„Sok kis Borkai van” – Pesty László Fideszről, kampányról, székely-ügyről
A győri expolgármester pucér valagán megvillant sok-sok ember élete, azaz a jelenetben Bivalybürgözdön is felismerhették a helyi fideszes kiskirályukat – véli Pesty László. A dokumentumfilmes megmondóember maga fordult lapunkhoz, merthogy kampányt visz újra: a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését igyekszik eljuttatni minden potenciális aláíróhoz.
– Ilyen nagy a baj, hogy már a Válasz Online-t is felhívja?
– A kampánnyal vagy a Fidesszel nagy a baj? Mire vonatkozik a kérdés?
– Mindkettőre, de haladjunk sorban.
– Szívesen válaszolok mindkettőre.
– Ön mégiscsak fideszes megmondóember, arrafelé meg a nem kormánylapok minimum fake news, mi meg árulók, hazátlan bitang liberálisok is szoktunk lenni. Nagy lelki tusa után emelte fel a kagylót?
– Nem ismer. Semmi lelki tusa nem volt. Ez az árulózás ráadásul explicit baromság. A Válasz Online láthatóan nem kormánypárti, de konzervatív-szabadelvű orgánum, amely eléri a véleményformálókat, akikre most szükségünk van. Minden ilyen kampány úgy működhet jól, ha beindul a dominóeffektus. Kifejezett célunk egyébként, hogy szinte mindenkit megkeresünk a médiában és a politikában is. A paletta majd’ minden árnyalatát, hiszen itt most nem pártpolitikai ügyről van szó. Hanem a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséről, amelynek lényege, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek közvetlenül Brüsszelből is kaphassanak majd kohéziós pénzt.
– Először is, kellene ehhez májusig egymillió aláírás. Mennyi van meg?
– Úgy nyolcvanezer.
– Tényleg nagy a baj.
– Rosszul állunk. Ez tény. De nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Meglesz az egymillió.
– Mégis miért ilyen későn ugranak neki ennek a kampánynak?
– Vártuk a támogatást.
– Kormányzatit?
– Nem mindegy? Amúgy pedig ez tényleg nem kormánytörténet.
Ez a téma nem a jobboldal hitbizománya. Össztársadalmi ügy. Nem bolondultam meg és nem is tettetem hülyének magam: tényleg komolyan gondolom ezt.
Harminc éve hallgatjuk ezt a politikai szlogenek szintjén. Nemcsak a jobboldaltól, a baloldaltól is. A Székely Nemzeti Tanács nem tesz most mást, csupán komolyan veszi ezeket a sokat hallott szlogeneket.
– Azzal, hogy kampányfőnöknek rögtön megtesz egy feketeöves fideszest? Nem komolytalanítja ez az üzenetet?
– Nem vagyok feketeöves. Csak fideszes. Ez fontos. A fideszes holdudvarban engem mindig a visszafogottak közé soroltak.
Meg lehet nézni tíz évre visszamenőleg a különféle televíziós megnyilvánulásaimat. Ha mutatnak nekem egyetlen mondatot, amiért most izzadnom kell, ha ideidézik, akkor nosza, izzasszanak meg!
– Néhányat megnéztünk, durva tényleg nem volt.
– Na, ugye. Mindig visszafogott voltam és próbálok észnél lenni. Szóval bár a fekete a színem, mindig abban járok, de épp ebben az értelemben nem lehet velem összefüggésbe hozni. Egy sor kérdés van, amelyekben mást mondok, mint a valóban feketeöves fideszesek. Akik egyébként a barátaim. Egy politikai családhoz tartozunk. Soha nem is fogom elárulni őket, de másképp fogalmazunk, máshova tesszük a hangsúlyokat.
– Piócák vannak a pártban – fogalmazott Nagy Józsefnek nemrég. Ez lenne a gond a Fidesszel?
– Legutóbb a Hír Tévében, kvázi a családban is elmondtam, nem Józsinak, bár ott volt ő is abban a vitaműsorban. A nézőknek mondtam. Legjobb lett volna belenézni a kamerába és úgy üzenni a sok kis Borkainak.
– Szóval Kádár elvtárs jó elvtárs, csupán a másod-harmadvonallal van gond?
– Az a kérdés, hogy rendszerszintű-e a probléma, vagy néhány anomáliával állunk szemben.
– Ez nem kérdés. Naiv gondolat, hogy nem Orbán Viktor akarata érvényesül a Fideszben.
– Kőkeményen ellenzéki kérdezőtől persze el kell hangoznia valami ilyesminek az interjú tizedik percében, de attól még ez sarkítás. Még Kim Dzsongun sem irányít mindent, nemhogy Orbán Viktor.
– Borkai ügyeiről is tudott már egy évvel korábban. Mégis elindította újra polgármesternek.
– Ettől még igaz, hogy az összes ilyen ügyről aligha tud. Beszélgethetünk Orbán Viktor felelősségéről is, persze. Csak nehéz. Mert ha az ember észrevételez felelősséget, akkor rögtön jön, hogy hát ilyet hogyan lehet, most akkor biztosan elzáródnak majd a Rogán-minisztérium forrásai…
– És nem?
– Nem állami megrendelésekből élek, úgyhogy nem tudom. Azt mondok, amit akarok, azt mondom, amit gondolok.
Csak ha meg az ember megvédi a miniszterelnököt, akkor a „független értelmiség” mondja rá, hogy gyáva. Árnyaltabb képet kialakítani tehát ma iszonyú nehéz. Nincs szezonja az árnyaltságnak.
– Itt a lehetőség.
– Rendben. Nem látom ilyen sarkítva az egyszemélyi felelősséget. A kormányzás mindig csapatmunka. Ekkora szervezetnél nem is lehet másképp. Ebből következik aztán, amit a piócákról mondtam. Merthogy Borkai nem is annyira személy, sokkal inkább jelenség. A konkrét pucér valaga nincs is már előttem.
– A lukas zokni?
– Jó, azt nehéz feledni. Meg Fekete Pákót.
– Dokumentumfilmes szemmel is erős kép volt, nem?
– De. Benne volt sűrítve mindaz, amire ráismerhettek az emberek országszerte. Azokon a helyeken, ahol nem nyert a Fidesz. Nagyon unom már, hogy a ki-rontotta-el-elméletek országa lettünk, hetente jönnek a nagy megfejtések, hogy min ment el az önkormányzati… Mindenesetre nekem is van egy elméletem. A „Két Fidesz-elmélet”, ha úgy tetszik. Borkaiban ugyanis nem elszigetelt jelenséget, különös botrányt láthattak az emberek. Bivalybürgözd népe is megláthatta benne a saját fideszes kiskirályait.
Az emberek Borkai fehér seggén saját kis életüket láthatták megvillanni.
Elismételhetném persze a mantrát, hogy országosan a Fidesz így is több szavazatot kapott mint az ellenzék… Merthogy igaz. De nem fogom. Unalmas lenne.
– Az viszont izgalmas, hogy az egyik első támogatója a székely ügynek az új főpolgármester, Karácsony Gergely volt. Meglepődött?
– Nem. És vannak ott mások is. Soproni Tamás a Momentumból, például. Ő is az első fecskék között volt. Vagy Keresztes László Lóránt az LMP-ből. Az elsők között írta alá ő is. A Fideszből pedig Gulyás Gergely. Múlt héten csatlakozott aztán Varga Judit is. Két miniszter. Mondom, ez a székelyek alapkoncepciója, s látszik, hogy meg is valósul. Össztársadalmi ügy ez, nem pártpolitikai.
– Ennek fényében elintézi végre a Fideszben, hogy ne nemzetellenesezzenek csípőből mindenkit, aki nem fideszes?
– Hiszik vagy sem, nagyon hosszú évek óta teszek erre kísérleteket a Fidesz környékén. Hangsúlyozom, a környékén, mivel nem vagyok benne. Az eredmény remekül látszik képernyőn, újságban és online felületeken. Lehet, hogy hiábavaló kísérletek voltak?
– Nagyon úgy fest. Azokat hogyan győzi meg kampányfőnökként, akik ezért fejben a székely ügyet összekapcsolják a Fidesszel és eszük ágában nincs támogatni?
– Valóban létezik egy politikai toposz, amely szerint a Fidesz és a határon túli magyarság támogatása egy és ugyanaz. Lehet, hogy ez igaz. Vagy nem. Ha másra nem jó ez a kampány, arra mindenképp, hogy ezt tisztázzuk.
– Azért a választási eredményekre tekintve nem toposz, hanem tény.
– A székelyek a Fideszre szavaznak, igen. Csodálkozunk ezen azok után, amit az akkori SZDSZ és Gyurcsány Ferenc MSZP-je tett velük 2004. december 5-én?
– Cseppet sem csodálkozunk.
– Ugye. Ez tehát nem valami fátum, hanem annak konkrét következménye, hogy Gyurcsányék elárulták a határon túli magyarokat, köztük a székelyeket, amikor arra buzdították a szavazóikat, hogy nemmel szavazzanak az állampolgárság megadásáról szóló kérdésre azon a borzalmas emlékű népszavazáson. Az a csoda, hogy egy százalék van Székelyföldön, aki ezek után az ellenzékre szavaz.
– Az azóta felnőtt ellenzéki pártok már nem érintettek. Velük meg lehet haladni ezt az alaphelyzetet?
– Kampányszakértőként nem dolgom ezen lamentálni, politikai stratégiákon gondolkodni. Egy dolgom van: május 7-én letenni az asztalra egymillió aláírást.
– A cél érdekében nem mond olyanokat sem, hogy „székelyszarta magyar”, meg hogy „tápos”?
– Visszaszívni nem fogok semmit, de tény, hogy most nem mondok. Ja, és amúgy ezeket nem én mondtam, hanem idéztem az otthoniakat. Nagy különbség!
– A belmagyarokat táposozók kaptak már állampolgárságot, kultúrharcosok, intézményvezetők lettek. Mivel veszi rá a kezdeményezés aláírására azokat, akiknek kezd már ebből elegük lenni?
– Jól hallom, hogy ön most székelyezik?
– Nem. Ez kérdés volt.
– Jó. Csak mert a zsidózáshoz már hozzászokott az ember füle ennyi idősen, sajnos azonban úgy tűnik, újabban szembe kell néznünk a székelyezéssel is. Egyre gyakrabban hallok ilyet. Olyan körökben is, ahol ez korábban nagyon nem volt divat. Utána kellene nézni, mi az oka. Anyai ágon székely vagyok, szóval jól semmiképp sem esik az ilyesmi. De most ezt félreteszem.
Mit tudok mondani, miért írják alá a kezdeményezést azok is, akiknek ellenérzéseik vannak a székelyek idejövetelével szemben? Nagyon egyszerű. Ha azt akarják, hogy ne jöjjünk ide, ahhoz az kell, hogy élhető legyen az élet magyarként Székelyföldön. Ahhoz meg pénz kell. A román kormánytól függetlenül kapott pénz.
Épp ennek a kezdeményezésnek a sikerére van szükség tehát. Az aláírással még az is jól jár, akinek elege van a határon túliakból. Ennek az egésznek a veleje ugyanis, tetszik, nem tetszik: a pénz. A baszkok, katalánok, bretonok, dél-tiroliak esetében is. Arról szól az egész, hogy őshonos nemzeti etnikai kisebbségek juthassanak pénzhez a saját kormányuktól függetlenül, akár annak megkerülésével is. Hogy Madrid ne tudja szívatni a katalánt, Bukarest a székelyt.
– Mondja ezt egy olyan kormány támogatójaként, amely inkább lemondott a norvég pénzekről, csak mert nem akarta hagyni, hogy megkerüljék.
– A hatalom emberi és politikai minőségét az jelzi, hagyja-e, hogy megkerüljék. Hogy a saját kisebbsége megkerülje akár. A székelyek több mint ezeréves őshonos etnikai kisebbség. Nagy kérdés, van-e Bukarestben ennyi nagyvonalúság.
– A mi kérdésünk az, Budapestben van-e ilyen nagyvonalúság.
– Múlt hét szerdán minden magyar parlamenti erő aláírta a kezdeményezést, tehát támogatják a gondolatot, hogy ne csak kormányok adhassanak pénzt egy országba, hanem egy kisebbség közvetlenül is Brüsszelhez fordulhasson forrásért. Ezt én a nagyvonalúság megnyilvánulásának látom.
– Ön szerint tehát nem etnikai kisebbségek is fordulhatnak közvetlenül Brüsszelhez anélkül, hogy hazaárulók lennének?
– Nem akarok szereptévesztésbe kerülni. Kampányszakértő vagyok, nem politikus, pláne nem politikai perspektívagyáros. Szerintem erről kérdezze meg a főnökömet, Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét vagy Dabis Attilát, a kezdeményezés „külügyminiszterét”. Érzem persze a kérdés mögöttesét: nyilván Karácsony Gergelyre és Jávor Benedekre gondol, akik azért kavarnak Brüsszelben, hogy megkerülve a magyar kormányt, közvetlenül szerezzenek pénzt Budapestnek.
– Eltalálta! Szóval? Csak mondja ki, hogy az elv ugyanaz, tehát mindkét esetben rendben van.
– Nem fog csőbe húzni, barátom! Nem fogom ezt most minősíteni sem pró, sem kontra. A székely érdekeket tartom szem előtt. Ez a dolgom. Azért ne hasonlítsa szerintem össze az almát a körtével!
– Alma mindkettő, de hagyjuk akkor. Inkább azt mondja meg, mi következik az ilyen európai polgári kezdeményezésekből, ha egyszer a Bizottságnak még meglévő aláírások esetén is csupán napirendre kell vennie az ügyet, de semmilyen kötelezettsége nincs a döntés irányát illetően?
– Ha nem jön össze az egymillió aláírás, akkor egészen biztosan nem lesz soha semmi. Akkor a lehetősége is elvész, hogy akár a ködös jövőben bármilyen törvénymódosítás legyen ebbe az irányba.
Brüsszel kialakított ugyan magáról egy befogadó, nagyon kedves imidzset, beszélnek egyfolytában európai értékekről meg elvekről, a valóságban viszont kisebbségellenes kormányok vezetői tömörülnek a Tanácsban a spanyoltól a franciáig, a romántól a szlovákig.
A brüsszeli kamarillapolitikát ez a szemlélet uralja. Ezért kell ez az aláírásgyűjtés, hogy ezek a kisebbségellenes politikai erők, amelyek 99 százalékban meghatározzák az erőteret, végre megkerülhetők legyenek. Nem lesz holnapután Székelyföldön magyar szó, ha nem szerzünk pénzt nekik.
– Az Orbán-kormány itthon tíz éve azt nyomja, hogy nemzeti szuverenitás mindenek felett, Brüsszel meg ne pofázzon bele belügyekbe. Ugyanez a román kormányra meg a spanyolra nem vonatkozik?
– Igen, folytathatnánk végtelen, részletekbe menő diskurzust a szuverenitásról és úgy általában a szuverenistákról. Abban viszont nem leszek partner, hogy relativizáljuk a szabadságharcot. Hogy mi is az igazi szabadságharc. Budapest kontra Brüsszel. Vagy Csíkszereda kontra Bukarest. Hogy hol húzódnak az igazi frontok. Pláne most, így, Trianon évfordulóján. De tudja, én egy egyszerű médiagerilla vagyok. Még az is lehet, hogy nem is értem, mit kérdez.
– Aha.
– Most mindenesetre elválik el a szar a májtól. Olyan pozitív meglepetések és olyan csalódások értek eddig ebben a kampányban, 32 év közéleti működés után, amit nem hittem volna. Hogy engem még meg lehet lepni!
– Mondjon egy csalódást meg egy szép történetet!
– Nem mondok.
– Miért nem?
– Mert szeretném összeszedni az egymillió aláírást májusra. Más nem érdekel.
– Köze van a csalódáshoz az erdélyi politika Fidesz általi kettészakítottságának?
– Fidesz általi? Viccel? Amúgy meg nincs. De ez a kettéosztottság is jelentősen túl van hangsúlyozva. Ha igaz lenne, akkor az RMDSZ nem segítené a kezdeményezést. Kelemen Hunorék százzal beleálltak a gyűjtésbe. Nincs semmilyen ellenségeskedés. Sem székely és székely között, sem székely és Budapest között. Nem érzékelhető ebben az ügyben az a szembenállás, melyet az ellenzék vizionál évtizedek óta.
– Az aláírásokat egyébként a katalánok és a baszkok is gyűjtik szorgosan, vagy ez azért székely ügy?
– Gyűlnek az aláírások ott is, de Dabis Attila lát erre rá, ő ennek a főnöke, ő intézi ezt és járja Európát, amikor korlátozott kampányforrásaink lehetővé teszik neki. Attila többször elmondta, hogy ha a Kárpát-medencében nem lódul meg az aláírásszám, akkor a baszkok sem fognak megmozdulni.
– Biztos jó, hogy ön a kampányfőnök? A tapasztalat azt mutatja, ilyenkor az ügy elbukik.
– Köszönöm szépen. Minek az embernek ellenség, ha ilyen kollégái vannak?
– 2006-ban Tarlóst rövid idő alatt, nagy hátrányból felhozta Demszky mellé, de a győzelem, bár kis híja volt, nem jött össze. 2010-ben sem nyert az önkormányzati jelölt, akinek a kampányát irányította…
– Lehet, hogy olyan ügyeket bíznak rám, ahol nagyon nehéz nyerni. Vagy rossz szakember vagyok. Ha sültrealistán ránézek a naptárra… Május 7-ig kell összeszedni az aláírások több mint 90 százalékát. Több mint kilencszázezret. Szokványos hozzáállással azt kellene mondanom, ez majdnem lehetetlen, de inkább azt mondom: innen szép nyerni. Láttam én már olyan gerillakampányokat, amelyekkel nagyon kevés pénzből, nagyon kevés erőforrással győzelemre vittek ügyeket.
– Honnan van az a kevés pénz?
– A sokat szidott oligarchák és üzletemberek adták. Jobboldali és baloldali oligarchák és üzletemberek. Meg függetlenek. Meglepődne, ha azt mondanám, hogy nagyon sok valóban rendes ember van köztük?
– Attól függ, kik ők név szerint.
– Mindegy. Volt, hogy szégyelltem magam, de elmentem hozzájuk. Igen, jobbra is, meg balra is. Praktikus ember vagyok. Pontosan egymillió okom volt rá, hogy ezt a pénzt elfogadjam.
– Hány milliót fogadott el abból az egymillió okból?
– Nincs felhatalmazásom, hogy elmondjam, de ne nagy összegekre gondoljanak, ez egyelőre egy kis költségvetésű kampány. Hülyén hangzik, de az egészet annak idején azzal kezdtük, hogy e-mailt írtunk minden ismerősünknek. És ők tovább küldték azt. Próbáltunk email-cunamit generálni. Ez még ingyen volt. Most a webkettes felületek elfoglalása zajlik. Én nem is vagyok igazi kampányfőnök. Csak egy online kampány főnöke. Az automatikusan megszüli az offline térben is a kampányt. Erre hívok fel mindenki: generáljatok tartalmat! Nagyon bízom benne, hogy az önök olvasói is így tesznek majd és együtt tényleg sikerülni fog.
A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését itt lehet aláírni.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
