Gyurcsány kezdte, Orbán folytatta: így esett ki 600 ezer ember a társadalombiztosításból
A fiatal felnőttek közel 20 százaléka nem biztosított Magyarországon, a 23 és 40 év közötti korosztálynak pedig több mint tizede nem jogosult egészségügyi ellátásra. Alulról porlad szét a társadalombiztosítási rendszer, amelyhez az Orbán-kabinet december végén anélkül nyúlt hozzá, hogy felmérte volna, milyen pusztítást végzett a Gyurcsány-féle 2006–2007-es reform, és hogyan tetézte ezt később saját – más tekintetben sikeres – szegénypolitikája. A július elsejétől bevezetendő szigorítás célkeresztjébe néhány tízezer potyautast és külföldön élő magyart képzeltek, de helyette százezerszámra találnak a tb-ből kirekedőket. A magyar egészségbiztosítás rejtett arca – a tervek szerint júliustól hatályos intézkedések tükrében.
Amikor az orvos asszisztense beütötte a beteg adatait, kigyulladt a piros lámpa, ami tisztázatlan egészségbiztosítási jogviszonyt jelez. Kínos jelenet, de többen átéltük már ezt, mióta jó tíz éve, a Gyurcsány-kabinet idején bevezették a tb-jogosultság ellenőrzését. Boza Laura társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó ügyvédként pontosan tudta ezt, de páciensként még nem találkozott a helyzettel. El is ment az egészségbiztosító fővárosi, Teve utcai székházába a befizetést igazoló iratokkal. Az ügyintéző begépelte, felé fordította a képernyőt és azt mondta:
– Persze, hogy kigyulladt a lámpa, nincs egészségbiztosítása.
Az ügyvéd hiába mutogatta az igazolásokat, el kellett mennie a Vaskapu utcába, az adóhatósághoz is. Végigülte a sort, majd ott is felé fordították a monitort:
– Rendben van az egészségbiztosítása – nyugtatgatták. Egészen addig nyugodt is volt, amíg visszaérve a Teve utcában rá nem szóltak:
– Nézze már meg, nincs biztosítása!
A jogásznak négy délelőttje ment el a két hivatal közötti ide-oda szaladgálással, mire kiderült: kérvényt kell írnia. Elbírálták, a lámpa kizöldült, a helyzet rendeződött.
Július elsejétől is ez várható, ám vörös lámpa esetén a szolgáltató azt közli majd: a beteg nem jogosult térítésmentes ellátásra. Jóval nagyobb lesz tehát a tét. Amíg nem tisztázódik a helyzet, a gyógyszertárban várhatóan csak teljes áron adhatják ki a receptet, a szakorvosunk csak fizetség ellenében fogad, a kórházak is csak így végezhetnek el egy olyan műtétet, amelyre esetleg már hónapok óta várunk. Nagy bajba persze nem a bürokratikus gubancokkal szembesülők kerülnek, hanem azok, akiknek tényleg nincs ellátási jogosultságuk.
Ácsi, megszűnt az ellátásod!
Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egészségügyi közgazdásza szerint nem ördögtől való, hogy a kormány áttekinti, ki milyen jogcímen veszi igénybe az egészségügyi ellátást, sem az, ha a kabinet ki akarja szűrni a nemfizetőket. „Ami tragédia, hogy három hónap nemfizetés után azt mondja: ácsi, fizesd ki az ellátás költségeit” – fogalmazott a közgazdász. A különbség jelentős. Az elmaradt járulék néhány tízezer forint lehet, ám vannak olyan onkológiai kezelések, amelyek ára milliós tételt tesz ki. Sinkó Eszter szerint számos olyan társadalmi csoport létezik, amely nem azért nem fizet, mert nem akar, hanem mert nem tud. Ő tehát egyetért a Magyar Orvosi Kamarával, amely szerint a végrehajtási rendeletek meghozatalánál korrigálni kell a karácsony előtt elfogadott törvényt.
Százezerszámra élnek ugyanis magyarok, akiknek nincs jogosultságuk egészségügyi ellátásra a sürgősségi beavatkozáson kívül.
S hogy ezt honnan tudjuk? A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) minden évben nyilvánosságra hozza az egészségügyi ellátásra jogosultak számát, a Központi Statisztikai Hivatal pedig a lakosságét, a kettő különbsége kiadja az ellátásra nem jogosultakat. 2018-ban 591 ezer ember tartozott ebbe a körbe. (A számot valamelyest módosíthatja, hogy a biztosítottak között vannak itt élő külföldiek, a nem biztosítottak között pedig itthoni lakcímüket megtartó, de külföldön dolgozó magyarok.)
A majd’ hatszázezres szám sokkolóan magas, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek és a nyugdíjasok kivétel nélkül jogosultak a térítésmentes gyógyításra. A félmilliónál is nagyobb tömeget tehát az aktív korú lakosság körében kell keresni.
A középosztálynál a helyzet változatlan
Ám mielőtt rátérnénk arra, kik lehetnek ők, szögezzük le: a középosztály számára július elsejétől nem változik jelentősen a helyzet. Az egyetemről kikerülő, elhelyezkedni átmenetileg nem tudó gyerekek után a szülőknek ugyanúgy át kell utalniuk a havi 7500 (júliustól 7710) forintot, ahogy eddig. A családban bajba kerülő, három hónapnál tovább munka nélkül lévőket ezután is ki kell segíteniük – a türelmi idő lejárta után – ugyanennek a járuléknak a befizetésével.
Alaptalan viszont attól rettegniük, hogy ha belefutnak egy csaló, vagy anyagi nehézségekbe kerülő munkáltatóba – aki nem rója le utánuk a járulékot – majd visszamenőlegesen milliókat kell fizetniük a gyógyulásért. Ha az orvosnál felgyullad a piros lámpa, akkor a törvény rendelkezése szerint a megfelelő állami hivatalban fel kell mutatni a munkaszerződést és azt az iratot, amivel a munkáltató tudatta, hogy az alkalmazottját bejelentette a tb-nél. Ekkor kizöldül a lámpa, továbbra is térítésmentes lesz az ellátás.
Azok a feketézők kerülnek bajba, akiknek nincs munkaszerződésük és tb-jogviszonyt igazoló iratuk. Amennyiben a végrehajtási rendelet nem módosít ezen – bár a kormányzati kommunikáció alapján van remény rá, hogy ez megtörténik – ilyen esetben marad a vörös lámpa. Nemet kell tehát mondani a zűrös állásajánlatokra, és ezt a jogkövető értelmiségiek zöme meg is teszi, így rájuk a júliustól hatályos változás nem lesz jelentős hatással. A társadalmi igazságérzetükre annál inkább.
Ami a több-biztosítós modellből megmaradt
Az a rendszer, amellyel az ország most szembesül, már a kétezres évek közepe óta velünk van. A Gyurcsány-kabinet által tervezett több-biztosítós modell egyik alapfeltétele volt ennek kiépülése. Az Antall-kabinet idején, a rendszerváltást kísérő gazdasági válságban megteremtett új társadalombiztosítási modell minden magyar állampolgárnak biztosította az egészségügyi ellátást az ingyenes társadalombiztosítási azonosítási jel (taj) és igazolvány bevezetésével. A taj-kártya akkor is érvényes volt, ha a tulajdonosa után senki sem fizetett járulékot. Ha valaki elsimliskedte a befizetést, akkor az elmaradt közterhet behajtották, de ettől függetlenül az érintett jogosult volt a térítésmentes ellátásra.
A kétezres évek közepén a baloldali kormányok több-biztosítós modellben gondolkodtak, ekkor vált szét az ellátásra jogosult és az ellátásra nem jogosult kategória. Az első kör egyszerű: aki vállalkozóként vagy alkalmazottként járulékot fizet, az biztosított és ellátásra is jogosult. Persze a társadalom nagyobb része nem fizet, mert gyerek, öreg, vagy beteg, mégsem hagyják az út szélén. Az ellátásra jogosultak körébe kerültek hát a biztosítottakon kívül a 18 éven aluliak, a nyugdíjasok, a rokkantak, a szegények, a munkanélküliek, a kismamák, a börtönben lévők, akik után az állam áll helyt. Maradt egy harmadik kategória is, ezt szánták kivételnek: az ellátásra nem jogosultaké, akiknél felvillan a piros fény. Leginkább abból a célból, hogy rendeztessék velük a helyzetüket és áthelyezhessék őket az első két kategória valamelyikébe. A mostani gondok éppen abból fakadnak, hogy az elmúlt 12 évben ez nem történt meg.
Már a 2007 előtti tervezésnél kiderült viszont, hogy van egy olyan kör, amely nem fizet járulékot, de nem is várható el, hogy az állam állja ellátása költségeit. Egy jól kereső férj mellett a feleség otthon maradhat a nagyobb gyerekekkel (vagy fordítva), élhetnek így, szívük joga, de nem a közösség terhére. Létrehoztak hát egy új kategóriát: az egészségügyi ellátási járulékot. Egyfajta fapados biztosítást háztartásbelieknek, alkalmi munkásoknak vagy olyanoknak, akik külföldön dolgoznak, de itthon élnek. Ezért csak térítésmentes ellátás jár, nyugdíj nem. Ez a járulék lesz történetünk kulcsszereplője.
Mert bár a több-biztosítós modell végül megbukott, a törvény ettől még hatályban maradt. Villogtak a piros lámpák, de olyan tömegben, hogy az kezelhetetlen lenne. Kiderült: a budapesti kormányzati negyedben másféle magyar társadalmat képzeltek el, mint amilyen a valóságban létezik. A gazdasági válság, a devizahiteles krízis idején újabb egzisztenciák reccsentek meg, és megnőtt az ellátásból kiszorulók száma. Azután a helyzet normalizálódni látszott, a gazdasági fejlődés megindulásával hónapról hónapra hallottuk, hogy nő a munkavállalók – biztosítottak – száma, amely már négymillió fölé emelkedett. Örvendetes hír, csakhogy eközben egyre csökkent az ellátásra jogosultak száma és emelkedett a nem jogosultaké. (Diagramunk felnagyítva mutatja be a folyamatot, lilával jelezzük, hogyan esik vissza az ellátásra jogosultak száma [NEAK adat], és hogyan emelkedik az ellátásra nem jogosultaké.)
Hogyan lehetséges ez négy-öt százalékos gazdasági növekedés mellett? Nincs itt valami zavar?
Napi 1200 forint alatt a határ
Nincs. Mindez azért lehetséges, mert változatlanul hagyták a segélyre jogosultság jövedelmi küszöbét. (Hogy érzékeltessük: 2008. január elsején is 28 500 forint volt a segélyezésnél használt minimálnyugdíj összege. Akkor 69 ezer forint volt a legalacsonyabb munkabér. Ma 161 ezer forint.) Elég tehát háztartásonként egy közmunkás vagy minimálbért kereső, máris elveszhet a többiek segélyjogosultsága. Így elesnek a Gyurcsány-kormány alatt bevezetett – számos korábbi cikkünkben bírált – szegénységi bizonyítványtól is, amely az egészségügyi ellátás térítésmentes igénybevételére jogosítja őket. A hivatalosan hatósági igazolásnak nevezett iratot azok kaphatják meg, akiknek családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a minimálnyugdíj 120 százalékát, azaz 34 200 forintot. Napi 1200 forintnál tehát már ugrott is a szegénységi bizonyítvány, s vele az egészségügyi ellátás.
Nagy számban tehát éppen azok maradnak ki – ha eddig nem is, de júliustól vélhetően – a szolidaritás elvű társadalombiztosításból, akikkel szolidaritást vállalnánk. Igen kevéssé valószínű ugyanis, hogy a segélyhatár fölé akárcsak száz forinttal kerülők majd közel 8000 forintot kifizetnek havonta járulékként.
Az általunk megkérdezett Boza Laura egészségügyi jogász és Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász is úgy értelmezi a törvény szövegét, hogy három havi egészségügyi szolgáltatási járulékhiány után ki kell majd számlázni a kezelés költségét. Majd be kell hajtani. Csakhogy: az esetek jelentős részében nem lesz miből.
Szeptember 75 ezer piros lámpással
Az óév utolsó napjaiban emlékezetes nyilatkozatháború robbant ki: a Magyar Orvosi Kamara és az ellenzék is élesen bírálta a törvényt, Áder János köztársasági elnök viszont gyorsan aláírta és szégyenteljesnek nevezte a kritikai hangokat. Izer Norbert adóügyekért felelős államtitkár is azt közölte a köztelevízió hírcsatornáján, hogy „senki nem szorul ki az állami egészségügyi ellátásból a júliusban hatályba lépő új törvényjavaslat alapján”. A kormányzati kommunikáció szerint mindez azokat érinti csak, akik nem tesznek eleget járulékfizetési kötelezettségüknek. Ilyen személyből márpedig szerintük is van elég: csak szeptemberben 75 ezren próbáltak jogosulatlanul ellátást kapni.
Hogy milyen társadalmi csoportok tartoznak e körbe, arról hiába küldtünk kérdéseket a kormányzati szerveknek (ha mégis válaszolnak, frissítjük cikkünket), a Központi Statisztikai Hivatal azonban minden évben közöl egészségügyi ellátatlansági adatokat. Az Egészségügyi Statisztikai Évkönyv szerint legnagyobb arányban az aktív korúak nem jutnak orvosi ellátáshoz, közülük is a nők. Emellett az alapfokú végzettségűek és a legkisebb jövedelműek között a legmagasabb az ellátatlanok száma. A nemeken belül eltérnek a veszélyeztető tényezők. A nőknél a háztartásbeliek, a munkanélküliek és az alkalmazottak (!) panaszkodtak kielégítetlen egészségügyi szükségletre legnagyobb arányban. A férfiaknál az egyéb inaktív (segélyezett), a munkanélküli és a munkaképtelen csoport áll az élen. Területi adatokat is látunk: nem meglepő módon Észak-Magyarország messze a legrosszabb helyzetű, ott arányaiban háromszor többen vannak a kiszorulók, mint az ország legkedvezőbb helyzetű régióiban, a központiban és a Közép-Dunántúlon élők.
Egy évtized alatt szétesett tehát a társadalombiztosítás rendszere, ráadásul úgy, hogy a nagyvárosi középosztálybeliek alig vettek észre ebből valamit. 2009-ben mindenesetre a lakosság 3 százaléka nem volt jogosult egészségügyi ellátásra, 2018-ban már ennek duplája.
2011-ig egyébként némileg javult a helyzet, aztán 2012-ben elindultunk a lejtőn: a nem biztosítottak száma azóta folyamatosan nő. Négyszázezer fölé 2012-ben, ötszázezer fölé pedig 2015-ben emelkedett.
S ha ez nem lenne elég sokkoló: összevetettük 2009 és 2018 ellátásra nem jogosultjainak korosztályos megoszlását is. Tíz éve a 41 éven felülieknél gyakorlatilag teljes volt a biztosítás lefedettsége, a 18-22 éveseknek viszont már akkor is kilenc százaléka, a 23-40 éveseknek pedig nyolc százaléka kiesett a rendszerből. Ma a helyzet sokkal súlyosabb. A 18-22 évesek 17 százaléka, a 23-39 évesek 12 százaléka, a 40-61 évesek 6 százaléka nem jogosult ellátásra.
Ha tehát júliusig nem módosítják a törvényt, az orvosok nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Vagy mindenkit sürgősségi esetnek minősítenek, vagyis elsunnyogják a törvényt, vagy a piros lámpásokat is megvizsgálják – anélkül nem tudhatják, sürgősségi esetek-e – és közlik velük, mennyit kell fizetniük.
Persze a szolidaritás eszméjét megmosolygók mondhatják, hogy ne potyázzon senki, s a kormány is épp a potyautasokkal indokolja a júliustól bevezetendő szigorítást. Csakhogy ez az érv is sántít. Miért? Nos, mert a járulékokat az adóhatóság állapítja meg, szedi és hajtja be, amihez minden jogosítvánnyal rendelkezik. Még nyomozatival is. Azaz: nem kell megvárnia, amíg a potyautas megbetegszik és bemegy a rendelőbe. Egészségesen is elcsíphetné.
×××
A Válasz Online által azonosított veszélyeztetett csoportok
1. Szegények, akik nem jogosultak szociális segélyre. Gyurcsány kezdte, Orbán folytatta. Jelenleg a járási hivatal adja ki az igazolást, mérlegelési jogköre nincs. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez a probléma nem látszik Budapestről jelentősnek. A válságrégiók kistelepülésein annál fontosabb.
2. Alkalmi munkások – nekik 7500 forintot kell fizetniük, télen azonban nincs miből, mert nincs mezőgazdasági munka. Potenciális piroslámpások.
3. Feketén dolgozók. A feketézés a középosztály egy része számára megegyezés kérdése. A társadalom kiszolgáltatottjai számára kényszer. Tavaly riportban számoltunk be a közmunkásból lett munkavállalók ingatag munkajogi helyzetéről, akiket még egy ilyen hosszú ideje tartó építőipari boom esetén sem mindenhol jelentenek be.
Boza Laura egyik ügyfelét például egészségügyi dolgozóként egy boltba közvetítette ki a munkaügyi központ. Próbaidősként alkalmazták, erre hivatkozva semmilyen szerződést nem kötöttek vele, és persze nem fizetnek utána járulékot sem. Mit kellene tennie? Ha szól, elküldik, ha nem szól, júliustól piros lámpás ügyfél. Elvileg vállalhatná, hogy önként fizeti a 7500 forintot maga után, de erre a törvény alapján (mivel ő nem alkalmi munkás, hanem be nem jelentett munkavállaló) nem jogosult.
S hogy akkor a kormány miért hozott ilyen intézkedést? Sinkó Eszter szerint valószínűleg benézték: nem számítottak ennyi érintettre. Akik jó részénél ráadásul nem is lesz mire terhelni a költségeket. A nem fizető rászorulóknál pedig többe kerül majd a leves, mint a hús. Nem először történne ilyen. A jogász párhuzamként felidézi, hogy korábban egy törvényjavaslattal kötelezték az ittasan balesetet szenvedőket az ellátási költségek megtérítésére. Logikusnak tűnt a lépés, mégis kudarcba fulladt, mert rengeteg ittas sérülés történt, a mentőszolgálat pedig képtelen volt érvényesíteni a világvégi viskókra terhelt 20-40 ezer forintokról szóló jelzálogjogokat. (Végül meggyőzték a döntéshozókat, törölték a kötelezettséget. )
4. Rokkantak, akik nem rokkantak. Az évtized politikai kuruzslásának neveztük azt a bűvészkedést, amivel rokkantak tízezreit minősítették át nem rokkanttá úgy, hogy közben az egészségi állapotuk semmit sem javult – míg végül az Alkotmánybíróság az egész, több kormányzati cikluson áthúzódó ügyletet alaptörvény-ellenesnek minősítette.
Emiatt viszont egészségkárosodottak ezrei, ha nem tízezrei maradtak jövedelem nélkül – ha szociális segélyre sem jogosultak és nem tudják a 7500 forintokat fizetni, akkor náluk is villan a piros lámpa.
5. Külföldön dolgozók. A tartósan külföldön dolgozók egy része nem rendelkezik az itthoninak megfelelő teljes egészségbiztosítással. A fizikaiak gyakran kölcsönmunkásként keresik a pénzüket, és őket csak minimális, például baleseti csomagra jelentik be. Ha itthon törlik őket a biztosítottak köréből, akkor betegségük idején sehova sem fordulhatnak.
6. Kint keres, itthon fizet. Létezik egy kör, amelynek tagjai kint is biztosítottak, de itthon is megfizetik a 7500 forintokat. Sok Angliában élő a szabadsága alatt itthon műtteti meg magát, és nem azért, mert ki akarja rabolni a biztosítót. Idehaza él a családja, itt van tehát, aki ápolja, másrészt például egy szendvicsbárban dolgozó magyar nő – mint az angol bajnokságot nyerő magyar kézilabdások közül némelyik – remekül ismeri a gasztronómia nyelvét, de nem biztos, hogy az érzéstelenítés módjairól, a műtéti megoldások részleteiről is magabiztosan cseveg angolul.
A külföldre költözők jó része nem döntött arról, véglegesen kint marad-e, ezért ingatlant tart fenn itthon és fizeti a járulékot. Ez az, amire júliustól nem lesz lehetősége a törvény szerint. Ha a külföldön élő magyarokat hazavárjuk – és hazavárjuk –, akkor ez nem jó üzenet.
7. Lakcímmel nem rendelkezők. A magyar biztosítási rendszer csak a hajléktalanok és a bentlakásos otthonokban élő magyar állampolgárok esetében fogadja el, hogy nem rendelkeznek lakcímmel. A cikkünkben többször említett egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésének egyik feltétele, hogy legalább egy éve bejelentett lakással kell rendelkezni. Márpedig nem kevés olyan ember van, akinek nincs ilyen, mert például albérletben vagy munkásszállón él, börtönből szabadult, nevelőintézetben nőtt fel, külföldről tér haza, és a tulajdonos nem engedi meg, hogy bejelentkezzen. A felesleges és sok európai országban nem létező szabályt módosítani kell, mert ez évről évre hizlalja az egészségügyi ellátásra nem jogosultak körét.
Orvoslási lehetőségek
Amint eddig láthattuk, a társadalombiztosítással kapcsolatos gondok legalább tíz éve velünk vannak, vagyis nem mindenért a karácsony előtt elfogatott törvény a felelős, az csak felerősíti a jelenséget. Néhány javaslat az orvoslásra.
– A júliusi bevezetés korai. Előbb többezres mintán fel kellene tárni a tb-ből való kimaradás okait, a rendszerhibákat orvosolni. Egyébként a törvény betarthatatlan lesz.
– A magyar állampolgárok egy részénél (vállalkozók) büntetésként a be nem fizetett járulék miatt pótlékot vetnek ki, másoknál viszont fizetőssé tennék az ellátást. A megkülönböztetés sérti az Alaptörvényt.
– Sinkó Eszter szerint módosítani kellene a közgyógyellátás rendszerét. Jelenleg a közgyógyellátási igazolvány az alacsony jövedelműek és az egészségkárosodottak számára a gyógyszer- és a gyógyászati segédeszköz (kötszer, mankó stb.) terheit vállalja át. A közgyógyellátási igazolvány – a jelenleginél magasabb jövedelmi határral – ingyenes ellátásra is feljogosíthatna. (Ezzel együtt meg kellene szüntetni a megalázó szegénységi bizonyítványt.)
– Meg kell erősíteni a sürgősségi ellátást, mivel a piros lámpás ügyfelek a továbbra is ingyenes sürgősségi osztályokat keresik majd. Emiatt megnőhet a várakozási idő.
– A külföldön dolgozó magyaroknak létre kell hozni egy önkéntesen választható „magyar tb-kártyát”, ám nekik nem 7500, hanem magasabb összegért – Sinkó Eszter szerint például 20 ezer forintért – kellene lehetővé tenni, hogy akkor is a hazájukban gyógyuljanak, ha évek óta más országban élnek.
Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila
