Magzatvédő aktivista bírálja abortuszos cikkünket – elmagyarázzuk a félreértéseket
Dilemmába ütköztünk. Közöljünk-e olyan választ, amely az északír abortusztörvényről írt cikkünkre érkezett, de számos ponton téves állításokkal igazítaná helyre írásunkat. Végül azért döntöttünk a közlés mellett, mert a hozzászólás ténybeli tévedései egy eltérő megközelítés és vitakultúra részét képezik. Végső soron azt az alapállásunkat vitatja a szerző, hogy a magzati élet védelme a meggyőzés, a megismertetés és esetenként az elfogadás szelíd eszközeivel történjen, és azt az álláspontot képviseli, hogy a tiltás, és a tiltakozás keményebb eszköztárát kell alkalmazni. Schittl-Zaymus Eszter írásának helyt adunk tehát, de vitacikként fogjuk fel. Ha az északír helyzetről egy ilyen tapasztalt magzatvédővel is vitába bonyolódunk, akkor biztosan igaz az a megállapítása: „Mivel rengeteg egymásnak ellentmondó információ jelent meg az utóbbi hetekben a kérdés kapcsán, valóban nehéz kiigazodnunk”. Közös kísérletet teszünk rá. Schittle-Zaymus Eszter hozzászólásában meghagytuk az általa belinkelt cikkeket, sorai között vastagon szedve olvashatják a Válasz Online álláspontját, amelyet most is Élő Anita fogalmaz meg. Schittle-Zaymus Eszter kommentárjainkkal ellátott írása következik tehát.
×××
Válaszom megírásában a profilképüket feketére változtató, életvédő fiatalok bátorítása motivál. Történelmi pillanatnak tartom, hogy Magyarországon több ezer fiatal fejezte ki szolidaritását a legvédtelenebb kisebbség tagjaival, akiket október 21. óta már Észak-Írországban is megfosztottak életük jogi védelmétől. A Válasz Online cikke szerint nem volt indokolt a kiállásunk: „…az ír helyzetben most beállt változás – ahogy ezt mindjárt részletesen kifejtjük – nem indokol gyászreakciót, profilkép-elsötétítést”. Nagyon elszomorított ez az állítás, amely szerint a születendő gyermekek számára még szolidaritás, gyászreakció sem indokolt, nemhogy jogi védelem, amit mi, akik erről itt beszélgetünk, mindannyian élvezünk. Úgy gondolom, hogy akkor is indokolt lenne együttérzésünket kifejeznünk, ha csak egyetlen ember életének jogi védelmét szüntetné meg a törvény. Szerintem mindig helyes kiállni egy olyan embercsoport tagjai mellett, akiktől elveszik életük jogi védelmét, ráadásul azzal a vállalt céllal, hogy legálisan ki lehessen oltani az életüket.
Mindez úgy állítja be írásunkat, mintha annak kiindulási pontja nem a magzati élet védelme lenne. Ez tévedés. Mi a most beállt változásról írunk, vendégszerzőnk pedig egy születendő gyermekhez kapcsolja sorainkat. A most beállt változás az, ami nem indokol gyászreakciót. Magzatok elvesztése természetesen igen.
Jól tettétek, jól tettük tehát, hogy csatlakoztunk e szolidaritáshoz! Nem lettünk tévedés áldozatai, nem osztottunk meg álhírt, ahogy ezzel sokan vádoltak bennünket. Valóban törvényes lett az abortusz Észak-Írországban a várandósság 28. hetéig, bármilyen indokkal. Még ha rutinszerűen nem is kezdik el rögtön végrehajtani ezeket, hanem Angliába küldik az abortuszt kérő nőket, semmi nem tiltja a korai és a késői abortuszokat. Így például nem vonható törvény általi felelősségre, aki a várandósság 27. hetében végez abortuszt. Mondták sokan, hogy ilyen úgysem lesz. Tényleg nem? 2018-ban több mint 1000 abortuszt végeztek az Egyesült Államokban a 24. hetet követően. Pedig ekkor már koraszüléssel világra jöhettek volna ezek a gyermekek!
Az északírekre vonatkozó törvény világosan fogalmaz, csak a magzat halálos vagy súlyos rendellenessége esetén szakítható meg a terhesség a 28. hétig. Egyéb esetekben pedig a magzat súlyos rendellenessége, vagy nemi erőszakból illetve vérfertőzésből történő fogantatás esetén kérhető abortusz. Nem tárgyilagos hozzáállás, ha valaki egy törvényi szabályozás első felét (28. hétig) szó szerint veszi, a másikat, ennek feltételeit (fatális és/vagy súlyos rendellenesség) viszont nem.
„A magzati életet védendőnek tartjuk, de cikkünkben ennek nem jogi, hanem gyakorlati szempontjait tartjuk szem előtt” – szögezi le a Válasz Online cikke. Ennek ellenére az írás mégis megnyilatkozik a jogi szabályozásról, több alkalommal tévesen: „az írnél liberálisabb a magyar szabályozás” – olvassuk már a címben.
Valójában nem liberálisabb a magyar törvényi szabályozás az északírnél, de még az írnél sem. Az Ír Köztársaság és Magyarország szabályozása hasonlóan liberális. Észak-Írországban viszont elvettek minden jogi védelmet a születendő emberektől a 28. hétig, így jelenleg náluk hazánknál liberálisabb az abortusz törvényi szabályozása. Tehát, ha egy orvos, vagy bárki más Észak-Írországban bármilyen okból abortál egy 26 hetes magzatot, nem fog törvényi felelősségre vonással szembesülni.
Ma Magyarországon egy nőnek elég arra hivatkoznia a terhesség megszakítását kérve, hogy válsághelyzetbe került. Legtöbbször anyagi helyzetére, párkapcsolati problémákra vagy születésszabályozásra (nem akarnak több gyermeket) alapozva kérik az abortuszt. A most hatályos északír szabályozás alapján mindhárom indokot elutasítanák.
Vitapartnerünk szerint nem orvos is abortálhatna akár egy 26 hetes magzatot is. Schittl-Zaymus azzal érvel, hogy nem szerepel a törvényi előírásban az orvos szó. Valóban nem, ám a magyar magzatvédelmi törvénynek sincs ilyen előírása, mégis tudja mindenki, hogy még az orvosi diploma sem elég ehhez: nőgyógyászati szakvizsga is szükséges. Az egészségügy éppen ettől bonyolult: az előírások egy részét nem törvények és rendeletek, hanem szakmai szabályok rögzítik, úgynevezett orvosi protokollok, amelyet nem a parlament hoz meg, hanem szakorvosok testületei dolgoznak ki. Észak-Írországban ezek alapján még tapasztalt nőgyógyász szakorvosok sem végezhetnek abortuszt, mivel az elmúlt években sokuk nem szerezhetett szakmai gyakorlatot. Az új előírások csak azoknál az észak-írországi orvosoknál tesznek kivételt, akik több éves szakorvosi jártassággal rendelkeznek a terhesség-megszakítások terén. Éppen azért végzik az átmeneti időben Angliában az abortuszokat, mert ott a kiforrott szakmai szabályok mellett megfelelő szaktudással rendelkező orvosok is rendelkezésre állnak. A nem szakszerűen végzett abortusz ugyanis az anya egészségét, termékenységét, de akár az életét is veszélyeztetheti.
A helyzetet a törvény szerint március végéig kell rendeletekkel szabályoznia az államtitkárnak. Addig, többek között kapacitáshiány miatt (pl. közel 1000 északír orvos bejelentette, hogy nem fognak abortuszt végezni), alapvetően Angliába fogják küldeni az abortusz előtt álló nőket, fizetve az útjukat, és adott esetben még a szállásukat is. Az északír kormány tájékoztatója ennek menetéről részletesen értekezik.
„A változásokat az északír legfelsőbb bíróságon kiharcoló legismertebb aktivistára pedig erős megszorításokkal sem illik az érzéketlen magzatgyilkos leírás.” Az október 21-én hatályba lépő változásokat jogilag nem az északír legfelsőbb bíróságon harcolták ki. Míg Sarah Ewart ügyében október 3-án döntött a belfasti legfelsőbb bíróság, az október 21-én hatályba lépő Northern Ireland (Executive Formation) Bill-t már júliusban elfogadták, Londonból szabva azt az északírekre. Fontos emellett rámutatni, hogy a fekete profilképeket megosztó fiatalok nem beszéltek magzatgyilkosokról.
Az évekig zajló jogi folyamat – amely Sarah Ewart ügyében a Legfelsőbb Bíróságon végződött – azért lényeges, mert megmutatja, milyen megrázó esetekben döntenek a családok a kései abortuszról. Egy olyan tragédia, amikor egy nő agy nélküli magzatot hord a szíve alatt, azok számára is átérezhetővé teszi a házaspár – és az orvosi csapat – döntését, akik egészséges magzatnál elleneznék az abortuszt.
„A törvény változása azonban nem az új barbárság korát hozza el, mint azt sokan a Facebook-profil elsötétítők közül is állítják. Ugyan az abortusz a magzat betegsége esetén a terhesség a 24. hetéig is elvégezhető Angliában (ahogy nálunk, Magyarországon is), de ehhez a 22. hétig két nőgyógyász egybehangzó szakvéleménye szükséges, azt követően pedig a nőgyógyászok királyi kollégiumának igazolása kell.” A bekezdés keveri az északír törvényt az angliaival, és ebből próbál következtetéseket levonni. Pedig az angliai törvény nem egyenlő az északírrel! Az északír törvény nem beszél két nőgyógyász szakvéleményéről, nem szól a 22. hétről, és a magzat betegségéről sem. Nem lehet az angliai törvénnyel magyarázni, hogy miért nem a barbárság korát hozta el az északír szabályozás. (Személyes véleményem mindemellett az, hogy barbárság a 24. hét előtti abortuszok legalizálása is, hisz ugyanúgy az is elpusztít egy ártatlan emberi életet. A hangsúly ezért a heteken való vita helyett azon kellene, hogy legyen, hogy vigyázzunk egymásra ahelyett, hogy kijelölünk olyan társadalmi csoportokat, akiktől önkényesen megvonjuk az élethez való jogot.)
Nem mi kevertük az angol és az északír szabályokat, hanem maga az északírekre vonatkozó abortusztörvény. Az írja elő, hogy Angliába kell irányítani a nőket, ahol angol szakmai szabályok vannak érvényben. Északír végrehajtási utasítások még nincsenek. Márpedig az érett magzatoknál különösen fontos, hogy betartsák a szigorú orvosi szabályokat, mert itt kulcskérdés, hogy a magzat valóban halálos vagy súlyos rendellenességben, betegségben szenved-e. Ha nem, akkor az egyben azt is jelenti, hogy egészséges, tehát 28 hetes korban már önálló életre is képes. A magzat életkora ezért fontos. Közöttünk tehát nem a magzati élet értékességében van vita, legfeljebb abban, hogyan tartjuk ezt védendőnek.
„Belfast előre kijelölte az abortuszklinikákat és tüntetésmentes övezeteket jelölt ki.” Ez tévedés. Bár az abortuszlobbi nyomása nagy, ilyen intézkedés eddig nem született Észak-Írországban. Ennek ellenkezőjét az intézkedés felmutatásával lehetne bizonyítani.
Korábban már belinkeltük a BBC cikkét, ahol ennek részleteiről beszámolnak.
„Ha itt megállna a liberalizáció, az északír törvény még mindig a legszigorúbbak egyike lenne Európában.” Ez is tévedés. A törvények értelmezésével egyértelművé válik, illetve a szabályozás számos kritikusa, pl. az Ír Katolikus Püspöki Konferencia is leszögezi, hogy a világ egyik legliberálisabb és legmegengedőbb abortusz-szabályozását vezették be Észak-Írországban.
„Az ír nők élet elleni bűntényt követtek el, ha a saját életüket nem veszélyeztető magzatot vetettek el. Az ír és északír hatóságoknak tehát évente több ezer nő ellen kellett volna bűnvádi eljárást indítaniuk, bizonyítékaik voltak ugyanis a bűnesetekről. Ehhez nem kellett titkosszolgálati módszerekhez folyamodniuk, elég volt felütniük az angol statisztikai évkönyveket.” Sem az ír, sem az északír törvények nem büntették és nem is büntethették a változtatások előtti években azokat, akik Angliában végeztették el az abortuszt. Ők egyszerűen nem estek a törvény hatálya alá.
Ha vitapartnerünknek igaza lenne, akkor nem szerepelne annyiszor a mostani átmeneti szabályokban „a nem lehet büntetőjogi következménye” kifejezés, de szerepel, mert még az északír orvosok általi tanácsadás is bűncselekménynek számított, ezért is kell most megszervezniük az ezzel kapcsolatos tanácsadó portálokat, telefonvonalakat.
„…törvényi tiltással nem lehet hatékonyan fellépni az abortusz ellen.” Abból, hogy Írországban az abortusz liberalizálása után radikálisan megnőtt az ír nők abortuszainak száma a korábbi angliai, illetve a becsült tablettás abortuszok számához képest, nem az következik, hogy „törvényi tiltással nem lehet hatékonyan fellépni az abortusz ellen”. Ez egy logikai ellentmondás a cikkben. Az ír adatok pont ennek ellenkezőjére engednek következtetni.
Nézzük meg, mi a helyzet Írországban, ahol 2019. január 1-ig védve volt a születendő gyermekek élete. Míg az utóbbi tíz évben felére csökkent a külföldön (jellemzően Angliában) abortuszt végeztető írországi nők száma (tavaly 2879 ír nő végeztetett Angliában vagy Wales-ben abortuszt), az abortuszokat legalizáló törvény után ugrásszerű növekedés mutatkozik az abortuszok számában. Az abortusz mellett kampányoló és azt végző orvosokat tömörítő START csoport szerint idén az új törvény alatt csak az ő szervezetükbe tartozó orvosok havonta 800-900 abortuszt végeznek. A korábbi, külföldi és az illegális tablettás abortuszokkal is számoló, felülbecslő statisztikák az ír nők körében maximum 400 körülire becsülték a havi abortuszok számát (havi 239 írországi nő abortusza Angliában és Wales-ben + havi 90 tablettásabortusz az ír egészségügyi minisztérium becslései szerint + máshova utazó nők). Látjuk, hogy a tavalyi évhez képest, amikor még védte a törvény a születendő gyermekeket, időarányosan januártól több mint kétszer annyi születendő ír gyermek halt meg, és kétszer annyi ír anya és család kapott életre szóló sebet. A liberális szabályozás tehát több abortuszt eredményezett már a bevezetése utáni első hónapokban. Ez a szám még mindig alacsonyabb az angliai adatoknál, ahol évtizedek óta legális az abortusz, és ahol csak tavaly az angliai és wales-i nőknek összesen 200,608 abortuszuk volt. Valószínűleg Írország korábbi életvédő, az élet kultúráját hosszú ideig erősítő jogszabályai is közrejátszhatnak abban, hogy az ír adat jobb az angliainál.
„A kérelmezőnek meg kell jelennie egy bizottság előtt”, „felhasználva az abortuszbizottságok adta lehetőséget.” Tévedés bizottságokról beszélni a magyar helyzet kapcsán, hisz Magyarországon évtizedek óta nem bizottságok előtt kell megjelenniük az abortuszt kérelmező nőknek, hanem a Családvédelmi Szolgálat egy védőnőjénél.
Erős hazai példákat szállítottunk arra, hogy az abortusz tiltása nem szünteti meg az abortuszt, és arra is, hogy a liberalizáció nem feltétlenül növeli a terhesség-megszakítások számát. Türelmes, érzékeny társadalmi vitát szorgalmaztunk, amelynek során az életvédők nem bűnösökként, érzéketlen gyilkosokként, hanem válságban lévő párokként, vagy segítségre szoruló magányos nőként tekintenek az érintettekre. Cikkünkben a demográfiai adatok alapján kijelöltünk olyan társadalmi csoportokat, amelyek különösen sérülékenyek, és célzott segítésükkel jelentősen csökkenteni lehetne a terhesség-megszakítások számát. Hasznos volna, ha a mostani vita ezekre a csoportokra irányítaná a segíteni vágyók figyelmét.
Nyitókép: AFP/Paul Faith
