Szöveg és kép: Vörös Szabolcs
Húsvétra készül a keresztény világ, csakhogy a koronavírus miatt a legtöbb helyen üresek lesznek a templomok. Mit tegyen egy pap vagy lelkész, hogy a rábízottak a kijárási korlátozások alatt is együtt maradjanak? Nehezített pályán mozognak a magyarországi református lelkészek, hiszen – ellentétben a katolikus misékkel –, náluk gyülekezet nélkül nem érvényes az istentisztelet. A Skype-konferenciaként lebonyolított presbiteri gyűlés még hagyján, de hogyan tartsanak hétközi bibliaórát, és mi legyen a gyerekek vasárnapi iskolájával? Apropó, iskola: hogyan abszolválja mindezt az, akinek közben három gyereke birkózik meg a távoktatás hirtelen rájuk szakadt nehézségeivel? A Budakalászon szolgáló református lelkész, Bereczky Örs és szintén lelkész felesége, Judit számára ezek megválaszolásával teltek az elmúlt hetek. A Válasz Online – szigorúan maszkban és gumikesztyűben utazó – riportere két munkanapjukon is mellettük volt. Húsvéti karantén-képriport.
Úrvacsorát kérő haldokló, aki a bor minőségét kifogásolta; gyülekezet- és iskolavezetés Cegléden, asszimiláció az alföldi mezővárosi miliőbe; éveken át tartó szolgálat Magyarország egyik legreménytelenebb táján, az Ormánságban. A református lelkészházaspár, Bereczky Örs és Judit sokszor átélte már, mennyire képlékenyek a munkaköri kötelesség határai, de 2020 tavasza még őket is próbára teszi. Legújabb szolgálati helyükön, Budakalászon – ahová Ceglédről érkeztek – épphogy kicsomagoltak és elkezdték megismerni a nagyjából 120 fős gyülekezetet, amikor a kormány kiadta az ukázt: nincs több mise és istentisztelet a magyarországi templomokban.
Örs és Judit időben lépett, és Budakalásszal szerencséjük is van: fővárosba ingázó, jómódú lakosság, van helyi tévé, a parókia pedig elég felszerelt. Akadt is egy korábban a médiában tevékenykedő atyafi, Winkler Ferenc, aki felajánlotta, hogy félprofi felszereléssel rögzít bármit, amit a két lelkész kitalál, és az utómunkát is elvégzi: megvágja a nyersanyagot, beilleszti az énekeket – hívek híján ugyanis a liturgia meghatározó elemét jelentő közös éneklés is elmarad –, aztán feltölti a Youtube-ra. Örs és Judit tehát a semmiből kellett, hogy megtanulja például a kamerába beszélést, ami rendkívüli összpontosítást igényel: egy másodperc kihagyás, és kezdhetik elölről a felvételt. A hívek visszacsatolást jelentő tekintete helyett pedig egy hideg lencsének magyarázzák az igét. Mivel nem istentiszteletről van szó, a dress-code szabadabb – a lelkészi palást legalábbis a vállfán marad.
Az istentiszteletek mellett egy sor másik alkalmat – hétközi bibliaóra, vasárnapi iskola a gyerekeknek – is rögzíteni kell hétről hétre. Mivel ez nem a katolikus egyház, ahol a bíboros felemeli a mutatóujját, és Nyíregyházától Zalaegerszegig minden templomban ugyanaz történik, viszonylag nagy a mozgástér, az esperesek és püspökök legfeljebb ajánlásokat fogalmaznak meg. Örs és Judit kreativitásán múlik tehát minden. A virágvasárnapi gyerekistentiszteleten Judit például almákkal szemléltette, hogy Isten számára minden teremtménye egyforma, függetlenül a rajtunk esett sérülésektől. A felvétel közben itt sem lehet hibázni – ráadásul más eszköztárat (hanghordozást, szókincset, testbeszédet) igényel egy gyerekekből álló hallgatóság, mint a felnőtt közönség –, úgyhogy néhányszor már a forgatás alatt derült ki, mit kellene másképp. A kijárási korlátozás utáni első vasárnapiiskola-felvétel ugyanakkor már több mint 1000 megtekintésnél jár, ami egy bő száz fős gyülekezet esetében nagyjából 800 százalékos „nézettségnövekedés” – mi az evangelizáció, ha nem ez?
Örs eközben online videokonferencián tartja meg a hétközi gyülekezeti bibliaórát. Nyugdíjas nénik tanulják unokáiktól, hogyan kell csatlakozni a videochathez, mások azon lelkendeznek, mennyire jó végre újra együtt otthon lenni. Ahhoz viszont tényleg a koronavírus-helyzet abszurditása kell, hogy megszokjuk a laptopja előtt, a vonal túlvégén tucatnyi hívével együtt imádkozó lelkész látványát.
Bereczkyék életében nemcsak a kiberprédikálás viszontagságai, hanem három gyerekük távoktatása is újfajta kihívást jelent. A 6. osztályos Berta, az 5.-be járó Marci és 3.-os Mária napirendje szigorú beosztást igényel. A parókia szerencsére elég tágas ahhoz, hogy mindhárman külön helyiségben legyenek a tanítás alatt, a családi okoseszközökért viszont megindult a közelharc. Ráadásul mindhárom gyerek tanul zenét is – a két lány hegedül, Marci fuvolázik –, és előfordul, hogy a zeneóra más különórával ütközik. Ilyenkor a telefon szelfikamerájával kell rögzíteni a gyakorlást, amit a tanár kielemezve visszaküld, de a „rendes” óra is hasonló logikát követ. Este aztán – hová fejlődött a világ 2020 tavaszára! – nagymamájuk olvas esti mesét összesen tizenkét unokájának a zsámbéki „stúdióból”, ha már a családi ebédeket bizonytalan időre el kellett napolni.
Amellett, hogy egyelőre az online igehirdetések sem hoztak még osztatlan támogatást a református egyházon belül, a húsvéti liturgia – még ha az a katolikusnál jóval egyszerűbb is – külön fejtörést okoz, hiszen nemcsak három nap alatt kell felvenni három „istentiszteletet” – Örs és Judit ezt szerdán tömbösítve oldotta meg –, hanem úrvacsorát is ki kell szolgáltatni. De gyülekezet híján mégis kinek? Egyházon belül élénk teológiai vita kezdődött, hiszen mégiscsak évszázados dogmákat kell a koronavírus-helyzethez igazítani. Bogárdi Szabó István egyházvezetői útmutatása így szól: „A jelenlegi járványhelyzetben az úrvacsorázás legegyszerűbben házi istentiszteleti formában oldható meg. Tehát maga a lelkipásztor is házi istentisztelet tartson, nevezhetjük ezt karanténistentiszteletnek is. A házi istentisztelet feltételezi, hogy a lelkészen kívül még legalább egy személy jelen van. (…) Akik a közvetítést nézik, azok is alkossanak házi istentiszteleti közösséget. Egy-egy család. Azzal a többlettel, hogy
ezúttal készítsenek elő kenyeret, esetleg kis darabokra szelve, és bort, esetleg külön poharakban. Amikor a közvetítésben a lelkész az úrvacsorai liturgiát vezeti, ők is kapcsolódjanak be, az úrvacsorai kérdésekre ők is válaszoljanak hallható módon Isten és a jelen levő családi, házi gyülekezet színe előtt, a jegyeket pedig osszák szét egymás között, az úrvacsorázás a rendje szerint.
(…) Magányosok is készíthetnek maguknak kenyeret és bort és vehetik a közvetítés során, hiszen egy valóságos házi istentiszteletbe kapcsolódnak be.”
Örs és Judit ennek megfelelően rögzítette a nagypénteki és a húsvétvasárnapi felvételbe illeszthető úrvacsorát: a szereztetési ige – Korinthusbeliekhez írt I. levél 11. rész 23–29. – felolvasása és a liturgia által előírt kérdések megválaszolása után egymásnak szolgáltatták ki a kenyeret és a bort, Jézus megtört testének és kifolyt vérének szimbólumait. Nagypéntek lényegét.
