Bukhat Orbán régi szövetségese: ellenzéki áttörés készül Szlovákiában
Bár a vonatkozó törvények értelmében Szlovákiában már nem publikálhatják, a legutolsó, e-mailben terjesztett közvélemény-kutatási adatok szerint véget érhet a Robert Fico-féle Smer uralma a hétvégi választások után. Az országban 2018 óta kormányváltó hangulat uralkodik, a Kuciak-kettőgyilkosság következménye, hogy a polgári társadalom aktivizálódott, illetve az ellenzéki erők is megerősödtek. Legjobban Igor Matovič, aki számára immár nem csak álmodozás a kormányfői pozíció. A korrupciós botrányokkal jellemzett kormány eredménye hozzájárult ugyanakkor a szélsőjobboldal megerősödéséhez is: a neofasisztákkal is számolni kell a következő ciklusban. Ami összmagyar szemmel is szomorú, de várható: először fordulhat elő, hogy nem lesz magyar képviselet a szlovák törvényhozásban. Felvidéki politológus vendégszerzőnk elemez.
Szinte csoda, hogy a szlovák kormánykoalíciónak sikerült kitöltenie a most záródó négyéves ciklust. A szakadásra 2018-ban volt legnagyobb az esély, amikor meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát, Martina Kušnírovát. Kuciak Robert Fico pártja, a Smer korrupciós ügyei után nyomozott, a kelet-szlovákiai elektromos műveknél gyanús összefüggéseket vélt felfedezni az olasz maffia és a helyi smeres kapcsolatok között, amelyek a kormányhivatalt is érintették. Az oknyomozó újságíró a híres vállalkozó Marian Kočnertől halálos fenyegetéseket is kapott, amelyet az akkori titkosszolgálat nem vett komolyan. Azóta minden jel arra mutat: a Kuciak-kettősgyilkosság mögött Marian Kočner állt.
Emélkezetes, hogy a kettősgyilkosság hatására soha nem látott tüntetéssorozat kezdődött, ami egyúttal a magyarok felértékelődésével is járt a szlovák politikában. A magyar–szlovák vegyespárton, a Most–Hídon múlott ugyanis a kormány sorsa. Nem voltak egyszerű helyzetben. Egyszerre kellett szolidaritást vállalniuk a tüntető tömeggel, amelyben a szavazóik is megtalálhatók voltak, illetve megőrizni a kormánykoalíció egységét. Bugár Béla be is jelentette: vagy felbomlik a kormánykoalíció, vagy előrehozott parlamenti választások lesznek. A bejelentés után a teljes média az előrehozott parlamenti választásokkal volt elfoglalva, aztán jött a csavar: a miniszterelnök Robert Fico és a belügyminiszter Robert Kaliňák is bejelentette lemondását. A kormány csak formálisan alakult át, Ficóék szempontjából a kecske és a káposzta is megmaradt.
Aki Smer az nyer?
Két évvel később, a kampány hajrájában a Smer mindent megtesz azért, hogy a hatalmon maradjon, a módszerek pedig a magyarországi olvasó számára biztosan nem ismeretlenek. A párt azt üzeni, hogy ha az ellenzék hatalomra kerül, akkor az a ,,tákolmány” nem tud majd stabilitást nyújtani és káoszt teremt az országban. A Smer inkább a nyugdíjas szavazókat szeretné megszólítani, illetve azokat, akik erős államot képzelnek el. Retorikájukban mérsékelten megjelenik a migráció mint fő veszély – Szlovákiára és az egész V4-térségre nézve.
Támogatottságuk azonban fokozatosan csökken: néhány éve még 30%-os népszerűségnek örvendtek, ma már alig 18%-on állnak. Legalábbis, ami az utolsó nyilvános felmérésből kiviláglik. Lehet, hogy ennél is rosszabbul.
Szlovákiában két héttel a voksolás előtt már nem lehet közzétenni kutatási eredményeket, ezért a „nem nyilvános”, e hét közepére elkészült kutatást e-mailben küldözgetik egymásnak az emberek – amely szerint viszont a Smer bukik, a győztes pedig az Igor Matovič vezette OĽANO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) lesz. A „titkos” kutatás szerint ők már 18-20%-on állnak.
Hogy nem légből kapottak a számok, s azokat a Smer is komolyan veszi, arra utalhat többek között a kapkodás, amelyet a kormánypárt a kampányfinisben előadott: közvetlenül a választások előtt rendkívüli parlamenti ülést is képesek voltak összehívni, hogy kampányfogásként megszavazhassák a 13. havi nyugdíjat.
A baloldali alakultnak egyébként akkor sem lenne egyszerű dolga, ha mégis nyerni tudna: könnyen koalíciós partner híján maradhatna, hiszen az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kieshet a parlamentből.
Az SNS kormányerőként kétes ügyekbe keveredett – iskolaügyi miniszterüket, Peter Plavčant például európai uniós pénzek elsikkasztása miatt kellett meneszteni. A párt legnagyobb botrányát az SNS elnöke, Andrej Danko okozta: kapitányi kitüntetés, plágiumgyanú, illetve számos korrupciós ügy… Ő lett a közvélemény kedvenc bohóca. Dankóék viszont a Smer legközelebbi szövetségesei, így sok múlhat azon, bejutnak-e a parlamentbe – már ha Ficónak mégis sikerül megnyomnia a hajrát. Ha győzni tudna a Smer, az SNS viszont kiesne, akár Marian Kotleba is szóba jöhetne a Smernek partnerként – attól függően, számít-e még bármi a hatalom akarásán kívül.
Szélsőségesek előretörése
A Marian Kotleba által vezetett A Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová Strana Naše Slovensko) négy éve 8%-os támogatottsággal került be a parlamentbe, s már akkor minden lap tele volt azzal, hogy neofasiszták vannak a szlovák törvényhozásban. A Smer, SNS és Most–Híd hármas koalíció épp azért alakult, hogy gátat szabjanak az extrémizmusnak – legalábbis ez volt a Híd fő érve. Az eredmény: Kotlebáék megerősödtek, most hétvégén akár 14% fölötti eredményt is elérhetnek.
Sokszínű ellenzék
Az ellenzéki oldal nagyon színes, így nem hiába mondják Ficóék, hogy kormányzásuk sok kompromisszummal járna és nem hozna stabilitást. A baloldali-liberális Progresszív Szlovákiából és az Együtt nevű, inkább centrista alakulatból álló pártkoalció (ProgresívneSlovensko-Spolu) rendszerint megjelenik Kotlebáék tüntetésein, hogy felvegye a harcot az extremizmus ellen. Menjünk nekik! (Poďme do nich!) – a szlogenjük is ez. Kelet-szlovákiai kampányuk során sok Kotleba-fórumon is részt vettek, igyekeznek olyan falvakba is ellátogatni, ahol Kotlebáék négy éve sok mandátumot kaptak. A vidéki szavazók ennek ellenére sincsenek odáig értük. Azaz: nem értük vannak oda. Körükben Matovič OĽANO-ja arat. Matovič jobban ért a nép nyelvén, mint a városi liberálisok. Sosem lehet tudni, milyen lapot húz elő, kiszámíthatatlansága miatt rettegnek tőle esetleges politikai szövetségesei is, de az ellenzéki vezér szerepét már biztosan megszerzi – a már említett titkos kutatás tanúsága szerint viszont miniszterelnök is lehet belőle.
S hogy milyen koalíció állhat össze mögötte?
Matovič Kotlebáékon és a Smeren kívül bárkivel hajlandó összebútorozni, s bár a Progresszív Szlovákia túl konzervatívnak tartja őt s vannak köztük ellentétek, a hatalom ígérete könnyen felülírhatja a fenntartásokat.
Az ellenzéket színesíti több jobboldali liberális, illetve konzervatív, konzervatív-liberális pártalakulat is, amelyek örömmel kormányoznának Matovičcsal. Ahhoz persze, hogy ez a – Ficóék fordulatával – ,,jobboldali tákolmány” képes legyen erre, az összes ellenzéki alakulatnak el kell érnie az 5 százalékos bejutási küszöböt.
Egyes pártok támogatottsága 8-9 százalékra tehető, például a volt államfő, Andrej Kiska Az emberekért (Za ľudí) nevezetű alakulatáé, illetve az erősen konzervatív Boris Kollár által vezényelt Mi család vagyunk (Sme Rodina) politikai tömörülésé. A Kereszténydemokrata mozgalom (Kresťanskodemokratické hnutie) és a jobboldali libertariánus Szabadság és Szolidaritás (Sloboda a Solidarita – SaS) viszont izgulhat: ők az 5 százalék körüli veszélyzónába beletartoznak. Akárcsak a magyar pártok.
Magyar pártok versengése
Most először fordulhat elő, hogy nem lesz magyar párt a szlovák parlamentben. Az országban két nagy politikai tábor verseng a felvidéki magyarok szavazataiért: a három pártból létrejött Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) és a jelenleg kormányon lévő Most–Híd. Az előjelek nem jók: az európai parlamenti választáson sem a Most–Híd, sem a Magyar Közösség Pártja (MKP) nem küldhetett képviselőt Brüsszelbe. Ennek hatására nyáron el is kezdődtek a tárgyalások a két párt között, ám az egyeztetések kudarcot vallottak. Ezt látva szlovákiai magyar közéleten eluralkodott a pánik, ekkor alakult meg a civilek által kezdeményezett Összefogás mozgalom, amely a két tábor szavazóbázisát szerette volna egy tető alá hozni. Az öt pártból végül három tudott közös nevezőre jutni: Az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás mozgalom.
S hogy mi az ellentét lényege a személyes dimenziókon túl? Nos, az Összefogás kormányváltást akar és nem kormányozna a Smerrel, a Híd és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség viszont nem akarja ezt előre kimondani.
Az Összefogás mozgalom létrejötte előtt a Híd és az MKP mondjuk majdnem megegyezett, végül utóbbi kihátrált. A Híd ezután lebegtette meg, hogy Magyarországról érkezett ukáz: a Fidesz nem szerette volna, ha az MKP ,,árulókkal” szövetkezik. Csakhogy: a Fidesz hiába az MKP szövetsége, Orbánék annak a Smernek szurkolnak, amellyel éppen a Híd kormányzott. Bonyolult az élet.
Az sem látszik pontosan, mi lesz a következménye, ha a magyar pártok kiesnek a szlovák parlamentből. Elsőre kézenfekvőnek látszik, hogy a felvidéki magyar közösséget negatívan érintené: olyan fontos magyar témák kerülnének ki a közbeszédből, mint a kettős állampolgárság rendezése, illetve a kisebbségi alapok finanszírozása – igaz, olyan nagy áttörés eddig sem történt, a Híd koalíciós tagságával sem. Ráadásul
a szlovák ellenzéki pártok soraiban is akadnak, akik felvállalnák a magyar ügyeket: legközelebb a SaS pártprogramja áll az MKÖ választási programjához, ők többször is jelezték, hogy eltörölnék a kettős állampolgárságot tiltó törvényt.
A jobboldaliak listáján szerepel aztán az az Ondrej Dostál (Polgári Konzervatív Párt–Občianska Konzervatívna Strana), aki a parlamentben többször is felszólalt a magyarok érdekében: a kettős állampolgárság ügyében csakúgy, mint amikor a magyar himnuszéneklést tiltotta be a kormány. A PS–Spolunak még magyar platformja is van – igaz, a magyar jelöltek nem szerepelnek befutó helyen. Az OĽANO listáján is szerpelnek olyan szlovákok, akik szolidaritást vállalnak a magyar kisebbséggel, ami pedig konkrétan Matovičot illeti: régen nem volt jó véleménye a magyarokról, de az utóbbi időben udvarolt nekik kicsit, főleg az MKP-nak – a pártot fel is akarta venni a listájára.
A szlovák pártok magyar jelöltjei előrelépést jelentenek a szlovák–magyar kapcsolatokban, de ha be is jutnak közülük néhányan, az közel sem lesz elég a szlovákiai magyar kisebbség ügyeinek a széleskörű képviseletére. Utóbbi jövője tehát ezekben az órákban pecsételődik meg: ez most már csak azon múlik, hogyan mozgósítanak a magyar érdekeltségű pártok a hétvégén.
Nyitókép: Robert Fico Orbán Viktort fogadja Pozsonyban, az „Egyenlő minőségű termékeket mindenkinek” című nemzetközi csúcstalálkozón, 2017. október 13-án. Fotó: AFP/Vladimir Simicek
