„Csodaturmix professzor” megtalálta a koronavírus ellenszerét? – Ezen vitatkozik most Franciaország
Komoly irányváltást jelentett be a koronavírus-járvány elleni küzdelemben Emmanuel Macron francia államfő hétfő este: Franciaország fokozza a tesztelést és az élet május közepi újraindulását az általános maszkhasználathoz kötötte. Fontos hírek ezek Magyarországnak is, mert mi még szomszédainkhoz képest is keveset tesztelünk és a hatóságok korábban egészséges embereknek nem ajánlották a maszkviselést. Egy neves francia professzor közben azt állítja, hatékonyan képes kezelni a koronavírusos betegeket egy jól ismert szerrel, csak munkáját a szakmai féltékenység gátolja – miközben eredményeiből alapvető tudományos elemek hiányoznak.
Marseille, a napfénytől ragyogó dél-franciaországi nagyváros járványos betegségekre szakosodott hipermodern klinikáján hatalmas freskó kápráztatja el a látogatót. Kolera, himlő, pestis – a több mint 2500 éves település történetét meghatározó járványokat örökítette meg egy helyi festő. Volt miből ihletet meríteni. Franciaország legnagyobb kikötője a földközi-tengeri térséggel ápolt szoros kapcsolata miatt évszázadokig nemcsak a kereskedelem, de a ragályok központja is volt. Az egyik utolsó európai pestisjárvány is innen indult 1720-ban, miután a mai Szíriából érkezett hajó legénysége behurcolta a rettenetes betegséget.
Jelképes, hogy múlt héten csütörtökön az intézetet meglátogató Emmanuel Macron francia államfő és Didier Raoult klinikaigazgató professzor egy percre megállt a freskó előtt. A köztársasági elnököt minden oldalról bírálták a koronavírus-járvány kezelése miatt: az Ifop közvélemény-kutató múlt heti felmérése szerint a franciáknak csak 38 százaléka bízott abban, hogy kormánya képes kezelni a vészhelyzetet. Vendéglátója majdnem annyira ismert és nem kevésbé vitatott személyiség: a professzor szerint a klinikáján (különböző szerekkel kombinálva) alkalmazott hidroxiklorokin tartalmú szer gyógyítja a koronavírust. Állítását érthetően felkapta a jó hírekre kihegyezett világsajtó, neve említése nélkül még Donald Trump is hivatkozott rá. Magyarországon is megtiltották a hidroxiklorokin exportját: nálunk ugyanis a tiszavasvári székhelyű Alkaloida állít akár többmillió beteg ellátására alkalmas gyógyszeralapanyagot. Orvosi körökben azonban hevesen vitatják a sztárprofesszor magabiztos kijelentéseit, mondván, állításait nem tudja kellően alátámasztani.
A politikus-orvos párosból Franciaországban hétfőn este a legtöbb szem az előbbire szegeződött. Emmanuel Macron televíziós beszédet mondott, amelyben a járvány elleni védekezésről szólt – következtetései pedig Franciaország határain túl is fontosak. Az elnök május 11-ig meghosszabbította a kijárási tilalmat: a franciáknak tehát továbbiakban is csak a legszükségesebb esetben hagyhatják el lakásukat. Maguknál kell tartaniuk az előzetesen otthon kitöltött papírt, amellyel a polgár a kint tartózkodást igazolhatja az őt megállító rendőrnek. (Akinél nincs ilyen, vagy a megjelölt bolti vásárlás helyett mondjuk ismerőseivel él klubéletet egy parkban, komoly bírságra számíthat.)
Noha a politikus óvakodott a túlzott optimizmustól, az egyik legjobban sújtott nyugat-európai államnak számító Franciaországban mintha sikerült volna a járvány terjedését lassítani.
A március 17-ével kezdődő héten 5946, egy héttel később 14 572, a március 31-ét követő hét napon már 29 826 új megbetegedést rögzítettek; az április 7-ével kezdődő héten majd’ négyezerrel kevesebbet, 26 039-et. Sikerült elkerülni az intenzív osztályok kezelhetetlen túlterhelését is. Az eddigi csúcsnak számító április 8-án 7148 ember szorult intenzív kezelésre vagy lélegeztetésre, hétfőn 6821 volt ez a szám.
Az ország fokozatos újraindítása május 11-ét követően csak a tesztelési kapacitási radikális növekedésével képzelhető el. Macron lényegében elismerte, hogy Franciaországban még most sem szűrnek eleget.
„Növelni fogjuk a tesztek számát. (…) Május 11-én képesek leszünk minden tünettel rendelkező embert szűrni, karanténban elszigetelni, s biztosítjuk orvos általi felügyeletüket” – mondta a köztársasági elnök.
Külön hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élveznek majd az idősek és az egészségügyi dolgozók. A francia elnök is magáévá tette tehát azok álláspontját, akik szerint nemcsak a járvány lassításának, de az élet fokozatos újraindításának is a masszív tesztelés az előfeltétele. Ez éppen az ellentéte Magyarországon a hivatalos egészségügyi vezetés által képviselt álláspontnak, amely relativizálja a szűrés fontosságát. Müller Cecília országos tisztifőorvos szerint: „A tesztelés az információt nyújt, de a járvány terjedésében nem játszik oly mértékben szerepet. A laborvizsgálat mindig épp aktuális állapotot tükröz, ezért akár hamis biztonságérzetet is kelt.”
Nem tudni, hogy a szkepszis vagy a kevés teszt miatt, de Magyarország nemcsak a nyugat-európai országokkal, még térségünk államaival összevetve is keveset szűr. Kedd reggeli adatok szerint Szlovéniában egymillió lakosra vetítve több mint 17 ezer, Ausztriában 16 ezer, Csehországban 12 ezer, Szlovákiában 5200, Horvátországban pedig 4300 tesztet végeznek; a mi 3700 tesztünk a lengyel, a román és a bosnyák adatokkal van egy szinten. (Franciaországban ez a szám 5100 egymillió főre.)
Emmanuel Macron a tesztek mellett egy másik területen, a maszkviselés ügyében is új irányt jelölt ki. A kormányszóvivő még múlt héten is arról beszélt, hogy mivel nincs „tudományos konszenzus” a maszkviselés hasznosságáról, azt nem írják elő a lakosságnak. A sajtó már egy ideje pedzegette, hogy azért e hivatalos vonakodás, mert egyszerűen nincs elég eszköz az országban. Nos, ha eddig nem volt is, hamarosan lesz. A köztársasági elnök ugyanis hétfőn bejelentette, a közösségi élet május 11-i lassú újraindulásának egyik előfeltétele a maszkviselés – például a tömegközlekedési eszközökre nem lehet majd felszállni az arc elfedése nélkül. Az igények kielégítésére megötszörözték az ország gyártókapacitását. E döntéssel Franciaország nemcsak a járvány ellen leghatékonyabban védekező kelet-ázsiai országokhoz (Dél-Koreához, Szingapúrhoz, Tajvanhoz) zárkózik fel, hanem az arc eltakarását komolyan vevő európai államokhoz, például Szlovákiához és Ausztriához. (Talán nem véletlen, hogy nyugati szomszédunk az egyik első európai ország, ahol fokozatosan elkezdenek visszatérni a megszokott kerékvágásba.)
Maszkfronton Magyarország sajnos még a korábbi francia utat követ: március végén például a Nemzeti Népegészségügyi Központ az Emberi Erőforrások Minisztériumával közös – igaz, gyorsan beszüntetett – kampányt is indított „Ne viseljen maszkot, ha nem beteg!” szlogennel. Pedig ma már a legtöbb orvos és kutató állítja, hogy a maszkkal nem pusztán magunkat, de másokat is védünk. (Igaz, messze nem száz százalékos hatékonysággal.) Arcunk elfedésével ugyanis nem kerülnek levegőbe a fertőzöttségéről esetleg nem is tudó emberből a másokat megbetegítő cseppecskék. Minél többen figyelnek így a másik egészségére, annál könnyebb meggátolni a vírus terjedését – persze a többi elővigyázatossági szabály betartása mellett.
A francia államfő harmadik fontos bejelentése: egyetlen ígéretes kezelést sem hagynak figyelmen kívül. Világos jelzés volt ez az őt Marseille-ben fogadó Didier Raoult professzornak, aki a szakmai közeg kritikája ellenére rendületlenül hirdeti a hidroxiklorokin hatékonyságát. A hosszú ősz hajával leginkább Csodaturmixra, az Asterix és Obelix képregény varázsitalt kotyvasztó druidájára hasonlító Raoult az elmúlt hetekben valóságos rocksztár lett Franciaországban. Politikusok, orvosok mellett énekesek, futballisták, humoristák, no meg több százezres Facebook-követői tábora követelte, hogy az állam engedélyezze végre a hidroxiklorokin széleskörű kórházi alkalmazását.
A járvány elleni védekezést persze aligha az „internet népe” érzelmei alapján kell vezényelni, de Didier Raoult nem zugkuruzsló: a világon az egyik legtöbbet idézett francia infektológus, aki 2010-ben hazája szakterülete legnagyobb tudományos díjat is megkapta.
Szolgálatait rendszeresen igénybe vették a különböző színezetű kormányok: 2003-ban például nagy jelentést készített egy Ázsiából kiinduló új, eddig ismeretlen vírus okozta világjárvány veszélyeiről.
De hogyan lett a mindenki által elismert tekintély egyfajta népi hős, a mindenfajta elit ellen lázadó sárgamellényes tüntetők ikonja? (Merthogy az Emmanuel Macron kormányával szembenálló társadalmi mozgalom aktivistái is támogatásukról biztosították Raoult professzort.) Úgy, hogy tudós és gyógyszeralapanyaga a nagy francia társadalmi konfliktus része. Raoult ugyanis vidéken praktizál – még ha ez a város a második legnagyobb is Franciaországban –, sokszor bírálja élesen a párizsi egészségügyi bürokraták, az orvosbárók és a gyógyszercégek összefonódását. Összeütközött korábban például Yves Lévyvel, aki az orvosi kutatás-fejlesztésért felelős országos hivatal vezetője volt 2018-ig – nem mellékesen a kormányból nemrég távozott Agnès Buzyn egészségügyi miniszter férje.
Raoult ráadásul alulról küzdötte fel magát, ami megintcsak sokaknak rokonszenves a nemzedékeken át öröklődő befolyásos gazdasági és politikai hálózatok országában. Apja katonaorvosként a gyarmatokon szolgált, a későbbi professzor fiatalkorában matrózként kereste kenyerét és humán érettségivel vették fel az orvosi egyetemre.
A marseille-i Csodaturmix-professzor a hidroxiklorokin-kezelés széleskörű tesztelésének kezdeti elutasítását azzal magyarázza, hogy a párizsi orvosi elit igyekszik keresztbe tenni neki, a körön kívülinek. Noha a fehérköpenyes sárgairigység-faktor létezik, a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Ahogy a Raoult-lal rokonszenvező jobboldali Le Figaro napilap megállapította: a Macronnak múlt csütörtökön átadott eredmények nem bizonyítják a tudós állításait. Raoult professzor és munkatársa 1061 páciensnek adtak hidroxiklorokint tartalmazó gyógyszert, kombinálva más készítményekkel: a halálozási arány 0,5 százalék százalék volt, tízen kerültek intenzív osztályra és 31 ember legalább tíz napot töltött kórházban.
A kísérletet kontrollcsoport, azaz olyan emberek nélkül végezték, akik nem kapták meg a kezelést. Ennek hiányában azonban lehetetlen megmondani, az 1061 főből mennyien gyógyultak a hidroxiklorokin, s mennyien a saját immunrendszerük ellenálló-képessége miatt.
Ráadásul a páciensek 95 százaléka kevéssé veszélyeztetett kategóriába esett – nem voltak például cukorbetegek vagy túlsúlyosak –, átlagéletkoruk pedig 48 év volt. (A koronavírus áldozatainak nagy része mindenütt az idősek közül kerül ki.) Márpedig a kontrollcsoportnak semmi köze orvosi belháborúkhoz – ennek hiányában egyszerűen nem lehet megalapozott állításokat tenni a szer hatékonyságáról vagy alkalmatlanságáról.
Azt maga Raoult is elismeri, hogy a hidroxiklorokin-kezelés csak a betegség korai fázisában hatékony, a súlyos állapotban kórházba kerülők esetében jóval kisebb az esély a gyógyulásra. A kísérletek Európa-szerte folynak a szerrel, ám ezeknek még nincs végeredménye. Mellékhatásokról viszont már tudni: a hidroxiklorokin komoly szívproblémákat okozhat, ezért hagytak fel Svédországban például széleskörű alkalmazásával. Ugyanilyen eredményre jutottak brazil kutatók: több páciens halála után a nagy dózissal kapcsolatos kutatásokat azonnal leállították, és figyelmeztetést adtak ki, hogy a szert ne használják koronavírusos betegek kezelésében.
Ettől persze még nem kizárt, hogy a szernek fontos szerepe lesz a járvány leküzdésében. Csak ennek eldöntésére még kísérletekre, no meg időre van szükség; azt pedig sajnos egy mégoly tehetséges orvos sem tud varázsolni.
Nyitókép: Didier Raoult dolgozószobájában a marseilles-i IHU klinikán 2020. február 26-án. Fotó: AFP/Gerard Julien
