Van ember a bíróság felett? – gyöngyöspataiak Orbán Viktor igazságérzetéről
Közel tíz évvel a gárdisták masírozása után ismét feszültség van Gyöngyöspatán – ezért újfent a hevesi településre látogattunk. Amíg évekkel ezelőtt a Fidesz hűtötte a Jobbik által fűtött kedélyeket, most a kormánypárt mozgósítja a közvéleményt a Kúria és a helyi cigányság ellen, miután roma gyerekeknek jogerősen mintegy százmillió forint kártérítést ítélt meg a bíróság iskolai elkülönítésük miatt. Tényleg tönkremegy a városka a kártérítési összeg miatt? Egyáltalán, jogos volt annak megítélése? Utóbbira a válasz igen, előbbire nem, ám a helyzet mégsem fekete-fehér. Hogy mennyire nem az, kiderül helyszíni riportunkból.
Kísérőnk majdnem elvágódik, amikor megérkezünk Csemer Jánosnéhoz, Emmához (nyitóképünkön). A sötét padlón nem látszik a barna ablakkeret, könnyű elbotlani benne. Mit keres az ablak a padlón? Építkeznek talán? A tél közepi zimankóban cserélnek nyílászárókat?
A szobába lépve megkapjuk a választ. Széthasítva, halomban hevernek a fadarabok a sparhelt előtt, a helyiség közepén. Nem tűzifával, hanem ablakkal tüzelnek. A szobában jó meleg van, ami ritkán fordul elő hazai szegénytelepeken. Az ott élőket sok minden sújtja, de legnagyobb ellenségük a kemény tél. Megérkeztünk hát történetünk középpontjába, a gyöngyöspatai cigánysorra, abba a világba, ahonnan Orbán Viktor minapi bejelentéseit a gyöngyöspatai igazságról, szegregációról és kártérítésről értelmezni szeretnénk.
Ez foglalkoztat itt mindenkit, a cigányok újra és újra nézik a felvételeket, hogy a miniszterelnök mit is mondott róluk. Orbán Viktor ugyanis néhány napja „mélyen igazságtalannak” nevezte a szegregált oktatásért nekik kifizetendő mintegy százmillió forintos kártérítést. Ha ő gyöngyöspatai lenne, jogosnak tartaná a kérdést: „a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap” – fogalmazott sajtótájékoztatóján.
– Megaljazta a cigányokat – értékeli a helyzetet B. János, Csemerné rokona.
– De bocsánatot kért, nem tudta, hogy ilyen régóta folyt ez a per – teszik hozzá a többiek.
Sokan vagyunk a szobában, élénk vita kezdődik. Bocsánatot kért? Hol? Egyesek látni vélték a videót. Csemer Jánosné pedig minket kérdez:
– Van olyan, hogy a Kúria megítéli, a miniszterelnök meg leállítja a kifizetést? Hát lehet olyat csinálni? Van ember a bíróság felett?
Vendégek vagyunk, azt feleljük, amit hallani akarnak: ilyen nem lehetséges, a törvény mindenki felett áll, mindenkire vonatkozik.
A kopott olajfestékes ablakokból dobnak még a tűzre, büszkék rá, hogy itt nem az adományként kapott nejlonrongyok meg a szemét ég, mint sok más helyen. A település levegője így csak kicsit mérgező. Legalábbis ami a kémiai összetételt illeti.
Politikailag más a helyzet: Gyöngyöspata Orbán Viktor év eleji tájékoztatója miatt néhány évi szünet után ismét a nagypolitika frontvonalába került. Csakhogy korábban, 2011-ben, amikor állt a bál az itt vonuló gárdisták miatt, éppen a Fidesz és Pintér Sándor belügyminiszter vette védelmébe a cigányságot, mondván: nem lehet egyenruhában masírozgatni, rendet csak a rendőrség tehet. A mostani helyzetet viszont senki sem érti. Ellenük fordult a miniszterelnök?
Közben újabb és újabb ablakléceket dobnak a kályhába. A helyi vállalkozók így segítik őket, a nyílászárók cseréjénél a régieket a helyi szegényeknek adják, hadd melegedjenek.
Csemer Jánosné – ahogy a nagy konfliktusok idején mindig – sorra fogadja a média képviselőit azzal, hogy a rokkantnyugdíja nem éri el a 40 ezer forintot, de a pénz csak csütörtökön érkezik, és nincs mit ennie a családnak. A sparhelten nagy fazekak. Azt mondja, azokban nem az ebéd fő, még kenyérre sem jut. Nálunk is bepróbálkozik, mire felidézzük, hányszor jártunk már itt, és még egyszer sem fizettünk neki.
Nem hazudunk. Emma asszony volt az egyik főszereplő, amikor történetünk 2011-ben elkezdődött. Gyöngyöspatán árvíz volt, a patak mellett lévő cigánysoron nagy pusztítást végzett. Az adományokból a cigányok házat akartak venni az összedőlt helyett, mire a szomszédságban valaki öngyilkos lett, és a falu behívta a gárdistákat. Az ingatlanvétel ugyanis megsértette volna az „ősi rendet”, hogy a cigányok a cigánysoron laknak a patak egyik oldalán, a nemcigányok meg a másik oldalon, a faluban. Vagyis hogy van Pata és van a Sor, ahol az azóta várossá emelt, 2600 lelkes település napszámból és segélyből élő cigánysága él. Évszázadokig működött ez így; a falu sorsában a fordulat a rendszerváltás előtt történt, amikor a környező városok kilakoltatták a saját balhés kisebbségüket, és valahogy idekeveredtek a falu régi cigány családjai mellé.
Csakhogy a városi cigányok nem boldogultak a földeken, romlott a közbiztonság, a falusiak elzárkóztak. A szegregálódott cigányságnak pedig több gyereke születik, mint az integrált roma népességnek. Előbb a cigánysort nőtték ki, aztán a következő utcát, és ma már az fenyeget, hogy a telep belenő a városkába.
A kétezres évek elejére aztán az állam annyira meggyengült Gyöngyöspatán, hogy a munkanélküli és iskolakerülő fiatalok hídpénzt szedtek, kővel dobálták az idős asszonyokat, elvették tőlük a boltban vásároltakat, és ha valaki bement a cigánysorra, azonnal kérdőre vonták, mit keres ott. Három szimbolikus eseményt idéznénk fel, hogy a 2010 előtti patai poklot megmutassuk. Emma családja mindegyiknek részese volt – ami nem nagy dolog, mert szegről végről az egész cigánysor rokonságban áll egymással.
Egy mulatozás olyan hangosra sikeredett, hogy rendőrt hívtak a romákra, de a tömeg rátámadt az egyenruhásra. A másik esetben Emma két unokája kilazította a hegybíró autógumijának szelepeit, de lebuktak, és menekülés közben egyikük elesett, megütötte magát. A véres pólójú gyerekről az impulzív asszony azt hitte, hogy megverték, ezért felbőszítette a telep férfiait. A falusiak a hegybíró védelmére keltek, már a földről húzták fel, a cigányok és a nem cigányok órák hosszat néztek farkasszemet egymással – köztük álltak az egri rohamrendőrök. Végül sikerült lecsillapítani a botokkal, kapákkal, ütőkkel egymással szemben álló tömeget.
A harmadik történet az iskolát érinti. Emma asszony egyik unokája összetűzésbe keveredett a tanárnőjével, a nagymama pedig úgy torolta meg a gyermeket ért inzultust, hogy megütötte a pedagógust. Egy év hat hónapot ült utóbb összesen. A többi történet valamennyi szereplőjét utolérte az igazságszolgáltatás, de többnyire csak évekkel később, a falu ezért úgy gondolta, hogy itt minden bűn megtorlatlan marad.
Csemerné ma már bánja, ami történt, azt mondja, megtanulta a leckét. Az asszony becsületére legyen mondva: soha nem hagyta magukra nehéz sorsú unokáit, már korábban is ő nevelte őket, a börtönből kiszabadulva pedig visszaszerezte magának fiúkat. A szeleplazító gyerekek most komoly kártérítésre lesznek jogosultak, ez pedig sérti a falusiak igazságérzetét.
Orbán Viktor Gyöngyöspatát érintő szavai azért zavarba ejtők, mert ez a történet valójában nem a mában játszódik.
A miniszterelnök által emlegetett per, amelynek során 63 gyermek után kértek családjaik kártérítést, a gárdás-vonulós időszakra, meg a majdnem lincselős időre megy vissza. A perben érintett első tanév a 2007-es, amely egyetlen esztendővel van az olaszliszkai lincselés és két évvel Marian Cozma veszprémi kézilabdázó meggyilkolása előtt. A 21. századnak a roma etnikummal kapcsolatos legfeszültebb, legsötétebb esztendőiben járunk, ekkor jelzi a kisebbségi ombudsman, hogy valami nagyon nincs rendjén Gyöngyöspatán az iskolában. Az ombudsmani jelentés után az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indított pert az iskola és az önkormányzat ellen. A Soros György által támogatott alapítvány a nyílt konfliktusok híve, sorra perelte a magyar vidéket a szegregált iskolák miatt. Legtöbbször nyertek. Ők egyébként a fideszes Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterségét tartják mintának: Lázár annak idején rávette a városát, hogy a tanyasi szegényeket (akik zömmel szintén romák) úgy osszák szét a helyi iskolák között, hogy sehol se mehessen 20 százalék fölé a hátrányos helyzetűek aránya.
Az alapítvány Gyöngyöspata ügyében egyezkedni akart, egészen Balog Zoltán akkori miniszterig mentek, de nem kaptak választ a beadványukra. Gyöngyöspata nem akart fizetni. Az önkormányzat és az iskola váltig azt állította, hogy ők nem szegregáltak. Különösen ostobán viselkedtek, még a vesztes fordulókat követően is fenntartották a cigány osztályt. Úgy sikerült a mostani magas, százmillió közeli összegű kártérítést elérni, hogy a bíróság 2007-ig visszamenőleg megítélte ezt a családoknak és egészen 2017-ig.
– Tizenöt éve csináljuk, csukott szemmel megmondjuk, mire fognak hivatkozni a per során. Az áldozatot hibáztatják – mondja Ujlaky András, a kuratórium elnöke.
Gyöngyöspatán éppen azért bonyolult a helyzet, mert mindenki áldozatnak érzi magát.
De hogyan húzódhat egy per ilyen hosszú ideig? Valójában két jogvitáról van szó. Az elsőben arról döntöttek, hogy jogellenesen elkülönítették-e a cigány gyerekeket. Újra és újra fellebbeztek, egészen a Kúriáig mentek, de a Kúria is azt állapította meg, hogy Gyöngyöspatán bizony szegregáltan oktattak.
Tényleg így volt. Láttuk a saját szemünkkel. Még a per kezdetekor végigjártuk az iskolát, beültünk az órákra, megnéztük a kompetenciaméréseket. Már akkor is a fejünket fogtuk. Az történt ugyanis, hogy a pataiak (értsd: nem cigányok) automatikusan a felújított tetőtéri A osztályba kerültek, a cigányok pedig a földszinti, rosszabb állapotú terembe, a B osztályba. A tetőtérben Molnár Károly akkori igazgató büszkén mutathatta nekünk, milyen szépen tanulnak együtt a cigányok és a nem cigányok, hogyan ül egy padban a szőke Hegedüs Dani és a fekete hajú Rácz Renátó. „Ez lenne szegregálás?” – kérdezte. Nem. A szegregálás a földszinten volt, a színroma osztályban. Emiatt bukták el a pert.
Az okokat illetően össze-vissza beszéltek, a bíróság előtt azt állították, hogy a beiratkozási sorrend alapján a gyorsabban kapcsoló szülők gyermekei kerültek a tetőtérbe. A pedagógusok pedig név nélkül azt mondták nekünk, hogy a tanulmányi eredmény alapján dőlt el, ki hova kerül. A jól tanuló, rendesen viselkedő cigányok a földszintről is felkerülhettek a tetőtérbe –, és nagyjából így is történt. A 63, a perben szereplő gyerek adataiból látszik, hogy a legjobb képességű diákok is lent kezdtek, ha cigánynak születtek. Második osztálytól azután felküzdhették magukat a felújított terembe. Ahova a nemcigányok alapból kerültek, akkor is, ha gyengébb képességűek voltak.
Farkas Lilla, az alapítvány ügyvédje azt mondja, a per folyamán érzékeny vereségeket is szenvedtek, nem ítélte meg nekik a bíróság, hogy az ebédeltetés és az úszásoktatás is szegregáltan folyt, valamint azt sem, hogy a D osztály is cigányosztály lett volna. Ám sok mindent megítélt, így jött a második per: a 2015-ben a Kúria által is kimondott szegregációs ítélet alapján a szülők kártérítést kértek. Nyertek első fokon, nyertek másodfokon. Most az önkormányzat és az iskola megint a Kúriáig megy, a kormány pedig nyomást gyakorol a legfőbb bírói fórumra.
Pedig napnál világosabb, hogy a szülők megint nyerni fognak. Hiszen maga a Kúria állapította meg a szegregáció tényét, a most még folyó perben már csak a kártérítés összege a kérdéses. Ahogy Horváth László, a Fidesz országgyűlési képviselője megfogalmazta, „beárazzák a szegregációt”. A Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletében tanévenként 500 ezer forintot állapított meg. Hatalmas summa, ennek már lehet visszatartó ereje más település számára. Összességében mintegy százmillió forinthoz jutnak a gyöngyöspatai roma családok. A gyerekek 500 ezer és 3,5 millió forint közötti kártérítést kapnak. Egy középosztálybeli család számára is jelentős tétel, hát még ott, ahol a ház egyik fele csupasz téglákkal van kipótolva, mert kidőlt!
Ilyen épületbe megyünk át Emma asszonytól, B-éknél vagyunk, de nehéz eligazodnunk a tulajdonos személyéről, annyian zsúfolódunk össze a kis szobába. A 2010 előtti történetek szereplőit próbáljuk összeszedni, és tényleg, olyan gyerekek is pénzt kapnak most, akik közül több hírhedt volt az iskolában. A pataiak nem értik, miért, hiszen semmire sem tartották az iskolát, még másokat is akadályoztak a tanulásban. Hirtelen annyira fontos lett a tudás? Mi is feltesszük hát ezeket a kérdéseket a családoknak.
– Bárcsak tanultak volna – mondja az egyik asszony. Többen is azt ismételgetik, hogy a gyerekeknek „nem fejlődött ki időben az agyuk”, azért nem tudtak előrejutni.
– A hetedik osztályt végzem – magyarázza az egyik fiú, aki Gyöngyösre jár a testvérével iskolába. Zavarba jövök, mert jóval érettebbnek néznek ki 13 évesnél. Azok is. Az egyik 19, a másik 21 esztendős.
– Nyolc osztály nélkül a cigányok semmik – magyarázzák a nők–, anélkül egy gyárba sem veszik fel őket.
A cigány családok sem értik pontosan, hogyan változik perről perre a nekik megítélt összeg, miért kapnak másodfokon kevesebbet vagy éppen többet, mint első fokon. Magunkkal visszük az ítéleteket, vagy másfél kiló papírt, ebből bogarásszuk ki, hogy első fokon az Egri Törvényszék még úgy gondolta, a kártérítés összegét befolyásolja a gyerekek tanulmányi eredménye, hogy mennyire voltak együttműködők, jó tanulók, mennyit hiányoztak. Minél szorgalmasabbak voltak, annál nagyobb kártérítést állapítottak meg nekik, és minél többet hiányoztak, bukdácsoltak, annál kevesebb járt nekik egy-egy cigányosztályban töltött tanévért.
Rácz Letícia és Renátó jól tanultak, így hamar feltették őket a tetőtérbe, ezért rövidebb időre ítéltek meg nekik kártérítést, de egy tanévre első fokon mégis magasabb összeget kaptak volna, mert a bíró úgy látta, a jó tanuló gyerekektől különösen nagy esélyt vettek el azzal, hogy a cigányosztályba sorolták őket. A bíróság máshogy „árazta be” az azokkal szembeni jogsértést, akik közmunkások lettek utóbb, mint azokét, akik szakmát tanultak és a középiskolában is jól teljesítettek.
A Debreceni Törvényszék másodfokon viszont nem tett különbséget, szerintük mindegyik gyermeket ugyanaz a hátrány érte, mindegy, hogy jók voltak vagy rosszak, jól tanultak, vagy gyengén teljesítettek, mert a bőrszínük alapján különböztették meg őket. A jogerős ítélet szerint ezért mindenki egyenlő összeget kap egységnyi időszakra. A bíróság ítélete megrázta Gyöngyöspatát. Igazságtalannak érzik, ellentétesnek a település erkölcsi rendjével, amely ugyan arra épült, hogy vannak a pataiak és a cigányok, de a dolgos, rendszerető romáknak helyet szorítottak maguk között, elfogadták őket, felkerülhettek az iskolai tetőtérbe, ha jól viselkedtek. A többiek maradtak a csatornaszagú földszinti osztályban.
Mindez nem különbözik sokban az akkoriban a Jobbik által preferált érpataki modelltől, amely szerint a közösségnek vannak építő és romboló tagjai. A cigányok a rombolóból az építőbe kerülhetnek szorgalmas tanulás, munka és jó magaviselet által. Nem hangoztatták, de oda, ahova a többségi társadalomhoz tartozók a születésük jogán eleve tartoznak.
A mostani per tehát 2007-2011 idejére pörgette vissza az idő kerekét Gyöngyöspatán. A legfeszültebb időszakra. 2011-ben az időközi polgármester-választást a Jobbik nyerte, mert a falu rendet akart, és elhitte, hogy azt a bakancscsattogtatók, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület és az őket behívó jobbikos falubelijük hozza el. Juhász Oszkár átérezte a közbiztonsággal kapcsolatos problémáikat, mivel cigány tanulók megtámadták a gyermekét a helyi iskolában. Büntetlenül: akkor 14 év alatt nem voltak büntethetőek a gyerekek. A Jobbik győzelméhez azonban nem ez vezetett, hanem az, hogy a tősgyökeresek, a helyi elit sok jelölttel indult a választáson, a legtekintélyesebb családok megosztották a nem jobbikosok szavazatait.
A Fidesz azután itt tesztelhette, hogyan tud visszaszerezni a Jobbiktól egy települést. Öntötte a pénzt Gyöngyöspatába, a főutcán ma is egymást követik az uniós fejlesztésekről szóló hatalmas táblák. 2013-ban még városi rangot is adtak a mindössze 2600 lelkes, csökkenő népességű Gyöngyöspatának, kiemelt közmunkaprogramot indítottak, rendőrőrsöt hoztak létre, betiltották a gárdázást, még a büntetőtörvénykönyv átszabására is hatással volt Gyöngyöspata. 2014-ben egy régi hivatali dolgozó – Hevér Lászlóné – mögé tudták állítani a régi családokat, és fontos győzelmet arattak. A kormánypárt most ősszel is győzni tudott, óriási aránnyal hálálták meg, hogy a Fidesz érti a pataiak lelkületét, visszaadta a település régi rangját.
A közvélemény már régen megfeledkezett a településről, a perről még helyben sem sokat beszéltek, hiszen eddig semmi következménye nem lett annak, hogy összesen öt alkalommal veszített az önkormányzat és az iskola. Most azonban lett. Kicsit bonyolult elmondani, miért, de a jogerős ítéletet végre kell hajtani. Noha egy döntés még hátra van, a Kúria nagyjából arról határoz majd, hogy akinek első fokon 1,9 milliót ítéltek meg, másodfokon pedig 2,3 milliót, most az első, a második esetleg egy harmadik összeget kap-e. Gyöngyöspatán most szembesültek vele, hogy a pert elveszítették, ám kevesen értik, mi volt ennek az oka, olyan emberrel pedig nem sikerült beszélnünk, aki átlátta volna, hogy a komoly kártérítést a saját makacsságukkal és rossz döntéseikkel idézték elő.
Horváth László, a térség országgyűlési képviselője a napokban azzal sokkolta a települést, hogy az önkormányzatnak kell kifizetni a közel százmilliót, és ez jóval több, mint az éves saját bevételük. A Magyar Nemzet is beszállt a kórusba, Orbán Viktor pedig egyértelművé tette, a Fidesz nem helyesli a kártérítést és igazságot akar Gyöngyöspatának.
A valóság ezzel szemben az, hogy a követelés nem teheti tönkre Gyöngyöspatát. A családoknak eszük ágában sincs az önkormányzattól pénzt követelni, ők a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól (KLIK), vagyis az államtól kérik a kártérítést. Egyszerűen azért, mert az államnak van pénze, a helyieknek meg nincs. (És ezt az ítélet szerint is megtehetik.) Képtelenség az is, amit Orbán Viktor hangoztatott –, hogy munka nélkül szerzett jövedelemről van szó, és ezért igazságtalan lenne. A jogvégzett miniszterelnök pontosan tudja, hogy a kártérítés már csak ilyen. Ha valakit fejbe csap egy rabló az utcán, ezért kártérítést ítélhetnek meg neki. Munka nélkül fog hozzájutni az összeghez, de cseppet sem igazságtalanul. Orbán egyszerűen azt mondja, amit Gyöngyöspatán, a faluban hallani akarnak.
– Nem volt itt semmiféle szegregáció, Patán a tanulmányi eredmény alapján osztották be az osztályokat. A hatodik, hetedik osztályban még az egyszeregyet kellett tanítani nekik, az mégsem járja – mondja Molnár Károly, aki 16 éven keresztül vezette a falut a rendszerváltás után. Az ő fia volt az igazgató egészen a legutóbbi időkig, amikor eljárás indult ellene, mert a gyanú szerint megütött egy gyereket. A volt polgármester aközben beszél erről, hogy megmutatja a település büszkeségét, a gótikus templomerődöt és a lélegzetelállító Jessze-oltárt. A nyolc méter magas 12. századi oltárdísz Jézus családfáját ábrázolja. Itt érezni igazán, mit jelenthet gyöngyöspatainak lenni. A település egykoron az Abák birtoka volt, már 1010-ben saját templommal büszkélkedett, Aba Sámuel révén még királyt is adtak a nemzetnek. Az egykori nagyságot a település ma már csak egyházi vonalon őrzi. Molnár Károly mutatja meg nekünk a templomot, és azt meséli, hogy Gyöngyöspata még a 15. században is a megye harmadik legnagyobb települése volt, és a mai napig több mint ötven plébánia tartozik a főesperességhez, Jászberényen is túl terjeszkedik a területük. Molnár Károly hosszan sorolja a nagy tetteket, és szavai alapján szinte látjuk, ahogy a falu temploma vasárnaponként megtelik hívekkel. Kérdezzük is tőle, hogy cigányokat is képzeljünk-e a széksorokba. Azt mondja, ne nagyon. A helyi cigányok között is sok a keresztény, de ők nem ide járnak, új egyházak hívei.
A helyzet azért furcsa, mert itt a maga módján mindenki a szegregáció ellen küzd, de valahogy – akaratlanul – mégis éppen azt szolgálja.
A cigányok, akik a cigánysorra betérőktől rögtön megkérdezik, mit akarnak, mi keresnivalója van valakinek, aki szemmel láthatóan nem közülük való. Akik nem segítik eléggé a gyermekeiket, hogy tanuljanak és kiemelkedjenek a szegénységből.
A pataiaknak, akik úgy vélik, hogy a falu elgettósodása ellen a legjobb küzdelem a cigányok elkülönítése. Látják a környező településeken, hogy a meghaltak házába roma fiatalok költöznek, a rossz szomszédság azután török átokká válik, egész utcák lakossága cserélődik le. Gyöngyöspatán nem, mert itt az önkormányzat, a helyi vállalkozók által alapított baráti kör saját és uniós forrásból felvásárolja a házakat.
A perben megítélt százmillió forint kártérítés ennek vethet véget. Ha a szűk házakban szorongó romák a pénzt racionálisan használják fel, akkor ingatlant vesznek, ha ezt a pataiak meg akarják akadályozni, akkor tízmilliókat kell mozgósítaniuk. A legmagasabb kártérítési összeg 3,5 millió forint, összesen négy hárommilliós, vagy annál magasabb tételt számoltunk össze a jogerős ítéletben, de van olyan család, amelynek több gyermek után jár pénz.
A fő célt mégsem érik el, mert mire véget ér a per, Gyöngyöspatán megvalósul a tökéletesen szegregált iskola.
A nem cigány szülők elvitték a gyermekeiket Gyöngyösre. Most nem mehettünk be az iskolába, csak a gyerekeket faggattuk, hány nem roma gyerkőc jár oda. A legtöbben azt mondták, három-négy.
Losonci Bálint nem a közeli városba, hanem szomszéd faluba, Szűcsibe hordja a gyermekeit. A pataiak nagy veszteségként élik ezt meg, a gyermekeik nem alkotnak egy közösséget, nem lesznek közös élményeik. Éppen azt nem képes megadni nekik, ami miatt vidékre költözött, de az iskolában olyan sok a konfliktus, hogy nem tudják felvállalni. A háromgyermekes családapa a település lakóinak sajátos csoportját képviseli, azokat a fiatal értelmiségieket, akiket idevonzott a mátrai borvidék szépsége és a benne rejlő üzleti lehetőség. A dűlők művelését a tősgyökeresek éppen azért szüntették be sok helyen, mert nemcsak a termést lopták el tőlük a soha el nem csípett tolvajok, de volt olyan gyöngyöspatai, aki egy napon arra ébredt, hogy a pincéjét is alapjáig elhordták, a diófákat meg derékmagasságban fűrészelték el a gyümölcsösökben. A dolgos falusiak nem csak a barbárságon szörnyedtek el, de a tolvajok kényelmességén is. A közbiztonság azóta sokat javult, a mátrai borok minősége nemkülönben. Losonci Bálint szerint gazdasági aranykorban élnek.
– Akkora a munkaerőhiány, hogy akinek megvan a nyolc osztálya, a gyárakban biztosan kaphat munkát, és komoly bért.
Soha ilyen lehetősége nem volt a cigány családoknak a szegénységből való kilábalásra – mondja a borász.
A helyzet javult is valamelyest, meg romlott is: 2007-ben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 141 munkanélkülit azonosított be Gyöngyöspatán, ma 108-an vannak. Ám 2007-ben az országos átlagnál 30 százalékkal volt rosszabb a helyzet, ma nyolcvan százalékkal (ha a nyilvántartott álláskeresők arányát a munkaképes korú lakosságra vetítjük). Rengeteg az analfabéta, még a fiatalok között is.
– A nevüket tudják leírni, nem tanítottak meg azoknak semmit – mondogatják az asszonyok saját gyerekeikről. Amikor pedig azt firtatjuk, miért nem foglalkoznak velük, magunk is látjuk a választ: szűk, zsúfolt szobákban lakik az egész család, még egy asztal sincs, ahol leckét írhatnának, és a szülők sem mind jeleskedtek a tanulásban. P-né kivétel, ő tavaly szerzett középiskolai bizonyítványt. Eladó lett belőle, ahogy az egyik gyerekéből is. Most munkanélküliek mindketten. Cigányokat ugyanis nem szívesen alkalmaznak az üzletek, a fiú ezért márciustól targoncásnak képzi át magát. Ott már akkora a hiány, hogy a gyárak nem nézik a bőrszínt.
A telepről sokan alkalmi munkát vállalnak, két kártérítést kapó fiú például vasbetont szerel építkezéseken Budapesten. A többieknek viszont napszámba kellene mennie. A városi ember azt hiszi, hogy ilyenkor a földeken semmit sem lehet csinálni, de Losonci Bálint és P. Róbert, a háromgyermekes cigány férfi is jéghideg, kivörösödött kézzel érkezik a találkozónkra. P. fél hétkor ért a hegyre, mínusz három fok volt, hiába van január, ilyenkor is metszenek. Három felé ér véget a napszám. A ködös-zúzmarás hideg csontig hatol, néhány fiatal jár még vele. Köztük Cs. Niki is, aki okos, jól tanuló lány volt, és szintén kártérítést kap majd. Angolul is jól beszél, mégsem tudott eddig kiemelkedni a sorról.
Az iskola előtt diáklányok nevetnek, előbb gyanakodva méregetnek minket, mert fekete kabátot viselünk, és azt vizsgálják, nem vagyunk-e gárdisták. A kollégám bojtos sapkája megnyugtatja őket, de nem tudják eldönteni, hogy elutasítsák-e a fotózást, vagy inkább pózoljanak. Végül arcukat eltakarva incselkednek vele, kiabálnak neki, hogy a „jutyubire” tegye fel a videót. A Legjobbiskola.hu tavaly a 2271. helyre rangsorolta Magyarországon az iskolát a kompetenciamérések alapján.
Akkor végül is semmit sem ment előrébb a világ, felesleges volt annyi erőfeszítés és pénz, amit az ország Gyöngyöspatára fordított? Nem hinnénk: összehasonlíthatatlanul nyugodtabb most a város, mint amilyennek legutóbb, még faluként láttuk. Már nem fordul elő, hogy a roma gyerekek a boltból hazafelé igyekvő idősek szatyrából vámot szedjenek.
Az utóbbi években nem voltak lincsveszélyig fajuló jelenetek sem. A közmunka-mintaprogram bevezetése után sok cigány családban lett dolgozó ember, a gyerekek pedig tanulni kezdtek. Az egyik fiú például használt autót venne magának a kártérítésből és autószerelőnek képezné magát.
Utóbbi nem reális, mivel ez a szakma érettségihez kötött, az pedig túl nagy falat lenne neki. Kétkezi munkáig, egy rendes, bejelentett állásig eljuthatnak, de mintha senki sem segítené az életút tervezését. Letícia például fodrásznak tanul, illetve tanult fél évig, azután kiderült, hogy a kémia megugorhatatlan akadály a számára. Most azon gondolkodnak, hogy szakács legyen belőle, de a gyönyörű lány maga is tudja, hogy cigányokat nem nagyon alkalmaznak a konyhán. Édesapjuk festő, így kézenfekvő lenne, hogy maga mellé vegye az iskolából kimaradó fiút, de ez valahogy nem jut eszükbe. Most nem ez a legnagyobb bajuk. Attól félnek a politikai nyilatkozatok után, hogy beleragadnak ugyanabba a konfliktusba, amelyből az ország már azt remélte, sikerült kikapaszkodniuk.
B-éknél harmincan aludtak előző éjjel, pedig csak egy ágy van a szobában. A földön is feküdtek, gyerekek, felnőttek, férfiak, nők, összebújva a félelemtől. Egy fekete terepjáró hajtott be az utcába, fekete ruhás férfiak ültek benne piros sapkában.
– Betyárseregesek voltak. Azután az ágyúnál gyülekeztek – magyarázzák egymás szavába vágva. Az ágyú az ifjú Mátyás király itt vívott első győztes csatájára emlékeztet. Nyugtatnánk őket, de tényleg éppen két éve decemberben emeltek vádat betyárseregesek ellen, amiért egy közeli faluban házat bérlő romákra támadtak. Éjjel kihívták a rendőröket, jöttek is, három autóval. B-né a hírre – vagy álhírre – rosszul lett, befulladt az asztmája miatt.
Az alapítványnál azt mondják, ez az utolsó nagy perük. Farkas Lilla is más ügyvédi területre tér át. Mind csalódottak. Gyöngyöspatán az ügyet akarták megnyerni – de csak a pert sikerült.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
