„Megéri az érettségi akár csak egy nagymama halálát?” Válasz Thaisz Miklósnak
Ne kockáztassuk, hogy valakinek büszke emlék helyett arra kelljen visszagondolnia, milyen tragédiát okozott az ő érettségi részvételével közvetített fertőzés – véli a Civil Közoktatási Platform munkacsoport-vezetője. Juhász Ágnes cikkében az érettségit kiváltó lehetőségeket listáz válaszként Thaisz Miklósnak a Válasz Online-on megjelent, az érettségi megtartását a legkisebb rossznak nevező cikkére. Minőségi vita.
Thaisz Miklós Legyen érettségi – de kötelező maszkhasználattal! című cikkének végkövetkeztetése szerint a kormány „az írásbeli érettségi megtartásával a legkevésbé rossz döntést hozta meg egy helyzetben, amelyben jó döntést hozni lehetetlen”.
Ideális megoldás valóban nincs, minden megoldás esetén vannak, akik rosszabbul járnak. Rendkívüli helyzet van, rendkívüli megoldásra van szükség. Minden megoldás eltér attól, amire a diákok készültek, és minden megoldás eltér a tavalyitól és a jövő évitől. Ha pedig eltér, akkor lesz, akit nagyon, lesz, akit kevésbé rosszul érint, és még az is lehet, hogy olyan is lesz, aki jól jár.
Ez az oka, hogy valóban sokféle megoldási javaslat kering a neten, és ez magyarázza, hogy a sok szervezet véleményét összegző Civil Közoktatási Platform nem állt ki egyetlen megoldás mellett sem.
A kérdés nem az, hogy a kormány megoldása a lehető legjobb-e. Sokféle megközelítés elfogadható, a mostani is: ne maradjon el minden vizsga, viszont ne legyen szóbeli.
Természetesen így is fennáll az az igazságtalanság, amit Thaisz Miklós a jegymegajánlással kapcsolatban felvet: „Hogyan lehetne így összehasonlítani az idei érettségizők eredményeit … a korábbi vagy később érettségizők eredményeivel?”
De, mint mondtam, nem ez a baj, hiszen nem létezik abszolút igazságos megoldás.
Azonban két szempontot nem lehet megkerülni:
- Bármilyen vizsgát csak akkor lehet megtartani, ha a járványügyi helyzet azt megengedi. Ebből következően nem lehet előre meghatározni a vizsga időpontját, akkor sem, ha ez a bizonytalanság a diákok számára igencsak frusztráló. Az érettségi mellett vonatkozik ez a csaknem ugyanannyi tanulót érintő szakmai vizsgára is.
- Bármilyen megoldást is választ a kormány, sok lehetőség van az adott kereteken belül is a biztonság, igazságosság és méltányosság szempontjainak minél jobb figyelembevételére
A kormánynak lehetősége lett volna arra, hogy már korábban döntsön variációk között, megvitassa azok részleteit, felkészítse rá az iskolákat és a diákokat (és ne két munkanapot adjon arra a döntésre, hogy változtatnak-e a diákok érettségi jelentkezésükön). Az így előkészített eljárásrendhez azonban csak egy mozgó, a járványügyi helyzettől függő időpontot lehetett volna hozzárendelni.
Ehelyett bő két héttel az esemény előtt egy olyan fix, alternatíva nélküli időpont mellett tette le a voksot, amelyről Müller Cecília bejelentése szerint már régóta lehetett tudni, hogy a járvány ebben az időpontban tetőzik.
És ami mellett az egyetlen érv, hogy más években – amikor az írásbeli mellett szóbelit is kell tartani – ebben az időpontban szokott kezdődni az érettségi.
Azt a szerző is elismeri, hogy „szükség van még az érettségi biztonságos megszervezését szolgáló további részletszabályokra is”. Nincs erre már késő? Nem kellett volna a felkészülésre is időt adni?
Nem kívánom tételesen végigvenni, végigszámolni, mekkora fertőzésveszélyt jelent a járvány csúcspontján megtartott érettségi. De józan ésszel nem lehet azt állítani, hogy akkor, amikor még az utcai sétát is szigorú szabályokhoz kötik, elhanyagolható kockázatot jelent az, hogy 100 ezer ember két héten keresztül akár települések között, akár az iskolákhoz közlekedő járatokon utazzon, 11-11 ember – akik között lehetnek fertőzöttek is – napi 3-4 órában egy légtérben tartózkodjon, akár maszk nélkül vagy rosszul feltett maszkban terjesztve a vírusokat a levegőben, használja a közös szótárakat vagy a tanár által ellenőrzött függvénytáblákat; további személyek átvegyék, kiosszák, javítsák az esetleg fertőzött feladatlapokat.
De miért kellene vállalni ezt a kockázatot?
80 ezer tanuló veszélyhelyzetben való érettségiztetésén túl számos más lehetőség lenne a középiskola lezárására és a továbbtanulásra.
Annak érzékeltetésére, hogy nem a jelenlegi megoldás az egyetlen, felsorolok néhány lehetőséget. Mivel nem mindenki tanul most tovább, ezek közül számos intézkedést a felsőoktatástól függetlenül is meg lehetne tenni. Más intézkedésekhez a felsőoktatással való egyeztetésre van szükség – de miért ne változtathatna a lehetséges kereteken belül a felsőoktatás is? Már csak azért is, mert idén minden eddiginél kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba: az átlagos csökkenés 20 százalék, de 35 karon 30, a pedagógusképzésben 40, az óvodapedagógus-képzésben 55 százalék a csökkenés.
Lássunk hát néhány lehetőséget – minősítés nélkül:
- a 12. évfolyamos végbizonyítvány jogosíthatna – akár ideiglenes jelleggel – érettségihez kötött szakma tanulására, érettségihez kötött munkakör betöltésére;
- a szakgimnáziumok 13. évfolyamára lépés a jelenlegi jogszabályok szerint is lehetséges érettségi nélkül, kötelező őszi érettségivel – ezt lehetne közismertté tenni –, meghatározva hozzá az őszi érettségi feltételeit, a felkészítés kötelezettségét;
- a felsőoktatási felvételi feltételeket módosítani lehetne akár általánosan, akár a pótfelvételinél; azokra a felsőoktatási szakokra, intézményekbe, ahova nincs számottevő túljelentkezés, fel lehetne venni mindenkit, aki valamilyen előírt középiskolai eredménnyel rendelkezik;
- minimálisra lehetne csökkenteni a vizsgák számát a jegyek megajánlásával (valamilyen számítási mód szerint), lehetővé téve valamilyen korrekciót, vizsgát azoknak, akiknek ez nem felel meg;
- ahol elengedhetetlennek látszik a sorrend vizsgával való megállapítása, lehetne csak a felvételi tárgyakból vagy csak emelt szinten vizsgázni;
- ha csak kevesen vizsgáznának, lehetne online szóbelit szervezni, mint ahogy a felsőoktatásban most a vizsgákat szervezik;
- a felsőoktatás még akkor is tudna időben kezdődni, ha csak augusztusban tartanák a vizsgákat (azoknak, akiknek erre szükségük van); ha erre augusztusban sem ad a járvány lehetőséget, akkor a felsőoktatásnak úgyis később kell kezdődnie;
- ha mindenáron járvány alatt – de semmiképp sem annak csúcspontján! – rendezik meg a vizsgákat, az azon részt venni nem tudók vagy nem akarók számára olyan időpontban kellene a pótló – akár digitális – vizsgát megszervezni, ami lehetővé teszi a továbbtanulásukat.
Az nem komoly érv az érettségi kontra veszélyhelyzet vitában, hogy „évek múlva az a közel 100 ezer ember, aki idén érettségizik, büszkén fog visszagondolni: ebben a rendkívül speciális, szomorú időszakban is képes volt letenni az érettségit”. Ne kockáztassuk, hogy valakinek ehelyett arra kelljen visszagondolnia, hogy milyen tragédiát okozott az ő érettségi részvételével közvetített fertőzés.
Azzal viszont valóban fontos foglalkozni, hogy mi lesz azokkal „a kevésbé szerencsés helyzetű diákokkal, akiket a családjuk nem tud támogatni további 2, 3, 6, ki tudja, hány hónapig, akik számára a hosszabb halasztás gyakorlatilag egyet jelent az érettségiről való teljes lemondással”.
Számukra – és azok számára, akik a várhatóan hasonló feltételekkel megrendezett szakmai vizsga előtt állnak – most az egyetlen lehetőség, hogy válasszanak a velük sokszor egy szobába összezárva élő családtagjaik veszélyeztetése és álmaik feladása között. Akár önként, akár karantén vagy betegség miatt nem tudják letenni most a vizsgát, semmiféle valós korrekciós lehetőséget nem ajánl fel számukra a mostani szabályozás. Megszűnik a tanulói jogviszonyuk és a vele járó jogosultságok, támogatások – miért ne lehetne ezeket a vizsgáig meghosszabbítani? Miért ne lehetne a fentebb felsorolt intézkedések valamelyikével lehetővé tenni számukra a munkavállalást, megadni az ehhez szükséges „papírokat” vizsga letétele nélkül is? Miért ne lehetne például azt mondani, hogy ha később mégis tovább kívánnak tanulni, elég a felvételi tárgyakból érettségit tenniük, vagy szakmai vizsga esetén azt, hogy a végleges szakmai bizonyítvány megszerzéséhez elég később csak gyakorlati vizsgát tenniük?
Thaisz Miklós azon országok példájával támasztja alá a jelenlegi szabályozás észszerűségét, ahol a közeljövőben érettségit tartanak. Ezekben az országokban azonban – legalábbis úgy gondolják – addigra túl lesznek a járvány csúcspontján. Emellett számos intézkedéssel segítik az általunk felsorolt hármas követelmény teljesülését.
Nem említi azonban a szerző azokat az országokat, ahol az érettségi elmarad vagy későbbi időpontra halasztják azt. Köztük például Franciaországot, ahol az érettségi a nemzeti büszkeség oszlopa, vagy Angliát, ahol az egyetemek a felvételhez elfogadják a megajánlott jegyeket. (Aki kíváncsi a részletekre, a CKP weboldalán olvashat erről egy összefoglalót.)
Vannak helyzetek, amikor valóban csak rossz és még rosszabb időpontok között lehet választani. Egy életveszélyben levő beteget akkor is meg kell operálni, ha pillanatnyi állapota miatt kockázatos a műtét.
Itt azonban nem ez a helyzet.
Horn György szavaival (amelyben a felvételi rangsor csak kevés esetben szükséges felállítására utal): Megéri-e ennek a néhány ezer gyereknek a rangsorolása akár csak egy nagymama halálát?
Nyitókép: AFP/Frederick Florin
