„Nyolcvanezer példányban buziznak le” – Ungár Péter kampányról, konteókról és pufidzsekikről
„Én jelenleg nem azért nem vagyok veszélyes a NER-re, mert visszafogom magam édesanyám vélt vagy valós érdekei miatt. Én most azért nem vagyok veszélyes a NER-re, mert a párt alattam két százalékon áll” – mondja Ungár Péter. Az LMP-s parlamenti képviselő nem örül, hogy a liberális DK és a Momentum lett az ellenzék fő ereje, de elismeri: „Hogy így alakult, az a mi felelősségünk. És a szocialisták felelőssége. Elrontottuk. Amit mi produkáltunk, az, mondjuk úgy: a Kisgazdapárt LSD-n.” A budai Ungár az önkormányzati választásokon nem a fővárosban, hanem Szombathelyen kampányol. Hogy kerül oda? Aztán: ha egyszer coming outolt, miért nem szerette a Coca-Cola plakátkampányát mégsem? Karácsonyra vagy Puzsérra szavaz? Üzlettársa-e Mészáros Lőrinc? Miért hordja telefonja hátlapján édasanyja, Schmidt Mária képét? Nagyinterjú.
– A kampányhajrában szép sorban kezdtek átigazolni pártja önkormányzati képviselői a Fideszhez. Nem kapott ihletet?
– Egyikükkel, a budakeszi illetőségű hölggyel életemben nem találkoztam. A másik önkormányzati képviselő már érdekesebb. A 13. kerületi szereplő.
– Őt ismeri?
– Hogyne. Folyamatosan belső vitáink voltak arról, hogyan kell viszonyulnunk Putyin rendszeréhez. Fel volt háborodva, amikor többször is megfogalmaztuk, még Szél Bernadettel, hogy le kell bontani a Szabadság téri szovjet emlékművet. Fegyelmit is beadott ellenünk, mondván, az egy hősi emlékmű, sír. Egyébként a Néphadsereg politikai tisztje volt korábban. Üdvözöljék hát a Fidesz soraiban, jó helyet talált magának.
– Emlékeztetnénk: az illető eddig az LMP-ben volt.
– Igen, de nekem ebből a szempontból tiszta a lelkiismeretem. Majd elküldöm a Politikatörténeti Intézetnek a dokumentumokat arról, amikor én ezt párton belül erősen kifogásoltam.
– Szép, de kérdésünk főleg arra vonatkozott, ön miért nyomja még ezt az LMP-dolgot.
– Átmegyünk analitikusba?
– Feltett szándékunk. Ön gazdag, családi vonalon könnyen Fidesz-csúcsokra juthat, s ha már önkormányzati képviselők is menekülnek az LMP-hajóról, az elég jól mutatja, hogy süllyed.
– Kétségtelenül nem vagyunk jó állapotban.
– Perverz hobbi? Ha már szíve vágya politizálni, némileg több sikert arathatna a kormánypártban.
– Nem értek egyet azzal, amit a Fidesz tesz, ebből adódóan nem szeretnék a tagja lenni. Ilyen egyszerű. Rengeteg bajom van azzal, hogy 1993-as vitákat folytatunk, hogy a Fidesz ádáz küzdelmet folytat a tíz éve – Isten nyugosztalja – kimúlt SZDSZ-szel. Az én nemzedékem fideszeseit pedig egyvalami jellemzi: nem sokuknak van bármi gondolatuk a világról.
– Önnek van?
– Lehet, hogy sokszor kuszák, olykor önellentmondást tartalmaznak, hülyeséget is biztos mondok olykor, de igen, vannak gondolataim. A Fideszben sokuknak egy sem.
– Saját tapasztalat, hiszen onnan indult…
– Nem indultam onnan, ez fake news. Egyszer, zsenge ifjúkoromban elmentem egy 8. kerületi időközi kampányegyeztetésre. Nagy meglepetésemre szóba sem került, hogy mit akarnak Józsefvárossal, rögtön arról folyt a szó, melyik felügyelőbizottsági posztot ki kapja majd. Ültek ezek a pufidzsekis fiúk és erről diskuráltak. Rettentő ellenszenves volt.
– Szóval a pufidzseki nem jön be.
– A legkevésbé sem. Már csak ezért sem vágyom a Fideszbe. Bizonyos kulturális és ízlésbeli különbségek áthidalhatatlanok.
– Azért úgy tudjuk, önt mégiscsak édesanyja, Schmidt Mária ajánlotta annak idején Schiffer András figyelmébe, így lett aztán utóbbi táskahordozója. Netán ez is fake news?
– Nem. Ez nagyjából így van.
– Azaz a Fidesztől elválaszthatatlan családi vonalon jutott az LMP-be.
– Az állítás igaz, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Antall József Alapítvány esszéversenyére írtam egy esszét annak idején, a Heti Válaszban meg is jelent egyébként. Nemrég újraolvastam, ma is vállalható. Az akkor épp kimúlóban lévő MDF-hez hívtak akkor, még voltam is a Bokros Lajos Baráti Kör rendezvényén, ám Mile Lajos felhívta rá a figyelmemet, hogy ennek a pártnak vége. És hogy ők alapítanak egy újat. Az lett az LMP. Ez volt tehát az egyik szál. A másik pedig, hogy édesanyám jóban volt Schiffer Andrással, beszéltek rólam, hogy én ilyen zöld dolgokat tanulok és ez a végzettségem. Így lettem Schiffer táskahordozója és maradtam is az nagyon sokáig.
– És most kié?
– Hogyhogy?
– Tán nincs fideszes kontroll alatt?
– Bizsergetően érdekes kérdés így hetvennegyedjére. Nem vagyok.
– Ha a fideszes vezérkar úgy akarja, holnapra önnek egy fityingje sincs.
– Nem tudnak tőlem pénzt elvenni. A BIF a NER előtt is nagy cég volt, utána is az lesz.
– Nem tudnak? Miközben Mészáros Lőrinc az üzlettársa az édesanyjával is közös családi cégükben?
– Nem üzlettársam Mészáros Lőrinc. Alaptalanul írta ezt a HVG, de nemrég jelent meg egy új cikk erről, szintén a HVG-ben, ugyanattól a szerzőtől. Most már az a konklúziója, hogy nincs benne Mészáros. Köszönöm, ennyi. Szóval nem tudnak tőlem pénzt elvenni. Hogy tudnák elvenni mondjuk a Flórián téri irodaházat?
– Úgy, ahogy édesanyja „felajánlotta” médiatulajdonát, a Figyelőt a kormány médiaalapítványának. Elég jól látszik, hogy az történik a tulajdonviszonyokkal, ami a központi politikai akarat.
– Nehezen bár, de túlélem, hogy már áttételesen sincs semmi közöm Kiszelly Zoltán bérköltségéhez.
– Tényleg nem érzi, hogy családi szinten kiszolgáltatott a Fidesznek?
– Nem.
– Nyilván nem akar rosszat az édesanyjának.
– Persze, hogy nem, de ne tegyünk már úgy, mintha a NER-t csak úgy lehetne kritizálni, hogy abban feltétlenül meg kell említenem az édesanyámat.
– Nem erre céloztunk. Hanem hogy nem fogja veszélyeztetni az ő pozícióját azzal, hogy tényleg borsot tör a Fidesz orra alá.
– Én jelenleg nem azért nem vagyok veszélyes a NER-re, mert visszafogom magam édesanyám vélt vagy valós érdekei miatt. Én most azért nem vagyok veszélyes a NER-re, mert a párt alattam két százalékon áll.
– Ami meg annak köszönhető, hogy tavaly lett egy újabb kétharmad, amihez ön is tevékenyen hozzájárult.
– Nem járultam hozzá.
– Ha akár csak ön visszalép, nincs kétharmad.
– Akkor folytassuk a „Kávézás a DK-s kommentelővel”-rovatot, csak most a Válasz Online-on. Egyrészt én ugye azért vagyok három évig eltiltva minden párttisztségtől, mert az etikai bizottság szerint titokban a koordinációt szerveztem. Tehát én voltam belül, aki az együttműködés mellett érvelt, sőt, papirom van róla, hogy tettem is érte. Másrészt senki nem volt sem az MSZP-ben, sem a DK-ban, aki azt hitte volna, hogy ez a körzet, ahol most is ülünk, nyerhető. Vagy a 12. kerület. Arról sem hitte senki. Mindenki meglepődött aztán, mennyit kapott Bauer Tamás. A mérések sem mutatták előre, hogy ez várható.
Történelmietlen megközelítés tehát, hogy a Fideszt segítettük, amikor nem léptünk vissza, hiszen nem hittük, hogy esélyes lehet ez a két, hagyományosan jobbos választókerület.
A tárgyaláson egyébként az került szóba akkor, hogy a DK javára mi visszalépünk a 6. kerületben, cserébe itt, a másodikban Niedermüller Péter lép vissza a javamra. Tehát a visszalépés nekem még személyesen is érdekemben állt. Nem értem tehát ezt a konteót, hogy én a Fidesz szekerét toltam akkor. Konkrétan egyébként Moldován Lászlónak kellett volna visszalépnie Oláh Lajos javára, s akkor Niedermüller visszalépett volna az én javamra. És nem lenne kétharmad.
– Az etikai bizottságos Moldován? Aki mindenkit eltiltott, szétverte a pártot, kilépett, most pedig független polgármester-jelöltként indul Erzsébetvárosban?
– Bizony.
– Bosszúból ön Etikai Bizottság néven nyit majd bárt Szombathelyen?
– A Savaria Nagyszálló tetején!
– Ennél komolyabb építkezésbe is fogott. Már tavaly sajtóterméket gründolt a városban.
– Így van.
– A budai úri gyerek mégis mit keres Vas megyében?
– Ez meg a fideszes kommentelők kedvenc témája. Hogy mit keresek Szombathelyen. Tegyük akkor tisztába. A választások után, tavaly, amikor az eltiltást kaptam, elindultam budapesti elnöknek Moldován Lászlóval szemben. Kikaptam. Úgy éreztem, olyan rossz lesz a felkészülés az önkormányzatira Budapesten, hogy inkább nem veszek benne részt. Akkor szólt Németh Ákos, az LMP Vas megyei elnöke, aki jó barátom, egyik kedvenc emberem a világon.
– A szeretője?
– Dehogy a szeretőm! Még kérdésben se hozzák szegényt ilyen helyzetbe! Jó barátom. Szólt tehát, hogy jelentkezzek át Vasba, és politizáljunk ott együtt. Az ugytudjuk.hu-ba ez után szálltam be. A tulajdonomban lévő sajtótermékek egyébként még veszélyesek is a hatalomra. A vidékiek mindenképpen. Szombathelyen van jelentősége az ugytudjuk.hu-nak.
– Abban, hogy ott fordított a helyzet és a Fidesz van elaprózva az ellenzékkel szemben, van szerepe?
– Az egyedül Hende Csaba felelőssége. Szétverte maga mögött a közgyűlési többséget, majd szétverte a helyi Fideszt is. Leárulózta a korábbi fideszes polgármester-jelöltet, majd azt az embert is, akit ő maga kért fel öt éve fideszes listavezetőnek, s ő maga rakott a médiacentrum élére. Persze nehéz lesz győzni, hiszen Szombathely hagyományosan jobboldali város, nem is a kormány népszerűtlen ott, hanem a helyi Fidesz.
– Ön mi lesz ott, ha mégis összejön az ellenzéki győzelem?
– Boldog.
– Semmi tisztség?
– Semmi.
– Hány komoly városban is van az összellenzék által támogatott LMP-s polgármester-jelölt?
– Pécsett van önálló jelöltünk…
– Összellenzék által támogatott LMP-sre kérdeztünk rá.
– Egy van. Hajdú megyében.
– Csupán ezért cserébe önök az MSZP-vel és DK-val együtt menetelnek, miközben tavaly még ön volt az egyik szószólója az LMP-ben az összefogdosódás ellenségeinek, a „bohócvonatozást” kárhoztatóknak, a külön indulásnak. Megérte?
– Mint mondtam, én már a 2018-as választások előtt a koordináció mellett voltam.
– A hajrában.
– Nyilván változott ezzel kapcsolatban az álláspontom az elmúlt években. Fontos, hogy az ember felülvizsgálja az álláspontját, ha a valóság megváltozik, nem érdem a politikában, ha valaki negyven éven át ugyanazt gondolja mindenről. Vállalom, hogy a véleményem változott ebben a kérdésben. Az önmagában persze rossz, hogy liberális ellenzéke lett az Orbán-kormánynak, hiszen a DK is, a Momentum is liberális párt. Csakhogy nem tehetünk úgy, mintha ez a helyzet magától állt volna elő. Hogy így alakult, az mi felelősségünk. És a szocialisták felelőssége. Elrontottuk. A zöld politikának viszont lesz, sőt, van konjunktúrája…
– Aminek önök pont nem részesei. Miközben az egész világon eluralkodik lassan a klímaszorongás, semmit sem profitálnak belőle.
– Nem azért, mintha nem lennénk valóban zöldek.
– Hát miért?
– Azért, mert nekünk sikerült ebből a szempontból a legrosszabb pillanatban előadnunk a Kisgazdapártot. Sőt. Lepipálnunk.
Amit mi produkáltunk, az, mondjuk úgy: a Kisgazdapárt LSD-n.
Jakab Pétertől a DK-n keresztül a Momentumig eközben mindenki a legkeményebb ellenzéki szerepére jelentkezett be. Én a már említett szociológiai okokból kifolyólag erre nem vagyok alkalmas, de szerintem az ellenzéken belül is szükség van mérsékeltebb hangra, olyanra, amelynek gazdája igyekszik empatizálni azzal a hárommillió választóval, aki mégiscsak a Fideszre adja a voksát.
– A családi vonalon túl hol találja meg magában a kapcsolódási pontokat?
– Ott volt például a Coca-Cola-plakátok témája. Úgy beszéltek velem emberek, csak mert nem teljesen gondoltam szuperkúlnak azokat a plakátokat, mintha a homoszexualitás árulója lennék. Tulajdonképpen náci. Márpedig úgy gondolom, hogy egy multinacionális céget nem feltétlenül a lélek jósága vezet. Másrészt a felháborodók egy részének érzései jogosak. Nem azokéi, akik azt mondják, hogy a gyerek meglátja a plakátot és buzi lesz. Ez butaság, nem így működik a világ…
– Akkor tehát melyik felháborodás jogos?
– Az, amely a geopolitikai és kulturális nyomulást teszi szóvá.
Ha azt állítjuk, hogy Putyin irányából érezik ilyen, ahogy egyébként tényleg érkezik, akkor el kell ismerni, hogy Amerika és Nyugat-Európa irányából is van geopolitikai, kulturális nyomás. Annak manifesztuma a Coca-Cola plakátja is.
Radikálbalos barátaim lehet, hogy a mókusok elé vetnek ezért, de kimondom: a nyugati nyomulás bár kritizálandó, objektíve jobb, hiszen a valóságban a szexuális kisebbségek helyzete eközben egyre javul. Magyarországon is. Emlékszem, milyen volt a helyzet, amikor kamasz voltam.
– Mi változott? A jogi környezet lényegében nem.
– Nem is az a lényeg. A hétköznapi életben nem az számít.
– Régen megköpködték, ma már nem?
– Jó, engem néha igen. De nem jelentősen.
– Szóval ön a „négy fal között”-megközelítés támogatója? Akkor miért coming outolt néhány hónapja?
– Túl akartam rajta lenni. Nem akarok „homoszexuális politikus” lenni, akinek ez a témája. Azért mondtam el, hogy ugorhassunk. Abból a szempontból viszont jó, hogy kimondhatok olyan dolgokat, amelyekért máskülönben homofóbnak tartanának. A Coca-Cola-sztori is ilyen. Persze az egy és biztos igazság birtokosainak erre is van megoldása: ha nem értesz egyet velük, akkor nem csupán nem értesz egyet, hanem öngyűlölő vagy.
– Tényleg jobban utálja a libiket, mint a Fideszt.
– Nem igaz. Annyit mondok, hogy a liberalizmus nem hatékony a Fidesz ellen. Most nem ez a látszat, de beszélgessünk erről néhány év múlva.
– Ellenzéki politikusként márpedig keményen ellent kell mondani a kormányzatnak, nem? A Békejobb, a Centrum Párt, a centrista MDF is mind elbukott.
– Jó, de ha a Fidesz nemzeti-családi-keresztény ideológiájára az a válasz, hogy Európai Egyesült Államok meg euró bevezetése meg minden EU-s jogszabály átvétele, mert ha ez meglesz, akkor attól pónilovak csúszkálnak majd whiskyn, Magyarországra tehát végre beköszönt a Kánaán… Ez a válasz rossz. Az emberek tudják, hogy nem így van. Tapasztalatból.
Évtizedes konvergenciaprogramok után mi is lett abból, hogy Bécsben nyitunk cukrászdát? Legfeljebb takarítás abban a cukrászdában.
Szegényebbek vagyunk, mint Ausztria, aminek történelmi és strukturális okai vannak. Igenis kritikával kell élni a nagy uniós rendszerekkel szemben. Nem lehet úgy tenni, hogy majd feloldódunk a nagy Európában. Az emberek ezt nem is akarják. Az euró bevezetésében sem értek egyet az ellenzéki kollégák nagy részével.
– Nem meglepő, hogy nem ért egyet az ellenzékkel – erről híres. De miben nem ért egyet a kormánnyal?
– Egykulcsos adó. Például. Orbán neoliberális politikája. Nagy kedvezmények a multiknak, máskülönben viszont az újraelosztás lefaragása. Én nagyon hiszek az újraelosztásban. Biztos van ebben némi önmarcangoló attitűd, a „nekem miért is van ennyi pénzem?” problémája. Ha már analízis, legyen analízis.
– Szeretne többet adózni?
– Nagyon. Másrészt a szellemi polgárháborút is borzalmasnak tartom. Aki nem ért egyet Orbán Viktorral mindenben, az hazaáruló: mára ennyi lett a Fidesz retorikája.
– Önt éppen nem hazaárulózzák…
– Nem igaz!
– Legfeljebb kifejezett kérésre, ha már nagyon kilóg a lóláb és meg kell erősíteni az ön ellenzéki imázsát. Mint amikor a Pesti Srácok támadta meg, miközben épp szerződésben álltak az édesanyjával az 56-os emlékévben.
– Mondom, nem igaz! Nézzék meg a Szombathelyi Hírlapot! Nyolcvanezer példányban buziznak le. Címlapon vagyok két másik férfival, a felirat meg „Túl a barátságon”. Ugye nem bonyolult dekódolni?
Nemi erőszakolóznak és milliárdosoznak is. Rendes, szabályszerű, sorozatban elkövetett karaktergyilkossági kísérlet. Nem én rendeltem meg, elhihetik.
Varga Mihály is feljelentett a Nemzeti Választási Bizottságnál egy telefonos kutatás miatt, amelyben kérdés volt arról, hogy a miniszter urat miként érinti a Bróker Marcsi-botrány. Utána egy hétig az folyt a propagandából, hogy törvénysértő vagyok és választási csaló. Az nem zavarta őket, hogy az NVB Orbán Viktort is elmeszelte. Továbbá: a Magyar Nemzet két hete írta rólam, hogy gyenge képességeim vannak. Az kétségtelenül igaz, hogy Ripost-szinten, úgy, ahogy Hadházy Ákost és Vona Gábort, engem még nem támadtak – de ebben a megtiszteltetésben rajtam kívül sok más ellenzékinek sem volt még része.
– Amikor Tarlós István megafonnal üvölt Tordai Bence arcába, akkor ön kivel van?
– Rettentő kínos mindkét részről. Először is, senki ne szellemi fogyatékosozzon. Jó lenne, ha lenne főpolgármester-jelölti vita, persze. De fideszes központi ukáz, hogy nem lehet. Sehol az országban. Látszik, hogy Tarlós amúgy kiállna, de nem teheti. Másrészt a sajtótájékoztatón politikusként odarohanni, jól felkérdezni az ellenfelet… Ez sem az én stílusom. Ehhez én túl budai vagyok.
– Akkor nem is szavaz az odarohanó Tordai párttársára, Karácsony Gergelyre?
– Dehogynem! Odaadtuk neki a logónkat, még szép, hogy rá szavazok. Sok mindenben nem értek egyet Gergővel, de a maga módján a pártszakadáskor is korrektebb volt, mint a többiek. Relatíve. Mégiscsak kellett Unicumot innia. Akire viszont a véremmel fogom behúzni az ikszet, az Őrsi Gergely, itt, a 2. kerületben. Láng Zsoltot végre le kell váltani.
– Ön volt képviselő a kerületben. Valami személyes rossz élmény?
– Rengeteg. Azért mondom, hogy le kell váltani. Jobbat érdemel a kerület egy hisztérikus, vernyogó, sivalkodó óvodásnál. Ez még csak nem is pártkérdés. Meg kell nézni, milyen állapotban vannak az utak, mekkora a rend az 1. kerületben, meg a másodikban. Összehasonlíthatatlanul rosszabb itt a helyzet.
– Visszatérve a főpolgármester-jelöltekhez: mit gondol most Puzsér Róbertről?
– Sok mindenben igaza van, a programja jó, kedvelem, de hiba volt, hogy nem indult el az előválasztáson. Nem hiszem egyébként, hogy szavazatokat vinne Karácsonytól. Aki Puzsérra szavaz, az otthon maradna, ha ő nem indulna.
– Arra jó Puzsér, amire Berki Krisztián, nem?
– Utóbbi mit is tett az országért, túl azon, hogy kivasalta a heréjét?
– Semmit. A Fideszért viszont tesz annyit, hogy rá lehet tenni az óriásplakátra Puzsér és Karácsony mellé, fölé írni, hogy lám, ezek az ellenzékiek ilyen bohócok.
– Szerintem a budapesti szavazók nem így döntenek. Vannak remek ellenzéki jelöltek a kerületekben és legalább olyan fontos, hogy a közgyűlési többség meglegyen, mint hogy ki a főpolgármester.
– Mégis mi lenne akkor, ha átvenné az ellenzék Budapestet meg néhány nagyobb várost? Hisz abban, hogy ez első lépés lehet a NER lebontásának útján?
– Az lenne, ami Szombathelyen. Jól látható, mi történt, miután az ellenzék többségbe került a közgyűlésben.
– A fideszesek növényekkel torlaszolták el az ülésterem bejáratát, az.
– Jó, voltak ilyen Ionescu-darabba illő jelenetek is, az igaz, aztán viszont megjelent a Savaria Fórum nevű kiadvány. Össze lehet hasonlítani minőségében és küllemében a budapesti, 2. kerületi Budai Polgárral, például. Utóbbi olyan, mintha a Szabad Nép melléklete lenne. A szombathelyi tévét is átvette az új többség és mi történt? Kint vannak minden sajtótájékoztatón, nem ocsmánykodnak, korrektül, szakmai, újságírói mércéknek megfelelően működnek. Az ellenzéki vezetésű Salgótarján tévéjét is érdemes megnézni, az is sokkal színvonalasabb, mint bármelyik fideszes.
– Médiatulajként az imént azt mondta, a vidéki lapjainak van hatása. Ezek szerint az országos Azonnalival nem elégedett?
– De. Szeretem. Jó anyagaink vannak, külpolitikában kifejezetten erősek vagyunk.
– Még mindig Gerényi Gábor a társa ott?
– Igen.
– Aki a Mandinert eladta a kormányember Tombor Andrásnak.
– Aki rögtön megalapította az Azonnalit, hogy munkát adjon azoknak a munkatársaknak, akiket nem vett volna át a Tombor-féle vezetés.
– Gerényiről egy rossz szavunk nincs, nem azért. Balogh Ákos Gergelyről sincs egyébként, aki szintén önnek dolgozik, de közben állandó szerkesztője lesz a kormányorgánumként múlt héten elstartolt Mandiner hetilapnak. Azért ez is mutatja az átjárást ön és a Fidesz-világ között.
– Nem azt mutatja.
– Első blikkre mindenképp.
– Aztán mégsem. Én ugyanis erről nem tudtam. Ákos nem közölte, hogy írni fog oda. Lehet ezzel erősíteni a „fideszes Ungár”-konteót, de a valóságban a történet csupán azt mutatja, milyen tulaj vagyok. Nem az a kifejezetten erőszakos fajta.
– Tanult édesanyja hibáiból, akit tömegesen hagytak ott beosztottjai a minap?
– Nem igazán értem, mi volt édesanyám hibája, itt is inkább egyesek hisztirohamát látom. Persze, nagyon közel vagyunk egymáshoz édesanyámmal, de: nem vagyunk egyformák.
– Ezt bármikor van is alkalma ellenőrizni: telefonjának hátlapján az anyja feje van!
– A szombathelyi kétfarkúaktól kaptam a képet.
– De miért tette ki ilyen látható helyre?
– Miért, miért? Mert „ha támadják, meg kell hosszabbítani Bicskéig”.
Fotók: Vörös Szabolcs
