Bemutatjuk az elveszettnek hitt Mindszenty-börtönt
Szöveg: Borbás Barna; kép: Vörös Szabolcs
Egyes pontjain szinte érintetlen, eredeti állapotban maradt meg Mindszenty József bíboros börtöne, a volt Conti utcai fegyintézet. Lapunk szűk körű bejáráson és „tárlatvezetésen” vehetett részt a cellákban, melyek fennmaradásáról a közelmúltig a Mindszenty-kutatók sem tudtak. Bemutatjuk a Rákosi-rendszer „legnyomorultabb fegyencének” börtönét.
Mindszenty József bíborost, Magyarország hercegprímását koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítélték 1949-ben. Ezt követően több mint négy évet (rabsága állomásai közül a leghosszabb időt) töltött a Conti utcai ÁVH-börtönben. — Követhető történet, igaz? Csak egy gond van vele: egészen két évvel ezelőttig egyetlen teremtett lélek sem tudta, hogy ez a bizonyos „Conti utcai börtön” létezik-e még. Hogy megmaradt-e napjainkig bármi a Rákosi-Magyarország legtitkosabb rabjának hírhedt fogvatartási helyéből.
A probléma persze nem az utca lokalizálása: a Conti (ejtsd: Konti) – 1951 óta Tolnai Lajos – utca nagyon is megvan. Józsefvárosban, kőhajításnyira a Horváth Mihály tértől, a néhai vigalmi negyedben. „Conti utca, Víg utca, mind a kettő szép utca” – szólt a rigmus egykor, és hogy az a bizonyos szépség pontosan mire vonatkozik, mindenkinek a fantáziájára van bízva. Az sem titok, hogy a Tolnai Lajos utca 41. ma is rendőrségi épület (folyamatban levő bűnügyek bűnjeleit tartják itt), megfelelően szigorú őrizettel. Rögtön előtte, a József utca sarkánál levő területet pedig nem véletlenül keresztelték át néhány éve Mindszenty József térnek.
Mégis, a hercegprímás emlékét és lelkiségét őrző Magyarországi Mindszenty Alapítványt képviselő Kovács Gergely posztulátornak először 2018-ban sikerült bejutni a volt Conti utcai börtönbe, hogy rádöbbenjen: az egykori ÁVH-épület legfontosabb részei megvannak, épek. Sőt: a börtön számos pontján az eredeti állapotot őrzi, az emlékiratok segítségével pedig azonosítható Mindszenty több cellája is.
Az épület újrafelfedezése óta a sajtó alig néhány képviselője járhatott a volt börtönben. A Válasz Online a kommunizmus áldozatainak 2020-as emléknapján szűk körű „tárlatvezetésen” vehetett részt. Biztonsági okból a fényképezés a túra több pontján – köztük, sajnálatukra, „értékes” helyeken – tilos volt. Így is sokat mutathatunk meg most Mindszenty sokáig elveszettnek hitt, rideg börtönéből.
×××
A Conti utcai fogda 1899-ben nyitotta meg kapuit; kezdetben egyszerre működött itt hadbíróság és börtön. Az épület 1945 és 1948 között szovjet kézen volt. A Szovjet Katonai Bíróság itt ítélte halálra mintegy negyed óra alatt P. Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest 1946-ban. Őt tarthatjuk a magyarországi kommunista koncepciós perek első áldozatának. Itt állították bíróság elé a hét ferences vértanú közül Kriszten Rafaelt, de Olofsson Placid bencés szerzetespapot is. 1948 után az épületbe az ÁVH költözött, és börtönként használta. A szóhasználat ne tévesszen meg senkit: a fogház–börtön–fegyház hármasságból elvileg a börtön közepesen durvának minősül, de a Conti utcai volt a maga korában Magyarország legszigorúbb büntetés-végrehajtási intézménye.
Noha a hivatalos bejárat már nem ez, kapuja máig megvan. Ezen keresztül hozták ide 1949. szeptember 27-én Mindszenty József bíborost. Ez nem olyan, ez az: az épületnek ezen része sem változott semmit 70 év alatt. És bizony igaz, hogy Magyarország legtitkosabb rabja Józsefváros közepén volt eldugva – mintegy négy évig. Mindszenty 1954. május 13-ig töltötte ezen a helyen meg nem érdemelt büntetését.
A kutatók sokáig nem tudták, pontosan milyen traktust rejt a régi homlokzat. A mai Mindszenty tér szocreál betoldásai alapján akár arra is lehet következtetni, hogy a néhai börtön „beltartalma” eltűnt, vagy legalábbis nagymértékben átalakult. Ám ez nem így van. A hercegprímás története szempontjából fontos épületszárnyba lépve – melynek bejáratát, lépcsőházát nem fotózhattuk – az ember úgy érzi, időkapun zuhant át. Minden ajtóból, vasalatból, rácsból, korlátból, cellaszámozásból süt, sugárzik a történelem. Idegenvezetőnk, Kovács Gergely nyomatékosítja is: a Conti utcai börtönben minden eredeti. Ami egyszerre teszi a helyet kísértetiessé és nagyon-nagyon érdekessé.
Áthaladunk az egyik folyosón, melynek a végén a kutatók Mindszenty első celláját azonosították. Azért az elsőt, mert a bíboros szó szerint „végiglakta” a börtönt, több cellában is tartották. Hogy miért volt nehéz megtalálni, hogy melyik volt az első? Nos, mivel Mindszentyvel az elején nem közölték rabsága helyét, később pedig zavaró utalásokat tettek neki, tulajdonképpen nem is tudta, hol raboskodik. Csak utólag, az emigrációban rakta össze különböző mozaikokból, hogy a Conti utcában volt.
Ez az a bizonyos első cella. Honnan tudható, hogy nem egy másik? Két információból: Mindszenty az emlékiratokban rögzítette, hogy sarokcellában tartották fogva. Volt még egy fogódzó: 1949. október 15-én a bíboros az ablakán kilesve végignézte Rajk László és társai kivégzését. A sarokcelláról szóló utalás és ez utóbbi minden kétséget kizáróan egy börtönhelyiségre szűkítette a sort. Arra, amelyben ma már állandó jelleggel egy Mindszenty-molinó áll.
Itt is szinte minden eredeti állapotban maradt meg: a kémlelőnyílás, aztán a másik nyílás, ahol az ételt adták be – mind megvan. Tudjuk, hogy a raboknak éjjel, alvás közben olyan testtartásban kellett lenniük, hogy ha az őr a nyíláson benéz, látszódjon az arc és a kezek.
A hercegprímás az ország legnyomorultabb fegyence volt. Nemcsak azért, mert a börtönben a rabokat úgy általában embertelen körülmények között tartották: fűtetlen, olykor penészes cellák, atkás-rovaros takarók. Mindszentyt külön megalázásoknak, gúnyolódásoknak tették ki, és előfordult, hogy kilenc hónapon át egyhuzamban megtiltották neki, hogy misét mutasson be a cellájában.
Az „imaudvar” volt az egyetlen hely, ahová – más rabok mellett – Mindszentyt kiengedték a szabad levegőre. Egyedül itt láthatott az égből valamit.
Mindszenty József Conti utcai fogvatartásának végére, 1954-re gyakorlatilag halálközeli állapotba került. 82-ről 44 kilóra fogyott, rendkívüli módon legyengült. „Ám miközben a teste megtört, a hite megerősödött. Az emlékiratokból és más forrásokból rekonstruálni tudjuk, hogy a börtönben az imádság által »szentté« lett. Az öncélú szenvedésnek nem lett volna értelme – de ennek a szenvedésnek volt” – értékel Kovács Gergely. Igazolásképpen a Conti utcai sétát ezzel a Mindszenty-idézettel zárja: „Nem halt meg a hit és a szeretet az egekig csapkodó gyűlöletben sem. Ami megmaradt belőlük, az a sötét zárkám legszebb vigasztaló fénysugaraivá lett.”
×××
A volt Conti utcai börtön ma bűnjelraktár, vagyis különböző elzárt tereiben a folyamatban levő bűnügyek bűnjeleit tárolják. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány kezdeményezésére több kutató és ismeretterjesztő célú bejárást is tartottak itt. Az alapítvány szeretné, ha ez lenne „a következő Terror Háza”, vagyis – legalább részben – át lehetne alakítani múzeummá.
