A cél, hogy Budapestnek is jusson egy negyed Google
Azt keresik, ami három éve a kriptovaluta, két éve a mesterséges intelligencia volt: a következő technológiai slágert. Ha sikerül megtalálni, ha Budapestnek „csak” egy negyed Google-je lenne, minden megváltozna – mondják a Válasz Online-nak az Oktogon Ventures alapítói. Pistyur Vera szerint teljesítményelvű piaci felfogásukkal nincsenek ellenszélben, és még a korrupciótól leginkább fertőzött üzleti szektorban is sok tisztességes játékost lát. Fehér Gyula szerint az innovációról tervgazdaság-szerűen gondolkodó Európai Uniónak lenne mit tanulni az USA-tól, a kelet-európai pályának pedig van előnye a nyugatival szemben. Magyarok a világpiacon című interjúsorozatunk negyedik része.
A Videoton-társtulajdonos Lakatos Péter és fia, Dávid, Gerendai Károly Sziget-alapító, a kaliforniai Salesforce nevű szoftvercég – mások mellett velük állt össze 2019 elején a magyar gyökerű, élő videószolgáltatással foglalkozó – ma már IBM Budapest Labként működő – Ustream alapítója, Fehér Gyula és Pistyur Vera, a Bridge Budapest vezetője, hogy közös befektetőcéget indítson Oktogon Ventures néven. A holding induló fázisú technológiai cégeket (startupokat) keres Magyarország mellett Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Romániában, Bulgáriában, Horvátországban. Olyan befektetési célpontokat, amelyek az első pillanattól nemzetközi piacokra dolgoznak.
Portfóliójukban eddig többek között a mobilalkalmazás-fejlesztők munkáját egyszerűsítő Bitrise, a marketingszoftvert gyártó Recart és a sportolóknak fejlesztő Enduraid szerepel. Az Oktogon Ventures indulására 10 millió eurós forrásbázis gyűlt össze, ezt rövid időn belül 20 millióig (6 milliárd forint) növelnék. Az alapítók azt mondják, várható még egy bevonási kör, amelybe most gyűjtik a tulajdonostársakat, akik között lesz ismert vállalkozó és exitelt (vagyis a cégéből eladással kiszállt) szereplő is.
×××
A Válasz Online tavasszal interjúsorozatot indított Magyarok a világpiacon címmel. Heti Válasz-korunkban a lap Magyarok a piacon rovatában olyan vállalkozókat szólaltattunk meg, akik hazai környezetben produkáltak figyelemreméltó eredményeket – és nem a politika, hanem a kitartásuk, ötleteik, találmányaik repítették őket felfelé. Mostani céljaink sem mások. Jaksity Györggyel indultunk a Concorde-tól, másodikként a Wizz Air-vezér Váradi Józsefet kaptuk diktafonvégre, majd Köntös Zoltán vegyész-közgazdásszal folytattuk. Most az Oktogon Ventures alapítóin a sor.
– Az Oktogon Venturest az elégedetlenség ihlette?
Pistyur Vera: Ezt hogy érti?
– Hat év telt el a Bridge Generáció című könyv megjelenése óta, amelyben a Budapestről indult, amerikai hídfőállással is rendelkező technikai startupok, a Prezi, a Ustream és a LogMeIn alapítói egyfajta nemzedéki küldetéssel, mintaadóként léptek a nyilvánosság elé. De ha nagy magyar startup-történetről van szó, leginkább ma is ezt a három vállalkozást emlegeti mindenki. Azért indítottak befektetőcéget, hogy felépítsék végre a trónkövetelőket?
Fehér Gyula: Nem igaz, hogy nincsenek új történetek, elég csak az elektronikus banki megoldásokon dolgozó miskolci IND-re utalni, akiket a londoni Misys vásárolt fel…
Pistyur: Vagy ott van a Budapestről indult, biztonsági rendszereket fejlesztő BalaBit és a Skyscanner által felfedezett és megvett Distinction.
Fehér: Lehetne még sorolni. Vannak tehát sztorik, igaz, nem annyira ismertek, mint például a Prezi. Ha a kérdés az, motivált-e minket, hogy legyenek új, sőt nagyobb „durranások” ebben a világban, akkor a válaszom határozott igen. A Bridge Generáció könyv idején tényleg azt gondoltuk, hogy évről évre egyre több hasonló cég lesz, újabb és újabb példaképek nőnek fel. Ma sok jó sztori van, de éves összhozamban a magyarországi kötődésű tech startupok nem produkálnak többet. Akkor lennék elégedett, ha évente 5-10-szer ennyi BalaBit- vagy IND-méretű sztorink lenne.
– Ez nem kicsi szám. Elérhető?
Fehér: A célunk az Oktogon Venture-rel éppen az, hogy befektetői szerepből csináljuk meg a legjobb magyar és régiós techcégeket, amelyek képesek túlszárnyalni a Bridge Generáció teljesítményét. Gondoljunk bele, hogy egy ennyire pici gazdaságnak, mint a magyar,
mekkorát számítana, ha csak egy negyed Google-nyi cégnek Budapest lenne az otthona! Elfelejthetnénk bármilyen eddig elért üzleti eredményt, ha ez összejönne.
Persze legyen világos: ennek nagyon kicsi az esélye. Engem viszont ez a cél motivál.
– Van egyáltalán piaci rés, ahova egy budapesti „negyed Google” bemehet?
Fehér: Van.
– Itt a bejelentés ideje!
Fehér: A fél világ azt találgatja, mi lesz a következő sláger. Ha három éve kérdezi, akkor a válasz a blockchain, a kriptovaluta. Ha két éve, akkor a mesterséges intelligencia. Folyamatosan változnak a technológiák, és az örök tanulság csak az, hogy innovációra mindig szükség van, mert az emberi igények is mindig változnak.
– Visszatérve az eredeti szálhoz: a Bridge Generáció cégei azért is „mentek nagyot”, mert a termékeik kezdettől ott voltak az ember keze ügyében. Jó eséllyel már azelőtt használhattunk Prezit, nézhettünk közvetítést Ustreamen, hogy tudtuk volna pontosabban a cégek hátterét. Ha most kellene mondani hasonló magyar fejlesztést…
Fehér: Akkor a Skyscannert említeném. És szinte biztosan használt olyan pénzügyi szolgáltatót is, amely mögött a fentebb említett IND volt. Ezek a szoftverek is ott vannak az ember kezénél, legfeljebb nem tudja róla, hogy pontosan mit használ.
Pistyur: A mai cégalapítóknál sok a félbeszakadt történet. Nincs terv, nem tudják, hogy pontosan meddig akarnak növekedni, mit akarnak elérni, ezért ugranak az első adandó felvásárlási lehetőségre. „Emberi” oldalról nincs ezzel gond: ha valaki beletett egy cégbe az életéből 2-3 évet, és utána szabad szemmel jól látható összeget vihet haza, érthető, ha belemegy az exitbe. Vállalkozói oldalról viszont azt mondom, nem biztos, hogy kifutotta magát az a történet.
– Magyar sajátosság, hogy ugranak az első komolyabb vételi ajánlatra?
Fehér: Európai. Ha csupán azt nézem, innen hány technológiai világcég nőtt fel az elmúlt 20 évben, és közben hány az USA-ból, akkor jól látható, hogy kontinensként sem állunk jól.
– Az Oktogon Ventures küldetése szerint kifejezetten kelet-európai startupokba fektet, Bulgáriától Lengyelországig. Miért innen nőhetnek ki új világcégek?
Pistyur: Mert eddig is nőttek. A sokszor furcsán szemlélt Bulgáriából indult a Telerik nevű szoftverfejlesztő cég, amelyet 300 millió dollár felett adtak el néhány évvel ezelőtt. A kelet-európai országok erőssége, hogy nagyon jó a műszaki alapanyag.
– Mert jók az iskolák?
Fehér: Talán igaz, talán nem a városi legenda, hogy felénk csodákat tud a matematikai és a műszaki oktatás. Egy biztos: jellemző mindset errefelé, hogy kreatív megoldásokkal tudni kell elégtelen forrásokból elfogadható eredményt, terméket produkálni.
Adott mennyiségű befektetett tőkéből itt sokkal tovább nő egy cég, mint Amerikában.
Kelet-európai hiánycikk viszont a tudás és a tapasztalat, hogy hogyan lehet egy vállalkozást nemzetközi piacra vinni. És az üzleti tudás hiánya miatt sok cégötlet már csírájában elhal.
Pistyur: Minden amerikai cégalapító tudja, hogy ha olyan ötlete van, ami az ottani piacon első, akkor jó eséllyel az egész világon első lesz. Itt viszont nehéz elképzelni, hogy valamit, amit Budapesten fejlesztünk, mindenhol a világon magától értetődően használnak majd. „Hogyan is sikerülhetne?” – szól a kérdés.
– És ez bénító?
Pistyur: Ugyanaz a helyzet, mint a korai cégeladásnál: bátornak, motiváltnak, elszántnak kell lenni, hogy valaki folytassa. Ha globális sikertörténeteket szeretnénk építeni, ahhoz nem jó a teremfoci, ahhoz egyből nagy pálya kell.
Fehér: A kelet-európai pálya előnye, hogy itt még látszanak az új ötletek, ki lehet tűnni. A Szilícium-völgyben friss techcéggel berobbanni iszonyatosan nehéz: telített a pálya és nagyon elszálltak a költségek. Ettől még a tengerentúli példa fontos. Az USA sikertörténete évtizedekkel ezelőtt azzal indult, hogy kitaláltak egy ambiciózus programot, hogy különböző adókedvezményekkel, ösztönzőkkel és némi állami támogatással, de mára már leginkább magánpénzeket becsatornázva segítsenek piacra cégeket. Ebből lettek az olyan történetek, mint az Apple és az Intel. Az Európai Unió ezzel szemben felülről, irányítva próbál pénzeket osztani. Mint valami tervgazdálkodás. Az ilyesmivel szemben borzasztó szkeptikus vagyok. Az innováció hosszútávon akkor működik, ha alapvetően a magánszféra finanszírozza, piaci elvek alapján.
Pistyur: Az EU-ban bevett jelzős szerkezet valakire azt mondani, hogy „sikeres pályázó”. Gyakran pályázik, sokat nyer. Pedig ez abszurd. Az a sikeres pályázó, aki egynél többször nem pályázik.
– Az EU-s tervgazdálkodás tehát rossz. Min kell javítani még, hogy több sikeres vállalkozás nőjön ki?
Fehér: Például a munkaerőpiac rugalmasságán. A vállalkozásbarát klíma kialakításában a Nyugat tanulhatna a Kelettől.
– Mire gondol?
Fehér: Nem tudom, próbált-e már megválni munkavállalótól Franciaországban.
– Nem, de láttam a következményeit a hírekben.
Fehér: Járulékok szempontjából is jobbak vagyunk. Még mindig olcsóbb piac a mienk, mint például a holland.
Pistyur: Befektetőként olyanokat keresünk, akikben megvan az igény, hogy nemzetközi szinten gurítsanak nagyot. Előfordult már, hogy megkerestek minket, és nemet mondtunk, mert nem láttuk az ambíciót.
– Tényleg csak az hiányzott? Az ambíció?
Pistyur: Tényleg.
Fehér: Nagyon sok múlik a cégalapító szándékán. Ha nem hisz abban, amit épít, az nagyon erős korlát.
Pistyur: Ismerek olyan befektetőt, aki 40 oldalas pszichológiai teszttel kezdi a hozzá forduló cégvezetőknél, és csak a sokadik körben kezdi boncolgatni, hogy pontosan mi is a termék.
– Nem túlzás ez?
Pistyur: Nem. Teljesen természetes, ha egy befektető először a képességeket, ambíciókat nézi. Közhelyesen hangzik vagy sem, de igaz: az emberbe fektetünk be.
– Miért jó egy nemzetgazdaságnak a startup? A klasszikus pálya szinte mindegyiknél ugyanúgy néz ki: van egy technológiai ötlet, alapítanak rá egy céget, sikeres lesz, megjelennek a befektetők, megy és megy felfelé, majd egyszer csak jön egy nyugati cég, és benyeli az egészet. Volt-nincs magyar történet.
Fehér: Nem mennék messzebb a saját tapasztalatomnál: tőlünk nem messze ezekben a pillanatokban is dolgozik több mint 100 magasan képzett IT-szakember, a Ustream-múltnak köszönhetően…
– Teljesen kiszolgáltatva az IBM amerikai központjának.
Fehér: Ez a csapat túl jó ahhoz, hogy akár egy nagy multi lemondjon róla. És ami a lényeg: ha nem lett volna a startup-előzmény, az IBM a semmiből nem hoz ide ilyen tevékenységet. (A 2007-ben alapított Ustreamet 2016-ban vette meg az IBM. A becsült vételár 130-150 millió dollár volt. Fehér Gyula az eladást követően három évig vezető pozíciót töltött be az IBM-nél. – a szerk.) Most viszont itt van, sőt az amerikai tulajdonosnak köszönhetően új feladatokkal bővült a csapat. Ez fontos Magyarországnak is: megkockáztatom, hogy a munkavállalók egy része valószínűleg ma nem lenne az országban, ha nincs a Ustream.
Pistyur: Igaz, hogy a legtöbb startup-történet vége eladás, de számos példát látunk arra, hogy az alapítók ezután nem hogy hátrébb lépnek, hanem egyre fontosabb szerepet kezdenek betölteni a tágabb közösségükön belül. Mintát adnak, vállalkozásokat segítenek, társadalmi kezdeményezéseket inspirálnak, véleményformálók lesznek. Ez nagyon fontos, főleg abban a közéletben, ahol
olyan embereket is vállalkozónak nevezünk, akiket az én fogalmaim szerint nem is lehetne annak hívni.
– A Bridge Generáció tényleg sok mindenben aktív. A Bridge Budapest egyesület célja, hogy „olyan Magyarországon éljünk, ahol az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény”, a Vállalható Üzleti Szereplő kezdeményezésnek pedig a tisztességes üzleti magatartás terjesztése. Nem érzik ellenszélben magukat? A „piac” nálunk úgy működik, hogy a 4iG megveheti a T-Systemset, ami nagyjából olyan, mint ha a sarki közért benyelné a Tescót.
Fehér: Nincs ellenszél. Mi teljesen másról beszélünk. Elég megnézni a cégeket, amelyek részt vesznek az említett társadalmi kezdeményezésekben, vagy akikkel mi az Oktogon Ventures-szel kapcsolatban állunk: saját erőből felépített, elsődlegesen az amerikai, másodlagosan az ázsiai piacon élő, valódi vállalkozások. Nekünk nem az a fontos, hogy ki mit csinál még ezen kívül, hanem hogy legyen a piacon még 10 ezer informatikus és termékmenedzser.
Pistyur: Ma Magyarországon nagyjából 600 ezer működő cég van, a kényszervállalkozásokat is beleszámítva. Egy részük valóban úgy működik, ahogy mondja, a többségük viszont nem. Nagyon nem: kutatások bizonyítják, hogy a magyar vállalkozók meghatározó része ha nem működhet normálisan és tisztességesen, akkor inkább választja a nem működést, mint a tisztességtelen utat. A Bridge Budapest és a Vállalható Vállalkozás létezésének tétje, hogy tudunk-e minél több bizonyítékot hozni amellett, hogy igenis a tudás és a teljesítmény is számít az érvényesülésben.
– Kérdés, hogy melyik minta hat erősebben a társadalomra és az újgenerációs vállalkozókra: az államilag hizlalt járadékosoké, vagy pedig az önöké…
Pistyur: Hiszem, hogy a mienk. A korrupciótól leginkább fertőzött építőiparban is tudunk sok tisztességes szereplőről – tévképzet, hogy az emberek a rosszra hajlanak. Amiben javítanunk kell, az a tisztességes játékosok érdekérvényesítő képessége. Rossz magyar sajátosság, hogy nem képesek összeállni szereplők, és adott esetben fellépni olyanokkal szemben, akik tisztességtelenek.
– Optimista?
Pistyur: Nem: idealista vagyok. És minden nap látom, hogy van értelme dolgozni.
Fehér: Én realista vagyok. Aki azt gondolja, hogy a mai közállapot példátlan, vegye elő Mikszáthot. Ne a palóc novellákat, hanem az országgyűlési tudósításokat.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
