Óvakodjatok a hamis prófétáktól! – új hozzászólás az „egyház és politika”-vitában – Válasz Online
 

Óvakodjatok a hamis prófétáktól! – új hozzászólás az „egyház és politika”-vitában

Vidóczy Zoltán
Vidóczy Zoltán
| 2019.10.28. | vélemény

A szakadék, vagy inkább kanyon, amely a politikai kereszténység Fidesz-féle valósága és a gyakorlati kereszténység között tátong, még jó ideig velünk marad – véli olvasónk, aki a Válasz Online „egyház és politika”-vitájához szól hozzá. Vélemény.

hirdetes

Örömmel olvastam, hogy kereszténység és politika viszonya elsősorban a magát keresztényként meghatározó politika és a kereszténységét komolyan vevő polgár relációjában kiemelt figyelmet kapott a (maradnék most ennél a meghatározásnál) polgári-konzervatív körökben mértékadónak számító Válasz Online-on.

Kérem, engedjék meg, hogy a kibontakozó vitához egy átlagos (katolikus) olvasó szemszögéből is hozzászóljak!

Bajzáth Gabriella írásának szerkesztőségi bevezetőjében a következő olvasható: „A mögöttünk hagyott választási kampány mérföldkőnek számít az úgynevezett keresztény középosztály és a politika viszonyában.”

Kereszténység és politika: „Ne hallgassunk tovább!” – vitaindító egy levél nyomán

Szerintem nem is csak a középosztály, hanem általában a keresztény ember és a politika viszonyában, de valóban így van. Fontos azonban leszögezni, hogy ha a kampányt az említett viszonyrendszerben mérföldkőnek tekintjük, akkor az itt alkalmazott mérce alapján további hasonló, sőt akár nagyobb mérföldköveket is találunk az elmúlt tíz-tizenöt évből. Utóbbiak azonban közel sem kaptak ekkora figyelmet, és még kevésbé generáltak ennyire látható vitát a keresztény középosztály köreiben. A vitához hozzászóló Gégény Istvánhoz hasonlóan én sem szeretnék „Jó reggelt!”-ezni vagy számonkérni, ezek ideje amúgy is rég lejárt. Ám azon pusztán a levonható tapasztalatok és tanulságok okán érdemes elgondolkodni, hogy miért alakult ez így, és mit tehetünk legközelebb (mert valamikor, új pártokkal és új arcokkal biztosan lesz legközelebb) másképp.

A fő okokat már Gégény István is elég jól összefoglalta: a tűrő, elviselő, beletörődő magatartás, a szőnyeg alá söprés, a megalkuvó egyházak, de magam ide sorolnám, minden cinizmus nélkül, a kognitív disszonancia jelenségét is („Nekem is sok, ami zajlik, de egyébként Orbán Viktornak régóta nagy tisztelője vagyok” stb.).

Ha arra keressük a választ, mit tehetünk legközelebb másképp, úgy gondolom, egy sokat idézett jézusi útmutató szolgálhat itt is kiindulópontként: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Máté 7,15-16)

Legyünk tehát eleve óvatosabbak! Amikor a gyümölcsök (nem a bármikor könnyen kimondható, ájtatos szavak, hanem a gyümölcsök!) a napnál is világosabban mutatják, hogy hamis prófétákkal van dolgunk, akkor így beszéljünk inkább: „…az igen, igen, a nem, nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Máté 5,37)

Nincs tehát helye a mellébeszélésnek, a félrenézésnek, a „cél szentesíti az eszközt” elvének, és – hajlok rá – nincs olyan sem, hogy kisebbik rossz opció. „Igen” van, vagy „nem” van.

Összességében nem is nehéz a feladat. Mérleget kell vonnunk. A párt döntései értelemszerűen emberi döntések, értékválasztásai emberi értékválasztások. Politika és kereszténység viszonya valóban bonyolult, a kereszténydemokrácia nemes elveit nem könnyű érvényesíteni a napi politikai gyakorlatban, a kompromisszumkényszer előbb-utóbb szembe fog jönni, és gyarló keresztény politikus legyen a talpán, aki minden helyzetben képes jó döntést hozni. De legyünk őszinték: nem kell ilyen messzi, elvont síkra terelnünk a kérdést, hogy megállapíthassuk egy folyamatosan döntéseket hozó és egyértelmű értékválasztást mutató párt vezetőiről, hogy szavaik mellé hitelesség is párosul-e, avagy csupán hamis prófétákkal állunk szemben, akiknek sok minden fontos, de Jézus tanítása, a hegyi beszéd, a szerénység és az alázat biztosan nem. Az egyértelmű válasz kimondására alkalmas esetek hamar ott fognak sorakozni az orrunk előtt.

Erdő Pétert vagy a többi egyházi vezetőt illetően is jól írja Gégény István: konkrét ügyekben történő megszólalásuk, kiállásuk közvetlen következménnyel minden bizonnyal nem jár. Azonban – és itt mellékes a területi illetékesség, hát még a számlán lévő pénz – maga a puszta kiállás is jelentőséggel bír. Példát és utat mutat. Bátorságra sarkall. Ráadásul aki Krisztus „felkent” embere (vagy világi értelemben: méltóság), azzal szemben az erkölcsi elvárás is sokkal magasabb. A nagy általánosságban megfogalmazott kritika a semminél több, de üresen cseng. Jogos tehát az igény, hogy ha az illető gyalázatot lát, szólaljon meg vagy tegyen ellene – nem csendesen, hanem minél
hangosabban. Szemléletes példa: Balog Zoltán kis közössége 2015-ben kiment a Keleti pályaudvarra a menekültekhez, és segített a rászorulókon. Lényegében senki sem tudta, hogy ott voltak, amíg maga Balog nem vallott erről jóval később egy interjúban. Pedig micsoda példa lehetett volna! Világossága világított volna az embereknek, s azok a jótetteket látva dicsőítették volna a mennyei Atyát. Ám a miniszter (emeljük ki: egy lelkész) akkor és ott inkább a véka alá rejtette lámpását. Oka volt rá.

Pontosan ugyanígy van ez minden beszédesen hallgatag egyházi vezetővel (is). Én ezért nem neheztelnék Bajzáth Gabriellára, amiért (kissé valóban szerencsétlenül fogalmazott) levelét Erdő Péternek címezte. Ugyanakkor világos és jogos, hogy a legfőbb kritikát a kormánypártnak (nincs önálló KDNP, nincs többes szám), és vezetőjének illene kapnia. Csak hogy a releváns idézeteknél maradjunk: „Aki tehát tehetné a jót, de mégsem teszi, bűne az annak.” (Jakab 4,17). Minden egyes parlamenti gombnyomás, minden döntés és értékválasztás mögött ott zeng ez a mondat, joggal. Talán a Gégény István által vázolt aktivizálódásnak, összekapaszkodásnak is jelmondata lehetne.

Akárhogy is: a szakadék, vagy inkább kanyon, amely a politikai kereszténység Fidesz-féle valósága és a gyakorlati kereszténység között tátong, még jó ideig velünk marad. Tényleg jó hír, hogy a megoldás mi vagyunk, de talán még jobb, hogy van remény: tanultunk a dologból, és legközelebb ezt sem fogjuk így elrontani.

 

Nyitókép: A hamis próféta megjelenése (Kirillo-Belozersky Múzeum), Fotó: Alexander Liskin / Sputnik

Ha fontosnak tartja a Válasz Online munkáját, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

#kereszténység