„Láttam a hírekben az olasz helyzetet, és rögtön tudtam, hogy minket kisavaztak”
Ha a 2008-as válság ejtőernyős ereszkedés volt ennek a szektornak, akkor ez most zuhanás, ernyő nélkül – így jellemzi a járvány miatt kialakult iparági helyzetet az egyik legnagyobb magyar rendezvényszervező cég társtulajdonos-ügyvezetője. Míg a kávézók forgalma visszaesett, a mozik trükközni próbálnak, a repülőjáratok „csak” gyérülnek, addig a rendezvényes szakma hetvenkét óra alatt a földdel vált egyenlővé. Bemutatjuk a soron következő gazdasági baj zéró betegeit.
Létezik egy iparág, ami arról szól, hogy lehetőleg minél változatosabb országokból embereket hoznak össze egy (zárt) térbe: ez a rendezvényszervezés. Ha járványnál a „zéró beteg” az, akinél először diagnosztizálják a kórt, akkor a most kezdődő gazdasági bezuhanás zéró betege – ahol a járvány ökonómiai hatása azonnal és közvetlenül érződik – a rendezvényszervezés. Eddig nincs újdonság: a makroképet látjuk, sok helyen leírták már, hogy mit okoz az élet megállása teljes szektoroknak, de sok szempontból beszédesebb közelről látni, mi történik most egy-egy vállalkozásban. A Válasz Online ezért megkereste az egyik legnagyobb magyar tulajdonú, nem állami megrendelőkkel dolgozó rendezvényszervező céget, hogy mondják el, mi történik a „zéró beteggel”.
A Hello Event 20 éve van a piacon, céges rendezvények, sajtótájékoztatók, csapatépítők szervezésével foglalkozik, és olyan nagy megrendelői vannak, mint a British Telecom, a Microsoft, a MOL, az NNG vagy a Budapest Airport. A cégnek csak rendezvényszervezésből 2019-ben 1,5 milliárd forint bevétele volt. Az üzleti terv alapján 2020-ra ennél is szebb számmal, 1,7 milliárd forinttal számoltak. Egészen pár nappal ezelőttig.
„Pontosan emlékszem, mert névnapom volt: február 27-én arról beszéltem a kollégának, hogy rekord évünk lesz, új embereket veszünk fel – kezdi a történetet Erdős Ákos, a Hello Event ügyvezetője és társtulajdonosa. – Másnap reggel néztem a híreket: nyolc olasz fertőzött. Rögtön tudtam, hogy baj van. Nem magánemberként: cégvezetőként. Estére kiderült, hogy a fertőzöttek száma hatvan felett. Már ott világos volt, hogy nincs megállás, minket, rendezvényszervezőket kisavaztak.”
A kormány március 11-én hirdetett veszélyhelyzetet Magyarországon, benne a 100 fősnél nagyobb beltéri és 500 fősnél nagyobb kültéri rendezvények betiltásával. Erdős Ákos most azt mondja, ez már nekik nem osztott, nem szorzott: „Március 2-án, hétfőn kaptuk az első két emailt a két legnagyobb ügyféltől. Kedden aztán még több email, még több telefon. Először csak tolták, aztán sztornózták a megrendeléseiket. Az összeset.” Pár nap alatt az egész félév ment a levesbe.
„Egy hét alatt 500 millió forintnyi munkát vesztettünk. Ez volt a február–májusi tervezett forgalom. Nem egy része, nem csak a nagy munkák: az egész. Tisztán itt van a kép előttem, hogy nőnapkor úgy osztottuk a virágokat a kollégák között, hogy már majdnem mindenki sírt.”
A Hello Event ügyvezetője azt mondja, hatalmas a különbség a 2008-as válsághoz képest, mert akkor voltak menekülőutak, lehetett taktikázni. Most ilyesmiről szó sincs, mert maga a létfeltétel, a tevékenység tűnt el: hogy messziről jött emberek tömegével összejönnek zárt terekbe. Nem egy-két megrendelés vész el, nem az történik, mint a kávézókban, hogy kevesebb a vendég, hanem hogy nincs vendég, nincs megrendelő. Egy darab se. Erdős Ákos hasonlatával: a 2008-as válság „ejtőernyős ereszkedés” volt, itt viszont „egy teljes szakma zuhan, ejtőernyő nélkül”.
Ez természetesen önmagában sem kis gond, de igazi bajjá a kapcsolódó szektorok kiszolgáltatottsága teszi. És itt nyer értelmet a „zéró beteg” kifejezés. A rendezvényszervezőkből szállodák, éttermek, cateringes cégek élnek. „Vannak olyan cateringes partnereink, akik 2-300 embert foglalkoztatnak. Az ő bevételük is a nulla közelébe esett” – mondja Erdős. És ha elmaradnak a nagy nemzetközi rendezvények, akkor beesik a légi közlekedés, a reptéri forgalom, a hozzá kapcsolódó szolgáltatások.
A legnagyobb kérdés persze az: meddig tarthat a rendezvényszervezésben a nulla bevételes időszak? Erdős szerint még nem látni a végét: március első napjaiban csak azt a hónapot mondták le, aztán az áprilisi naptáruk ürült ki, pár napja pedig a májusi. „Először azzal számoltunk, hogy júniusig kell kibírni. Ha optimista vagyok, elhiszem. Realistán inkább a szeptemberrel számolok.”
Elemzők mellett politikusok is pedzegetik, hogy a pár hónap leállásból még nem lehet pótolhatatlan kiesés, hiszen nyár végén–szeptemberben „visszakeresik” a most elvesztett pénzt. A Hello Event vezetője másképp látja: „Ez így nem igaz. Lehet, hogy a kereskedelemben úgy van, hogy aki ma elhalaszt egy tévévásárlást, az pótolja ősszel. De aki lemond egy nyaralást, egy konferenciát, az nem fog ősszel kétszer nyaralni és konferenciázni.”
Az iparág cégeinél tehát a túlélés érdekében megszorítások következnek. Kérdés, hogy nem lesz-e akkora nadrágszíjhúzás ebben a helyzetben, amekkorát a „beteg” nem él túl. „Nálunk 35 ember foglalkozik rendezvényszervezéssel. Vannak és lesznek elbocsátások, másképp egyszerűen nem megy. Szerencsére van egy kommunikációs részlegünk is, ami az árbevétel 20-30 százalékát adja. Ott még csöpörög bevétel, abban bízhatunk” – ecseteli az ügyvezető. Hozzáteszi: a Hello Event tag a magyar rendezvényszervezők szövetségében, mely kérvényezi a kormánynál a bér- és járulékadó mérséklését a következő hónapokra.
„Ha az állam nem ad valamilyen segítséget ennek a szektornak, akkor munkanélküliek sokasága fogja ellepni a piacot. Ez a legrosszabb verzió a magyar gazdaságnak.”
Persze még ebben a kilátástalan helyzetben is akadnak lehetőségek. Az ügyvezető azt mondja, ameddig a pályázatok futnak, „eljátsszák”, hogy lesznek munkáik, miközben próbálják kitalálni, hogyan pótolhatók a rendezvények. „Streaming megoldásokat keresünk, mikroszájtokat fejlesztünk, próbáljuk tolni az egészet a digitalizáció felé. Videochattel, virtuálisvalóság-szemüvegekkel sok minden kivitelezhető, akár egy autóbemutató is. A jövő minden bizonnyal az, hogy párhuzamos infrastruktúrákat építünk, és ha jönne egy nagy kieséssel járó válság, akkor átkapcsolunk digitálisba.”
Más ez, mint bármelyik modern válság volt: a zéró beteg úgy állt elő, hogy nincs felelős, nincs kin elverni a port. Nem hibáztathatók sem a fertőzöttek, sem az aggódó ügyfelek, sem a veszélyhelyzet kihirdetésével az életet megállító kormányzati intézkedések. Most már a kármentésen kell dolgozni.
Nyitókép: a Hello Event egyik rendezvénye
