Magyar innováció segíthet megelőzni a következő világjárványt
Tavaly decemberben juttatta el az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat elnökéhez egy magyar kutatócsoport azt a protokollt, amelynek alkalmazásával nem csupán előre lehet jelezni, de akár meg is lehet akadályozni a mostani koronavírus-világjárványhoz hasonló kríziseket – tudta meg a Válasz Online Földvári Gábortól. Az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársa elmondja: a magyar innováció eredményességét helyi sikerek máris bizonyítják. Itt az idő, hogy a DAMA-protokoll birtokában a világ döntéshozói a megelőzésre is gondoljanak. Pénz viszont sajnos kelleni fog. A jó hír: sokkal kevesebb, mint amennyi a már kitört járványok kezelésére kell. Rossz hír viszont, hogy Földvári szerint a jövőben a járványok hullámokban fognak jelentkezni, tehát ha nyárra esetleg lecsengene itthon a koronavírus, akkor is felütheti majd a fejét újra. Vagy egy másik kórokozó. Interjúnk.
– Ön nem szobatudós. Megviseli a veszélyhelyzet szakmailag?
– Egyelőre terepmunkát tudok végezni. Kullancsot gyűjteni a Pilisben, például. Most van szezonja, koronavírus-szempontból pedig kockázatmentesen végezhető a gyűjtés.
– A titokzatos DAMA-protokoll leírásaiban is kullancsok meg szúnyogok szerepelnek. Csak az általuk terjesztett kórokozók megfékezésére jó ez a protokoll?
– Mindenféle felbukkanni képes kórokozóra használható.
– És mi olyan rettentően újszerű benne?
– A legtöbb eleme nem új. Eddig is végeztek a kutatók egy sor vizsgálatot, ám ezt összefogva végeznénk sok-sok területen, plusz a DAMA-nak nemcsak a felderítés, de a cselekvés, a konkrét megelőzés is része. A mozaikszó négy dologra utal: az első a Dokumentálás, az A az Assessment, tehát a felmérés, az M a Monitorozás, az igazi újdonság viszont a végén van. A = Action. Azaz cselekvés.
– A mostani járvánnyal még tudnak akciózni valamit?
– Itt már csak az van, hogy mindenki otthon marad, ezzel lassítja a folyamatot, a fertőződés ütemét. Ebbe mi, kutatók ezen a ponton már nem tudunk belépni. A mi munkánk annak elérésére irányul, hogy ne törjön ki a következő, vagy legalább ne érjen minket ilyen váratlanul.
– Azt hogyan csinálják?
– „Találjuk meg őket, mielőtt ők találnak meg minket.” Ez az alapelv. A lényeg, hogy azokat a dollármilliárdokat, amelyeket most kórházak felhúzására, gyógyszerfejlesztésre költ az emberiség, a fent említett protokoll szerinti felmérésre költsük inkább.
– Valaki Kínában jóizűen felfal egy denevért, aztán itt egy világjárvány. Ezzel a konkrét helyzettel tudott volna bármit kezdeni a módszerük?
– Hogyne. Ezek a koronavírusok, amelyekhez ez az új típusú is tartozik, viszonylag ismertek. Jelen vannak emlősökben, főleg denevérekben, s megmutatták már többször is, hogy képesek átugrani az emberre, aztán komoly betegséget okozni.
Magyarán: ha folyamatosan és célzottan monitorozták volna a denevérpopulációt és néhány más szóba jövő emlőst, lett volna információ arról, hogy a fertőzött egyedek száma és aránya mekkora.
Ha látszik, hogy az emberrel rendszeresen kontaktusba kerülő, vadon élő emlősök valamelyikében megnőtt, akkor pedig lehet cselekedni: megakadályozni a kontaktust az állat és az ember között. Be lehet zárni például az élőállatpiacot. Ezt most Kína meg is lépte, csak ha korábban teszi, most nincs világjárvány. De nem kell Ázsiába mennünk: érdemes nálunk is figyelni a városi parkokat és a városmenti zöldövezeteket is, ahol az énekesmadarak és a sünök is ki-be rohangásznak, így parazitáik és kórokozóik is könnyen találkoznak az emberrel.
– Ez eddig a D. A dokumentáció.
– Igen. Aztán jön a felbecslés. Van mondjuk egy új baktériumunk egy állatból, amelyet a város valamely parkjában találtunk. Megnézzük, hogy a baci rokonságban van-e olyan kórokozóval, amely okozott már betegséget embernél. Ha igen, akkor figyelni kell, hogy milyen gyakran fordul elő az adott helyen, mekkora az emberrel való találkozás esélye, és hogy kell-e beavatkozás. Ha nem volt még a bacirokon által megbetegített ember, akkor is eltesszük későbbre, amit találtunk. Legyen meg a mélyhűtőben vagy a múzeumban. Nagy szolgálatot tehet majd, ha később valamely rokona mégis okoz valami csúnya lefolyású emberi betegséget. Ezért fontosak nagyon a nemzeti gyűjtemények.
– Mint a Természettudományi Múzeum?
– Éppen arra céloztam. Fontos, hogy vissza lehessen követni, hol találtuk meg először az adott kórokozót. Ezek pedig nem ritkán ízeltlábú vektorokkal, például szúnyog- és kullancsfajokkal terjednek, amelyeknek a meghatározásához az entomológus, vagyis rovartani szakemberek sokéves tapasztalata elengedhetetlen.
– A monitorozás nagyon sok pénz, nem?
– De. A dokumentálást még viszonylag kis munkaerő-ráfordítással meg tudjuk oldani, tehát az nem is drága. Minden hónapban visszamenni, gyűjteni, vizsgálni… Ehhez viszont már kell a folyamatos anyagi támogatás. Ami jelenleg nem nagyon van.
– Intézetük kormányzati leválasztása a Magyar Tudományos Akadémiáról hatott a DAMA-protokoll kivitelezésére?
– Hatott. Én mondjuk éppen a leválasztás előtt nem sokkal érkeztem az Ökológiai Kutatóközpontba, tehát nem olyan nagy az összehasonlítási alapom, viszont az, hogy a folyamatos, kiszámítható támogatás kérdésessé, bizonytalanná vált, nyilván nem tett jót a projektnek. Csak reménykedni tudunk, hogy nem fog csökkenni a támogatás. Nemzetközi pályázatokat csak biztos hazai alapról nyerhetünk.
– Ez tehát tényleg világhódítónak szánt magyar innováció?
– Nagyjából. Persze már az ötletelés is nemzetközi szinten ment, a DAMA-protokoll nyoma pedig megvan a szakirodalomban: egy amerikai professzor, Daniel R. Brooks írta le az alapjait A Stockholm Paradigma című könyvében. Brooks viszont magyar vonatkozású tudós: az utóbbi tíz évet nagyrészt itt töltötte – most a koronavírus miatt épp az Egyesült Államokban rekedt, pedig két hét múlva jött volna vissza, hogy tovább dolgozzunk a projekten.
– Miért pont Magyarországra jött Brooks?
– Mi ezt „bentről” nem szoktuk észrevenni, de a külső szemlélő számára egyértelmű volt, hogy Magyarország előnyös terep egy ilyen protokoll bevezetésére. Elterjedt az internet- és a mobiltelefon-használat, egységes nemzeti nyelv van, viszonylag magas az oktatás általános színvonala, azaz írni-olvasni tudnak az emberek. Ez szükséges az eredményes működéshez, a DAMA fontos része ugyanis az úgynevezett citizen science, a polgárok részvétele, együttműködése.
– Önkénteskedve figyeljünk szúnyogokat?
– Majdnem, de nem egészen. Óriási felbontású kamerák vannak a mobilokban: aki vadászik, horgászik, vagy egyszerűen csak kirándul, elképesztő minőségű hasznos képet tud készíteni.
Ha tapasztal valami furcsa rovart, növényt, egy alkalmazás segítségével elküldheti majd egy központba, ahol a képet ellenőrizni tudják az ahhoz értő kutatók.
A gyakorlatban is működik már a módszer: vannak rovarfajok, amelyeket Instagramon felbukkant fotó alapján írtak le a tudósok. Mindenki mindenkivel össze van kötve – ennek ez az előnye.
– A hátránya meg, hogy pillanatok alatt világjárvány lesz a koronavírusból. Nem lehet, hogy a megoldás az eddig ismert világ átszervezése, nem pedig az, hogy önök aprólékosan megfigyelgetnek minden állatkát?
– Ha összedőlnek ezek a rendszerek, az valóban megszüntet egy sor problémát, csak ez így nagyon fájdalmas, óriási ára van, amint látjuk. Sokkal kisebb áldozat, ha fordítunk időt, energiát és pénzt a megfigyelésre és a megelőzésre.
– Csináltak már ilyet a gyakorlatban?
– Hogyne. Ott a Margit-szigeti sünök esete. A DAMA-protokoll ott már élesben működött, meg is hozta az eredményt. Három év munkája, dokumentálása, monitorozása cselekvéssel zárult.
– Mi volt a gond a sünökkel?
– Nagy számban vannak jelen, s mivel szigetről van szó, nem is mennek onnan sehova. Miközben telis-tele vannak kullanccsal. A rágcsálók csak a fiatal kullancsnak megfelelők, a sün viszont már akkora testű állat, hogy megfelelő táplálékul szolgál a felnőtt kullancsoknak is. A szigeten lévő kullancsok harminc százaléka viszont a Lyme-kórt okozó baktériummal fertőzött.
– Ajjaj. Ne menjünk a nagyrétre?
– Oda pont lehet. Túl száraz a kullancsoknak. A futópályával sincs gond. Gond a kis bokros, bozótos helyekkel van. Azokon sok a sün, sok a kullancs. És, ugye, mikor téved oda az ember?
– Ha pajzánkodni akar?
– Nem erre gondoltam, legalábbis van egy gyakoribb eset: amikor könnyítenie kell magán. Már csak azért is ez volt a helyzet, mert a szigeten csupán kettő használható WC volt. Mára több lett, ami, azt remélem, a mi kutatásunknak is köszönhető. Ha meg akarunk előzni Lyme-kóros megbetegedéseket, ezzel a viszonylag egyszerűen kivitelezhető és nem drága megoldással tehetjük a legtöbbet.
Meg kell és meg lehet előzni tehát helyzeteket, amikor ember és fertőzött kullancs találkozik, ehhez viszont szükség van a DAMA-protokoll alkalmazására.
Néhány tízmillió forint volt a három éves kutatás, meg még néhány millió a nyilvános vécék telepítése. Egészen biztosan jóval kisebb összeg, mintha utólag kellett volna kezelni a megbetegedéseket, vagy ha huzamosabb ideig munkaképtelenné válnak emberek.
– Mennyi pénz és mennyi idő kellene ahhoz, hogy világszerte működjön a rendszer?
– Összeget nehéz mondani, valószínűleg néhány milliárd forint elegendő lenne egy nagyon hatékony kezdeti keretrendszer működtetésére nemzeti szinten. Brooks professzor könyvéből azonban tudjuk, hogy az emberiség évi billió dollárt költ a különféle kórokozók okozta betegségek kezelésére. Ennek töredékére lenne szükség csak, és gyorsan fontos eredmények születnének. Egyrészt, mert nagyon fejlettek már a molekuláris biológiai módszerek, egyre fejlettebbek a bioinformatikai módszerek is, a világháló pedig adott – gyorsan összeadódnának a tapasztalatok.
– Van olyan vírus, amelyet önök már látnak, és eltörölhet minket a Föld színéről?
– Nagyon remélem, hogy nem tévedek, de a koronavírus sem olyan, amely eltörölne minket és a következő sem efféle lesz várhatóan. Inkább a másodlagos hatások borzasztóak.
Sajnos azt kell mondanom azonban, hogy a koronavírusra inkább érdemes úgy gondolni, mint hullámvölgyre és hullámhegyre.
Lehet, hogy nyáron itthon lecseng, viszont amint a sok millió ember visszamegy dolgozni, megint el fogják kapni az arra fogékonyak. Amíg nem lesz vakcina és gyógykezelés, várhatóan több hulláma lesz tehát. Amitől tartok: az alacsony károkozású, de nagy valószínűségű kórokozók. Amelyek önmagukban nem kerülnek be a médiába, nem állítják le miattuk azonnal az utasforgalmat, viszont folyamatos terhet jelentenek a lakosságra. Ha ezek összeadódnak az urbanizáció és a globalizáció hatásaival, a klímaváltozás hatásával, az jelenthet hatalmas gondot a jövőben. A kórokozók ugyanis alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz. Északabbra vonulnak. Jelenleg főpróbáját látjuk a felbukkanó kórokozók krízisének, és egyre több ilyen járvány jöhet, amelyek egymásutánja, összeadódó hatása veszélybe sodorhatja a civilizált emberi létet.
– A klímaváltozást aligha tudjuk megállítani, tehát ha előre jelzik is, hogy lesz itt megint malária, önöknek lesz egy naugyéjuk, de tenni nemigen lehet ellene.
– Attól függ, mennyire vagyunk jók abban a bizonyos action-ben. A malária egyébként nem rossz példa: Magyarországon az ötvenes évekig jelen volt. Aminek köszönhetően ma nem okoz problémát: a maláriás embereket sikerült gyógyszerrel kikezelni. Az azt terjesztő szúnyogok viszont ma is itt vannak és képesek lennének lokális járványt kirobbantani megint, ha nagy mennyiségben kezdenék el hordozni a kórokozót. Ezt tehát érdemes figyelni. Ha ilyesmi akár a klímaváltozás hatására megtörténik, és folyik a DAMA részeként a monitorozás, rögtön tudnánk szólni, aztán célzott lárvairtással elejét lehetne venni a járványnak. Amikor már nem az a harminc maláriás eset van évente, akik bejöttek Afrikából vagy Délkelet-Ázsiából, hanem háromszáz vagy háromezer – akkor már késő lesz. A megelőzéshez viszont tényleg sokkal nagyobb forrásokra van szükség.
– Most mondjuk elég nehéz lenne azt mondania a kormánynak, hogy ilyesmire semmi szükség, felesleges luxuskiadás, építünk helyette inkább még két stadiont… Önök lehetnek tehát a koronavírus első nagy nyertesei?
– Remélem, hogy nem mi, kutatók, hanem az egész társadalom érezhetően profitálna abból, ha a DAMA-protokoll megfelelő anyagi támogatással működésbe léphetne. Mondjuk tehát inkább úgy: talán minden korábbinál több okunk van bizakodni abban, hogy a döntéshozók is felismerik alkalmazásának valódi jelentőségét.
