Draskovics elvtárs: itt az új magyar politikai horror
Ragaszkodunk a képzethez, hogy nem eleve kizárt a köz érdekében dolgozó, elsősorban szakmai felkészültség miatt megbízott tisztségviselő és közcégvezető. A Válasz Online álláspontja az „új” budapesti káderpolitikáról és a közéleti zombiapokalipszisről.
Minek ide Hollywood, ha egyszer itt van nekünk a magyar politika! A tegnap hírei hatására lágyabb lelkületű újságírók esetleg Bill Murray-nek érezhették magukat, amint az Idétlen időkig főszerepében Phil Connorsként ugyanarra az átkozott napra ébred folyton-folyvást, hogy arról a szerencsétlen mormotáról tudósítson. Persze ha kényszeresen a dolog jó oldalát igyekszünk nézni, mondhatjuk azt is: az elmúlt bő 24 órában megfiatalodtunk. Draskovics Tibor, Kolber István, Lakos Imre, Havas Szófia… Hamvas firkászpalánták voltunk még, amikor róluk szóltak a hírek, velük volt tele a sajtó (Kolber, „a somogyi erős ember” – o tempora o mores!). Noha ijesztő farkasemberré változásokat láthattunk más filmek más főhőseivel az elmúlt kilenc évben is, azt hittük, azok a régmúlt idők azért már nem térnek vissza.
Aztán tessék: kedden és tegnap egész nap Bródy János kései slágerét dúdolgathattuk („Ezek ugyanazok”), a városszerte kihelyezett plakátokon szereplő új magyar film címét pedig önkéntelenül is Draskovics elvtársnak olvasta a szemünk jártunkban-keltünkben.
Sajnos egyébként a vérszívó-vonal tényleg közelebb áll a valósághoz, mint a kedves, vígjátékos mormotamozi. A műfaj ráadásul kevert, hogy igazán rémisztő legyen: nem csupán vámpíros, egyszerre zombiapokalipszis is. Tetszik, nem tetszik: a politika élőhalottjai itt flangálnak közöttünk, s éppen fővárosi cégek igazgatósági, valamint felügyelőbizottsági székei felé vonszolják magukat hörögve.
Mindez pedig még akkor sem a személyek miatt rémisztő, ha például Draskovics „élő” korában, pénzügyminiszterként az ország gazdasági romba döntésének egyik felelőse volt, igazságügyi és rendészeti miniszterként pedig tehetetlenül asszisztált a közbiztonság összeomlásához Gyurcsány Ferenc beosztottjaként.
A személyeskedés sehova sem vezet, nem kenyerünk, és tényleg nem önmagukban fontosak ezek a kiszolgált szocik. Nem a „ki” a lényeges, hanem a „hogyan”. Nevezettek, minthogy életútjuk és arcuk a múltból jól ismert, fénypászmaként vetülnek mindenesetre erre a bizonyos „hogyan”-ra. A módszerre, működési elvre, amelynek oly’ sok közérdekkel ellentétes döntést, mutyit, lopást „köszönhettünk” az elmúlt évtizedekben. Igen, bizony, az elmúlt évtizedekben. Ez a módszer volt érvényben állami szinten Puch László tündöklése idején csakúgy, ahogy később Simicska Lajos virágkorában, de mostanság is ez van, a Mészáros Lőrinc művész- avagy álnévvel fémjelzett időszakban.
Az elv lényege, hogy szakértelem nem létezik, vagy ha létezik is, nem fontos, a köztulajdon a jog szerint ahhoz közel férő pártok tulajdona, a közcégek pozíciói tehát elsősorban éhes pártvámpírszájak etetésére, netán fontos pártkáderek kifizetésére valók. (Az állami erdőgazdálkodási cégek, vadásztársaságok a régi szoci világban is inkább bővelkedtek pártkáderekben, mint vadban, manapság pedig Mészáros-cégek tisztviselői kapnak bennük felügyelőbizottsági helyet, bővebben lásd itt.)
A gond csak az, hogy a fővárosban az ígéret nem ez volt. S elvileg még most sem ez.
Karácsony Gergely még két napja, csupán néhány órával a zombitámadás nyilvánosságra kerülése előtt is arról beszélt az Infó Rádiónak „nagyon határozottan”, hogy a fővárosi cégek „nem zsákmányok”, hogy a cégvezetőkre bár minden pártnak lehet javaslata, de az csak javaslat, mert „csak és kizárólag a szakmai felkészültség számít”:
Streamable - free video publishing
Az elviekben főrendező Karácsony Gergely tehát láthatóan nagyon szeretné megújítani a zombifilm műfaját, a zombik élén akar győzedelmeskedni az emberiség nagyobb dicsőségére.
Ilyet azonban még nem láttuk soha. Vásznon sem. Nem véletlenül: a néző kiröhögné az efféle filmalkotást. Az élőhalottak ugyanis nem az emberért harcolnak. Az élőhalottak egyszerűen felfalják az embert. Ez a szerepük, ez a kód van bennük. Magyarán: lehet Karácsonynak bármilyen igaz és jó a szándéka, hogy a fővárosi közcégek élére egytől-egyig pályázattal kiválasztott topmenedzsert ültessen, ha az igazgatóságokban és a felügyelőbizottságokban kizárólag párt- és éhségalapon választott/kifizetett politikai zombik ülnek, hiába a nekibuzdulás. A vezető megbízói ugyanis ezek lesznek. Kizárt, hogy komolyan vehető, valóban a közt szolgáló menedzser kitenné magát annak, hogy ilyen háttérrel legyen kénytelen dolgozni.
„Miért is számítsunk másra egy nyilvánvalóan többpárti fővárosi közgyűlés élén levő Karácsony Gergelytől, mint amit Zuglóban láttunk? Hogy szépen elmutyizganak alatta?” – tettük fel a kérdést a főhősnek a választás előtt két héttel. „Rohadtul nem mutyizgatnak el” – felelte akkor. „ Én azért vagyok főpolgármester-jelölt, hogy a mutyiknak véget vessek” – mondta arra a kérdésünkre, hogy olyan áron is megéri-e győzni, ha azzal a DK és az MSZP túlélését segíti. Az első csattanós válasz is megérkezett erre tegnap: Karácsony eddigi szűkebb pátriájából, ahol a szoci polgi újabb adag speedet dobott be a már eddig is eszeveszetten pörgő parkolási buliban. „Zugló most azoktól vesz egy rakás parkolóautomatát, akiket korábban több tízezer rendbeli parkolási csalásért elítéltek” – írta meg a 444 Horváth Csaba egyik első előterjesztéséről. Az cikk szépen végigveszi, ki az a Kupper András, akinek cégével négy évre tervez szerződni az önkormányzat, és miért hátrányos a zuglóiak számára az egész történet.
Ebből pedig két fontos következtetést is levonhatunk. Mielőtt a sajtóra vonatkozót kifejtenénk, nézzük csak, mit kezdjünk azokkal, akik most kajánul vetik oda: persze, hogy ez van, Gyurcsány visszatért, mégis mit vártak tőle? Nos, Gyurcsánytól nyilván semmit, annyira azonban nem láthattunk a jövőbe, hogy meg tudjuk mondani: az új pártok, amelyek nélkül nincs közgyűlési többsége a NER ellenerőinek (Momentum, Jobbik) képesek lesznek-e valamelyest kordában tartani a DK-vezért és a régi szoci világot. Vagy éppen a vezető, Karácsony Gergely. Nem csak elvileg lehetséges megoldani ugyanis efféle feladatot. Ha elég erős a vezető és saját csapatot épít, gátat tud szabni a pártérdekek egészségtelen mértékű térnyerésének: láthatunk erre példát többek között Márki-Zay Péter esetében. A meccs Budapesten viszont pillanatnyilag úgy áll, ahogy Pálinkás József még a múlt héten, azaz a ma már rendelkezésre álló mennyiségnél jóval kevesebb madárcsontból megjósolta azt a Válasz Online-on:
„A választási eredmény utáni illúziók ugyanis nagyon hamar csalódáshoz fognak vezetni. (…) Ez egy adott pillanatban, egyetlen célra összerendeződött formáció, de már látszik a töredezettsége. Pesterzsébeten azzal kezdték, hogy megemelték húsz százalékkal a képviselők fizetését. 441 ezer forintra, amiért havonta két ülésen részt kell venniük, miközben egy középiskolai tanár fizetése ettől nagyon messze van. Vélhetőleg ez volt tehát a legfontosabb probléma a XX. kerületben… Szét is esett ezután a nagy összefogás. Zugló új szocialista polgármestere pedig rögtön magához akart vonni minden elképzelhető jogkört, az átláthatóság és demokrácia nagyobb dicsőségére, s csak akkor visszakozott, amikor kiderült a turpisság.”
Egy hetet sem kellett várni, hogy komoly megerősítést kapjon Pálinkás jóslata – ma már arra ébredtünk, hogy Karácsony Gergely bőkezűbben osztogatja a fővárosi önkormányzati cégekben járó fizetéseket, mint Tarlós István, még ha a kedden megszavazott összegek nem érik is el a törvényi maximumot. Draskovics például 644 ezer forintot keres majd havonta, míg az elődjének 500 ezret szavaztak meg öt éve, az egykori MSZMP-s Kolber Istvánnak pedig 322 ezer jár azért, amit elődje 160-ért végzett.
A csalódás hangja a nem ab ovo DK-s és szoci, de nem is fideszes körökben nagyjából így szól: „Na, ugye, hogy Puzsérnak volt igaza?!”
A válasz igen és nem. Puzsér Róbertnek, a publicistának igaza volt és van sok mindenben, Puzsér Róbert, a politikus viszont már a választás előtt megbukott. Nem, ezúttal nem moralizálunk, nem vetjük fel, hogy el sem indult az előválasztáson, holott ígéretet tett rá. Sokkal racionálisabb a magyarázat: Puzsérnak nem voltak jelöltjei. Azaz, még ha nyert volna is azzal a hatalmas ellenzékváltó hangulatával, minthogy saját pártja nincs, saját emberei nincsenek, ugyanezekkel a pártokkal kellene most együttműködnie. Ugyanezek ültetnék ugyanezekbe a felügyelőbizottsági székekbe ugyanezeket a politikai zombikat.
Ha viszont ez így van, akkor semminek semmi értelme, akkor a vadliberálisoknak van igazuk, és minden közcéget el kellene adni, a piacon versengő cégeknek kellene ellátniuk minden közfeladatot? Elvileg ez a logikus következtetés. Csakhogy:
nem vagyunk hajlandók lemondani arról a képzetről, hogy nem eleve és fogalmilag kizárt a köz érdekében dolgozó, elsősorban szakmai felkészültsége miatt megbízott tisztségviselő és közcégvezető.
Hisszük, hogy ezzel nem a romantikus filmdrámák hamis álomvilágába ringatjuk magunkat. Abból, hogy ez itt nekünk nem sikerült eddig, még nem kövezik, hogy sosem sikerülhet. Lehet ez realista film is: a hanyatló Nyugaton például láttunk már olyan közcéget, amely képes jól működni (Deutsche Bahn, zum Beispiel).
S akkor végezetül a második tanulságról. Arról, ami a sajtót illeti. A holtak támadása című új magyar politikai horrort ugyanis nem a fideszes propagandamédia vitte vászonra, hanem azok, akiket arrafelé minimum „ellenzékiként” szokás aposztrofálni – ha épp nem Soros-bérencként, Orbán-gyűlölőként, elvetemült liberálisként és fakenews-gyárként. Az Átlátszóról van szó, meg a 444-ről, de címlapon hozta ezeket a híreket az Index is. Szóval amikor azok fakenews-gyáraznak, akik a tegnap nagy nehezen leköszönt Borkai Zsolt nevét egyszerűen kihagyták kormánykiadványukból a Jachtkan című, műfaját tekintve pornó, ámde nemzetközi sikert és elképesztő nézettséget produkáló filmalkotás premierje után, ez azért jusson eszünkbe.
Ha kényszeresen valami jót akarunk találni a rosszban, ebben a vámpíros, zombis történetben, újságíróként mindenesetre van mibe kapaszkodnunk. A fővárosban Gyurcsányék és a szocik, az új vezetés körmére is nézhetünk ezután. Ha ugyanis csak fideszes van hatalomban mindenhol, akkor az újságíró a fideszes körmére néz – nem azért, mert utálja a Fideszt, hanem mert ez a dolga. Ha vannak aztán más párti hatalmasok is, vezetnek mondjuk fővárost, akkor meg az övékére is nézni fog. Nem azért, mert utálja őket – habár egy jóízű gyurcsányozás olykor tényleg jót tesz az emésztésnek. Hanem mert ez a dolga.
Mi a sajátunkat el fogjuk végezni. S közben csak reméljük, hogy végül nem a zombik győznek.
Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila
