„Ilyen helyzet még soha nem volt” – őskonzervatív rendszerváltó indul a Fidesz ellen
Ropogósra vasalt fehér köpenyben fogadja a Válasz Online-t Csáky András a ceglédi kórházban. A rendszerváltó MDF-es politikus, 2010-ig országgyűlési képviselő városa közéletét is „meggyógyítaná”: független jelöltként méreti meg magát a fideszes polgármesterrel szemben október 13-án. Mit tud a nyugdíjas főorvos, hogy hívására Gulyás Gergely kancelláriaminiszter elmegy az Antall József-emlékestre, a helyi ellenzéket a Jobbiktól a DK-ig tömörítő egyesület tagjai pedig aláírják ajánlóívét? Nagyinterjú antalli örökségről, antikommunizmusról és a Ceglédet átható trágyaszagról.
– Nem volt még elég?
– Mire gondol?
– Nyolc év önkormányzati képviselőség, tizenkét év parlamenti munka, kétszeres sikertelen polgármester-jelöltség – azt vélelmeznénk, nyugdíjas főorvosként már nem akar a közélettel foglalkozni.
– Körülbelül egy éve fideszes ismerősök kerestek meg, mondván: remélik, elindulok a választásokon. Akkor elengedtem a fülem mellett a javaslatot, de idővel egyre többen állítottak meg a városban – kérdeztek és biztattak. Jó két hónappal ezelőtt a Facebook-oldalamon kétezeregyszáz embert szólítottam meg, véleményüket kértem esetleges indulásomról. Emellett kíváncsi voltam a város jövőjéről alkotott elképzelésükre is. Szakemberek nekem azt mondták, a megkeresettek öt-nyolc százaléka szokott válaszolni. Engem lepett meg a legjobban, hogy közel ötszáz üzenetet, levelet kaptam – az egyszerű jókívánságtól a komplett városfejlesztési programig. E bizalom elől nem lehet kitérni.
Van vízióm a város jövőjéről és a helyzetemet megkönnyíti, hogy számomra nem élet-halál kérdés a politika. Nyugdíjas orvos vagyok, vesztenivalóm nincs.
Ráadásul nekem csak a választó parancsol: függetlenként indulok, habár próbálnak összemosni különböző csoportokkal. Amikor 1990-ben először megválasztottak Cegléden önkormányzati képviselőnek, azt mondtam: csak jó származhat abból, ha a testületben ülők nem politikai elvárások, hanem élettapasztalatukon alapján közelítenek egy kérdéshez.
– Függetlenségéről is kérdezzük majd, de előbb árulja el: a városi vagy az országos közélet kritikája, hogy a rendszerváltó veterán ismét szolgálatra jelentkezik?
– Ha harminc évvel ezelőtt valaki megjósolja a mostani közállapotainkat, nem hiszem, hogy örültünk volna. Megadatott nekem, hogy Antall József mellett dolgozhattam, ezért minden év áprilisában a miniszterelnökre emlékező estet rendezünk Cegléden. Többek között azért vagyok hűséges az ő emlékéhez, mert egész életemet meghatározó mintát adott: azt mondta, hogy készen kell állni a feladatra. Úgy gondolom, hogy most feladat van Cegléden, nem is kevés. Igaz, az elmúlt egy évben fejlődésnek indult a város. Mondták is többen, milyen jó lenne minden évben választást tartani, mert ilyenkor meglódulnak a beruházások. Más kérdés, hogy a hamarjában elvégzett munka milyen minőségű és mennyibe kerül – a postán is felárat kell fizetni az expressz küldeményért.
– Az ön által szervezett legutóbbi ceglédi Antall József-emlékesten egymás mellett ült Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és a kormányzatot hevesen bíráló Jeszenszky Géza volt külügyminiszter. Hogy csinálta?
– Az Antall József előtti tisztelgés a lényeg. Boross Pétertől Kónya Imréig sokan itt voltak, akik eltérően gondolkodnak, a miniszterelnök emléke mégis összehozza őket. Különben még ez a rendezvény is a ringbe szállás mellett szólt. A szereplést elvállaló Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter tíz nappal az est előtt titkárságán keresztül lemondta a fellépést – furcsállottam az eljárást, mert régóta jó szakmai viszonyban vagyunk, igazán felhívhatott volna. Gulyás Gergellyel közös ismerősünk pedig azon aggódott, hogy én leszek az ellenzék közös polgármester-jelöltje és akkor a miniszter úr számára kínos helyzet áll elő. Azt válaszoltam, hogy semmiről nem döntöttem még; különben is Antall-estet szervezek és nem választási gyűlést. Becsületére legyen mondva, Gulyás Gergely végül eljött és ragyogó beszédet mondott. Azt azért a helyi fideszesek megoldották, hogy a rendezvény előtt a miniszternek megmutogatták a várost, mintha ezért érkezett volna Ceglédre, a helyi sajtó pedig csak mellékesen említette az Antall-estet. Fideszes körökből aztán visszajutott hozzám, hogy mindenáron meg akarták akadályozni bármely kormánytag jelenlétét, mondván, az est biztos az én kampányrendezvényem lesz. A lobbizást meglehetősen unfairnak tartottam, mert a rendezvényeken soha egy szóval nem említettem a helyi politikát. Ez az ügy is az indulás felé lökött: egy tisztességes városvezetés nem fél ennyire egy emlékesttől.
– Tulajdonképpen mi a baja a kormányzattal és a városvezetéssel? Önképe szerint a Fidesz itthon és nemzetközi színtéren is a kereszténységet képviseli, konzervatív társadalompolitikát folytat, nem egy volt MDF-es társa szerepet vállal a politikájában. Cegléden bővült az ipari park, bicikliút épült, energetikai korszerűsítés is volt az elmúlt években…
– Azzal azért vitatkoznék, hogy minden szempontból keresztény-konzervatív értékeket képvisel a jelenlegi hatalom, de ideológiai csatákba belemenni kevés értelme van, mert nem ezek borzolták a ceglédiek idegeit.
– Hanem mik?
– Például az állandó trágyaszag. Országos sajtóvihar lett abból, hogy nemrég Budapest egy részén erősen büdös volt – nálunk ez hosszú idő óta probléma, a város vezetése mégsem tett semmit.
– Takáts László polgármester közérdekű per indítása iránti kérelmet adott be a Pest Megyei Főügyészséghez. Sokkal többet nem tehet a vétkes sertéshizlalda ellen, mert a városnak nincsenek hatósági jogkörei.
– Hát ez az! A város országgyűlési képviselője is fideszes és ketten együtt hosszú ideje képtelenek voltak megoldást találni. Akár jogszabály-módosítást is kezdeményezni kellett volna a ceglédiek közérzetét meghatározó ügyben. Régebben önkormányzati hatáskör volt az állattartás, emlékszem, helyi képviselő-testületi munkánkat az első ciklusban a témával kapcsolatos szabályzat megalkotásával kezdtük. Mint cseppben a tenger, mutatja ez a történet a kiépült rendszer abszurditását:
ha a ceglédiek arról sem dönthetnek, hogy milyen levegőt nem akarnak szívni, ugyan miért beszélünk még egyáltalán szubszidiaritásról meg önkormányzatiságról?
Régóta probléma az is, hogy újgazdag ifjak éjszakánként gyorsulási versenyt rendeznek Cegléd közepén, nemrég a várost megrázó gázolás is történt. Ha én polgármester vagyok, elmegyek a belügyminiszterig és addig verem az asztalt, amíg nem szerelnek fel telepített traffipaxokat – a térfigyelő kamerák ugyanis nem rögzítenek sebességet. További gond, hogy mindig hihetetlen szűk kör nyeri a beruházásokat. Nemcsak korruptnak nem szabad lenni, még a látszatot is kerülni kell. Miután országgyűlési képviselővé választottak 1998-ban és az egészségügyi bizottság alelnöke lettem, két egészségügyben érdekelt cég keresett meg, viszont harmadik-negyedik találkozóra már nem került sor. Világossá tettem, hogy nyilvánosan szívesen tárgyalok ágazati problémákról, négyszemközt soha semmiről. Cegléden sokakat zavar még a nyilvánosság hiánya. Képviselő koromban vonattal jártam Budapestre a Parlamentbe, ami nagyon hasznos volt a közvélemény hangulatának mérésére. Persze nem elégedtem meg ennyivel, minden hónapban tartottam fórumokat, ahol bárki kérdezhetett bármit, néha izzadtam is rendesen.
Mára ez megszűnt. Sem a polgármester, sem a fideszes parlamenti képviselő nem szervez fórumokat, a polgárok városházának címzett levelei többször válasz nélkül maradnak. A törvény által előírt évi egy polgármesteri közmeghallgatásra meg le kell adni előre a kérdéseket, mert állítólag ez a szokás. Lehet ezt máshogy is csinálni. Antall József 1991 májusában második világháborús emlékművet avatott nálunk, majd a lakossági fórumot tartott, ahol szabadon kérdezhettek tőle. Emlékszem, sétáltunk át a művelődési házba és megkérdezte tőlem a miniszterelnök, miről kérdezik majd őt a ceglédiek? Pánikban voltam, erre nem számítottam és mondtam fejből hét témát – máig büszke vagyok, hogy ezekből öt előkerült. Nem magamtól voltam ilyen okos, rendszeres kapcsolatban álltam a ceglédiekkel, tudtam, mi érdekli őket. A világtól és a választóktól való elzárkózás mindig megbosszulja magát.
– Derék dolog, hogy nyitottságról és az őszinte kommunikációról beszél, de képes lesz érdeket érvényesíteni akár a kormányzattal szemben is?
– Nem szembenállásokban gondolkodom, hiszek abban, hogy ez a kormány is az ország felemelkedését akarja. Az elmúlt három évtizedben megfelelő kapcsolatrendszert építettem ki nemcsak a politika élvonalában lévőkkel, hanem a jelenleg középszintű döntéshozókkal is. Ez zavarja is a helyi fideszeseket, pedig én ezeket az ismeretségeket nem hatalomgyarapításra, hanem a város érdekében akarom használni.
– Amennyiben hagyják… Mi a terve arra az esetre, ha megválasztása esetén Ceglédet megbüntetik döntéséért?
– A nyilvánosság erejében nagyon hiszek. Másrészt még az én győzelmem esetén is fideszes marad a parlamenti képviselő. Földi Lászlóra szintén számítok tehát Cegléd érdekében. De nem konfliktusokra készülök: természetes, hogy a választási kampány ezekről is szól, de október 14-étől közösen kell dolgoznunk a városért.
– Ha hisz a nyilvánosságban, miért nem vállalta a vitát fideszes riválisával?
– Vállaltam! Leírtam, hogy várom október 3-án polgármester urat a választási gyűlésemen, mondja el, miként képzeli el a város jövőjét. Egy televíziós eszmecserében nemcsak az az érdekes, hogy mi hangzik el, hanem az is, ami nem. Ezért javasoltam, hogy közönség előtt vitázzunk és a nézők is tehessenek fel kérdéseket. Polgármester úr viszont előre leadott kérdésekre akart csak válaszolni, amit én a ceglédiek semmibevételének tartok – ezért nem lesz televíziós vita.
– Az ön mögött álló egyesület…
– Bocsánat, nem áll mögöttem senki!
– A Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum helyi politikusaiból álló Czigle Egyesület támogatja jelöltségét, a minap még fényképezkedtek is közösen.
– Ők felajánlották, hogy legyek a jelöltjük, amit köszönettel elhárítottam, mert ragaszkodom a függetlenségemhez. A Czigle Egyesület ezt tudomásul vette, bejelentették, hogy nem állítanak ellenem polgármester-jelöltet, aláírták az ajánlóíveimet – ennyi a kapcsolatunk. Mindenki megy a saját útján, ők képviselőket indítanak, én csinálom a magam kampányát.
– Az említett közös fotón szerepel az a helyi jobbikos politikus, aki Facebook-oldalára egy „Victor” feliratú leölt malacról posztolt képet, „Levágtuk a felcsúti csüngőhasút!” kommentárral. Ez hogyan fér össze az Antall Józseftől tanult mérséklettel?
– Ha ismereteim nem csalnak, ez legalább másfél éves történet – erőltetettnek érzem az iderángatását. Magáról állít ki bizonyítványt, aki ilyen képet felrak az internetre. Még csak kommentálni se szeretném, mert ezzel felemelném ezt a felemelésre méltatlan történetet.
– Még a rendszerváltás előtt antikommunista indíttatásból lépett be az MDF-be. Nem furcsa olyan egyesület támogatását elfogadni, amelynek képviselőjelöltjei között ősrégi MSZP-s motoros és Moszkvában végzett nyugdíjas katonatiszt is van? Ön változott, vagy ők változtak?
– Ne haragudjon, de teljesen falsnak érzem a megközelítését. Jó ügyek érdekében képes vagyok együttműködni olyanokkal is, akik tőlem eltérően látják a világot. Szerintem ebből a hozzáállásból nem kevesebb, hanem több kellene.
Tönkretette a magyar közéletet, hogy állandóan címkézzük egymást és igyekszünk okot találni a másik gyűlöletére.
Különben az említett egyesületben a DK-t az a Czinege Imre képviseli, aki ebben a kórházban volt sebész főorvos. Egyszerre voltunk parlamenti képviselők, pont akkor, amikor Molnár Lajos egészségügyi miniszter idején zajlott a kórházbezárási őrület. Nem estünk egymásnak, csak mert ő kormánypárti, én meg ellenzéki oldalon álltam. Együtt dolgoztunk a kórház megmentéséért, mert ez volt a ceglédi érdek. Végül nemhogy elvettek tőlünk ágyakat, még kaptunk is újakat: bebizonyítottuk, hogy szükségünk van további kapacitásra.
– A várost körbejárva rengeteg fideszes plakátot láttunk, önt reklámozót egyet sem. Ennyire magabiztos vagy ennyire nincs forrása?
– Megközelítőleg sem áll rendelkezésemre annyi pénz, mint riválisomnak. Ha van felesleges forrásom, akkor inkább a ritka genetikai betegséggel diagnosztizált kisfiúnak vagy az amúgy családom által rendszeresen támogatott Mária Rádiónak utalok, nem plakátokra költök. Habitusomtól amúgy is távol áll, hogy kocsmában jópofizzak, focimeccsre sem szoktam járni. A városban rengetegen ismernek, visszatetszést keltene, ha a kampány miatt hirtelen elkezdenék másként viselkedni – a választópolgárok nem gyengeelméjűek. Templomban viszont minden vasárnap ott vagyok, ahol más csak ötévente szokott feltűnni.
– Minden politikus ki akar tűnni a hírözönből, minél több emberrel akarja megismertetni magát és elképzeléseit. Távol álljon tőlünk a cinizmus, de meddig jut ezzel a patrícius mentalitással?
– Az internet rengeteget változtatott a politikán. A Facebookot nagyon sokat használom, és ez be is jön, rengeteg választópolgárral állok intenzív kapcsolatban. Tapasztalatom szerint ez nemcsak olcsóbb, hanem hatékonyabb is, mint például a drága és általában a szemetesben landoló szórólapok.
– A 2014-es önkormányzati választáson öt jelölt versengett Cegléden. A fideszes Takáts László 28 százalékkal győzött, második a jobbikos lett 27 százalékkal, ön állt a dobogó harmadik fokán 24 százalékkal. Idén a polgármesterrel csak ketten állnak rajthoz – ez egyszerűsíti vagy bonyolítja a képletet?
– Nagyon nehéz jósolni, mert ilyen helyzet még soha nem volt Cegléden. Korábban eldöntöttem, ha csak egy ellenzéki párt is indít jelöltet, visszalépek. Számomra ugyanis nem létkérdés a közéleti szerepvállalás. Rengeteget kaptam a politikától, szolgálhattam a várost, találkozhattam a jordán királynővel, bemutattak Angela Merkelnek, de a szakmámban is megbecsültek, gyönyörű családom van.
– Ha megválasztanák, mi lesz az első lépése?
– Egy városnak az embert és nem a betont kell a középpontba állítania. Fontos dolog avatni valamit, de Cegléd és az ország jövője szempontjából is az számít igazán, hogy a szegény gyerekek miként jutnak tudáshoz. Vagy az, hogy télen egyetlen idős se hűljön ki otthonában, mindig legyen valaki, aki rájuk nyitja az ajtót. Fontosak az egészségügyi szűrőprogramok is – ha két-három embert meg tudunk menteni, már megérte. Támogatnám, hogy minden ceglédi újszülött tiszteletére ültessünk fát, amit aztán a család gondozhat. Nyilván a testület összetétele is meghatározza a mozgásteret, de a kormánypártiakkal is van kapcsolatom. Például a helyi Fidesz elnöke korábban az MDF gazdasági igazgatója volt, én vittem be a Fórumba.
– Hörömpő Annamáriára utal: tavaly ő is megszavazta egy önkormányzati telek és épület eladását, amit másnap a férjével közös cég vett meg.
– Hasonló már más képviselővel is megesett, ez számomra elfogadhatatlan. Talán Csapody Miklós találta ki a „megélhetési politikus” fogalmát, nyugodtan alkalmazhatjuk a mostani helyzetre. Az sem helyes, hogy önkormányzati képviselők városi cégek vezető tisztségeit töltik be – magukat kellene ellenőrizniük, ami abszurdum.
– Egy fideszes többségű testülettel is képes lesz együttműködni?
– Bízom a józan paraszti észben. Máskülönben jön a nyilvánosság.
– Felkészült egy ön ellen irányuló karaktergyilkossági kísérletre?
– Közel negyven éve élek Cegléden, 1981 óta dolgozom a kórházban. Ha valami hülyeséggel megtámadnak, a város tudni fogja az igazságot. Nincs kétségem afelől, ha bármi pöttyöt találtak volna, az már kint lenne. Annyira rossz véleményen azért nincs a helyi Fideszről, hogy feltételezzem: a másutt alkalmazott eszközökkel élnének Cegléden is.
