A falusi iskolák csodája volt, most veszélybe került: túléléstörténet Baranyában
Öt év alatt tízezer fővel csökkent az elsősök száma, ám az általános iskoláké csak hússzal esett vissza. Az elmúlt évtizedekben annyi falusi iskola szűnt meg, hogy nincs már hova hátrálni. A Válasz Online a tanévkezdés alkalmából egy kis baranyai falu példáján mutat be egy eddig nagyon sikeres „túlélőprogramot”. Harminc év küzdelem, lelemény, összefogás mehet most kárba. Optimista folytatás kéretik.
Az abaligeti iskola padlóján cserépdarabok hevernek a porszívó és az ablaktisztító folyadék mellett. Nagytakarítás: utolsó simítások a hétfői tanévkezdés előtt.
A cserepeken nevek, legfelül Kronoszé. Az egyik gyerkőc ugyanis szerényen Zeusz atyja szerepébe képzelte magát, amikor görög nevet kellett választania a Hellász történelméről szóló ötödikes tananyagnál. Élményalapú oktatás, így nevezik ezt, úgy tanulják a cserépszavazást, hogy ők maguk is részesei lehetnek. Különösen fontos ez itt, ahol sok a nehezebben haladó, hátránnyal induló gyermek. Kronoszt végül nem „száműzték”, a neve csak egyszer szerepelt a cserépdarabokon. Augusztus közepén sok gyereknek juthatott eszébe a példa, amikor kiderült, hogy a fenntartó nem hosszabbítja meg iskolájuk vezetője, a történelemtanár Gálos László igazgatói megbízatását, és lapzártánkig sem neveztek ki mást a helyére.
Pécstől 15 kilométerre vagyunk Baranya megyében, az ország legaprófalvasabb térségében, ahol 92 olyan község van, ahol még kétszáz ember sem lakik. Ebben a környezetben Abaliget szinte metropolisz a maga közel 700 lakójával, az pedig egyenesen csodaszámba megy, hogy a falu népessége és az iskola tanulólétszáma is növekszik. Részben azért, mert a környéken már alig maradt teljes iskola, az elmúlt évtizedekben a környező falvak közül több is végigjárta a pokolba vezető utat. A menetrend a következő: a községekben a kevés gyermekre hivatkozva összevonják az alsó tagozat osztályait, mire a szülők a maradék tanuló egy részét is kimenekítik, és egy „teljes iskolába” viszik. Az elnéptelenedett iskola bezár, a fiatal szülők pedig új életcélt tűznek ki maguk elé: a városi iskola mellé költözni, hogy a gyerekeiknek ne kelljen akár napi másfél órát utazni. A falu megüresedett házai összedőltek, vagy városi szegények, esetleg hollandok, belgák, németek költöztek a helyükre.
Abaliget eddig elkerülte ezt a sorsot. Arra építettek, amilyük volt: Pécs közelsége mellett páratlan természeti adottságaikra. A Mecsek völgyében fekvő községnek híres a cseppkőbarlangja, az onnan kifolyó forrásvíz két tavat táplál. A Denevér Múzeum alatt csónakázni lehet, a mellette levőben pedig horgászni. Régen osztálykirándulások kedvelt helye volt, ma már a nagyvárosi gyerekek Abaliget helyett gyakran Prágába és Párizsba mennek osztálykirándulásra. A tó környéki vendéglátóhelyeken látszik, hogy nem a legpénzesebb turisták járnak erre. Viszont nincs tömeg, a hely a nyugalom szigete.
Volt más is, ami segítette őket. Ahány szülővel beszélünk, mind azt magyarázza, hogy az abaligetiség lényege az elfogadás. Itt sváb, beás cigány és magyar nemzetiségűek évszázadok óta élnek békében egymással, nincs cigánytelep, nincs szegregált iskola. Mások a svábok sorsával magyarázzák mindezt. Az oroszok 1945-ben harminc helyi férfit lőttek agyon, utóbb a fiatal nők és férfiak nagy részét málenkij robotra hurcolták vagy kitelepítették. Helyükre bevagonírozott határon túli magyarok érkeztek. A megmaradó kevés helyinek velük kellett újraalkotni a falut, „tükésíteni”, tőzsgyökeres abaligetivé tenni az újonnan érkezőket. Ezt máshogy, mint egymás elfogadásával, nem lehetett.
A rendszerváltás után akkora iskolát álmodtak maguknak, hogy majdnem csődbe vitte őket. Van a világnak olyan katedrálisa, amely gyorsabban épült fel, mint az iskola. Egy évtizednél is több kellett ahhoz, hogy a felső tagozatosok beköltözhessenek, a bepucolásához pedig két évtizedig vagy még tovább gyűjtötték az erőt. Két éve készültek el vele. A bejárat mellett kátránypapírral befedett téglaoszlopok jelzik, hogy oda még egy gigantikus aulát, rakétakilövőt vagy ki tudja, mit terveztek, de ennek építésével szerencsére felhagytak. Körbe körbe bicikliznek most a csonka téglaoszlopok körül a gyerekek.
Idén szeptemberben nyolcvan iskolásuk lett, ezzel több évtizedes csúcsot állítanak be, és közülük csak 40 az abaligeti, a többi a környező településekről jár ide. Az abaligeti iskolabuszok 18-20 pécsi gyerekért indulnak el minden reggel. Igen, a nagyvárosból mennek a kis faluba.
Utóbbira magyarázat, hogy nagyítóval kell keresni olyan iskolát, ahol sajátos nevelési igényű vagy fogyatékos gyereket integrált körülmények között, a többiekkel együtt, megfelelő színvonalon oktatják. Nyolc súlyos allergiában, asztmában szenvedő gyerekük is van, ők iskolai foglalkozás keretében az abaligeti barlangba járnak a tüneteiket csökkentő barlangterápiára.
De ne szaladjunk ennyire előre, medgyessyzzünk, gyurcsányozzunk előbb egy kicsit. A baloldali kabinetek idején egyszer már ott volt a lakat az iskola egy részén, de akkor a falusiak kétszáz fős tüntetést rendeztek, és a további botrányt elkerülendő Szili Katalin – az Országgyűlés egykori szocialista házelnöke, pécsi képviselő, ma miniszterelnöki megbízott – egy évre menedéket tudott szerezni az iskolának. 2005-re még nagyobb lett a baj, akkor már tényleg úgy tűnt, nincs hová menekülni. De aztán mégis lett.
Történt ugyanis, hogy a falu papja egyszerre volt helyi plébános és a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora. Cziglányi Zsolt pezsgő szellemi életet teremtett a faluban.
Könyvkiadót alapított, kiadták például a fasizmus és a kommunista diktatúra által üldözött papokról szóló kötetet. Fiatal katolikusok jöttek táborozni vagy segíteni valamelyik helyi család megakadt építkezésén. Köztük sok olyan vendége volt, aki előtte még sosem járt Abaligeten.
Abaliget pedig veszélyes hely, nem könnyen engedi el az embert. Nemcsak a szépsége, Pécs közelsége, de ingatlanjainak alulértékeltsége miatt sem. Nem hinném, hogy van még egy olyan turisztikai hely, ahol ilyen olcsón lehet – vagy talán már csak lehetett – házat vagy a fél domboldalt betöltő birtokot venni. A fiatal családok ezt használták ki, az iskolában nőni kezdett a gyermekszám.
Mégsem volt kegyelem: 2005-ben kimondták az iskola felső tagozatára a halálos ítéletet, már szét is osztották a gyerekeket a pécsi általános iskolák között. Darab-darab, mintha téglák lennének. Ha legalább egy iskolát választottak volna, de még azt sem sikerült megoldaniuk, hogy együtt maradjon az abaligeti közösség. A gyerekek lehajtott fejjel ültek, volt aki sírt, amiért elveszíti a barátait, a pedagógusait. De nem volt mit tenni, az állam úgy módosította a finanszírozási szabályokat, ha nem lépnek, az önkormányzatot is maga alá temette volna az iskola. Meg kellett szüntetni.
Meg is szüntették. Ott van a régi, abaligeti általános iskola tábla az épületen belül, de kívülre új került, mert rögtön új iskolát alapítottak a régi gyerekek és a régi pedagógusok számára. A pap ötlete volt, a püspök és az állam is jóváhagyta, az önkormányzatról nem is szólva: így lett az abaligeti iskola a főiskola gyakorló iskolája. Rekordgyanús hosszúságú hivatalos nevével: Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szent Mária Magdolna Gyakorló Általános Iskola Alapfokú Művészeti Iskola.
A legtöbb főiskolai gyakorló hely nagyvárosi elitiskola. A frissen végzett pedagógusok pedig gyakran csak a diplomaszerzés után találják szembe magukat a magyar valósággal. Egy falusi iskola nem versenyistálló, a tanulók nem hozzák el az összes tanulmányi verseny trófeáját, nem megy majdnem 90 százalékuk egyetemre, viszont az itt gyakorló egyetemisták az élet sűrűjéből szereznek tapasztalatot. És kinek legyen hátrányos helyzetű gyermekeknek menedéket nyújtó gyakorló iskolája, ha nem az egyháznak?
A Magyar Bálint vezette oktatási tárca is rábólintott, a helyiek akkor úgy gondolták azért, mert ez egyszeri és megismételhetetlen lehetőség volt. A bezárásra ítélt több száz kisiskola nem tudta lemásolni példájukat, azokat be is csukták.
Mindez 14 évvel ezelőtt volt; azóta egyházi, művészeti mellé nemzetiségi, sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyermekek integrált oktatási helyévé váltak. Rájöttek, hogy vannak olyan területek, ahol elvárás kiscsoportos az oktatás, ők meg, ugye, mást nem is tudnak, elvégre a mostani csúcs tanévben érik el tízfős osztályátlagot. Emellett éppen ezek a legjobban finanszírozott, legtöbb törődést igénylő oktatási területek.
Úgy belejött a miniiskola a saját működtetésébe, hogy a fenntartónak a tavalyi tanévben nemhogy nem kellett külön támogatni őket, de közel ötmillió forintjuk maradt is a költségvetési juttatásból.
Még nincs tanítás, csak egy-két gyermek kukkant be, mi történik, lesz-e itt iskola hétfőtől, hiszen az egész falu ezen zsinatol. Az Oktatási Hivatal adatai alapján nyugodtak lehetnének, mert a kompetenciamérések szerint matematikából a kisfalvak átlaga felett, szövegértésből pedig az országos átlagot is meghaladóan teljesítenek. Ha azt a mutatót nézzük, hány gyerek nem képes a kompetenciamérésben az alapszintet elérni, azt látjuk, hogy az országos átlag matematikából 42 százalék, a kistelepülési 56, Abaligeten viszont 29 százalék. Szövegértésből 29 az országos, 42 a kistelepülési adat, a mi falucskánkban 14 százalék teljesít az alapszint alatt. Elkeserítő országos és kistelepülési adatok. Abaligeten sem képesek csodára, de küzdenek érte.
Tehát úgy nézett ki, hogy minden rendben, március 15-én például Pest-Budává alakul át Abaliget, a kocsma a Landerer nyomda, a templomlépcső a Nemzeti Múzeum, a faluháza meg a Helytartótanács, a fás pince Táncsics börtöne. A passiót vagy nyolcvanan játszották el. Október 23-i ünnepük olyan sikeres volt, hogy két éve a főiskolán is meg kellett ismételniük.
2017-ben azonban új rektor érkezett, aki érzelmileg már nem volt elkötelezve Abaliget mellett. A 12 csendes év alatt nemcsak az iskola alakult át, az egyház is, legalábbis abban a tekintetben, hogy az egyik legnagyobb iskolafenntartóvá vált. Immár nemcsak az állam, az egyház is kénytelen szembenézni azzal, hogy a gyerekszám országosan csökken, öt év alatt tízezerrel esett vissza az elsősök száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint.
A 2014-15-ös tanévben még 101 ezer elsős volt, tavaly szeptemberben már csak 91 ezer. Közben a 3621 általános iskolai feladatellátási helyből (iskolából) 46 szűnt meg.
Sok helyen már nincs hova hátrálni, hatéves gyerekeket mégsem lehet 20-30 kilométerre vagy még messzebb iskolába járatni.
A Pécsi Püspökség racionalizálni kezdett. Tolnán idén februárban jelentették be, hogy megszüntetnek egy katolikus iskolát. Abaligettel két éve közölték, össze kell vonniuk az alsó tagozatban két-két osztályt, és véget kell vetni a felső tagozatban a csoportbontásnak. Vagyis éppen annak, amin az oktatási módszerük alapul: a matematika és magyar órán az osztályokat szétbontották, hogy a gimnáziumba menő tanulóknak legyen esélyük a felvételin, és a 4-5-6 sajátos nevelési igényű gyereket, köztük olyat, aki nem tud beszélni, eredményesebben fejleszthessék. (Minden más órán együtt van a tanulási nehézséggel küzdő és a könnyebben haladó csoport.) Ismerős a forgatókönyv, látták ezt a környező településen, tudták, mi jön. Pedagógusok, szülők és önkormányzati képviselők dugták össze a fejüket, mit tegyenek.
Ha ezt bevezetik, az iskolára két éven belül kikerül a bezárva tábla, a falu örvendetes népességgyarapodása pedig megáll.
A fenntartó gondolkodhat így anyagi okokból, de akkor át kell vállalni tőle a terheket. Osztottak, szoroztak, összevont alsós osztályokkal, kisebb költségekkel számolnak hát, és ügyeltek rá, hogy egy fillérrel se haladják azt meg. Úgy állították be a költségeket, mintha összevont alsós osztályok és csoportbontás nélküli matek és magyar órák lennének.
De közben megtartották az összeset. Mégis hogyan? Átszervezték a munkát, és lemondtak a fenntartó által nem támogatott órákra jutó bérükről. Önkéntes munka, van ilyen.
Egy tanév lement így, a tanárok érezték, hogy fogy a levegő az iskola körül, a gyerekek nem. Igaz ugyan, hogy közben elveszett a gyakorlóiskolai rang, de ez nem változtatott a mindennapi életükön, legfeljebb annyiban, hogy kevesebb egyetemi hallgató jött hospitálni.
Most augusztus közepén azután kiderült, hogy az addigi igazgató megbízatását nem hosszabbítják meg. Helyettest sem neveztek ki, velünk is a felsős tanári munkaközösség elnöke közli, hogy a fenntartó utasítására nem nyilatkozhat senki a pedagógusok közül. Az iskolának nincs kinevezett, megbízott vezetője.
A tantestület alternatív honlapján nyugtatgatja a szülőket, ők együtt maradnak, a Pál utcai fiúk című musical grundról szóló dalával kérik őket, ne vigyék el a gyerekeket. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy új fenntartót kerestek, ha a püspökségnek teher a létük, vegye őket át egy apácarend. A nővérek igent mondtak a hírek szerint, a püspökség nem.
Persze az is lehet, hogy Udvardy György eddigi pécsi püspök holnapi veszprémi érseki ünnepélyes beiktatása foglalja el az egyházi vezetőket, és utána rendeződnek a dolgok. (Az érsek irányítja továbbra is a pécsi egyházmegyét.)
Reménytelenül optimisták vagyunk, mert az egyháznak nyilván nem csak a kompetenciamérés fontos, az is, hogy Abaligeten sok a fiatal, vallását gyakorló gyermekes család, nemcsak néhány idős ember látogatja a templomot.
Felkaptatunk az iskolától a templomdombra, gyönyörködünk a kívül-belül felújított műemlék-épületben. Udvardy György püspök ünnepi misén áldotta meg a nyár közepén, és az egyházmegye több mint 70 millió forintot tett az unió és a hívek által összeadott összeghez.
Lehetne Abaligeté akár sikertörténet is.
Nyitókép: abaligeti diák a helyi iskolában. Fotó: Vörös Szabolcs
