A szlovák csoda titka: alig van áldozata a világjárványnak
Noha Szlovákiában és Magyarországon szinte egyszerre lobbant be a járvány, odaát 8 koronavírus-fertőzött elhunytat tartanak nyilván, itt meg 156-ot. (Frissítés: cikkünk megjelenése óta mindkét helyen több lett az áldozat – a pontos szlovák adatok itt, a magyar számok pedig itt láthatók.) Amit laikusként tudhatunk: tőlünk északra kötelező a maszkhasználat, a kormányzati elit „divatot” is csinált belőle, nálunk viszont nagyon nem. Valóban ez lenne a különbség oka? Hogy a mélyebb összefüggéseket is feltárjuk, olyan felvidéki magyar szakembert kerestünk, aki mindkét egészségügyi rendszert ismeri és van közéleti affinitása. Interjúalanyunk, Horváth Zoltán 11 évig vezette a dunaszerdahelyi kórházat, máig aktív orvos; politikusként és sportvezetőként is ismert, de ezeket a szerepeit kérésére nem részletezzük, „mert most nem ez a fontos”.
– Miért van majd’ huszadannyi COVID-elhunyt Szlovákiában, mint Magyarországon?
– Van jó megfejtésem, de közelítsünk kicsit messzebbről. Statisztikai adatok igazolják, hogy átlagéletkor, születéskor várható átlagos élettartam tekintetében nincs fundamentális különbség a két ország között. Vagyis nem arról van szó, hogy Magyarországon arányaiban több a nagyobb mortalitású idős ember. Nyilvánvaló továbbá, hogy Közép-Európa keleti részén az öregkorúak meglévő alapbetegségei hasonlók, tehát olyan kijelentést sem lehet tenni, hogy a szlovákiai nyugdíjasok eleve makkegészségesek, akiken a koronavírus sem fog, miközben a magyarországiak borzasztó állapotban vannak.
– Sőt, az egymillió lakosra vetített víruspozitív minták száma is nagyon hasonló a két országban, ideát mégis nagyságrendekkel több a halott. Hazudnak, eltitkolnak valamit önöknél; lehetnek esetleg koronás elhunytak, akik nem jelennek meg a nyilvántartásban?
– Nem ez a tippem. A szlovák egészségügyi tárca kimutatása szerint Szlovákiában a legtöbb koronavírus-fertőzött 30 és 44 év közötti, a második csoport a 15–29 esztendőseké, aztán a jön a 45–59-es korosztály, és csak mindezek után következik az igazán veszélyeztetett idősek csoportja. A napokban ez a megoszlás nyilván módosulhatott, mert a pozsonyi kerület Bazin nevű településén lévő idősotthonba betört a vírus, a 93 lakó nagyobb része igazoltan COVID-19-es beteg. A kevés számú elhunyt jelentős része ehhez a helyszínhez köthető, de további 40 ezren élnek hasonló szociális otthonokban, őket most relatíve gyorsan tesztelni fogják. Pozsony megye elnöke már jelezte, hogy a térség összes idősgondozottját megvizsgáltatja. Magyarországon a fertőzöttek életkori adatai teljesen mások: az érintettek 35 százaléka 70 évnél idősebb, további szűk egyharmada pedig 50–69 év közötti. Ez az egy tényező tehát, ahol döbbenetes különbség van a két ország között, és ez a válasz az ön által feltett alapkérdésre is. Ami pedig az egymillió lakosra vetített pozitív mintákat illeti, valóban együtt haladt a két szomszédos állam az elmúlt hetekben – ugyanakkor ez a szám csalóka. Hiszen népességarányosan mintegy 60 százalékkal több teszt készült Szlovákiában.
– Valóban: miközben nálunk eddig 1000-1500 volt a napi szűrésszám – csak tegnapról mára kúszott 3100 fölé –, Szlovákia régebben kitűzte a háromezres célt.
– Ahol többet tesztelnek, ott több lesz az igazolt fertőzöttek száma, ez ennyire egyszerű. A lakosságszámban Magyarországhoz jobban hasonlító Csehországban körülbelül négyszer annyi vizsgálatot folytattak, mint önöknél, és négyszer több pozitív mintát találtak.
Éppen a Válasz Online írta meg, hogy a tünetmenteseket szűrő egyik budapesti magánkórházban szerdán 12 százaléknyi COVID-érintett akadt. Amikor tehát azt olvassuk a sajtóban, hogy itt vagy ott hirtelen megugrott a fertőzöttek száma, az elsősorban azt jelenti: a korábbinál több tesztet végeztek. Akkor üt be a ménkű, ha ez az arányosság durván elbillen, és ugyanannyi vizsgálatból nagyságrendekkel több igazolt beteg kerül ki.
– Térjünk vissza az idősekre! Ha igaz, hogy közülük relatíve kevesen fertőződtek meg Szlovákiában, rögtön adódik a kérdés: ott minden nyugdíjas betartja a kijárási korlátozásokat? Tökéletes védőfelszereléseik vannak?
– Amikor a magyarországi sajtó még arról írt, hogy az öregek Budapesten és a nagyvárosokban a vírus ellenére viszonylag aktívan járnak-kelnek az utcán, itt már szinte eltűntek a közterületekről, legfeljebb Pozsonyban volt némi „mocorgás”. Ez faktum. Aki mégis kitette a lábát, maszkban tette, hiszen a kormány mindenkit erre kötelezett. Egyébként engem is meglepett az időskorúak fegyelmezettsége, amit sokan arra vezetnek vissza, hogy a kommunista diktatúra Szlovákiában talán erősebb korlátokhoz szoktatta az embereket, mint Magyarországon. De nem kell feltétlenül történelmi okokat keresni. A térségben először a csehek kezdtek markánsan védekezni, ott már március elsején kimutatták a koronavírust, majd a szigorúság – nyilván a csehszlovák közös múlt miatt – azonnal begyűrűzött Szlovákiába is, miközben az első itteni fertőzött csak öt nappal később lett meg.
A járvány elleni harcban sokszor órák döntenek, Szlovákia viszont napokat nyert rögtön a legelején Csehországhoz és az akkoriban ocsúdó Magyarországhoz képest.
A Pozsony Megyei Önkormányzat például az első koronás érintett hírére azonnal lakatot tett a körzetébe tartozó alap- és középiskolákra, gimnáziumokra. Amikor pedig a váratlan szabadság hírére a családok elkezdtek kirajzani a hegyekbe, az állam az összes síközpontot, vidéki fürdőkomplexumot bezáratta – minden kompromisszum nélkül. Sőt a népszerű kerékpárútvonalakon is megjelent a karhatalom. A húsvéti szünetre pedig részleges kijárási tilalmat hirdettek, senki nem léphette át a járáshatárokat – kifejezetten azzal a céllal, hogy a családok ne fertőzzék meg idős rokonaikat.
– A szlovák és a magyar védekezés közti „filozófiai” különbség ránézésre is egyértelmű. Miközben önöknél a politikai elit divatot csinált a maszkhordásból – hasonlóan Dél-Korea, Hongkong és más ázsiai államok gyakorlatához –, a határ innenső oldalán kifejezetten tagadták a felsőlégutak eltakarásának fontosságát. Mindezt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaira hivatkozva.
– Amikorra a WHO méltóztatott kihirdetni a világjárványt, itt a nép már hitt a maszkban. Pedig Szlovákia épp kormányt váltott, minden adva volt tehát ahhoz, hogy legyen egy kis összevisszaság a központi kommunikációban. Mégis: a régi és a frissen beiktatott politikai döntéshozók egyként mutattak jó példát a maszkhordással. Szlovákiában a kezdetektől az a védekezés kulcsgondolata, hogy „hidd el, a veled szemben álló megfertőzhet téged, de te is megfertőzheted őt, és ha mindketten maszkot viseltek, kisebb eséllyel lesztek betegek”. Nem akarok én vitába szállni a WHO-val vagy Müller Cecília tisztifőorvossal, aki a magyarországi operatív törzs tájékoztatóit tartja, de épp azért speciális ez a vírus, mert az emberek jelentős része nemigen érzékeli önmagán a tüneteit, vírushordozóként mégis közreműködik a terjesztésben. Ez nem új információ, hónapok óta mindenki tudja. Mindebből persze nem vonhatom le azt a következtetést, hogy a maszkhordás a társadalmi védekezés egyik legfontosabb aktusa, mert még nem dőlt el semmi, tart a járvány elleni harc, majd meglátjuk.
– Mára azért nagyjából mindenki elismeri, hogy Magyarországon azért nem propagálták a maszkot, mert nem volt készleten…
– Itt sem volt más a helyzet. Sőt, az új kormány beiktatása után Szlovákiában arról szólt az első közéleti botrány, hogy az állami tartalékalapok raktárai kongtak az ürességtől. A tömegkommunikációs eszközök segítségével mégis rávezették a népet, hogy mindenki takarja el az orrát és a száját – akár valamilyen házi készítésű kellékkel. Elmagyarázták, hogy a szövetanyagot miként kell hatékonyan fertőtleníteni, mosni, vasalni. Nálunk a lakótömb bizalmija azonnal varrt maszkot az egész lépcsőháznak, aztán persze egyre divatosabb arcdíszek születtek. Ma már bárki láthat Dunaszerdahelyen kék-sárgában pompázó DAC-maszkot, az elkötelezett focidrukkerek még a csapat címerét is rátetették. A maszkviselés járulékos előnye az aeroszolos fertőzés kivédése mellett, hogy a járványügyi szempontból ugyancsak kulcsfontosságú tevékenységeket – szellőztetés, ruha- és telefonfertőtlenítés, satöbbi – is rutinná tette. Aki tehát fordít időt arra, hogy szakszerűen eltakarja az arcát, a többi higiéniás szabályra is oda fog figyelni, sőt eleve nem megy közel egy másik maszkos emberhez.
– Ez a szemlélet tényleg ennyire általánossá vált Szlovákiában? Az ottani híreket figyelve nem lehet nem észrevenni, hogy a kormányzat valamiért nagyon ráfordult – az idősotthonok mellett – a romatelepek tesztelésére.
– Ne gondoljon senki rasszista indítékra, mindjárt megmagyarázom a dolgot, de megint messzebbről kell indulnom. Szlovákia előbb zárta le a határait, mint Magyarország. A külföldről érkező szlovákokat azóta első lépésben karanténközpontokba szállítják vagy kísérik – annál is inkább, mert voltak olyan napok, amikor az új igazolt fertőzöttek kétharmada a hazatérők közül került ki. Ezeken a bázisokon mindenkit azonnal letesztelnek, és a negatívok elmehetnek kéthetes házikaranténba. A pozitívokat viszont azonnal izolálják, és a tüneteiktől függően kórházba viszik vagy hatósági felügyelet mellett otthoni elszigeteltségre „ítélik”. Mielőtt ez a nagyon szigorú, az összes ország felől érkezőkre érvényes rend beállt, többen még haza tudtak slisszolni, és ez jellemzően néhány romatelepen okoz most gócveszélyes problémát. Talán száznál is több ilyen helyszínt teszteltek már végig, és ahol akadtak pozitív esetek, hermetikusan lezárták az utcákat, lakótömböket. Az új szlovák kormány minden ilyen fejleményre azonnal, egy nap alatt akar megoldást találni – néha jót, néha rosszabbat –, hogy ne veszítsünk időt. A védekezési mechanizmusok gyorsaságát inkább pozitív hangsúllyal mondom, annak viszont nyilván nem örülök, hogy mindeközben a gazdaságmentő intézkedések nagyon háttérbe szorulnak – ezekben egyértelműen Magyarország teljesít jobban.
– Ahhoz mit szól, hogy – a tömeges fertőzésre készülve – Magyarországon a kórházi ágyak 60 százalékát ki kell üríteni? Onnan nézve nem túlzás ez?
– Az itteni egészségügyi kormányzat nagyon nem szeretne az összes intézményben koronavírusos beteget tudni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden kórházban vannak olyan elkülönített részek, ahova COVID-gyanús betegek kerülnek, de ha a teszteredmény pozitív, az érintettet azonnal elviszik az elsővonalas járványcentrumok valamelyikébe. Ha pedig negatív, helyben átirányítják az őt ellátó osztályra – belgyógyászatra, sebészetre, satöbbi. Jelenleg az akut és az onkológiai beavatkozásokon kívül minden más szünetel, és miközben Magyarországon azon folyik a vita, mennyi ágyat kell úgymond felszabadítani a potenciális koronavírus-fertőzöttek számára, itt már azt mérlegeli a szakma, hogy május elején esetleg újra lehetne indítani a normál kórházi gyógyítást. Nehéz most eldönteni, hogy a szlovákiai vagy a magyar modell a realistább, felelősségteljesebb. Szeretném hinni, hogy a maga módján mindkettő helyes, és az országainkban nem fog úgy tombolni a vírus, mint tőlünk nyugatra.
Nyitókép: Igor Matovič miniszterelnök és Zuzana Čaputová államfő a szlovák kormány koronavírus elleni védekezést irányító pozsonyi központjában 2020. április 3-án. Fotó: AFP/Joe Klamar
