A hús legyen ünnep! Nem kell vegánná válni, hogy megmentsük a Földet

Laky Zoltán

| 2019.09.16. | Világmagyarázat

Ha húst eszel, nemcsak gyilkos vagy, de az esőerdő is miattad ég – zengi a vegán mozgalom. A veganizmus világszerte erősödik, sok országban már politikai törésvonalat képez a bal- és a jobboldal között. Sok dologban igazuk van a vegánoknak: a nagyüzemi húsgyártás kegyetlen és fenntarthatatlan. A keményvonalas veganizmus azonban annyira idegen az emberi természettől, hogy aligha visz közelebb a megoldáshoz. Hogy lehetünk felelős húsevők – ideológiamentesen?

Imádkozni nem elég, a veganizmus a megoldás – üzente a PETA állatvédő szervezet az amazóniai erdőtüzek miatt aggódóknak. Az esőerdő azért ég, mert a világ egyre több húst eszik – közölte a CNN. Minden húsevője az erdőtüzeket táplálja – írta az Independent. A brazil marhatenyésztő az elsőszámú közellenséggé lépett elő és csúcsra járt a „meat shaming” (hússzégyenítés). Még egy organikus szürkemarhával kampányoló magyar burgerező sem kerülhette el, hogy Facebook-hirdetésének kommentszekcióját széttrollkodja a vegán kommandó.

2019 szeptemberében a vegán mozgalom erősebb, mint valaha. Állatjogi filozófiának indult, sokan az egészséges étrend reményében csatlakoztak hozzá, az utóbbi időben pedig a klímaszorongás adott neki új lendületet. A veganizmust hirdeti Madonna, Beyoncé, Al Gore és Natalie Portman, vegán étteremláncot nyitott Lewis Hamilton. Hogy valójában mennyien vannak, nem tudjuk – csak kétes megbízhatóságú felmérések és durva becslések állnak rendelkezésre. Ezek alapján a legtöbb nyugati országban a lakosság 1-5 százaléka lehet vegán és 5-10 százaléka vegetáriánus. A mozgalom követőit főleg a nagyvárosokban, a nők és a millenniumi nemzedék körében találjuk meg – valamint a politikai baloldalon.

Új politikai törésvonal

A brit Munkáspárt szélsőbaloldali vezetője, Jeremy Corbyn évtizedek óta növényevő, az Öt Csillag Mozgalom színeiben politizáló polgármester Olaszország első vegán városává akarja tenni Torinót. Németországban már jóval az amazóniai erdőtüzek előtt a húsevés megadóztatása volt a nyár egyik témája. A Zöldek hat éve még felsültek ötletükkel, hogy kötelező zöldségnapot iktassanak a közétkeztetésbe, most mindenki komolyan veszi indítványukat, hogy a hús áfáját emeljék 7-ről 19 százalékra, középtávon pedig tiltsák be a nagyüzemi állattartást. A jobboldali pártok ellenzik a tervet, az FPD vezetője szerint kijelentette: „A vegánok csináljanak, amit akarnak, de tőlünk senki se vegye el a schnitzelt.”

Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltjei között kettő nyíltan vegán (Cory Booker szenátor és Tulsi Gabbard hawaii képviselőnő). Egy harmadik, Beto O’Rourke nem, de tavalyi szenátusi kampányában hús helyett tofut grillezett, mire republikánus ellenfele, Ted Cruz megvádolta, hogy be akarja tiltani a barbecue-t. A jobboldali, marhaimádó Texasban ez pont elég volt neki a győzelemhez. A szocialista baloldal új üdvöskéje, Alexandria Ocasio-Cortez akkor kényszerült magyarázkodni, amikor egy fotó tanúsága szerint hamburgert evett nem sokkal azután, hogy növényalapú reggelire biztatta a New York-i iskolásokat.

Magától értetődően vegán Greta Thunberg, a klímalázadás vezére is, sőt családját is azzá tette.

Mi történik mindeközben a másik oldalon? Az új jobboldal egyik fő ideológusa, Jordan Peterson kanadai pszichológus (aki májusban Magyarországon tartott előadást, majd Orbán Viktorral is találkozott), a kizárólag vörös húsból álló diétát népszerűsíti, és azt az vallja, hogy az állatoknak egyáltalán nincsenek jogaik. A brit Konzervatív Párt brexit-párti csillaga, a karikatúra-szerű öltözködéséről híres Jacob Rees-Mogg kilenc éve megtorpedózott egy fenntartható állattartásról szóló törvényjavaslatot, hangsúlyozva, hogy az olcsó hús fantasztikus áldás, és a briteket senki sem kényszerítheti rá, hogy szörnyű zöldségeket egyenek. Tavaly közölte, hogy nem tenné be a lábát vegán étterembe, és kiállt ételkritikus barátja mellett, akit azért rúgtak ki lapjától, mert a vegánok megevésével viccelődött.

Magyarországon ilyen szinten még nem ütötte fel a fejét a téma. Néhány éve inkább csak derültséget keltett, amikor a ligetvédő Komáromy Gergely „vegán területté” nyilvánította a Városligetet, minden élőlényre kiterjesztve az erőszakmentességet. A két oldal húsevéshez való kulturális viszonyulását azonban a magyar politikában is jól leképezi, hogy míg a momentumos Cseh Katalin három és fél éve vegán, addig a fideszes Németh Szilárd előszeretettel eszik nagy nyilvánosság előtt pacalt és birkafejet.

Kik azok a vegánok?

Az első Vegán Társaságot brit úriemberek alapították 1944-ben, Amerikában a hippikorszakban kezdett el terjedni. A modern „állati jogok” alapjait 1975-ben Peter Singer ausztrál morálfilozófus fektette le Az állatok felszabadítása című könyvével. Ez inspirálta a PETA alapítóit a világ leghíresebb állatvédő szervezetének létrehozására. Az ő kampányaik nyomán hagyott fel egy sor cég az állatteszteléssel és a szőrmehasználattal. Ugyanakkor rengeteg botrányos akciójuk is volt, például amikor a holokauszthoz hasonlították a húsevést. Nemrég pedig a szinte tökéletes műhúst alkotó Impossible Burgerst ítélték el, amiért a fejlesztés során elpusztult 180 kísérleti patkány, szemléletes szolgáltatva adva a szektás veganizmus rugalmatlanságára.

Noha az utóbbi években főleg a klímapara táplálta a veganizmus növekedését, a keményvonalas vegánok elsősorban állatvédők. Úgy gondolják, egy állatnak sem szabad elpusztulnia az emberi élvezet oltárán. Az „etikus hentesek”, akik szabadon és jó körülmények között tartott, természetes takarmányon nevelt állatokat vásárolnak helyi gazdálkodóktól, és azokat humánus módon vágják le, a vegánok szemében ugyanolyan gonoszok, mint a nagyüzemi állattartók. Tavaly Franciaországban kis hentesüzletek ellen indítottak támadásokat a militáns vegán aktivisták.

Azzal ugyanakkor sok húsevő is egyetért, hogy a nagyüzemi állattartás kegyetlen.

Akármennyire rajong valaki a füstölt oldalasért, valószínűleg kényelmetlenül érzi magát, amikor a nagyipari sertéstelepek ablaktalan óriáscsarnokait látja, ahol a szűk ketrecekben a kocák megfordulni sem tudnak életük során, miközben egyik alom malacot ellik a másik után.

Ha nem tudjuk elképzelni a kávét tej nélkül, akkor sem feltétlenül hiányzik a hatalmas forgó fejőszerkezetekben sorba állított tehenek látványa – sem a tudat, hogy az egész életüket vemhesen töltő állatoktól az ellés napján elválasztják borjaikat. Nincs az a szaftos hamburger, amit ugyanúgy élvezünk, ha tudjuk, hogy a marha élete zömét egy szűk etetőrekeszben töltötte, és csak azért nem fertőzte meg egymást a többi marhával, mert telenyomták antibiotikummal.

A legrosszabbul a csirkék jártak. Túl azon, hogy évente hétmilliárd hímivarú, ezért a tojástermelés szempontjából haszontalan naposcsibét darálnak le, sok fogyasztó valószínűleg a húsbaromfik csőr-, taraj- és karomcsonkítását sem tartja a leghumánusabb módszernek. Van, akit mindez egyáltalán nem zavar, de a legtöbb húsevő nem akarja látni, hogy készül a kolbász, azaz hogy hogyan él és pusztul el a naponta levágott 200 millió haszonállat.

Tény: vehetünk a helyi biotanyáról kapirgálós csirkét, legelésző marhát, makkot falatozó mangalicát. Csak épp az Európai Unióban, ahol ez még a legdivatosabb, az organikus állattartás alig 3 százalékát teszi ki a teljes fogyasztásnak. (A marhánál, ahol a jó minőséghez, a márványozott zsírszövethez elengedhetetlen a szabad tartás, ez az arány 5 százalék, a csirkénél csak 3, a sertésnél pedig 1 százalék.) Létezik etikus állattartás, de egy szűk réteg játszótere, a többiek legfeljebb a lelkiismeretüket nyugtathatják, hogy akár így is lehet(ne) állatot tartani.

A nagyüzemi állattartás nem véletlenül alakult ki, és nem is csak a gonosz kapitalisták kapzsisága miatt. Hanem mert rendkívül hatékony. Így juthat hozzá több milliárd ember minden nap megfizethető húshoz, ami évszázadokon keresztül csak egy szűk elit kiváltsága volt.

Állatjóléti szempontból nyilván előnyösebb a szabad tartás. Környezetvédelmi szempontból viszont nincs nagy különbség.

A kutatások némileg ellentmondók, de egy 2017-es metaanalízis szerint az organikus mezőgazdaság hiába igényel kevesebb energiát, sokkal nagyobb földterületre van szükség ugyanakkora mennyiségű hús előállításához. Márpedig a veganizmus mai terjedése legalább annyira környezetvédelmi értékválasztás, mint állatvédelmi.

Megesszük a bolygót?

A hús ökolábnyoma 2006-ban került a köztudatba. Ekkor adta ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) Az állattartás hosszú árnyéka című tanulmányát. Azóta mantrázzuk, hogy a hústermelés az üvegházhatású gázok 18 százalékát bocsátja ki, többet, mind az összes autó, repülő és hajó a világon.

Kár, hogy ez így ebben épp olyan túlzás, mint hogy az Amazonas-esőerdő köti meg a légköri szén-dioxid ötödét. A FAO hibás módszertannal számolt, amit elismert és korrigált, jóllehet addigra már elterjedt az eredeti adat. A szervezet jelenleg 14,5 százalékra teszi a hústermelés hozzájárulását az üvegházhatású gázok emissziójához. (A fejlett országokban jóval alacsonyabb ez az arány, az Egyesült Államokban például alig 4 százalék.) A közlekedés részarányával viszont nem lehet összehasonlítani, mert a hústermelésnél a teljes életciklusra vizsgálták a kibocsátást, a termőföldtől a bolt polcaiig, a közlekedésnél csak az üzemeltetés során kipufogott szén-dioxidot veszik figyelembe, a gyártás alatt kibocsátottat nem. A hiba sajnálatos, mert muníció azoknak, akik bagatellizálnák a kérdést, miközben vitathatatlan, hogy a hústermelés komoly környezeti lábnyommal jár, ami a népesség növekedésével csak nőni fog.

Sajnos igaz az is, hogy az amazóniai erdőirtásért a hús a fő felelős.

Az 1970 óta kiirtott erdőterület 90 százalékát mezőgazdasági célra hasznosították Brazíliában. Korántsem csak marhalegelőnek – bűnös a szója is. A világ szójatermelése az elmúlt 20 évben megduplázódott, és a felét Argentína és Brazília állítja elő. Most a csapból is Brazília folyik, de a Gran Chaco mélyföldön – amelyen Argentína, Paraguay és Bolívia osztozik – még gyorsabb az erdőirtás. A kiirtott dél-amerikai erdők és szavannák helyén hatalmas monokultúrákban termesztik a génmódosított szóját. (A génmódosítás önmagában nem baj és nem ártalmas senkire. A baj az, hogy a szóját konkrétan azért módosították, hogy immunis legyen egy sor rovar- és gyomirtókra, amit persze ugyanaz a cég árul, mint a vetőmagot.)

Ennek a szójának a legnagyobb vásárlója Kína, a második pedig az EU. Magyarország is importál évente 600 ezer tonna GM-szóját Dél-Amerikából és az Egyesült Államokból. Mielőtt mérgesek lennénk a szójatejet szürcsölő vegánokra, jó, ha tudjuk, hogy a szója nagy részét az állattartás használja fel takarmánynak. Az esőerdők hűlt helyén termesztett GM-szóját magyar csirkék, sertések, marhák és halak is eszik, vagyis mi sem vagyunk ártatlanok – és ennek semmi köze ahhoz, hogy járunk-e brazil és argentin steakhouse-ba, vagy sem.

Miben tévednek a vegánok?

Már-már azt hihetnénk, hogy a vegánoknak mindenben igazuk van – egy fontos dolgot azonban elfelejtenek. Hogy az emberek szeretik a húst. Nagyon. Evolúciósan kódolva van bennünk, akárcsak a többi hús- és mindenevő állatba. (Még a kutyákba és a macskákba is, hiába vannak vegánok, akik házikedvenceiket is növényi étrenden tartják.) Sőt: valószínűleg magában az emberré válásban is kulcsszerepet játszott a húsevés. Australopithecus nevű ősünk 2,5 millió éve kezdett el húst enni, épp egy klímaváltozás folytán: a melegebb és szárazabb éghajlat miatt szűkösebbé vált az addigi étrendjét alkotó növényi táplálék. És mivel a húsból könnyebben és gyorsabban (kevesebb rágással) jutott sok kalóriához, növekedésnek indult agyának mérete.

Még könnyebben jutott energiához, miután uralma alá hajtotta a tüzet és elkezdett sütni, főzni. Ez történhetett félmillió éve, de az is lehet, hogy másfél. Akárhogy is – amikor ma tűz köré gyűlünk húst sütni, ugyanaz az ösztön ébred fel bennünk, mint akkor őseinkben.

Az, hogy ma viszolygunk egy levágott állatt látványától, viszonylag újkeletű jelenség, a nagyvárosokba költözött, a természettel való kapcsolatát felszámoló ember sajtája.

Vidéki nagyszüleinknek még természetes volt, hogy bizonyos állatokat azért tartunk – amennyire lehet, humánusan – hogy aztán levágjuk és megegyük őket.

Több millió év evolúciót morálfilozófiai okoskodással és környezet iránti aggodalommal nehéz lesz teljesen kitörölni. Húsfogyasztásunkat csökkenteni, az állati szenvedést és ökológiai lábnyomunkat mérsékelni értelmes és méltányolható cél, de nem kell feltétlenül együtt járnia olyan ideológiával, amely csak az állati termékek teljes száműzését tartja morálisan elfogadhatónak. És ezt sok képviselője ellentmondást nem tűrő erkölcsi felsőbbrendűséggel, szégyenérzetet keltve, olykor kifejezetten agresszívan hirdeti. Egy ilyen ideológiánál fennáll veszély, hogy több embert ijeszt el a húsfogyasztás csökkentésétől, mint amennyit megnyer az ügynek – miközben a probléma maga tényleg húsba vágó.

Nyitókép: AFP/Olga Maltseva

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!