„Az európai tegyen két lépést hátra” – vírusriport Egyiptomból
A héten kezdődik a ramadán, de ilyen böjti hónapot még nem látott Egyiptom, amilyen az idei lesz. A koronavírus mindenhol megváltoztat évszázados szokásokat – szinte csak a terrorfenyegetettség állandó a térségben. Riport a karanténos Kairóból.
„Az európai tegyen két lépést hátra” – mondja az ügyintéző az egyiptomi külügyminisztérium fordítói irodájában. Tűz a nap, az embernek izzad a keze a gumikesztyűben, nehezen lélegzik a maszkban.
„Jaj, hagyja már a fiatalembert!” – veti oda egy idősebb nő mögöttem a sorban. „A koronavírust igenis nagyon komolyan kell venni, néném” – válaszol az ügyintéző. Felnéz, hogy eléggé hátraléptem-e, aztán leveszi a maszkját, megnyal két bélyeget és a kartonomra ragasztja.
A vízumomból persze nem lesz semmi. Hiába autózunk ki Abaszéja kerületbe, ahová a tartózkodási engedélyek és egyéb vízumügyek notórius intézménye, az egyiptomi bürokrácia szimbóluma, a Mugamma költözött, a bejárati betontorlaszoknál álló maszkos rendőrök fejcsóválva jelzik, hogy minden ügyintézés leállt, majd jöjjünk vissza, ha feloldották a kijárási tilalmat. Ebben maradunk. Egy hónap telt el azóta. A kijárási tilalmat nem oldották fel.
Ezen a héten kezdődik a ramadán, a böjt szent hónapja. Minden szempontból nézve történelmi lesz az idei: a közösségi imádkozások, az esti, nagy böjttörő vacsorák, amelyek alól senki sem tudta eddig kivonni magát, idén elmaradnak, illetve tényleg a legszűkebb családi körre fognak koncentrálódni.
A fanuszok – híres egyiptomi lámpások –, melyekkel ezer éve díszítik fel városaikat az egyiptomiak, üres utcákat fognak megvilágítani, és bár nyilván lenne rá igény most is, ezúttal a szegényeknek sem állítanak majd hosszú asztalokat a belvárosban. A rendet a kivezényelt rendőrség be is fogja tartatni.
Legtöbb európai ismerősünk elnémult, amikor elmondtuk nekik, hogy a karantént és reményeink szerint az egész apokalipszist kairói lakásunkban fogjuk kibekkelni. Amikor aztán megszólaltak, valami ilyesmi jött ki a torkukon: „De hát Afrika fel fog robbani. Aratni fog a halál. Egyáltalán van ott rendes egészségügy?”
Hogyne lenne. Pont az ilyen járványok miatt hozta létre Muhamed Ali másfél évszázaddal ezelőtt. Ha van valami, ami aztán végképp nem ismeretlen a Nílus népe számára, az épp a járvány. Egyiptom mindig is kapcsolódási pont volt a kelet és a nyugat között – a kolera is az egyiptomi kikötőkből jutott el Európába, oda pedig a Mekkából visszatérő zarándokok vitték. Az egyiptomi egészségügyi minisztérium kifejezetten hírhedt arról, hogy túlreagál minden járványfenyegetést. Arról a hivatalról beszélünk, amely 2009-ben, a sertésinfluenza idején azzal került be a nemzetközi hírekbe, hogy indokolatlanul nagy mennyiségű készleteket halmozott fel abból a szerből (Tamilflu), mely a kezelésére szolgált, de biztos, ami biztos alapon azért kivezényelte a rendőrséget is, hogy ölje le a keresztények malacait a Mokatan hegy lábainál fekvő nyomornegyedekben.
Szóval nem gondoltuk, hogy Egyiptom kevésbé lenne felkészülve a koronavírus-járvány kezelésére, mint Olaszország vagy az Egyesült Államok, a dolgok jelenlegi állása szerint pedig a vírusra nincs gyógymód, a kezelés tehát mindenhol ugyanaz a világon. Az egyetlen dolog, amit az ember tehet, hogy otthon marad – márpedig nem mindegy, hogy ezeket a hónapokat egy 9. kerületi lyukban vagy egy százhúsz négyzetméteres kairói lakás sziklakertjében töltjük, miközben a Nílus felől érkező balzsamos szél enyhíti a tűző napsütést.
Az Abdel-Fattáh esz-Szíszi vezette kormány egyébként március 24-én vezette be a részleges kijárási tilalmat, s mint – néhány ázsiai országot leszámítva – mindenhol a világon, a lépést itt is a fenyegetés alábecsülése és az esetek bagatellizálása előzte meg.
Hiába diagnosztizáltak 33 megbetegedést Aszuánban március elején, a kormányzat – mivel alsó hangon is hárommillió ember él turizmusból a százmilliós országban – napokon keresztül kommunikálta a világ felé, hogy nincs komoly veszély.
Ahhoz, hogy a Szíszi-kormány paradigmát váltson és az országban példátlan intézkedéseket vezessen be, két dolog kellett. Egyrészt, hogy a világot bejárják az olaszországi képek, s mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék, milyen mértékű tud lenni a pusztítás. De kellett az is, hogy az egyiptomi katonai rezsim a saját bőrén is érezze: a koronavírus tényleg több, mint egyszerű influenza.
Az aszuáni esetek után zajló országos fertőtlenítési akcióban ugyanis két vezérőrnagy is megfertőzödött. Már mindkettő halott. (Életkoruk és egyéb betegségeik miatt veszélyeztetett csoportba tartoztak.)
A karantén bevezetése előtt azonban a kormány még rémhírkeltés miatt kiutasította az országból a Guardian újságíróját. Hogy mit tett a kolléga? Egy torontói virológiai tanulmányra hivatkozva több ezerre tette a lehetséges fertőzöttek számát – amikor a hivatalos esetszám még bőven száz alatt volt –, és finoman utalt arra, hogy ebből mi következik. A nemzetközi sajtóra lesújtó egyiptomi kormányzati vasököl híre aztán körbejárta a világsajtót.
Annak már nem volt hírértéke, hogy a Guardian-vitában, most legalábbis úgy fest, az egyiptomi egészségügyi minisztériumnak volt igaza. Vádolhat persze elfogultsággal az olvasó, és tény az is, hogy Egyiptomról nem a sajtószabadság ugrik be elsőként, mégis: hetekkel később sem olyan súlyos a helyzet az országban, ahogyan azt a brit lap jósolta. Ha a torontói virológiai modellből következő számítások pontosak lennének, akkor a vírust látnánk már az utcákon, és az egészségügy is régen összeomlott volna.
Ellentétben azonban Olaszországgal, ahol a hullaszállító teherautók látványa megszokottá vált, Egyiptomban még nem látni a tömeges megbetegedést:
a mai nap adatai szerint Egyiptomban 3659 a teljes esetszám, és eddig 276-an haltak bele a vírusfertőzés következményeibe. S hogy mi a viszonylag kis számok oka? Egyrészt a világ egyik legfiatalabb lakosságáról beszélünk, de az egyiptomi egészségügyi minisztérium, párhuzamosan a kijárási tilalom bevezetésével, kórházakat jelölt ki szerte az országban, ahol a koronavírusos eseteket kezelik. Forródrótot is létrehoztak a lakosság számára, valamint egy honlapot, amelyen közölni kezdték a fertőzöttek, a halottak és a gyógyultak számát.
Életképek a kairói karanténból. Fotók: Jászberényi Sándor
A részleges kijárási tilalom bevezetése persze nem ment zökkenőmentesen. Bár az Al-Azhar Egyetem és vezető imámja, aki a szunnita iszlám egyik megkérdőjelezhetetlen tekintélye, teljes mellszélességgel állt a kormány mögé, azért el kellett bocsátani a kormányzati alkalmazásból néhány imámot, de volt olyan is, aki büntetést kapott. Ők úgy gondolták, a tiltás rájuk nem vonatkozik, és inkább mégis megtartják a pénteki közös imádságot, illetve beengedik az embereket a mecsetbe.
A kormánynak eközben a bilógiai terrorfenyegetéssel is szembe kellett néznie. A hatalomból hét éve katonai puccsal elmozdított, terrorszervezetté nyilvánított és tűzzel-vassal üldözött iszlamista szervezet, a Muszlim Testvériség fegyveres dzsihádhoz visszatérő szélsőségesei több csatornán is felszólították ugyanis híveiket: amennyiben megbetegszenek, lehetőleg minél több embert fertőzzenek meg a kormányhivatalokban, katonai intézményekben. Április 15-én az egyiptomi belügyminisztérium sajtóközleményben tudatta, hogy a különleges egységek rajtaütöttek egy hét fős terrorista sejten Kairó külvárosában. A heves tűzharc során mindegyikük terroristával végeztek, ám az akcióban egy rendőrtiszt is életét vesztette. A közlemény szerint a terroristák a kopt keresztény húsvétra időzítve terveztek merényleteket az ország tíz százalékát kitevő közösség ellen.
S hogy hat a vírus a rendszerint forrongó régióra? Bár az Egyiptom és a palesztin autonómia közötti rafahi határátkelő zárva van, már a Gázai Övezetben is észleltek megbetegedéseket. A maga másfél milliós lakosságával a világ legsűrűbben lakott területének számító övezetben sosem látott szintre emelkedhet a humanitárius krízis, ami konkrét biztonsági fenyegetést jelent mind Egyiptom, mind Izrael állam számára. A folyamatos infrsatrukturális- és eszközhiánnyal küzdő palesztin egészségügy nem tud érdemben védekezni a vírus ellen, s az sem segít, hogy a Gázai övezetet ellenőrző Hamász és a Ciszjordániát vezető Fatah között is folyamatos a polgárháborús feszültség. Az ENSZ közbenjárására Izrael mindenesetre jelenleg átengedi a COVID-19 elleni védekezéshez szükséges adományokat a határokon, és egyeztetések zajlanak a palesztin és az izraeli egészségügyi szakértők között is.
A palesztin területeken, beleértve Ciszjordániát is, eddig összesen 335 regisztrált megbetegedés van, a hatóságok pedig korlátozták az átjárást a palesztin települések között.
Katar eközben bejelentette, hogy hat hét alatt 150 millió dollárt adományoz az ENSZ-en keresztül a Gázai övezetbe a vírus elleni védekezésre. Helyi forrásaink szerint, bár a Gázai övezetben nincs kijárási tilalom, már megkezdődött a maszkok és gumikesztyűk felvásárlása, az övezetet irányító kormányzat pedig bezárta a mecseteket és a közösségi tereket – az övezet tehetősebb részein már maszkban és gumikesztyűben szolgálják ki a kávézók vendégeit. Egy kifejezetten a koronavírusra specializálódó karanténkórház építése is zajlik, a közösségi tereket önkéntesek illetve kormányalkalmazottak fertőtlenítik.
A népsűrűség persze nem csak Gázában, Egyiptomban is hatalmas veszélyforrás. E sorok írásakor, ha kimegyünk a kairói utcára, átlagos Budapesti munkanapot látunk. Karantén van, ezért ilyen „kevés” az ember. Ebben az országban az a tömeg, amely nálunk legfeljebb az augusztus 20-i tűzijáték alatt hömpölyög az utcákon, teljesen hétköznapi. A lakosság jelentős része pedig az európai létminimum alatt él: ha szeretné, sem tudná betartani a korlátozásokat. Nincsen ugyanis otthona, ahol hónapokat tölthetne bezárva.
S hogy mi a valós helyzet? Az orvosok és ápolók közül névvel senki sem nyilatkozik a sajtónak, ami nem csoda, ha tudjuk: negyvenezer egyiptomi font – több mint 840 ezer forint – és elzárás jár rémhírkeltésért. Senki sem kockáztat. Akikkel beszéltem, arról számoltak be háttérben, hogy kevés a teszt az országban, még mindig kevés a védőfelszerelés is, ami miatt sok egészségügyi dolgozó fertőződik meg, de azt mindannyian hangsúlyozták, hogy semmivel sem rosszabb a helyzet, mint bárhol máshol a világban. A szigor mellett jutalom is van egyébként: a Szíszi-kormányzat első járványügyi intézkedései között volt az egészségügyi szektor dolgozóinak béremelése, és a szükséges védőfelszerelések tömeges felvásárlása a világpiacon. A napokban vezető hír volt az egyiptomi sajtóban, hogy megkezdték a betegek kezelését a japán kísérleti gyógyszer Avigannal, amely a beszámolók szerint enyhíti a betegség tüneteit.
Az ország gazdasága azonban befagyott. A turizmus a repülőterek bezárásával gyakorlatilag megszűnt, de bezártak a gyárak is. Lassan egy hónappal a karantén bevezetése után a lakosság tartalékai kimerülőben:
szívszorító látni a hirdetéseket, amelyekben négydiplomás, három nyelven beszélő férfiak keresnek sofőri állást. Vagy bármilyet.
Ha a középosztályt is elérte a járvány okozta gazdasági válság, képzelhetjük, mi zajlik éppen a város peremén álló nyomornegyedekben. A kormány különböző gazdasági csomagokkal próbálja ellensúlyozni a gazdaság összeomlását, de egyre inkább tűnik úgy, hogy nem a vírus pusztítása lesz az igazi kihívás, hanem a karantén miatti tömeges elszegényedés, mely nagyon hamar vezethet éhséglázadáshoz: és ez nem csak Egyiptom problémája jelenleg a világon. Bár ma még elképzelhető, hogy a tömeges megbetegedéseket és a nemzeti egészségügyek összeomlását a szigorú intézkedésekkel el tudják kerülni a közel-keleti államok, a járványt követő világméretű gazdasági recessziót egészen biztosan nem. Hiába próbálnak gazdaságélénkítő programokat bevezetni a régió országai, azok legkorábban is csak hónapok múlva fogják éreztetni hatásukat. Az arab országok gazdaságának mielőbbi talpra állításában tehát Európa is erősen érdekelt – már persze, ha nem szeretnénk újabb, milliós gazdasági migrációs hullámot.
Nyitókép: Jászberényi Sándor
