„Isten nevében egyedül Isten beszélhet” – Levelek Háfiznak (14.)
Állandó szerzőnk, Jászberényi Sándor író-haditudósító általában egyiptomi otthonából írja leveleit Magyarországon élő kisfiának, az utóbbi levelek azonban Nigériában íródtak – ez itt éppen arról, mi mindenre képes az ember Isten nevében. A Válasz Online „levéltárca-sorozatának” tizennegyedik darabja következik.
Levágott kezű nő ült a földút mellett.
Műanyagszéken ült, a bal lábán hat év körüli gyereke. Vidám mintás ruhában volt. Negyvenes éveinek elején járt. Ráncok barázdálták az arcát. Mosolygott, amikor megállt előtte a konvoj. A katonák leugráltak a platóról, kalasnyikovjaikat a bozótosra szegezve biztosították a falut. Mi is kiszálltunk a terepjáróból. A nő mosolyogva nézett, majd pidzsin angollal kérdezte, hogy felálljon-e a fotóhoz vagy maradjon ülve. Mutassa-e a csonkot a kamerába vagy elég, ha a műanyagszéken nyugtatja. Egyike volt a falut érő támadás túlélőinek. Szóltak neki, hogy európaiak jönnek. A nyomoráért cserébe kapott annyi pénzt, amiből egy hétig esznek a megmaradt gyerekével.
Fényképeztem, persze. Ezért voltam ott. Az egész út a bozótosban erről szólt. A lángoló törzsi és vallási konfliktusról a térségben. Kell a fénykép, hogy elhiggyék, mennyire súlyos a helyzet.
Mire az asszonyhoz értem, már éppen elég megnyomorított emberen voltam túl. Tudtam, mi történt a faluban.
Hajnalban jöttek a fuláni törzshöz tartozó milíciák bosszút állni. Rövidkardokkal és géppisztolyokkal jöttek. Alig harminc perc alatt felkoncoltak mindenkit. Az asszonyoknak levágták a jobb kézfejét.
A falusiak legnagyobb bűne az volt, hogy ahhoz a törzshöz tartoztak, amelyből néhányan összekülönböztek a fulánikkal. A megtorlás azonban nem tett különbséget. A templomot felgyújtották, a papra rálőttek, a férfiakat, mint a disznókat vágták fel. A nőket megerőszakolták, majd módszeresen levágták a jobb kezüket.
Főleg velük találkoztam.
A kéz levágása a lopásért járó büntetés a saría szerint. A fulánik muszlimok. Túl sok levágott kezű nővel találkoztam ahhoz, hogy ne tűnt volna fel a minta. A konfliktus a földről szól. Minden szereplője szerint éppen ellopják a földjét. A középkori vallási büntetés alkalmazása kézenfekvő lenne: mindenkit megfélemlít és be is mutatja a támadók vallási hátterét. Aztán persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom a dologba, mert túl régóta élek a Közel-Keleten.
Abban biztos vagyok, hogy az elkövetők Isten nevével a szájukon támadtak hajnalban. Tizenöt éves pályafutásom során egyszer sem jártam olyan konfliktusban, ahol Isten neve ne került volna elő, ha éppen ölni kellett.
Az Iszlám Állam katonái Isten nevében verték a jazidi nők csecsemőinek fejét a vörös sziklákhoz Irakban és Szíriában. Az öngyilkos merénylők Isten nevében robbantották fel magukat a piacokon. Anders Behring Breivik is Isten nevében ölt tinédzsereket Norvégiában. A legvégső indok mindig Isten.
Isten akarja a halált. Isten akarja a vért. Isten akar olyan szintű kegyetlenséget, amilyenre csak az emberi faj képes.
Bármit megtehetsz Isten nevében.
*
Nyilvánvalóan nem ez az igazság, Háfiz. Bár az Istennek tulajdonított könyvekben is van erőszak bőséggel, valójában az emberek azok, akiknek tetszik az ölés. Az emberek vérszomjasak. Azzal párhuzamosan, ahogyan egyre többen leszünk, bukik el a felvilágosodás eszménye. Én abban nőttem fel, hogy az emberiség tudása közkincs. Hogy mindenkinek jár, hogy megismerhesse. Azt hittem, felszámoljuk az írástudatlanságot a század végére. A valóság azonban kavargó sötétség.
Milliók élnek mindenfajta lehetőség nélkül a tanulásra. Írástudatlanok milliói bolyonganak a bolygón.
Azzal vannak elfoglalva, hogy egyenek és igyanak valamit. Nyomorukban az ég felé néznek. Az ígéretben bíznak, hogy ez után a rossz élet után várja őket egy jobb. Hogy Isten magukhoz veszi őket. Mert itt, e földi nyomorból nincs kilábalás.
Minél inkább csap össze valakinek a feje felett a tenger, annál inkább néz az ég felé.
*
Ekkor jönnek azok, akik állítják, hogy értik Isten igéit.
Amit tényleg jól értenek, az a tény, hogy kevés dolog van, amit ne adna meg az ember Isten szeretetéért cserébe. És ők megmondják, hogy mit akar Isten. Ők elmondják, kit, hogyan kell megölni a mennyek országáért. Az emberiséget nem lehet az üdvözülés ígéreténél hatékonyabban rávenni – bármire.
*
Nyilván, most azt gondolod kisfiam, hogy ez inkább a múltra jellemző. Ma már nem indulnak keresztes hadak a szentföldre, ma már nem használják a vallást arra, hogy nagyon is világi célokat érjenek el vele. Nem is tévedhetnél nagyobbat, kisfiam. Mi, a fejlett nyugat használtuk Istent arra, hogy kiverjék a szovjeteket Afganisztánból, de pont most, amikor ezeket a sorokat írom, használja Törökország az Iszlám Állam és ki tudja még milyen terrorszervezet milíciáit, hogy halomra gyilkolják a kurdokat Észak-Szíriában.
Természetesen nem Törökország mondja, hogy Isten nevében kell megölni őket, mint ahogyan nem mi mondtuk Afganisztánban, hogy a szovjeteket Isten akarja holtan látni. Mi csak megkerestük azokat, akik ezt mondták helyettünk. Pénzt, paripát és fegyvert adtunk nekik, hogy minél több nyomorultat magukhoz tudjanak vonzani az isteni ígérettel.
*
Nagyon úgy tűnik nekem, fiam, hogy mire felnősz, a világot szét fogják szabdalni a mesterségesen generált vallási konfliktusok. Nem számít, hogy más vallású emberek egyébként évszázadokon keresztül éltek békésen egymás mellett, az egyre több ember és az egyre kevesebb forrás, a pestisként terjedő nyomor kiélezi a különbségeket. Elég egy szikra. Elég, ha hagyjuk működni azokat, akiknek meggyőződése, hogy akik mást hisznek, azoknak nincs joguk élni. Kormányokat lehet dönteni ezzel, etnikai tisztogatásokat lehet véghez vinni. Javakat lehet szerezni. Ha elhiszed, hogy Isten nevében cselekszel, nem kell, hogy lelkiismereted legyen.
*
Soha ne higgy tehát senkinek, fiam, aki Isten nevében akar rávenni bármire is. Legyen akármilyen megnyerő, tűnjön bármennyire is Isten emberének, nem beszélhet Isten nevében. Isten nevében egyedül Isten beszélhet.
Fuss, menekülj bárkitől, aki arra kér, hogy Istenért tegyél, vagy ne tegyél valamit. Ebben az életben ugyanis bármit teszel, azt magadért teszed. Akkor is, ha az tetszik Istennek, és akkor is, ha nem. Ámen.
