„Sajnálom, hogy ennyire egyoldalú a kommunikáció” – járványügyi főorvos a kormányzati intézkedésekről [HetiVálasz 1×16]
Csütörtök, tehát ismét itt a HetiVálasz, a Válasz Online podcastja. Legújabb műsorunkban Ócsai Lajost, az Országos Tisztiorvosi Szolgálat korábbi (2005-2015) járványügyi főosztályvezetőjét kérdezzük a koronavírus elleni fellépés operatív teendőiről. Mit tehet az egyes ember a megelőzésért, és mit az ország vezetése? Miért fontosak a fertőzés területi adatai, és kell-e maszkot hordani a nem betegeknek? Online rádióadásunkat ismét online konferenciabeszélgetésként vettük fel, a hanghibákért elnézést!
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
×××
Idézetek a műsorból:
A koronavírus és az influenza különbségéről: „Ez a vírus hosszabb lappangási idejű, mint az influenza-vírus. Ez nagyban nehezíti a nyomonkövetését – tehát a kontaktkutatást –, aminek a pandémia kezdetén nagyon nagy jelentősége van. Sajnos az elején, mivel a megbetegedések elhúzódóbban jelentkeznek, nehezebb az intézkedési reakció a vírusra. Általában abba a tévhitbe kerülnek a döntéshozók, hogy talán nem kell olyan gyorsan dönteni, mert lassabban terjed a vírus. Csakhogy a lappangási idő nem nekünk dolgozik, hanem a vírusnak: minél hosszabb a lappangási idő, annál több esetet tud megfertőződni úgy, hogy nem látjuk annak az eredményét. Ez az intézkedések hatékonyságát esetlegesen csökkentheti.”
A magyarországi fertőzöttek területi megoszlásának titkolásáról: „Rettentő nagy hibának tartom, kezdet kezdetétől. Soha semmilyen betegségnél nem volt titok a területi megoszlás. Ezt mindig közölték, még a HIV-pozitív emberek esetében is. Ennek egy ilyen megbetegedésnél – ami mozgáskorlátozással nagyon jól befolyásolható, tehát csökkenthető a betegek száma – sokkal nagyobb hatása tud lenni a fegyelemre, ha az emberek tudják, hogy a közvetlen közelükben valamilyen veszélyforrás van, és akkor az intézkedéseket – ha tudják, mit kell cselekedni – sokkal komolyabban veszik, amivel nagyban fokozható a hatékonyságuk. (…) Ha előbb elkezdődik a tájékoztatás, és előbb tudatosul a lakosságban, hogy a betegség esetében van kórokozó-hordozó (a fertőzött ember), lappangási idő, közvetítők (légúti és felületi terjedés) és általános fogékonyság, akkor valószínű, hogy a jogkövetés magasabb szintet ért volna el.”
Müller Cecília országos tisztifőorvos maszk(nem)hordási tanácsairól: „Mindennap talált valami indokot. Miért? Akkor amikor a világon mindenhol a maszk viselése a döntő és az egyik olyan dolog, ami mintája annak, hogy az ember fegyelmezetten viselkedik, arról nem is beszélve, hogy ha a maszkot megtanítják normálisan fel- meg levenni, az ember pedig felveszi a gumikesztyűt, akkor ez egy bizonyos jelzés az ember számára, hogy a szemébe, szájába, orrába – ahol a nyálkahártyán keresztül a vírus be tud jutni a szervezetbe – ne nyúlkáljon, mert veszélyforrás. Ráadásul a vírusok jelentős részét, ha nem is mindet, a maszk felfogja. (…)
Járványügyben az őszinteség alapelv kell, hogy legyen. A másik alapelv, hogy a lakosságnak tudnia kell, mit miért tegyen. Értelmet kell adni a cselekvésének, mert a lakosság közreműködése nélkül nem lehet a járványügyben hatékonyan működni. Ezért sajnálom, hogy a kommunikáció is ennyire egyoldalúvá vált, mert ebből a lakosság nem tudja a saját épülését szolgálni és nem tud hatékonyan együttműködni a járvány megfékezésében.”
Arról, mikor térhetünk vissza a járvány előtti életformához: „A normális kerékvágásba nem tudom, hogy mikor térhetünk vissza, arról nem is beszélve, hogy utána jön az őszi, téli időszak, amikor újabb fellángolással lehet számolni. Az élet meg fog változni, ez biztos. Teljes egészében a régi mederbe nem fogunk tudni visszatérni.”
