„Álljunk bosszút a rohadékon!” – megszólal a hálózatkutató biológus, aki elsőként jelezte a vírusveszélyt
Vissza fogjuk még sírni a középkori pestisjárványokat: az emberiség az elmúlt évtizedekben mást sem tett, mint megágyazott az új vírusoknak és más kórokozóknak – mondta tavaly szeptemberben a Válasz Online-nak Jordán Ferenc. A hálózatkutató biológus a magyar sajtóban elsőként szólt, hogy baj lehet, s csupán fél évvel később itt vagyunk a koronavírus miatt bezárkózva. Az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét vezető tudós most azt mondja, fájdalmas időszak jön, de muszáj tanulnunk belőle, mert ha nem, ennél is durvább vírusok jönnek. S hogy mi a tanulság? Minek vannak egyáltalán vírusok? Miért nem jó, ha a kormány arrogáns és kapkod? Meddig fog tartani? A tudós szerint ha nem mozgunk, úgy két hónapig, a Háború és békét tehát nem érdemes most levennünk a polcról, de érdemes egy-két Rejtőt betárazni.
– Látnok úr? Ez a megfelelő megszólítás mostantól?
– „Az ördög küldötte”? Ez sem hangzana rosszul.
– Vagy úgy! Önbeteljesítő jóslat volt hát, amikor fél éve megmondta: mást sem tettünk az elmúlt évtizedekben, mint megágyaztunk a vírusoknak, szóval visszasírjuk még a középkori pestisjárványt.
– Persze. El volt tervezve minden aprólékosan. Viccet félretéve: nyilván nem tudtuk, hogy pontosan ez lesz és pont most, de valóban az történik, amit előre vetítettünk, tehát az elemzéseink helytállóak voltak. Tudtuk, hogy ha rengeteg ember él összezsúfolva a globalizált világban, abból ez következik. Szóltunk is.
– Azt mondta, csökkenteni kell az emberiség lélekszámát, vagy megoldja a természet. Most úgy néz ki, megoldja. Ökológusénje örül?
– Azért ez az öröm nem hasonlít ahhoz, mint amikor az ember kap a szülinapjára egy Porschét. Talán annyi a jó hír, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Vannak brutálisabb, halálosabb vírusok. Persze most még nem tudhatjuk, mennyi lesz a végszámlán. A nagy kérdés az, hogy a különféle országok egészségügyei hogyan képesek megbirkózni a járvánnyal. Afrikában is megjelent már a koronavírus, s ott valószínűleg sokkal nagyobb tarolást látunk majd, mint a fejlett országokban. Abszolút felkészületlenek, ráadásul a felelős vezetőik is legfeljebb a ködösítésért felelősek. Kína, Dél-Korea, Olaszország, Németország: a sok különbség ellenére is alapvetően egy kaptafa – Afrika viszont egészen új helyzetet teremthet.
– Elnyújtjuk a megbetegedéseket, hogy bírja az egészségügy. Jó. Ettől még bármikor jöhet egy még ennél is durvább világjárvány, nem?
– Pontosan. Ha semmit nem változtatunk, jönni fog az is. Ez most a nagy ziccer, hogy végre tanuljunk az eddigiekből. Sajnos ez nem erősségünk, de érdemes lenne.
– Tönkremennek cégek, állástalanok tömegei lesznek az utcán. Nem kis tanulópénz.
– Ha a légitársaságok csődbe mennek, drágábbak lesznek a repjegyek, kevesebben fognak utazni, kevésbé leszünk globalizáltak –
pontosan oda fogunk kilyukadni, ahova döntésekkel és lassú, tervszerű átalakulással is eljuthattunk volna, sokkal kevésbé fájó módon.
– Az elit majd utazgathat, a „proli” meg maradjon a valagán. Ez a világ jön?
– Jön vissza. Mondjuk inkább így. Még az én ifjúságomban is egyértelműen luxus volt a repülés. Húsz euróért Barcelonába – ilyen nem volt. Én is imádok utazni, mégis azt mondom, hogy több ennek a káros hatása, mint az előnye. Igen, az utazik majd, aki profi, akinek szakmai elintéznivalója van, aki meg kedvtelésből repül – nos, azok a gazdagok lesznek. Mert bizony drága lesz. Legyen is drága. Nem is kell mindenkinek fapadosokkal végigszántania az eget. Semmi értelme. Nem olyan nagy baj az sem, ha az alsógatyánk nem Bangladesből vagy Kínából érkezik. Szóval ebben a pillanatban,
2020 márciusának közepén tragikusnak látszik a vírus okozta helyzet, de bőven lehet, hogy ez indít el minket a normalizálódás felé.
Lehet, hogy apróságnak tűnik, de: végre megint lehetett levegőt venni Kínában. A szennyezésről sokan azt gondolják, hogy több évtized, évszázad alatt felhalmozódott trutymó az, ami eltakarja a napot. Nem. Ha reggel nem nyitnak ki a gyárak, már délután tisztább a levegő. Az emberek most a bőrükön érzik, milyen jó, amikor nincs tömegnyomor az utcán, és még sorolhatnánk.
– Meg azt is érzik majd, ha éhesek és nincs mit enni. Tényleg iszonyatos munkanélküliség jöhet.
– Ezek most óriási gondok, a megoldásuk pedig a politikára vár – a politikusokat ugyanis épp ilyen helyzetek kezelésére tartjuk. Csak ne felejtsük el a tanulságot, miközben kikecmergünk ebből.
– Mi a tanulság?
– Ha építesz egy 3000 emeletes házat és imbolyog már a teteje, de úgy döntesz, hogy felhúzol rá még háromszáz emeletet, mert van kereslet azokra a lakásokra is, akkor ne csodálkozz, ha a 3124. emeletnél összedől az egész. A személyes sorsok szomorúak most, de globálisan ez egy lecke. Amit jól meg kell tanulnunk. Rég vissza kellett volna vágni rendszereket, akkor lehetett volna kíméletesen, lassan. Most nagy robajjal, hirtelen dőltek össze.
– És amíg vakcinát nem ismerünk, nem is nagyon építhetők újra. De mégis mi olyan bonyolult egy vakcina kifejlesztésében, hogy idén még nem lesz?
– A fejlesztése viszonylag gyors, a tesztelés viszont hosszú. Először sejttenyészeteken, aztán élő egereken, később majmokon tesztelik, csak utána embereken. Hiába tudják a tudósok, hogy az oltóanyag remekül sikerült, amíg ez a tesztfolyamat nem ér véget, nem lehet piacra dobni.
– Kivételesen sem?
– Túl nagy a kockázat. Ha csak valami apróság nem stimmel, már az is milliókat ölhet meg. Még nagyobb járványt lehet kirobbantani vele. Az ezerszeres tesztelés tart tehát sokáig, azt pedig, akármennyi pénzed van is, nem lehet felgyorsítani. Élő állatokba kell beadni, várni kell, hogy lássuk, hogy viselkedik, meg kell számolni, hány döglött meg, mennyi gyógyult meg. Minden gyógyszer átfutása több év, a vakcinákra fokozottan igaz a tesztelés fontossága. Alternatív lehetőség, és ma ezt teszik is, hogy már engedélyezett gyógyszereket, azok kombinációit próbáljuk alkalmazni. Ez sokkal gyorsabb, itt már nincs szükség engedélyezésre.
– Ebben a koronavírusban benne van, hogy mondjuk mutálódik és holnaptól a csecsemőket kezdi öldösni?
– Bármikor mutálódhat. A baktériumok is könnyedén teszik ezt, de a vírusok aztán végképp. Már most sem hajszálra egyforma mindegyik vírus, amelyeket most összefoglalóan COVID-19-ként, új típusú koronavírusként emlegetünk. Versenyfutás ez most.
– Lehet, hogy mire meglesz a vakcina, már nem is jó rá?
– Elképzelhető, de azért a kutatók tudják, mit csinálnak. A globális járványügyi helyzet változása ráadásul a többi vírusra is visszahathat. Mondjuk a többi, eddig ismert koronavírus-fajra. Beláthatatlan, mit hoz a jövő és a vírusok evolúciója.
– Aki megkapja mégis, az már immunis lesz, annak nem kell a vakcináról álmodoznia?
– Ez most a legnagyobb kérdés. Még nem tudjuk, hogy vissza tud-e térni oda, ahol már járt, s hogy milyen fokú immunitást lehet szerezni ellene. Ezért talán
jobb, ha nem is a vírussal törődünk, hanem magunkkal. Azzal, hogy ne adjuk tovább. A terjedését kell megállítani. Ennyit tehetünk most gyorsan. Az eddigi adatokból az látszik, hogy a karantén nem rossz megoldás ugyan, de a legjobb, ha az emberek nem mozognak.
Úgy tűnik, két hónap alatt átszalad egy országon és lecseng. Ez alapján tehát itt nekünk, magyaroknak a Háború és békét nem érdemes most levennünk a polcról, de talán érdemes egy-két Rejtőt betárazni. Közben persze azt is látjuk, hogy egy olasz megfertőzött egy kínait. Nagyon izgalmas, mekkora lesz a hatása. Ha ez a vírus képes visszamenni területekre, ahol már járt… Akkor az már Háború és béke. Nehéz megmondani még ezeket, a legnagyobb probléma pedig az: nem érzik az emberek, hogy elég nagy szakértelemmel bírnának a felelős vezetőik. És akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Elpolitizálgatás, eltussolás, mismásolás…
– Magyarországról beszél?
– Nem csak, de: is. Afrikát már említettem. Kongóban az illetékes egészségügyi miniszter egyetlen nap alatt háromszor hazudott méreteset a vírusról. A politikusok politikusok maradnak attól még, hogy járvány van. Folyton azt sulykolják például, mennyire erős a kapcsolat a járvány és a migráció között. Nyilván nem független dolgok, de azért ezek túl olcsó magyarázatok.
– Hát hiszen azok az irániak, a korai fertőzöttek, tényleg idemigráltak!
– Ide, csak ugye teljesen legálisan, a magyar állam által biztosított útvonalakon, tárt karokkal fogadva magyar egyetemeken, nem pedig a félelmetes és illegális migrációs karavánon. Pont ez a globalizáció lényege: bármiféle migrációs krízishelyzet nélkül is ugyanannyira össze vagyunk kötve egymással.
Napi sokezer repülőjárat mellett egy vírus pont ugyanúgy utazhat egy elegáns üzletemberben, mint egy zöldhatáron át gyalogló menekültben.
Ilyen apróságok persze nem fontosak. „Több kérdésre nincs idő.” Ez persze a kormány alapstílusa, megszokhattuk már, de most ez nem praktikus: a közösség szabálykövetése bizony függ az általános moráltól. Az pedig többek között az elit példaadásától. Most viszont nemcsak a honi politika már megszokott működését látjuk, de a vezetésen belül is bizonytalanság látszik. Az iskolabezárás ügye, amelyet péntek reggel még feleslegesnek ítélnek, majd péntek estére meglépnek, a boltbezárások kérdése, amelynek ötletéért vasárnap este még politikai támadással vádolják az orvosi kamarát, majd hétfőn meglépik… Van itt egy kis káosz. Nincs az az érzése az embereknek, hogy vérprofik vigyáznak rá és megtesznek mindent, ami lehetséges. A káoszérzet pedig nem segít most. Járvány alatt tényleg engedelmeskedni kell. Ha viszont nem érzed, hogy a vezetés a helyzet magaslatán van, akkor kisebb eséllyel fogadsz szót. Mindez persze sajnos más országokra is igaz, megdöbbentő fejetlenség uralkodik egyes nyugati mintaállamokban is.
– Ha meg nem érezzük, hogy fent tudják, mit csinálnak, hiába mondják, hogy kötelező nyitva tartani az iskolákat, nem fogjuk bevinni a gyereket.
– Pontosan. Aztán kénytelenek lesznek végül meglépni, de közben időt vesztettünk, amit mindenki át is lát. Ami még megdöbbentő volt számomra: ahogy először elkezdték településenként bejelentgetni az intézkedéseket. Nyilván helyben érezték a nyomást az igazgatók, a polgármesterek. Ez viszont ilyen helyzetben nonszensz. Nem dönthet az egyik város így, a másik úgy. Totálisan egységes szabályozásra van szükség, nem is csak magyar, de globális szinten.
– Elvileg van WHO-protokoll. Miért nem jó?
– Igen lassan reagáltak, és úgy tűnik, nem is muszáj betartani. De én biológus vagyok, nem közigazgatási szakember, szóval mélyebben ebbe nem mennék bele. Inkább bízom abban, hogy a szakemberek a kezdeti kapkodás után lassan közös nevezőre jutnak és hatékonyan megvédenek minket.
– A csúcspolitikusok körében extrán arat a kór.
– Nem azért kapják el, mert politikusok, hanem mert rengeteget utaznak. A sportban, a művészetben, s tudományban is ez a helyzet, ám szerencsére egy sor konferenciát és sporteseményt azonnal töröltek. A politikusok tudnak a legkevésbé a fenekükön maradni, házhoz mennek, házhoz kell menniük a pofonért. Persze az újságírók sincsenek jó helyzetben. Már az igaziak. Akik ott vannak a frontvonalban és tudósítanak, nem videócseten készítenek épp interjút…
– Jó példát mutatunk épp, hogy bár eredetileg személyes találkozót beszéltünk meg nyilvános helyen, inkább kórbiztos formát választunk!
– Nagyon helyes. Mutassunk jó példát. Merthogy aki sokat mozog, az veszélyben van és másokat is veszélybe sodor – ez ilyen végtelenül egyszerű. Két hete még voltam egyébként Brüsszelben, azt nem tudtam lemondani, és bár senkihez nem mentem közel és mindig kezet mostam, tudtam, hogy már nem kellene ott lennem.
– A vírusnak egyébként miért kell itt lennie a bioszférában? Mire jó ez a valami, ami nem is élőlény?
– Az a tudományos közmegegyezés, hogy nem él, valóban, de ez majdnem mindegy, mert pont úgy kell vizsgálni, mintha élne. DNS vagy RNS van benne, körülötte fehérjék, élőlényekben mászkál… Csupán azért nem tekintjük élőnek, mert nincs anyagcseréje.
– Még az sincs, de megölni azért tud minket. Mire jó az neki?
– Semmire. Meglehetősen szenvtelenül tekint a világra.
A vírus nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis fehérjébe csomagolt géndarab, amely leszakadt egyszer, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül bekerül valaki más szervezetébe, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa.
Egy genetikai hekker – ugye, nagyon nehéz újat kitalálni, a természet az igazán invenciózus innovátor. Mintha egy könyv 23. oldalára beírnád, hogy lapozz a végére és mindenki, aki elolvassa, tényleg kénytelen lenne odalapozni. A végén pedig rögtön kiderül, ki a gyilkos. A gazdaszervezet nem tud mást csinálni, elkezdi sokszorozni, mert az a kóddarab került be, hogy ezt kell tennie. Aztán addig gyártja a másolatokat, amíg esetenként belehal. Az immunrendszer dolga, hogy felvegye a harcot, sokszor meg is teszi sikerrel, azokkal a vírusokkal viszont, amelyeket mind jól ismerünk, s amelyek nagy világjárványokat okoztak már, kevésbé sikeresen.
– Nem tudjuk visszaprogramozni a sejtjeinket, hogy márpedig hagyják abba a vírus másolását?
– Sok mindent meg lehet csinálni egy laborban, egy sejttenyészetben, de hogy egy egész szervezet vagy éppen rögtön nyolcmilliárd ember esetében alkalmazzuk – az nem megy. Vannak betegségek, amelyeket elméletileg már tudunk gyógyítani, csak éppen hetvenmilliárd forintba kerülne egyetlen ember gyógyítása. Azaz praktikusan nem tudjuk gyógyítani.
– Ilyenkor nem lehet felfüggeszteni a kapitalista logikát és azt mondani, hogy márpedig ez kell?
– Van, aki próbálkozik ezzel. A hírek szerint Donald Trump épp megkörnyékezte a szérumgyártó cégeket, hogy csak Amerikának gyártsanak. Gusztusos. Nem Uzival ment oda mondjuk, csak hülye citromsárga hajjal, de az lehet, hogy még súlyosabb fenyegetés.
– Ilyen a szavatartó politikus. America First.
– Gyorsan kiderül: amikor mennek azok a reklámok, ahol egymás kezét fogja egy fehér, egy fekete, egy sárga, meg egy piros gyerek nagy szeretetben, nos, azok az idilli képek addig tartanak, amíg van elég maszk. Ha nincs elég, akkor az általában úgy néz ki, hogy a fehér gyereken van, a többi meg nézi. Erre tartunk most. A népek baráti egymás mellett élése szempontjából ilyenkor mindig rezeg a léc. Lehet úgy dönteni, hogy tudatosan leverjük ezt a lécet, hogy csak a mi országunk számít és mindenki más pusztuljon el, de globális ügyeket így nem lehet megoldani.
– A SARS, MERS, H1N1 miatt nem volt egymásnak ugrás. Elvileg ez a vírus ráadásul kevésbé durva.
– Azért nagyon durva, mert kevésbé durva. Azért rosszabb most a helyzet, mert rengeteg emberben tünetmentes. Fogalmunk sincs, hogy bennük van, ettől még ők szépen továbbadják. A lappangási idő is hosszú, addig is fertőznek, de sok fertőzöttnél tényleg nincs semmilyen tünet. Ilyenkor nem lehet mit csinálni.
– A kontaktvizsgálatok, amelyeket a járványügy a rendőrséggel együtt végez, nem sokat érnek?
– Néhány megbetegedés esetén járható út, most már aligha. Megjelenik egy beteg ember, aztán sorolja fel, kivel találkozott a megelőző két hétben… Lehetetlen.
– Ezek szerint esélytelenek a kormányok, azaz szívtelenség elvárni tőlük bármit.
– Ez a módszer esélytelen, de azért nem minden az. Ha egy-két hétig mindenki otthon marad, legrosszabb esetben két hónapig, akkor vége lehet. Nem mondtam nagyon újat, ez folyik már a csapból is. Meg víz, amelynek segítségével és szappannal gyakran kezet kell mosni. Mi is elég jól elbeszélgetünk most videócsetben, nem pedig abban a tervezett kávézóban: lehetőleg mindenki tegyen így. Az emberi nyüzsgés nagy része igenis kiváltható ilyenekkel. Mindenki kibírja, hogy nem zsizseg, kicsit otthon marad. Rácsodálkozik a gyerekére, hogy amióta utoljára látta, mekkorát nőtt… Nézzenek oda, már olvasni is tud! Nagy titkokra derülhet fény karantén idején! A kukásautónak ki kell jönni persze, ennünk is kell, de ha tizedére csökkentjük a találkozásainkat más emberekkel, az tényleg rengeteget számít. A vírussal egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Azt kell elérnünk, hogy ne terjedhessen.
– Ön tett valami konkrét intézkedést a saját életében?
– Először is azzal a nemes gesztussal élek, hogy nem látogatok meg senkit, legfeljebb élelmet vagy gyógyszert viszek a küszöbig. Ha vásárolni kell, nem nagy boltba megyek. Az autópálya melletti benzinkútnál nem taperolok semmit. Ha mégis, kezet mosok. Ezek rengeteget segítenek. Lassan egyébként ezt is fokozni kell, most már utazás is alig lesz. De ha már a magánemberi oldalamra rákérdez, hadd mondjam el, miért keserített el ez a koronavírus úgy igazán, nagyon.
– Mondja!
– Jegyem volt a Milan–Roma meccsre.
– Jaj!
– Akkor lett volna a kezdőrúgás, amikor most beszélgetni kezdtünk.
– Na jó, ez tényleg durva.
– Áldozatokat követel ez a vírus. Keresztülhúzza a számításainkat. Bosszúból legalább lassítsuk le a rohadékot! Maradjunk otthon és bosszankodás helyett alkalmazkodjunk!
Nyitókép: Vörös Szabolcs
