Legalább vírus idején felejtsék már el a hergelő politikai kommunikációt!
Orbán Viktor szereti hangoztatni, hogy háború van. Most tényleg, csakhogy nem Brüsszel elleni, meg Soros elleni propaganda-(ál)háború, hanem igazi. Víruscsata, amelynek megnyeréséhez, tetszik, nem tetszik, át kell alakítani a döntési rendszert. A jelenleginél sokkal gyorsabb helyi reagálásra van szükség. A Szent János Kórházban ápolt vírusfertőzött ugyanis a rendszer számos működési hibáját egyszerre tükrözi. Nemzeti összefogás kell – ilyenkor nem lenne szabad például fizetés nélküli szabadsággal fenyegetni a legnagyobb értelmiségi csoportot, a tanárokat. Legyen a vírus első (és utolsó) áldozata a gátlástalan politikai kommunikáció! De 100 százalékos halálozási rátával, ha kérhetjük. Vélemény.
Veszélyhelyzet. Ezt hirdetett a kormány, és is úgy kell viselkedni. Kellene. Nemcsak a lakosságnak: a hatóságoknak is. Azonnali reagálásra van szükség, a Szent János Kórházban kezelt tüdőgyulladásos beteg példája ugyanis megmutatta, hogy a „szegényegészségügy-modell” nem működik vészhelyzet idején. A Toldy Gimnáziumba járó diák megbetegedő szülőjének esete egyúttal rámutatott arra is, hogy az ostoba, központosított bürokratikus rend milyen kárt okozhat az iskolaügyben veszélyhelyzet idején.
Tüdőgyulladásos betegnél nincs automatikus vírusszűrés? Tüdőgyulladásos beteget ellátóknak nincs védőruha? Vírusfertőzöttek közvetlen családtagjait nem szűrik le rögtön? Nem rendelnek el azonnali helyi iskolai zárlatot? És közben azon vitázik a fél ország, hogy be kell-e záratni az összes hazai iskolát?
A miniszterelnök pedig fizetésnélküli szabadságot helyez kilátásba egy országos iskolai zárlat esetén minden pedagógusnak? Lassítsunk. Nem jó irányba rohanunk!
Streamable – free video publishing
Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.
Tisztázzuk először a kiindulási pontot. Az egészségügyi világszervezet, a WHO világjárványt hirdetett. Biztosak lehetünk abban, hogy mi sem fogjuk megúszni. Az olasz helyzet felé rohannak a spanyolok, a franciák és a németek, mögöttük egy lépéssel a britek és fél lépéssel mögöttük az osztrákok. Ha valaki úgy gondolja, hogy nálunk majd lesz 40 fertőzött és vége, téved. Ha azt hiszi, ez a nálunk élő külföldiek problémája, akkor vizsgáltassa ki magát – de ne koronavírus-gyanúval.
Olyan nagy nemzeteknél alakultak ki gócok (a németeknél már helyi járvány van), amelyekkel mindennapos a kapcsolatunk. Órákon belül indulnak haza a Németországban dolgozók, akik már csak Ausztrián keresztül tudnak jönni.
Járvány lesz tehát nálunk is, ez nem kérdés, nem ez a kérdés. Hanem az idő.
Ahhoz, hogy az ellátórendszerünk ne omoljon össze – vagy minél tovább kitartson – el kell érni, hogy a fertőzésszám lassan tetőzzön. Látjuk Olaszországban, hogyan nő a halottak száma, mert nem jut mindenkinek lélegeztetőgép. A legkeményebb helyzetet élik át, amit a háború utáni nemzedék megélt. Fontos, hogy nyugodtan és fegyelmezetten nézzünk szembe ezzel.
A nyugalom és a fegyelmezettség azonban nem lassúságot jelent. A gyors reagálás most kulcsfontosságú.
S hogy milyen reakciók kellenek gyorsan? Egyrészt törvények és országos korlátozások. Ez a legegyszerűbb, az ilyesmi jól áll a politikusoknak, minél szigorúbbak ezek, annál jobban. Elsőre szereti a közvélemény is, mi több, követeli. Függesszük fel a tanévet! Budapesten? Országosan? Akkor majd a gyerekes kórházi nővérek otthon maradnak? Igen. Az orvosok? Ők is. Csakhogy nem jár fizetés az otthon gyerekre vigyázóknak. A miniszterelnök ma reggeli rádióinterjújában már fizetésnélküli szabadságról beszélt a pedagógusoknál egy országos iskolazár esetén. Több tízezer ember bevétel nélkül? Meddig? Szeptemberig? Miből fizetik a hitelt, a rezsit? Miből vesznek ételt? Tényleg lassítsunk egy kicsit!
És gyorsítsunk is, de most rögtön, a konkrét intézkedéseknél. Az a helyzet, hogy ma nem végeznek elég vírusvizsgálatot, bármit mond is a tisztifőorvos. Egy nap alatt most 209-nél tartunk, ami jelentős növekedés, de a jelek szerint még mindig nem elég. Hiába hivatkoznak itthon a WHO-ajánlásokra, sok ország eltér ettől, többet szűr, és nagyon helyesen teszi.
A magyar egészségügy tudja, milyen az, ha korlátok vannak. Mindennap ebben élnek. A budai Szent János Kórház felvesz egy tüdőgyulladásos beteget, látják, hogy nem bakteriális eredetű, de hiába kérik külön a tesztet. Azután valahogy szívességből mégis megoldják. Okosban.
Miközben az összes tüdőgyulladásos beteget azonnal tesztelni kellene. Mindet, és országosan.
Hogy influenzajárvány van sok tüdőgyulladásossal? Igen, ez a nehéz benne. Meg az, hogy hét ember ül egy évek óta forráshiányos járványügyi központban, akik erejük megfeszítésével dolgoznak. Lépni kellene az országos hálózat bekapcsolásával. Állítólag fognak. Idő, idő.
Amikor a János kórházi beteg tesztje pozitív, a családot nem tesztelik azonnal ugyanúgy, mint korábban az irániakat, mert az egész rendszer központi irányítású, kézi vezérelt, túl lassú. Így nem fog menni. Aki időt veszt, életet veszt. Lehet persze később rendőrrel elővezettetni a fertőzötteket, túlkompenzálni a késlekedést, politikai propagandára használni a vágóképeket – de most biztosan nem ez lenne a feladat.
Hanem az, amit nem tesznek. Nem szűrik le és nem különítik el a családtagokat rögtön (elég otthon is, nem kell kórház feltétlenül). Nem lépnek a kontaktszemélyeknél. Miért nincs egy iskolaigazgatónak, kerületi tisztifőorvosnak akkora hatásköre, hogy azonnal, mondjuk 48 órára ideiglenes zárlatot rendeljen el? Majd jön a nagy hatóság és 48 óra alatt végleges határozatot hoz, vagy azt mondja: bocs, az igazgató túlbiztosított, ennyire szereti a közösségét. Annál nagyobb bajunk sose legyen.
Ehelyett mindig mindent jobban tudnak fent, mint lent. Holott a lent gyakran minőségi, európai színvonalú oktatóhely, a fent pedig egy hatáskör nélküli, fejcsóválástól rettegő intézmény.
A Toldy Gimnázium igazgatójának úgy kell értesítenie a szülőket a koronavírusos anyukáról, hogy közli, erről ne értesítsék a sajtót. Jesszusom, hát hol tartunk?
Miért ne lehetne annyi hatásköre egy iskolaigazgatónak, egy helyi tisztifőorvosnak, hogy például a síelésből hazatért gyerekeknél elrendeljen két hét karantént? Úgy talán nem ürülnének ki a budai iskolák a gyerekeiket saját döntésükből otthon tartó szülők miatt. Akik gyerekeikkel megszervezik lassan a távoktatást is. Magánban. Csak fel ne tegyék maguknak a kérdést: mégis akkor mi szükségük van erre az államra?
Orbán szereti ismételgetni, hogy háború van. Ez most nem Brüsszel elleni, meg Soros elleni propaganda-(ál)háború. Ez igazi. Víruscsata, nagy küzdelem. És a csatában, tetszik, nem tetszik, nem csak nagyvezér van, hanem tizedes és szakaszvezető is. Ha valahol áttör az ellenség, nem lehet megvárni, hogy mit mondd erre a bunker. Van helyi parancsnok is, aki azonnal védekezik.
Streamable – free video publishing
Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.
Szerencsére védekeztek is a gimnáziumi esetben: az apa felelősen értesítette az iskolát, ahol pont úgy viselkedtek, ahogy kell. Hazaküldték a középiskolás gyerekeket, és az igazgató leveléből minden szülő érthetett, hogy önkéntes karantént kérnek, amíg majd a járványügy is odaér és kötelezi őket.
Tehát egyszerre szeretnénk gyorsaságot, szirénázást, ezerrel száguldást a síneken, iskolazárat egy-egy érintett közösségben, ha konkrét esetről van szó. És nagy megfontoltságot, amikor országos korlátozásról beszélünk. Amit nem kérünk: általános, országos, nagy állami szigort, közben meg helyi szöszmötölést, eltitkolást, fenyegetőzést.
A miniszterelnök már most kijelentette, hogy a tanárokat fizetés nélküli szabadságra küldené egy általános iskolazárlat esetén. Jogilag aggályos, politikailag pedig visszautasítandó. Nem ragaszkodunk hozzá, hogy egy televízióműsort legalább ötször szakítsanak meg a kokárdás nemzeti ünnepről szóló hirdetéssel (elég kétszer is), de ahhoz igen, hogy ha baj van, akkor kivételesen ne azonnal a Finkelstein-összeshez nyúljanak. Ne mutassanak rá azonnal egy közösségre, hogy bocs, ti mégsem tartoztok közénk, mellettetek nem állunk ki, majd szeptemberig szíveskedjetek fizetésnélküli szabadságra menni. A pedagógus az egyik legnagyobb értelmiségi csoport: családok nyomorognának, hitelek százai dőlnének be. Lassítsunk, tényleg.
Lehet, hogy tegnap be kellett volna zárni egy iskolát. Holnap meg egy másikat. De akkor abban a percben. Lehet, hogy lesz, amikor budapestieket be kell majd, egy másik, amikor mindet – de addigra legyen erről átgondolt terv, távoktatással, ahol csak lehet. Ezen dolgozzanak a központokban, ne a pedagógusok megfélemlítésén!
A brutális központosításon azért is oldani kellene, mert két új zéróbetegünk lett, akiknél kiterjedt kontaktkutatást kell végezni. Ez nagyon sok időt és munkát igényel. Márpedig itt nem lehet várólistára tenni a kontaktokat, mint sok beteget évek óta. Itt azonnal lépni kell.
Van itt még egy megoldandó probléma. A járvány elleni küzdelem idején a frontharcosok a legértékesebbek: egészségügy, kereskedelem, szállítás, rendőrség. A legfontosabbak az egészségügyiek. Ha egy vírus legfontosabb szövődménye a tüdőgyulladás, akkor nemcsak azonnal szűrni kell a tüdőgyulladásos eseteket, de az őket ellátókat is azonnal, még a vírusteszt eredménye előtt védőruhával kell ellátni.
Nem lehet minden víruspozitív esettel találkozó egészségügyit két hét karanténba tenni, ahogy sok esetben ma teszik. Ez egyéni szinten felesleges szenvedés, társadalmilag pedig óriási pazarlás.
A jó hír, hogy az érintettek észnél vannak, előbb lépnek, mint ahogy a járványügy utoléri az eseményeket. Hatalmas kézrázás – járványügyi okokból csak a távolból – a Szent János Kórházban és a fővárosi gimnáziumban a józan eszükre hallgató orvosoknak, pedagógusoknak.
Ha rajtuk múlik, nem lesz halálos áldozat. Egy azonban mégiscsak legyen. Ha kérhetjük, a hergelő, csak hatalmi szempontokat látó politikai kommunikáció legyen a vírus első és utolsó áldozata!
FRISSÍTÉS: Március 13-án pénteken késő este Orbán Viktor videóban jelentette be, hogy hétfőtől távoktatásra állnak át, a diákoknak tehát nem kell iskolába menniük. A miniszterelnök aznap reggeli nyilatkozatához képest 180 fokot fordult, immár nem fenyegette a tanárokat sem féléves fizetés nélküli időszakkal, s arról sem értekezett, hogy a külföldiek jobban terjesztik a kórt mint a magyarok. Részben megvalósult hát, amit kértünk: a gátlástalan politikai kommunikáció helyét átvette a felelős politikai kommunikáció, a tájékoztatás, iskolaügyben a cselekvés. Bármi is legyen az ok, s bármennyi nyitott kérdés maradt is még: üdvözöljük az irányváltást.
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
