Akkor a leggyengébb az egészségügyi kormányzat, amikor a legnagyobb szükség lenne rá
Furcsa dolog történik idehaza a koronavírussal: rendőrezredes tart tájékoztatót, főhadiszállás a Belügyminisztériumban, a potenciális fertőzötteket rendőrök keresik. Hol a járványügyi hatóság? Hol az egészségügyért felelős államtitkár? Egy jól szervezett egészségügyet nem lehet egyenruhásokkal pótolni. Működési zavarok a vírus felfedezésének első hetében. Elemzés.
Múlt hétfőn érdekes cikk jelent meg a kormánylap Mandineren. Tóth László vendégszerző (orvos, intézménynév nélkül) nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz „az egészségügy rendbetételéért”. Idézzük:
„Úgy érzem, politikai érzéke megcsalhatja Önt, nem érzékeli, hogy ha a nagy felhatalmazás ellenére sem vállalja be nyíltan az egészségügy – mint a magyarokat legjobban aggasztó probléma – programszerű rendbetételét, a választók meg fogják büntetni érte. […] Találnia kellene egy feddhetetlen szaktekintélyt a minisztérium élére, aki fiatalabb, energikusabb és határozottabb, mint Kásler Miklós. (Mint például Merkely Béla rektor úr – bocsássa ezt meg nekem.) Kásler professzor egyébként minden tiszteletet megérdemel a hazai onkológia területén végzett kitűnő munkájáért, de az Emmi élén nem képes kellően képviselni és támogatni az egészségügyet.”
Ritkán látott sorok a kormánysajtóban. Persze itt minden kritika többszörös dicséretbe van csavarintva, de még így is figyelemre méltó a „levél” megjelentetése.
Persze aki látta Kásler Miklóst az új koronavírus megtalálása utáni első, múlt szerdai tájékoztatón, nem mondhatja, hogy a „vendégszerző” vágya megmagyarázhatatlan egy energikusabb és határozottabb miniszter után. (Az életkort nem tartjuk döntőnek.) Kásler enervált benyomást keltett, és olyan kulcsfontosságú kérdéseknél kerülte a választ, hogy mikor jelentkeztek az irániak a Szent László Kórházban, mennyi idő telt el a fertőzöttségük kiderüléséig és főleg, mi történt addig. „Élte az egyetemisták életét” – ami elég furcsa válasz az egyik fertőzöttről akkor, amikor már hónapok óta szkafanderbe öltözött egészségügyiek képe járja be a világot nem éppen azt sugallva, hogy egy ártatlan kis kórokozócska lenne az új koronavírus.
Ám Kásler miniszter energiaszintje csak az egyik gond. A másik: pozíciójának gyengesége. És ez a nagyobb. Humán csúcsminiszter, akinek feltűnően kevés szava van humán csúcsügyekben.
Politikailag sikert hozott az a kormányzati struktúra, amit arra talált ki Orbán Viktor, hogy a problémás szektorok – mi most közülük csak az egészségüggyel és a szociális ügyekkel foglalkozunk – kormányszintű rivalizálása megszűnjön, és egyetlen gyenge miniszterük legyen sok még gyengébb államtitkárral. Szakmailag ezek a területek sebezhetők, államtitkáraik eszköztelenek. Magyarország legégetőbb humán kérdései nem a humáncsúcsminisztérium hatáskörébe tartoznak: a közmunkaprogramot a belügy viszi (rendészeti kérdésként tekintve rá), a hajléktalan-ellátásért szintén a belügy felelős (rendészeti és nem szociális kérdés ez is), a nagy egészségügyi fejlesztés, az egészségügyi felhő (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, EESZT) ugyancsak a belügyhöz tartozik (talán még ez a leginkább érthető), a tisztiorvosi szolgálat zöme pedig a Miniszterelnökség által felügyelt kormányhivatalok állományához.
2012 óta csak a szakmai irányítást látja el az egészségügyi tárca, a klasszikusan a tisztiorvosi szolgálathoz rendelt személyi gárda ma a kormányhivatalok része. A járvány kezelésében sem az egészségügyi szaktárca a kulcsszereplő, hanem: a belügy.
Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár – normál esetben a teljes egészségügy szakmai irányítója – meg sem jelenik válságkezelői minőségben, egy rendőrezredes vezeti a sajtótájékoztatókat, a törzs a belügyben ülésezik, az iráni egyetemistákat a Facebookon egy rendőr keresi, nem kis riadalmat okozva.
Mondhatjuk erre, hogy ez hatósági ügy, de kérem, a tisztiorvosi szolgálat is hatóság, mégpedig járványügyi. Nem véletlenül van ott a nevében a tiszti szó. De az orvosi kifejezés is benne van, merthogy itt nem bűnözőkkel, szabálysértőkkel kell elbánni, hanem fertőzött vagy annak kitett embereket segíteni, mert súlyos betegség veszélyezteti őket.
A kormány azonban jobban bízik a rendőrségben, mint a szervezetileg, anyagilag és politikailag is megtépázott járványügyben. Nemcsak Horváth Ildikó egészségügyi államtitkárt nem látjuk, de a tisztiorvosi szolgálat (Nemzeti Népegészségügyi Központ) járványügyi főosztályvezetőjét sem, aki pedig normál esetben a mostani fertőzés elleni küzdelem kulcsfigurája lenne. Helyette a Szent László Kórház járványügyi főosztályvezetője tart tájékoztatót, vagyis nem a kontaktszemélyek felkutatásáért, hanem a betegek kezeléséért és a karantén működtetéséért felelős személy, aki újságírói kérdésekre egymás után kénytelen azt felelni, hogy azok nem ő kompetenciájába tartoznak.
Lehet persze arra hivatkozni, hogy az olaszoknál is a polgári védelem (vagyis egy egyenruhás szervezet) a központja a védekezésnek és nem az egészségügyi minisztérium, ám annak más oka van. Itália tartományokból álló szövetségi állam, és az egészségügy szervezése tartományi hatáskörbe tartozik – ha egységes járványkezelést akarnak, akkor állami szintű felelőst kell keresniük: ez a polgári védelem. A járvány elleni küzdelemben sokféle szereplőnek kell együttműködni: orvosnak, biológusnak, nővérnek, mentősnek, járványügyi szakértőnek és persze esetenként rendőrnek is – alapvetően mégis a segítő szakmák képviselőinek. A rendőrség akkor kerül képbe, ha rendfenntartással kapcsolatos problémák keletkeznek. Elképzelhető, hogy a fertőzöttek góckutatásához is szükség lehet rendőrre, ám az mégiscsak alapvetően a járványügyi szakemberek feladata. Ők tudják, ők értik, és elvileg egész hálózatnyi van belőlük.
Csakhogy itthon zavar van az erőben. A Szent László Kórház járványügyi osztálya és a járványügyi hatóság magára két külön szerveződésként tekint. Normál esetben egymással szemben van a két intézmény a Nagyvárad tér mellett, éppen azért, hogy szorosan együttműködjenek. Az épületekkel ma is ez a helyzet, de a járványügyi szakértők jó része már hetek óta a BM-ben ülésezik. Nem tudja tehát a jobb kéz, mint csinál a bal, a fejetlenségből pedig olyan jelenetek következnek, mint az alábbi.
Megérkeznek a Szent Lászlóba kontaktkutatásra a fertőzéstől félő SOTE-s iráni hallgatók, de elküldik őket, mert a kontaktkutatás nem az ő feladatuk. Az irániak tünetmentesek, tehát nincs ok kórházi kezelésükre. Majd a rendőrség egyiküket Facebookon (!) keresi, mivel közben kutatni kezdték a kontaktokat.
Egy karantén mindig a járvány legveszélyesebb helye, hiszen sokkal magasabb ott a fertőzésveszély, mint bárhol máshol. Elvileg szerencsés, hogy egykori fertőzőkórházban rendezték be a karantént, amely pavilonról pavilonra bővíthető. Csakhogy a magyar járványkórházak alapvetően tbc-betegeknek épültek, vagyis egy hosszú lappangási idejű nyavalya kezelésére. Nem volt alapkérdés a fertőzöttek egymástól való elkülönítése. Az új koronavírus viszont két méteren belül és 15 percnyi együtt tartózkodás után már fertőz. Lehet olyan helyzet, amikor már annyi a vírusgazda és annyi a kontakt, hogy többágyas kórtermeket is meg kell nyitni, de most, négy elsődleges fertőzöttnél sem tudunk izolációt biztosítani? Amikor összesen 67 ember van karanténban? Ma, kedden reggel három új iráni fertőzöttet jelentettek: hol fertőződtek meg? Még kint a zéró betegtől, vagy már a karanténban egymástól?
Az egészségügyben nagyon fontos a protokollok, eljárásrendek betartása, de ha ezek a józan paraszti ésszel ellentétesek, akkor felül kell őket vizsgálni. A vírusról annyi ismeretes, hogy a reprodukciós indexe 2,28 és 3,58 között szór kínai tudósok szerint, ennyi embert fertőz meg átlagosan egy vírushordozó. Az influenzánál ez az érték alacsonyabb, mindössze 1,4, és tudjuk, mégis mire képes az a vírus. A WHO éppen a fertőzőképesség és a halálozási ráta miatt figyelmezteti a tagállamokat, hogy ez nem egy járványgyakorlat, hanem a valóság. Haladunk egy világjárvány felé, mert egy magasabb fertőzőképességű és sokkal gyakrabban halált okozó új kórokozó jelent meg (Az influenza 0,1, az új koronavírus 3,4 százalékban okoz halálozást a fertőzötteknél.) A németek már arra számítanak, hogy lakosságuk hetven százaléka megfertőződik majd, a kérdésnek csak azt tartják, hogy mikor. Tehát mennyire tudják lassítani a fertőzés terjedésének mértékét, hogy bírják kórházi kapacitással.
Tudjuk, hogy a vírus legalább duplázza a fertőzöttek számát, ha a járványügy ügyes, akkor ez a karanténban történik, mivel onnan nem tud kikerülni a kórokozó, így gyors növekedés után rövidesen elfogynak a fertőzöttek. Ha nem így lesz, egy-két elszabadult szál döbbenetes következményekkel járhat. Franciaországban egy vallási fesztivállal spriccelt szét a fertőzés több gócpontba, most már ezer feletti víruspozitív személynél tartanak. Dél-Olaszországban temetésekre hazautazó egy-egy északi család több tucatnyi embert fertőzött meg. A németek is ezer feletti vírusgazdánál tartanak, az angolok négyszáz körülinél, innen már nincs megállás, sodródnak bele egy lassan kezelhetetlen méretű járványba.
Kedden reggel Magyarországon 12 igazolt vírushordozó szerepel a koronavirus.gov.hu honlapon. Ez akár jó hír is lehetne: nem nő kiugróan a fertőzöttek száma. Csakhogy több jel is arra utal, hogy nem jó a helyzet.
A vírushordozókat érdemes két csoportra osztani. Az első csoportot nevezzük zéró betegnek – ők a fertőzést külföldről behozó személyek. Mi a könnyebb gondolkodás kedvéért soroljuk ide azokat is, akinél járványügyi szakemberek a fertőzési lánc felgöngyölítését elkezdik. Jelenleg négy zéró betegünk van (két iráni, egy brit és egy idős, intenzív osztályon ápolt magyar beteg). A semmelweises diák hat embert fertőzött meg, a brit egyet (a feleségét). A gödöllőinek egyetlen kontaktját sem találták vírusgazdának, ami – ha csak nem saját autóval érkezett vissza a szállására, ahol azután senkivel sem beszélt – eléggé különös. A brit is együtt utazott a repülőn legalább négy potenciális fertőzöttel, de a hivatalos adatok szerint csak magyar feleségét fertőzte meg.
Legtanulságosabb annak az idős magyar férfinek a története, akit a Szent László Kórház intenzív osztályán ápolnak. Mára sejteni lehet, hogy nem ő a zéró beteg, hanem Franciaországból visszatért, de mára már gyógyult fia. A fiú bement ugyan a Szent László Kórházba, amikor még tünetei voltak, de azokat nem találták tipikusnak, Franciaországot pedig nem vélték gócországnak: megvizsgálták, mint egy átlagos beteget (vérkép, röntgen stb.), de vírusvizsgálatot nem végeztek rajta, anélkül bocsátották el. Miközben Franciaországban már ezer fölött van a betegek száma, és a világ ötödik legfertőzöttebb országának tartják, a magyar népegészségügyi központ honlapján még hétfőn este sem szerepelt a veszélyes országok listáján. Egyetlen európai ország négy tartománya kapott „helyi vagy alacsony szintű” minősítést a járványügyi hatóság oldalán – Olaszország négy tartománya. Most pedig beteg a férfi édesapja és beteg az édesanyja is, mindketten hetven év felettiek, az apa kemoterápiás kezelése miatt különösen sérülékeny. Súlyos, életveszélyes állapotban van.
Eközben a több gócponttal rendelkező Franciaország már attól tart, hogy kezelhetetlen lesz a járvány, az enyhébb tünetekkel rendelkező betegeket már ők is hazaküldik a kórházakból, mert nincs elég hely. Olaszország országos vesztegzárat rendel el, miután az egészségügyi ellátás először itt jutott el a kritikus szintig, nincs már elég intenzív kapacitásuk. Egy orvos megdöbbentő Facebook-posztjából értesülhettünk, hogy az olasz áldozatok nagyon magas életkora – és vélhetően a halálesetek számának megugrása is – „sorolás” miatt alakul így. Így nevezik azt a jelenséget, amikor a szűkös egészségügyi kapacitásoknál valamilyen elvek alapján előre, illetve hátra sorolnak betegeket. A fertőzöttek számának ugrásszerű növekedésével a fiatalabb, jobb eséllyel gyógyuló fertőzöttek is nagyobb számban szorulnak már lélegeztetőgépre, így ők elsőbbséget élveznek, a nagyon idős, rossz prognózisú betegek hátrányba kerültek. Olaszországban a koronavírusosok mintegy fele otthonában gyógyul, mert normál kórházi helyből sincs elég, csak akkor viszik be őket, amikor a vírus hirtelen két oldali tüdőgyulladást okoz náluk. A lélegeztetőgép az ellátás kulcsa.
A helyzet olyan súlyú, hogy a járványkórházzá minősítettekben már a műtőkben is lélegeztetett betegek vannak, de így sem jut mindenkinek, Olaszország ötezer ilyen berendezést szeretne vásárolni. A ragályt pedig egyelőre semmilyen módszerrel nem tudják meggátolni, de még fékezni sem: keddtől csak rendőrségi engedéllyel, egyedi mérlegelés után engednek ki vagy be bárkit a tartományhatárokon.
Magyarország most tanulja a folyamatot, és ez azoknál sem könnyű, ahol nem zilálták szét a szervezeteket, ahol nem az egészségügyet tartják a megszorítások legfontosabb alanyának, ahol az egészségügynek nemcsak névleges vezetője van. Azért ők is hibáznak. A brit sajtóban címlapsztori, hogy miközben otthon százakat tartanak karanténban, a potenciális fertőzötteket szállító észak-olasz repülőjáratokat még vasárnap is sorozatban fogadták. (Ahogy mi is, nálunk hétfőtől van repülési tilalom.) Az olaszoknál nagy gond, hogy sorra fertőződtek meg az egészségügyi dolgozók, nálunk is már 16 van megfigyelés alatt a László Kórházban, de szerencsére eddig egynél sem igazolódott be a fertőzés. Miután Spanyolországban egy idősotthonban is megjelent a járvány, rettegve az idősek körében a magas halálozástól, az országok sorra teszik zárttá idősotthonaikat. Magyarország kórházi és idősotthoni látogatási tilalmat vezetett be. Mindez a nővérhiány miatt jelentős szenvedést okoz a családoknak, mert így nem tudnak szeretteik élelmezésében, mosdatásában segíteni és valamiféle kontrollját adni a helyenként rendkívül gyenge színvonalú ellátásnak.
Most módosítják az itthoni protokollt, vagyis nem kell majd annyiféle tünet a vizsgálathoz és több országot is elfogadnak potenciális fertőzőforrásként. Nőnie kell az indokolatlanul alacsonyan tartott magyar vizsgálati számnak is. Kedd reggelig mindössze 362 mintavétel történt itthon. Érthetetlen például, hogy egyetlen olasz importesetünk van hivatalosan (a brit állampolgár), az élénk olasz-magyar kapcsolatok és a magas ottani fertőzöttség ellenére.
Az alacsony vizsgálati és fertőzötti szám hamis biztonságtudatot ad, pedig egyszerű matematika: ha hétfő este volt négy zéróbetegünk, és öt első betegünk, akkor hármat (2,2-es fertőzési aránnyal) esetleg hetet (3,5 feletti aránnyal) nem vettek észre a második körből.
Keddre ez az arány javult, de a harmadik körös fertőzöttekről semmit sem tudunk. Onnantól, hogy egy fertőzött történetében nincs külföldi szál – mert például a tömegközlekedésben utazott együtt egy ismeretlen vírushordozóval – a fertőzés felismerése még nehezebbé válik.
Szombaton azonosították az utolsó zéró beteget, kedd reggelig csupán a – szintén nagyon fontos – kontaktokat tudták kiszűrni. Az angoloknál – ahol hétfőn 46-tal 319-re nőtt az esetszám – már elvesztették a szálakat, most minden tüdőgyulladásos és egyéb légúti fertőzésben szenvedő kórházi beteget kötelező az új vírusra szűrni, mert csak így tudnak újabb fertőzési szálakat találni, amelyeket visszafejthetnek.
Muszáj, mert egyetlen beteg néhány héten belül százat csinál, és minden tizediknek lélegeztető gépet kell adni, amiből meg nincs raktáron korlátlan mennyiségben.
Emlékezetes pillanat volt, amikor az operatív törzs új koronavírussal kapcsolatos sajtótájékoztatóján Kásler miniszter megszidta az újságírókat, amiért egy kérdést sem tettek fel az influenzával kapcsolatban (ld. a lenti videót!), holott – sugallta a miniszter – az mennyivel veszélyesebb. Ez a hang, ez a vélekedés visszaköszön a kormányzati kommunikációban is.
Kétségtelen, hogy nálunk abban a kevésbé ragályos és kevésbé halálos fertőzésben ezrekkel több emberrel hal meg egy-egy nehéz télen, de ez éppen arra figyelmeztet, milyen rendkívüli módon kitettek lehetünk egy még veszélyesebb fertőzésnek, a koronavírusnak. (Amely félő, hogy a tavasszal sem múlik majd el, itt marad velünk.)
A koronavírus azért veszélyesebb a korábbiaknál, mert az esetek 25 százalékában okoz súlyos, kórházi kezelést igénylő tüneteket, tíz százaléknál pedig a betegek intenzív kezelésre szorulnak. Amint azt már februári cikkünkben jeleztük, az elsőre nem túl magasnak látszó halálozási arány csupán addig tartható, ameddig az egészségügyi ellátórendszer bírja. Márpedig, ha nem sikerül az elején útját állni a kórokozónak, nem fogja bírni. A helyzet tehát az, hogy az utóbbi évtizedekben a világ nem találkozott ehhez hasonló egészségügyi kihívással. Talán emlékeznek még a H1N1 járványra, amely elsősorban terhes nőket és gyermekeket veszélyeztetett, de akkor a betegek közül csak kevesen szorultak kórházi ápolásra és a vírus későn ért Európába: a tavasz gyorsan leszámolt vele. Most teljes kórházakat ürítenek ki Európa-szerte, mert ez lényegében egy tüdőgyulladás-járvány, és nem egy utólagos baktériumfertőzés okoz szövődményt, hanem maga a vírus kelt az esetek mintegy 25 százalékában nagyon súlyos tüdőgyulladást, amelyet nem tudnak gyógyszerrel kezelni.
A harc tehát Kína után Olaszországban is azért folyik, hogy az egészségügy bírja kapacitással a vírus támadását, és már látják, hogy nagyon könnyű az elején elrontani. Mi még ott tartunk: a legelején. Ám egy jól szervezett egészségügyet nem lehet egyenruhásokkal pótolni. A magyar egészségügy pedig nincs jól megszervezve, alapvető hiányosságai vannak: kevés a szakember, az erőforrás, rossz állagúak az épületek, sok helyen kriminális állapotban vannak az ágyak, a higiéné messze elmarad egy középosztálybeli otthon szintjétől. Ezeket azonnal pótolni kellene, legalább a járványkórházban.
Most ott tartunk, amikor még lehet javítani.
Nyitókép: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzs sajtótájékoztatóján a Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtótermében 2020. március 7-én. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
