Brüsszelből jelentjük: menthetetlen, érdekből mégis marad a Fidesz–Néppárt-házasság
Az esetleges Fidesz–Néppárt-szakítás után csak a szlovén SDS követné a magyar kormánypártot – mondják brüsszeli forrásaink, akik szerint még az RMDSZ távozása is kérdéses. Vagyis Orbán Viktor nincs alkupozícióban, a 2021-2027 közötti költségvetésről szóló kötélhúzás miatt jelenleg nem is érdeke az asztalborítás; csak akkor távozna, ha ezzel a formális kizárást kellene megelőzni. Brüsszeli háttérbeszélgetéseink azonban egy irányba mutatnak: a Fidesz–Néppárt-kapcsolatot helyrehozni szinte lehetetlen, és csak az a kérdés, hogy milyen körülmények között ér majd véget a magyar kormánypárt EPP-tagsága. A kulisszák mögül jelentjük.
Amikor legutóbb valaki nagy robajjal távozott a jobbközép Európai Néppártból (EPP), a dolog meglehetősen rosszul sült el. A néppárti kollektív emlékezet szerint 2009-ben többet is tehettek volna, hogy meggátolják a brit konzervatív képviselők távozását az európai parlamenti frakcióból. (A tory párt nem volt az EPP tagja, csak politikusai ültek a jobbközép képviselőcsoportban.) Ha annak idején sikerrel járnak, a néppárti befolyás megőrzésével talán elkerülhető lett volna a brexitről szóló népszavazás, és az Egyesült Királyság múlt pénteken nem távozik az Európai Unióból. Mindezt a Fidesz-EPP-viszony alakulása miatt idézte fel az elmúlt két napban Brüsszelben terepszemlét tartó Válasz Online-nak egy néppárti forrás. A téma kényessége miatt névtelenül nyilatkozó emberünk a brit példával érzékeltette: az európai pártcsaládok szürke öltönyös emberek által szürke padlószőnyeges tárgyalókban intézett ügyei időnként váratlan következményekkel járhatnak. Ezért indokolt az óvatosság.
Bonyolultabb oka van persze annak, hogy az Európai Néppárt tavalyi döntését fenntartva hétfőn meghosszabbította a Fidesz tagságának felfüggesztését. Pedig tavaly márciusban a Néppárt „három bölcset” jelölt ki, akiknek meg kellett vizsgálni a magyarországi jogállamiság helyzetét és a Fidesz intézkedéseit. (A bizottság tagjai Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi belga elnöke, és a német Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament egykori első embere.) Akkor még elégedett lehetett az európai parlamenti kampányra összpontosító akaró néppárti vezetés, hogy jegelte a problémát. Nem ártott az ügy a Fidesznek sem. Itthon ugyanis úgy kommunikálta a döntést, hogy maga is részt vett a felfüggesztésről szóló döntés meghozatalában, s maga határoz arról, részese akar-e lenni a szerinte túlságosan balra kacsintó pártcsaládnak. A magyar kormánypárt is kijelölte saját „bölcsek tanácsát” Novák Katalin, Szájer József és Varga Judit személyében, ám forrásaink szerint sem magyar, sem néppárti oldalról nem a politikai nagyágyúk végezték az aprómunkát – hanem három-három jogász.
Végül semmilyen dokumentum nem született: Schüssel ugyanis visszafogadta volna a Fideszt, Van Rompuy a kizárás mellett kardoskodott, Pöttering pedig a két álláspont között ingadozott.
Akárcsak a bölcsek között, az EPP közgyűlésén sem volt döntő többsége sem a Fidesz kizárásának, sem a visszafogadásnak. Az északi, a Benelux-tagpártok és a lengyel EPP-elnök Donald Tusk a szakítás mellett, az olasz, a francia és a spanyol tagok ellene érveltek. (A Fidesz politikusai az ülésen nem vehettek részt.) Maradt tehát az örök uniós megoldás, a kompromisszum. Ez két dolgot jelent: az EPP-t és az Európai Uniót is meghatározó német kereszténydemokraták sem akarnak szakítani a Fidesszel, de azt is, hogy a holdudvari hőzöngés ellenére a magyar kormánypártnak is érdeke a viszony fenntartása – még ha az amolyan se veled, se nélküled állapot is. (Politikusai nem vehetnek részt az EPP döntéshozatalában, s Orbán Viktort sem hívják meg a néppárti kormányfők csúcsaira, de a Fidesz képviselői továbbra is az Európai Parlament legnépesebb, néppárti frakciójában foglalnak helyet. Azaz módjukban áll befolyásolni az uniós jogszabályalkotást.)
Van egyáltalán győztese a mostani Néppárt–Fidesz-meccsnek? Első látásra Orbán Viktor miniszterelnök mindenképpen az, hiszen a vérét kívánó tagpártok ellenére még mindig nem szakadtak el a kötelékek. Ugyanakkor a Néppártot folyamatosan kritizáló nyilatkozatok ellenére a Fidesz inkább még mindig nem hagyta el a szerinte a politikai korrektség tengerébe süllyedő hajót, s nem hozott létre új páneurópai politikai vállalkozást. Jelenlegi tudásunk szerint Orbán csak akkor távozna, ha ezzel a formális kizárást kellene megelőzni.
Csakhogy a különélést követően mind nehezebben képzelhető el az újbóli összeköltözés. Donald Tusk korábbi lengyel miniszterelnök, jelenlegi EPP-elnök szerint a magyarországi helyzet javulásáig nem lehet visszafogadni a Fideszt, addig biztosan nem, amíg ő az elnök.
Orbán Viktor perspektívájából viszont nincs mit javítani, sőt: a Néppártnak kell felhagynia az „egyfelől-másfelől”-tötymörgéssel és erőteljesebben jobboldali politikát vinni. A magyar miniszterelnök ráadásul úgy véli, komoly gesztust tett, amikor tavaly ősszel elállt a sokat bírált közigazgatási bíróságok felállításától, ez mégsem volt elég az EPP megpuhításához.
A Néppárton belüli kompromisszum része volt, hogy jövőre az EPP konferenciát szervez saját alapértékeiről. A német Die Welt értesülése szerint a német CDU kezdeményezésére elfogadnak majd egy alapértékekről szóló nyilatkozatot, amit minden EPP-tagpártnak alá kell írni.
Valószínűtlen, hogy a Fideszben komolyan összerezzentek ettől a Wunderwaffétól: egyrészt a magyar kormánypárt már aláírt hasonlót a Néppárt 2018 őszi, Helsinkiben tartott kongresszusán – akkor éppen ezzel óhajtották lezárni a konfliktust –, másrészt a néppárti sátor nagy ahhoz, hogy a majdani dokumentumban túl sok konkrétum ne szerepeljen. Megint csak az a fránya kompromisszum: ha egy politikai közösségnek az azonos neműek házasságát minden további nélkül pártoló svédek és az intézménytől hideglelést kapó szlovének és szlovákok is tagjai, ott a közös nevező bizony kegyes általánosságokkal teli szöveg lesz.
Ezzel együtt mára a Fidesz és az Európai Néppárt jelentős része két külön nyelvet beszél. A legjobb példa erre maga Tusk. Vele annak idején Orbán Viktor olyan szoros viszonyt ápolt, hogy 2010-es megválasztása után első külföldi útja hozzá vezetett Varsóba. Sőt, még a Fidesszel jó viszonyt ápoló német kereszténydemokraták sem arra hivatkoztak, hogy minden rendben Magyarországon. Inkább arról beszéltek, hogy még mindig jobb benntartani Orbán Viktort, így tudnak hatni rá – ebben az érvelésben mintha ott bujkálna a már idézett brit tapasztalat. Jellemző volt Monika Hohlmeier, az Európai Parlament bajor keresztényszocialista képviselőjének nyilatkozata. Szerinte Orbán Viktor kormánya a gazdasági kapcsolatokat illetően „példaértékű”, viszont a jövőben egyértelműen a jogállamiság mellett kell állnia.
A magyar miniszterelnök néppárti tagság nélkül is igyekszik persze megőrizni manőverezési képességét, ám amint az EPP-közgyűlés alatti és utáni mozgása is mutatja: kurucos nekibuzdulás ide vagy oda, nem olyan könnyű ám a Néppárt helyett új „családot” találni.
MFF – ez a három betű tartja most izgalomban az európai állam- és kormányfőket. A Multiannual Financial Framework (többéves pénzügyi keret) az EU 2021-2027 közötti költségvetése, amely soha nem látott fejtörő elé állítja az uniós politikusokat. Először fordul elő, hogy jelentősen, 10-15 százalékkal csökkennek a bevételek (a brit hozzájárulás kiesése miatt), miközben a migráció miatt többet kell költeni például közös európai határvédelemre.
Az egyik lehetséges forgatókönyv a szegényebb államoknak szánt kohéziós, illetve mezőgazdasági támogatások visszanyesése. Erről persze hallani sem akarnak az érintettek. Ők múlt szombaton Portugáliában tanácskoztak – az ülésen jelen volt a magyar miniszterelnök is, aki a szegényebb államok szószólójaként beszélt hétfőn Charles Michellel, a költségvetésről döntő, állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnökével a kohéziós források szinten tartásáról. (Miközben a nettó befizető tagállamok – Ausztria, Svédország, Finnország, Hollandia – hallani sem akarnak erről.) A kormányfő Brüsszelben nem találkozott a Fideszről is tárgyaló EPP vezetőivel, Rómába sietett az európai és amerikai „nemzeti konzervatív” csoportosulások találkozójára.
Az erődemonstráció azonban rávilágított, hogy a Néppárton kívüli jobboldali erők egyesítése milyen nehéz küldetés. Orbán Viktor volt ugyanis az egyetlen miniszterelnök az összejövetelen: az Olaszország meghódítására készülő Matteo Salvini olasz ex-belügyminiszter az utolsó pillanatban lemondta a részvételét.
Vele külön találkozott a kormányfő. A szónokok egy része diadalmas szabadságharcként beszélt a brexitről, márpedig egy kicsit is realista magyar miniszterelnök soha nem támogatná a magyar uniós kilépést. (Már csak azért sem, mert anno angol nyelvű, egész oldalas hirdetésben kampányolt a brexit ellen a Daily Mailben.)
Rómában a lengyel PiS-t kormányzati szereplő nem, mindössze Ryszard Legutko, a konzervatívok európai parlamenti frakciójának társelnöke képviselte. A távolságtartás nem véletlen: a lengyel párt aligha bútorozna össze a Vlagyimir Putyint rajongói pólóval ünneplő Matteo Salvinivel és pártjával, a Legával. A Varsó–Budapest–Róma-tengely létrehozásával kapcsolatos lengyel fenntartásokat jelezte, hogy amikor tavaly januárban Matteo Salvini még belügyminiszterként a lengyel fővárosban járt, sajtónyilvános eseményen csak miniszterkollégája fogadta, s Jarosław Kaczyński PiS-elnök, az ország tényleges vezetője csak a média kizárása mellett volt hajlandó egyeztetni vele. Egy jobboldali internacionáléban a szóba jöhető szereplők közül a német AfD-ről és a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörüléséről pedig a Fidesz nem akar hallani: Orbán Viktor többször nyilvánvalóvá tette, hogy mivel ezek a radikális pártok ottani partnereinek (a CDU-nak és a Republikánusoknak) kihívói, ő semmiképp sem szövetkezne velük.
Nem látszik az a tömeg sem, amely egy esetleges szakítás esetén az EPP-ből együtt távozna a magyar kormánypárttal. Fideszes és néppárti forrásaink egyaránt csak a szlovén SDS-t nevezték meg, már az RMDSZ távozása is kérdéses lenne.
Mégha a Salvini- és a Kaczysnki-féle frakció összeolvadásával az Európai Parlamentben létre is jönne egy új pártcsalád, az legfeljebb a harmadik legnagyobb erő lenne, amelyben a Fidesz csak harmadhegedűs lehetne az olasz és a lengyel párt mögött – miközben európai parlamenti képviselői ma még a legnagyobb létszámú, legbefolyásosabb Európai Néppárt frakciójában dolgoznak. Ezeket a lehetőségeket végigzongorázva máris érthető, miért nem rúgta fel még eddig az asztalt a magyar miniszterelnök.
×××
Orbán Viktor február 10-én Berlinben találkozik Angela Merkel német kancellárral és Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-elnökkel. Előbbivel az MFF, utóbbival a néppárti tagság lesz a fő téma. Az EPP ügyében a legnagyobb kérdés az, meddig tartható fenn a felfüggesztés úgy, hogy közeledésnek semmi jele, s a felek számos lényeges kérdésben már homlokegyenest mást gondolnak a világról.
Felmelegítve csak a töltött káposzta jó, a Fidesz–Néppárt-kapcsolatot helyrehozni a fentebb említett okok miatt szinte lehetetlen; viszont az MFF-küzdelem idején a magyar félnek minden befolyásmorzsára szüksége lehet. Hogy ebből a politikai csiki-csukiból mi a kiút, s milyen körülmények között ér majd véget a Fidesz néppárti tagsága – nos, ezt jelenleg nem három, de harminchárom bölcs sem tudná megmondani.
Nyitókép: Donald Tusk és Orbán Viktor Strasbourgban, 2017. július 1-jén. Fotó: AFP/Sebastien Bozon
