és robogókon kívül a gázai utcakép meghatározó eleme. Arafat amúgy máig pánpalesztin – azaz a Gázát irányító Hamasz és a mérsékelt, Ciszjordániát vezető Fatah hívei közt is – tiszteletnek örvend, hiszen 2004. novemberi halála még a két szervezet kiéleződő ellentéte, illetve az előtt történt, hogy Izrael – Ariel Saron akkori miniszterelnök 2005-ös döntése értelmében – kivonult az övezetből, és a Hamasz átvette a hatalmat.
Palesztin gyerekek látogatóban a gázai brit nemzetközösségi katonai temetőben. A mai napig kifogástalanul rendben tartott parcellákban a két világháború több mint 3000 áldozata nyugszik. Alighanem ez az egyetlen hely Gázában, ahol Dávid-csillagot látni – a zsidó származású brit katonák sírján. Érdekesség, hogy a britek oldalán harcoló lengyel különítmények hősi halottainak külön sorokat tartanak fenn. Gáza különösen az első világháborúban volt fontos csatahelyszín: a brit csapatok a helyi erődöt megszerezve próbálták észak felé szorítani az oszmán seregeket.
Ha valahol erős a streetart, az Gáza – ha már a Hamasz ledöntötte a városi szobrokat. Ez itt a palesztin menekültkérdést feldolgozó képek egyik jól sikerült példánya. Ottjártunkkor Gázában még a szokásosnál is jobban hömpölygött az élet, a helyiek az idén augusztus 11-ére esett áldozati ünnepet, az Íd al-Adhát lezáró lakomára vásároltak.
Az izraeli hadseregnek valószínűleg a hatnapos- vagy a jom kippuri háborúban elakadt amerikai Sherman harckocsija a Jordán folyó völgyében, az izraeli–libanoni határt a vörös-tengeri Eilattal összekötő 90-es út mellett.
Kiürített katonai bázisra fújt izraeli graffiti, ugyancsak a Jordán-völgyben. A folyó két oldala – azaz Izrael és Jordánia – közötti status quót az 1994-ben, Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Husszein jordán király által szentesített békeszerződés rögzítette. Az egykori háborús felek között határátkelőhelyek létesültek, és megindult a személy- és áruforgalom is.
Izraeli kislány igyekszik a jeruzsálemi Siratófal női oldalához péntek este, a sabbat beálltakor.
Ortodox zsidó férfiak tartanak az Olajfák hegyén található zsidó temetőbe, amelyről Zakariás próféta azt jövendölte, hogy itt kezdődik majd a megváltás és a holtak feltámadása. Nem csoda hát, ha helyhiány van, hiszen az írásokat komolyan vevő ortodoxok ebből semmiképp sem szeretnének kimaradni. A hegyről belátható Jeruzsálem egész óvárosa – mellettünk északra a Gecsemáné-kerttel –, háttérben Kidron-völggyel és a keleti városfallal, amely mögött a Templom-hegyre épült Sziklamecset aranykupolája világít.
Keresztény zarándokok Jézus keresztútján, a Via Dolorosán, Jeruzsálem óvárosában.
Ortodox keresztények a jeruzsálemi Szent Sír- (keleti keresztény szóhasználattal: Feltámadás-) templom egyik ikonja alatt. A Golgotára épített imahely egyszerre székhelye a helyi görögkeleti és latin pátriárkának, de osztoznak rajta a koptok, az etiópok és az örmények is.
A Szent Sír-templom talán legismertebb szeglete, a nyugati oldali kerengőt „bezáró” kupola, amely alatt maga a szentély található, és ahol – a templomon osztozó felekezetek közötti status quo értelmében – naponta van latin, ortodox és örmény szertartás.
Ortodox zarándok gyújt gyertyát a Szent Sír-templomban.
A világ legismertebb graffitise, Banksy egyik alkotása az Izraelt Ciszjordániától elválasztó betonfal betlehemi szakaszán. A falat a 2000 szeptemberében kezdődött második intifáda után kezdték építeni; Ariel Saron döntését a legtöbb bírálat amiatt éri, hogy a Ciszjordánia határát jelentő 1949-es izraeli–jordániai tűzszüneti vonalon „átnyúlva” de facto annektál – jellemzően zsidó telepekkel (a nemzetközi jog szerint illegálisan) beépített – paleszin területeket, emiatt a máig meg nem haladott kétállami elképzelések sem teljesülhetnének.
Palesztin lányok a ciszjordániai Hebron óvárosában.
Muszlim nő tanulmányozza a Koránt a hebroni Ősatyák Barlangjának is nevezett Ibrahimi mecsetben. A nő háta mögött – lelakatolt vasajtók után – már a zsinagóga kezdődik, az 1967-es hatnapos háborúban ugyanis Izrael Hebront is megszállta, és felosztotta az imahelyet muszlimok és zsidók között. Az Ibrahimiben található Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Jákób és Lea sírja. 1994. február 25-én ide rontott be a szélsőséges ortodox zsidó telepes, Baruch Goldstein, és tüzet nyitott az imádkozó muszlimokra: 29-et megölt, 130-at megsebesített, majd a túlélők agyonverték. A mészárlás miatt ma Hebron központja egy szellemváros, az üzletsorokon a legtöbb bolt azóta is lakat alatt van.
Mohamed al-Mohtaszeb pózol a Hebron belvárosi ajándékboltja előtt. A család kétszintes otthona a központban élő és az izraeli hadsereg által hermetikusan lekerített, nagyjából 600 fős zsidó telep bejáratánál, az azt a város több százezer palesztinjétől elválasztó Suhada (héber nevén: Dávid király) utca elején épült. Emiatt több zsidó szervezet is próbálja őket rávenni arra, hogy adják el a házat, de ők erre annak ellenére sem hajlandók, hogy a licit már 100 millió dollárnál tart. „Ez az otthonom, és kész” – mondja Mohamed, miközben (szombat délután) az arra járó zsidó telepesek „sabbat salommal” köszönnek az őket biztosító katonáknak az Ősatyák Barlangjának zsinagógája felé tartva. A 100 millió dolláros házról az al-Dzsazíra forgatott dokumentumfilmet.
Ortodox zsidó fiú sétál a Suhada utcán sabbatkor. Nem csak az ő tekintetéből éreztük, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek. A fiú mögött látható üzletek szintén nem nyitottak ki évtizedek óta.
Palesztin fiúk a betlehemi betonfal Super Mario-tematikájú graffitije előtt.
Ahogy a Banksy-rajzokkal telefújt fal, úgy a Születés temploma is inkább már a turisták célpontja Betlehemben. Mivel Ciszjordánia „A” jelű zónájában fekszik, a városban nemcsak a kormányzásért, hanem a biztonságért is a ramallahi székhelyű Palesztin Hatóság felel. Így fordulhat elő az a kizárólag a Szentföldön lehetséges jelenet, hogy a keresztény zarándokhelyen hangoskodó kínaiakat és koreaiakat palesztin biztonsági őrök intik csendre. Az oltár alatti, Jézus születését jelölő helyiségben lőtt szelfiket ugyanakkor nem akadályozzák.
Jasszer Arafatot és a csúzlizó palesztin harcosokat éltető betonfal a Ramallahot Jeruzsálemtől elválasztó Kalandija ellenőrzőpontnál. A két város mindössze 15 kilométerre van egymástól. Közúton.
