Ausztrál tudósok a tűz valódi okairól: „Nincs összeesküvés, a tragédiát nem a zöldek okozták”
Csupán az ausztrálok nem kaptak szót a magyar sajtóban az ausztráliai tűzkatasztrófával kapcsolatban – mostanáig. A Válasz Online az okokról szóló elfajult, összeesküvés-elméletekkel átitatott vitát látva a Sydney-i Egyetem és az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósaihoz fordult, hogy segítsenek tisztábban látni.
Számtalan cikk megjelent idehaza is a tavaly augusztus óta tartó, egymilliárdnál több élőlényt elpusztító tűzkatasztrófa okairól, és az értelmezésekkel párhuzamosan teret nyertek az összeesküvés-elméletek is. Például arról, hogy a tragédiát zöldpolitikusok és -aktivisták közösen okozták azzal, hogy megakadályozták a kontinensen ősrégi hagyománynak számító megelőző bozótégetéseket.
Három témában kértük ausztrál szakértők véleményét: miben látják a példátlan tűzkatasztrófa fő okait, megelőzhető lett volna-e a pusztulás a fent említett bozótgyérítéssel, illetve lehet-e valamit tenni azért, hogy a jövőbeli tüzek ne okozzanak ekkora tragédiát.
A tűz oka
„A tűz fő hajtóereje egyértelműen az extrém időjárási körülmény: 2019 volt a legforróbb és legszárazabb év a mérések kezdete óta” – válaszolja lapunknak David Lindenmayer, Ausztrália egyik vezető ökológusa, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (Australian National University, ANU) konzerváció-biológia professzora. Lindenmayer – akinek a tájökológia mellett szakterületei közé tartozik az erdészeti tűzkezelés is – azt mondja, kontinensükön három tényező fokozza vészesen a bozóttűz-kockázatot: az extrém meleg, a nagy sebességű szél és a csapadékhiány. Most ez a három faktor sok helyen állt együtt. Így nem is az a fő kérdés, hogy milyen eredetű szikrától kap lángra a bozót – Ausztráliában a villámcsapások és száraz viharok okozta tüzek mindig is gyakoriak voltak, de persze jelen van az emberi mulasztás és a szándékosság is –, hanem az, hogy hogyan lehet a szeles és porszáraz körülmények között szinte megállíthatatlanul terjedő tüzet megfékezni. „Ausztráliának komolyan kell vennie az éghajlatváltozást” – teszi hozzá David Lindenmayer.
És hogy mit jelent „a legforróbb és legszárazabb év”? A 2019-es ausztrál klímajelentés szerint az éves országos átlaghőmérséklet 1,52 Celsius-fokkal volt magasabb a szokásosnál. Az állami meteorológiai hivatal ábrája beszédes: a sötét narancs folt mutatja, hol dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, világosabb színnel és citrommal jelölik, ahol „csak” az átlag felett volt a hőmérséklet, és mindössze Kelet-Ausztráliában látunk három fehér foltot, ahol szokásos értékeket mérték:
A fenti térkép mellé oda lehet tenni a csapadékmennyiség-mutatókat is. Ezekből kiolvasható, hogy 2019 volt Ausztrália történelmének legszárazabb éve – legalábbis a mérések 120 évvel ezelőtti kezdete óta. Az országos átlag csapadékmennyiség 277,6 mm volt – ez a szám 400 és 700 között szokott lenni. Az alábbi ábrán a piros különböző árnyalatai mutatják, hogy hol volt rendkívül alacsony csapadékmennyiség, sötét pirossal pedig az abszolút negatív rekordokat látjuk:
David Lindenmayer lapunknak említ még egy tényezőt, amely kutatásai alapján fokozta a mostani tűztragédiát. „A fakitermelés sérülékenyebbé, tűzveszélyesebbé teszi az ausztrál erdőket. A települések, városok közelében nem lenne szabad erdőirtást végezni” – mondja a Válasz Online-nak. A fakitermelésben fokozottan érintett erdők (például Kelet-Gippslandben) ugyanis nagyobb intenzitással égtek. Ennek oka egyszerű: a fakitermelés szárazabbá teszi az erdőket, ráadásul a földön gyúlékony maradványokat hagy maga után. A magas és nehezebben gyulladó fák helyét alacsonyan burjánzó, könnyen gyulladó bokrok, kisebb fák veszik át.
Az extrém időjárást nevezi meg a pusztító tűz fő okaként Petr Matous környezetvédelmi mérnök, a Sydney-i Egyetem Műszaki és Építőmérnöki Karának kutatója is. „Ausztrália tűzzel leginkább sújtott, délkeleti részén már a katasztrófa előtti három évben is nagyon kevés eső volt. Aggasztó, hogy a tavalyi extrém időjárási körülmények az éppen most semleges El Niño hozzájárulása nélkül is előálltak” – nyilatkozza lapunknak Matous. (A kutató által említett El Niño óceáni légköri jelenség: hatására a keleties passzátszélrendszer felbomlik, nyomában Ausztráliától Indiáig aszályok, máshol heves esőzések következnek.)
Petr Matous úgy értékel: bár bozóttüzek Ausztráliában mindig voltak, a mostani nagysága és intenzitása közvetlenül kapcsolható az ember által is okozott éghajlatváltozáshoz.
Megelőző égetés: nem csodaszer
Az óriástűz drámai fotói és a klímapánik láttán lábra kapott az elmélet, amely szerint a tragédia azért következett be, mert ausztrál zöldpolitikusok és aktivisták szabotálták az évszázados tradíciót, a preventív (vagyis megelőző) bokorégetéseket, illetve a bokorgyérítés más formáit. Ez az elmélet része az ausztrál politikai fősodornak is. „Nem azért ég, mert leégették. Éppen azért ég, mert nem égették le” – fogalmazott kissé nyakatekerten még tavaly novemberben Barnaby Joyce képviselő, korábbi miniszterelnök-helyettes, a jobboldali Ausztrál Nemzeti Párt politikusa.
„Nincs zöld összeesküvés” – kommentálja mindezt Petr Matous. „Az erre vonatkozó állításokat többszörösen cáfolták, például a természeti katasztrófákkal kiemelten sújtott Új-Dél-Wales Területi Tűzoltóságának parancsnoka, Shane Fitzsimmons.”
A kutató az említett tűzoltó nyilatkozataihoz irányítja lapunkat. Fitzsimmons az ABC News Australiának január 7-én azt mondta, a tervezett égetéseket, amennyire az időjárási körülmények engedték, most is elvégezték, de ilyen intenzitású tűz megelőzéséhez ez kevés volt. A tévés interjú Youtube-on angol nyelven végignézhető, a videó alatt a lényegről rövid kivonatot adunk.
„A preventív égetés technikailag nagy kihívást jelent, az egyetlen és legnagyobb akadálya éppen az időjárás. A mostanában tapasztalható hosszabb, vagyis korábban kezdődő és tovább tartó bozóttűz-időszakokkal szűkül a biztonságos preventív égetések lehetősége. (…) Ez sem csodaszer: a mostani tűz egyszerűen végigsöpört a már leégetett területeken. (…) És ne feledjék: a preventív égetés is füsttel és rengeteg károsanyag-kibocsátással jár. Nemrég Új-Dél-Walesben a kollégáimmal és az erdészettel közösen első számú közellenség lettünk a preventív égetés, illetve az abból származó füst miatt.”
Lokálisan, egy-egy magánterület közelében előfordulhatott, hogy a lakók tiltakoztak a preventív égetések ellen, de az ausztrál Zöld Pártot vádolni égetésellenes politikával azért is értelmetlen, mert nincsenek kormányon, és mert a pártnak soha nem volt végrehajtott tűzkezelési politikája állami vagy szövetségi szinten. Barnaby Joyce képviselő nyilatkozata után kiadott közleményükben azt írják, támogatják a szakszerűen végzett preventív bozótégetéseket.
Petr Matous szerint a preventív égetés bizonyos mértékben segít a nagyobb tüzek megelőzésében, de a biomassza, amely utána marad, ugyanúgy lángra kaphat a mostanihoz hasonló, szélsőségesen intenzív bozóttüzekben.
Lényegében ugyanezt mondja a Válasznak David Lindenmayer is. „A preventív égetésnek van értelme, de a mostani tűztragédiának nem ez a kulcsa, hanem az extrém időjárási tényezők: meleg, szárazság és szél. Több figyelmet kell szentelnünk a preventív égetésnek is, de csak a megfelelő időben és helyeken szabad élni vele: települések, tanyák közelében.”
Mit lehet tenni?
Az utolsó kérdés: tehet-e bármit Ausztrália, hogy a hasonló méretű tragédiák elkerülhetők legyenek? „Nagyon sok tanya és kisebb telek épült közvetlenül a bokros területek szélén, sok ausztrál költözött el a nagyvárosokból természetközelbe. Át kell gondolni, hogyan tervezzük, védjük ezeket a területeket, tűzmegelőző pufferzónákat kell létesítenünk a bokros részek és a lakott területek között” – véli Petr Matous.
„A jövőbeni tüzek megelőzése érdekében meg kell birkóznunk az éghajlatváltozással, át kell gondolni a házépítési stratégiákat, célzott módon kell végezni a bokorgyérítést épületek és egyéb infrastruktúrák közelében. És: le kell állítani a nagy területű fakitermelést a még nedves erdeinkben, ez nagyon fontos” – összegez lapunknak Lindenmayer.
×××
Összefoglalva. Ausztráliában eredendően gyakoriak, már-már szezonálisak a bozóttüzek, így volt ez már az ember megjelenése előtt is. Sokan nem értik, hogyan lehetséges ez, hogyan keletkezhet tűz konkrét gyújtogatás nélkül, ha egyszer 232 Celsius-fok hőmérsékleten gyullad meg a papír és a cellulóz, a 100 Celsius-fokra melegedett száraz bozót sem fog meggyulladni magától. Pedig erdőtüzek az ember előtti időben is voltak: villámcsapás és úgynevezett száraz vihar miatt. Utóbbi olyan jelenség, ahol a csapadék elpárolog, mielőtt a földre hullana, de szikrát pattintó villámlással jár. A mostani tűznél sem az a fő kérdés, hogy pontosan miért kezdődött, hanem az, hogy hogyan lett a baj ekkora, hogyan állhatott össze rekord nagyságú, 632 ezer hektáros tűzfészek. A Válasz Online-nak nyilatkozó ausztrál kutatók szerint az első számú magyarázat, hogy mióta feljegyzések léteznek, soha nem volt még ennyire meleg és száraz év, mint 2019-ben. Vannak területek, ahol több mint 8 hónapig tartott a szünetmentes aszály – porszáraz és rekord meleg környezetben pedig a tűz szinte megállíthatatlanul terjed.
A bozóttüzet nem az éghajlatváltozás „okozza”, hiszen technikailag ilyesmire csak légköri elektromos kisülés, illetve szándékos vagy véletlen emberi tűzgyújtás képes, de az extrém meleg és száraz időjárás tökéletes talaja a szinte elolthatatlan lángoknak.
A sok magyarországi cikkben (többek között az állami Híradó.hu-n) is szereplő állítás, hogy az ausztrál parlamentben képviselő zöldek „betiltatták a korábban rendszeresen végrehajtott irányított égetéseket”, egyszerűen nem igaz. Vagyis tévedés vagy hazugság. A kontrollált bozótégetések nincsenek betiltva, a zöldek pedig nincsenek kormányon Ausztráliában, és a szövetségi kormány nem is hozott tiltó jogszabályt. A bozóttűz kezelését Ausztráliában központilag és tagállamilag (az ország az USA-hoz hasonló államszövetség) is végzik: felelősek a tűzoltó szolgálatok, a városi tanácsok és az egyes ingatlantulajdonosok is. A keretet az 1999. évi környezetvédelmi és biodiverzitás-védelmi törvény (EPBC-törvény) adja. A preventív bozótégetésekért (felügyeletéért és végrehajtásáért) több kormányzati szerv is felelős, mind az államilag kezelt, mind a magántulajdonban lévő földterületeken. A szabályozás bonyolult, a lényege pedig az, hogy valóban vannak időszakok, amikor nem engedélyezik a preventív égetést környezetvédelmi okból: nagy szárazság idején, például. Erről beszél a fent idézett tűzoltóparancsnok. Queesland államban például 2019-ben a 175 tervezett preventív égetésből 108-at hajtottak végre. A maradékot időjárási viszonyok miatt nem: túl nagy szárazság volt, túl nagy lett volna a kockázat. Új-Dél-Wales Területi Tűzoltóságának parancsnoka szerint azonban olyan mértékű meleg és szárazság idején, mint a mostani volt, a preventív égetés sem csodaszer, nem garancia semmire.
Nyitókép: tűzoltó küzd a lángokkal az ausztráliai Új-Dél-Wales állambeli Nowra város környékén. Fotó: AFP/Saeed Khan
